Hogyan lehet elkerülni a téli futás veszélyeit?

 

A hidegben sokan hajlamosak begubózni, és még a szokásosnál is kevesebbet mozogni. Pedig kocogni, futni - bizonyos szabályok betartása mellett - még a fagyban is lehet.

A sál-, sapka- és kesztyűviselés mellett a legfontosabb ajánlás a réteges öltözködés. A hidegben történő futáskor - ugyanúgy, mint a nyári melegben - felgyorsul az anyagcsere, hamar kimelegszik és megizzad az ember, ezért célszerű több vékony rétegből álló sportöltözetet viselni.

Ugyanebből a megfontolásból célszerűbb a műszálas ruházat, mint a gyapjúszövet: jobban "lélegzik" és kevésbé szívja magába a verejtéket.

A sapka nagysága és minősége sem lényegtelen szempont, a testmeleg 40 százaléka ugyanis a fej bőrén át távozik, párolog el.

A cipő ne legyen túl szűk, mivel elszorítja a bőrereket, és ezáltal jobban fázik benne az ember, de persze túl tág sem. Egyrészt, mert a laza lábbeli rosszabbul szigetel, másrészt könnyebben kifordul benne a boka. A hideg, csúszós, jeges terephez ajánlott jól tapadó sportcipőt választani.

A bőséges folyadékfogyasztás ajánlott sportolás előtt, és közben is. A hideg megtévesztő lehet, de erőteljes mozgással, izzadással télen is sok folyadékot veszthetünk. Érdemes belülről is melegítő italokat, például meleg teát választani.

Télen különösen fontos a bemelegítés!

A bemelegítés, az izmok megnyújtása, ellazítása hidegben különösen fontos. Nem muszáj a kinti mínuszokban bemelegíteni, otthon is el lehet végezni, akár a hétköznapi tevékenységekkel összekötve. Például öltözés közben is lehet nyújtó gyakorlatokat végezni, vagy néhány nyújtózkodás a lépcsőházban, és máris nekivághatunk a téli távnak.

A hideg levegőt beszívni, különösen a futás miatt gyorsabban és mélyebbeket lélegezni kétségtelenül nem mindig kellemes érzés. Szerencsére azonban a beszívott levegő a légutakban valamelyest felmelegedik, másrészt különböző praktikákkal csökkenthető is a légutakat terhelő hideg hatása: például szájlégzés helyett érdemesebb az orron keresztül levegőt venni; vagy ajánlott az arc elé vékony kendőt, sálat kötni. (Persze, ha valaki tényleg érzékeny a hidegre és könnyen megfázik, annak nem ajánlott a kemény mínuszokban is szabadban futnia.)

A kocogás végeztével ne hanyagoljuk el a levezető gyakorlatokat sem, lehetőleg megint csak ne a nagy kinti hidegben. Érdemes az átizzadt holmiktól minél gyorsabban megszabadulni, és amennyiben van rá lehetőség, egy meleg tus, esetleg szauna igazi izomlazító hatással bír.

http://www.origo.hu/egeszseg/20120127-tanacsok-a-teli-hidegben-torteno-kocogashoz.html

 

A téli futás alapszabályai

 

A hőmérséklet csökkenésével arányosan csökken a futók száma is a szabadban. A tél beálltával csak a legelszántabbak maradnak a futópályákon. Pedig a téli futásnak is megvannak a szépségei!

Nem kell rögtön visszavonulót fújni a tél közeledtével és berohanni egy fitnesztermi futópadra. Maradhatunk továbbra is a levegőn, a megszokott útvonalakon. Hiszen ilyenkor is jól esik a szervezetnek a friss levegő, a természetes fény, a mesterséges fénnyel és klímatizált levegővel szemben.

A rendszeresen szabadban futók szervezete folyamatosan alkalmazkodik az egyre hűvösödő időjáráshoz, így az nem jelent különösebb megrázkódtatást vagy hirtelen megterhelést a szervezetnek.

Tévhit, hogy a hideg levegő megfázást okozhat, hiszen a helyes légzéstechnikának köszönhetően az orron keresztül beáramló levegő már melegebben jut a tüdőbe.

A téli futás következtében kialakuló megfázások, megbetegedések hátterében rengeteg ok állhat, ami figyelmetlenségből és nem megfelelő felkészültségből adódhat.

A futóruhát igazítsuk az időjáráshoz

Mielőtt bárki nekiindulna, érdemes az aktuális időjárásra is kellőképpen figyelni, és ez alapján meghatározni a futóruhát, mivel a megfelelő ruházat is fontos része a téli futásnak. Néhány fokos hőmérséklet csökkenés már teljesen megváltoztathatja a ruhadarabok összetételét és mennyiségét.

Minél hűvösebb az idő, annál több réteg, vagy egyre vastagabb ruhadarabok kellenek. Egyik fontos tényező, hogy a legalsó ruházat, mely közvetlenül érintkezik a testtel, nedvesség elvezető legyen, hogy az izzadság könnyen elpárologjon. A pamutpóló gyakran kiváltó oka lehet a megfázásnak!, rosszabb esetben a kihűlésnek. Mivel magában tartja a nedvességet. A sapka és kesztyű viselése minden esetben kötelező!

A sapka a jelentős hő leadás tekintetében fontos védelmet nyújt a fejünk és a szervezetünk számára, hiszen itt történik testünk hő leadásának 30-40%-a. Ezen kívül a fülek lefagyását is megakadályozza. Érdemes füleinkre és ujjainkra fokozottabban vigyázni, mert ezek a részek hűlnek ki a leghamarabb.

Csúszásveszély, vigyázzunk!

Fagypont alatt vegyük figyelembe, hogy csúszhat az út és ez rengeteg balesetveszélyes helyzetet rejthet magában. A cipő talpa sokat segít a csúszós utak okozta sérülések elkerülésében (pl.: bokaficam, térdszalag szakadás). Ezen kívül a megfelelő cipőtalp nagyban hozzájárul ahhoz, hogy futásnál csak élvezzük az élményt és ne a csúszkálások korrigálására figyeljünk.

Megfelelő ruházatban sem tanácsos csak úgy elindulni, mindig kell időt szakítani legalább egy általános bemelegítésre is. A nyári, melegben történő futáshoz képest a téli futás mindig alaposabb bemelegítést igényel, hisz nyáron sokkal könnyebben melegednek az izmok, ízületek, mint a sokszor mínuszos időben.

A bemelegítéssel a szervezeted felkészül a várható fizikai igénybevételre. Magasabb teljesítményre kapcsol a szív, a keringési rendszer és a légzés is, ezáltal a test izmai előmelegednek, a hajszálerek kitágulnak. Bemelegítés hiányában a hideg, még merev izmoknál sokkal nagyobb a sérülésveszély.

Valamint néhány percnyi futás után hirtelen fáradtságérzés jön elő a váratlanul megnőtt energiafelhasználás következtében.

Fontos a helyes bemelegítés

A bemelegítés mindig 2 részből áll: nagyon lassú futással indul, melynek hossza 1-5 km futótávtól függően. Ez lehet az a táv is, amíg kiérünk a futópályára. Majd következnek az átmozgató, nyújtó tornagyakorlatok, 5-15 percig, A gyakorlatokat erőlködés nélkül, lazán végezzük.

A hideg időben ajánlott melegítőkrémek használata, mely tökéletesebb melegítést eredményez a vérkeringés felgyorsítása révén. Viszont fontos, hogy a krémek nem helyettesítik a bemelegítést, kizárólag annak részeként használható.

Hidegben is fontos a folyadékpótlás

Érdemes odafigyelni a megfelelő folyadék bevitelre is, még télen is. Hidegben nem érezzük a folyadék hiányát, mégis nagyon fontos része az edzésnek. Ilyenkor is izzadunk, és amennyiben a szervezet nem megfelelően hidratált, könnyen előfordulhat izomgörcs.

Ha valaki most érez kedvet a futás elkezdéséhez, ne mínuszban tegye. Az edzetlen szervezet számára óriási megterhelést jelent a hidegben való mozgás és a hirtelen hőmérsékletcsökkenések. Amennyiben mégis nagyon vonzó a téli táj és a hóesés, egy sétával is el lehet kezdeni a szabad levegőn végzett mozgásokkal az ismerkedést. Napi fél óra séta, heti pár óra gyaloglás a levegőn máris közelebb visz a futáshoz és a természethez és amint kisüt a nap, bele lehet vágni az igazi futásba is.

http://www.webbeteg.hu/cikkek/sport_egeszseg/7476/kocogni-telen-is-lehet

K&H olimpiai maraton váltó (megkésett beszámoló)

Az eseményt megelőző napokban már nagyon izgatott voltam, mert soha nem vettem még részt ilyen versenyen, sőt ez volt az első alkalom, hogy ennyit futottam.
Reggel még elég borúsnak tűnt az idő, és azt hittem esőben kell majd futnunk. Ennek nem örültem. De azután, amikor odaértünk a Parlamenthez, ahonnan indult az egész, hét ágra sütött a nap. Profi tornász segítségével mindenki bemelegíthetett. Ezután pedig kezdetét vette a verseny. 3-an voltunk egy csapatban. Gábor volt az első, Virág a második, én pedig a harmadik. Legtöbbet a rakparton futottunk. Talán ez volt a legnehezebb benne, hogy nem láttam mikor lesz vége. 2-szer kaptunk vizet, ami akkor elég életmentő volt. :) Körülbelül a 3.-4. km-nél elkezdett csöpörögni az eső, aminek akkor nagyon örültem, de sajnos hamar elállt. Aztán elfutottunk a Parlament mögött, majd következett a cél. Sok ember kijött szurkolni, és ez jó érzés volt. De nem csak a célban várt nagy éljenzés és bíztatás, hanem útközben is. Az adott némi ösztönzést, hogy igenis ki fogom bírni. És ki is bírtam, lefutottam 7 km-t, ami így nem tűnik soknak, de nekem bőven elég volt. :) A célbaérésnél kaptunk kis csomagot is.
Eszméletlen nagy élmény az egész futóverseny. A hangulat meg egyszerűen fantasztikus. Szerintem nem ez volt az utolsó, amire beneveztem :) És örülök, hogy jópár napos győzködés után, de rávettek, hogy induljak én is. :)

-Dóri-

/ illusztráció: BSI fotók a miniZebra váltónkról /

Frissítettem a versenynaptárat: Kaposvár Dombjai Farsangi Futással kezdődően már 2013-as nevezéseink is szerepelnek!

Jobboldali menübe - a Naptár alá - kitettem a fotóalbum elérését, ami Berlin és Ljubljana képekkel bővült.

Ha szeretnéd átérezni, milyen gondolatok motoszkálnak egy ultrafutó fejében, ajánlom a Lőw Andrással (15-szörös Spártai Hős) készült HVG interjút: http://hvg.hu/sport/20121027_low_andras_interju

Münchenben jártunk, de nem (csak) sörözni

Tavasszal az idei lehetséges helyszíneket tervezgetve kezünkbe került a müncheni verseny prospektusa, ahol 1 napon többféle távon is rajthoz lehet állni: mint maraton, félmaraton vagy csapatváltó. Belegondolva, hogy a futás mellett némi városnézés és német nyelv gyakorlás is szóba jöhet, hirtelen felindulásból beneveztünk Anitával.
A versenykiírást átböngészve láttuk, hogy a maratont reggel indítják, míg a félmaratonisták 3 óra csúszással a kijelölt útvonal 2. felére kapcsolódhatnak be. A 42 KM-es táv az Olimpiai parkból startol, a félmaraton pedig 1 külvárosi helyszínről. Eztután a történelmi belváros nevezetességei mellett elhaladva mind2 mezőny az 1972-es olimpiára készült stadionban ér célba.
Sűrű nyári programok miatt, illetve ismerős házigazdánk "idegenvezetésében" bízva nem sokat foglalkoztunk az utunk részleteivel. Csak az indulás előtti 2 hétben kezdtük átgondolni az utazás és városnéző program részleteit. Mikor pénteken Münchenbe értünk, a hűvös esős délelőtt nem volt bíztató előjel a vasárnapi futásra, de a következő 2 nap időjárása szerencsére igazán vendégszeretővé vált. Összvonalas bérlettel felszerelkezve még pénteken felkerestük a versenyközpontot, hogy felvegyük a rajtcsomagunkat és bámészkodjunk a futóknak rendezett vásárban. Sok más helytől eltérően a külön díjért előjegyezhető emlémázott futómez itt eltérő színű volt fiúk és lányok esetében. Vasárnapi futáson a futók szép számban már ezekben az élénk kék, illetve lila színű felsőben virítottak a város utcáin!
1,5 nap alatt körbejártuk az útikönyvek által javasolt nevezetességeket és igyekeztük memorizálni a majd verseny során érintett helyszíneket és persze nem utolsó sorban a helyi piaci sörpadnál ücsörögve elkortyoltuk egy-egy korsóval a bajorok legnevezetesebb portékájából a sörből:)
Bár nemzetközinek hírdetik, sem az előző évek nyerteseit, sem a résztvevők létszámát látva nem annyira rangos maraton ez a müncheni (Sehol egy kenyai futó. Idén férfiaknál és nőknél is német győzelem született 2:19:46 és 2:32:13 idővel). Ettől függetlenül szép számban futottunk mind a 2 távon és az utolsó métereket a Olimpiai stadionban gyönyörködve tehette meg kb. 6000 maratonista és 4000 félmaratonista. A cél utáni frissítésnek, műgyepen nyújtózásnak és a sporttársak bevárásának ez a ma is modernnek ható épűlet volt a helyszíne (lásd fotó).
Az útvonalon szurkoló helyiekből, túristákból sem volt hiány. Főként az óváros utcáin és pl. a városháza előtti téren (lásd fotó) volt óriási a futókat bíztató tömeg!
Anita félmaratoni eredméyne 2:15:58, az én maratoni időm 4:22:30 lett.

Kellemes városi verseny, melyet ajánlunk fél-, vagy egész maratont keresőknek, továbbá ha a társaság tagjai közt mind2 távra akad jelentkező! (A jövő évi rendezvény kijelölt időpontja 2013. október 13., ami épp egybeesik a SPAR Budapest maraton tervezett időpontjával)

  

infó: www.muenchenmarathon.de

UltraBalatonon 2012. csak fanatikusoknak !?

Júni. 30-júli. 1-i hétvégi, kánikulában lebonyolításra került rendezvény Minden résztvevőnek feladta a leckét! Amikor tavaly ősszel elsők között beneveztem az egyéni mezőnybe, álmomban sem gondoltam volna, hogy éjszaka is 25 fok hőségben zajlik majd a futás:(
Anno szisztematikus felkészülésben gondolkodtam a rendelkezésre álló több, mint fél évre, aztán a sok bevállalt Marathon és Ultra verseny lett "csak" az alapozás. Suhantak a hónapok (akár a KM-ek) és már el is értük a júniust, amit már - magamhoz képest - "pihenéssel" töltöttem: Pelso-Tihany-túra, Bükki hegyi M. és K&H FM. lement a hónap 1. felében.
Mivel eddig 73 kili volt a leghosszabb egyben lefutott távom, a túlteljesítés mindenképp kódolva volt. Elméletben mindenre (extra hossz, lassú tempó, frissítések/étkezés, éjszakázás) edzett és felkészült voltam, csak élesben kellett megcsinálni Non-Stop!

Péntek du. utaztunk le Tihanyba, hogy a rajthoz viszonlag kialudtan érjünk. Tésztapartin már sok ismerőssel futhattunk össze, akik egyéniben vagy váltóban indultak az UB-n, vagy csak szurkolóként/kísérőként jöttek el a Balcsira. 
Nem túl mély (meleg+szúnyog) alvás után 5-kor keltem és nem sokkal 6-os start előtt értünk csak a rajthelyre. Rövid bemelegítés után itt már nem volt visszaút, futni kellett mindenképp:)
Első 100 méterek felfelé mentek a dombtetőre, aztán lehetett egy lejtős szakaszon beindulni a főútig. Következtek az emelkedők, majd egy földutas szakasz, amit óvatosabb tempóban nyomtam, gondolva a következő 20-30 órára! A meleg 7 órától már kezdett nem épp futóbarát szintre emelkedni és a csekély útmenti árnyéklehetőség miatt sokat kivenni belőlem. Minden frissítőnél ittam és locsoltam magam, de a langyos víz nem sokat hűsített. Terepszakasz végére már széthúzódott a mezőny, de látótávolságban mindig több futó látszott előttem. Káli medencében a dombos és kanyargós országút szélén haladtunk, ami azért nem volt veszélytelen! Néhányan a résztvevőkre tekintet nélkül elszáguldottak mellettünk. Több esetben az 5-6 KM-enkénti frissítések is ritkák voltak, ezért mindig vittem magammal 1 pohár hűvös vizet, majd vettem egy kocsmánál 1 fél literes üveget a szakaszokra. Kezdett végre lejteni a pálya a Balaton felé és Badacsonyban volt egyéni teljesítőknek az 1. meleg étkezési lehetőség, amit ki is használtam. Itt már többen meggyötörten roskadtak le a székre egy tészta, vagy sör mellé. Max. 6 percet "lazsálhattam", aztán indultam is Szigliget felé, ami megint dombra felfutást jelentett. Kb. innentől kezdődtek a tömeges fáradások, mert több korábban nem látott versenyzőt értem útól kocogva, vagy sétálva. Jöttek egyre többen a kerékpáros verseny résztvevői is: ki csengetve, ki gratulálva a kocogásomhoz. Vízközeli, nádasokkal szegélyezett bicajúton többször olyan érzésem volt, mintha hajszárítóval forró levegőt fújnának az arcomba, és nem kapnék oxigént:((  Hamarosan elértem a Keszthelyi Kilométerek versenyekről már jól ismert szakaszt, ahol végre - a sajátomon kívül más - árnyékkal is lehetett találkozni! Lassuló sorstársakkal próbáltuk bátorítani egymást, de a többségben fogyni éreztem az elszántságot a forróság miatt. Keszthelynél partközelbe érve 3-an vízbe is vetették magukat a szomszédos horgászok nagy örömére (később már nem láttam viszont őket). 70 KM-es pontnál kaptam 1 levest, változatosságként a sok befalt szőlőcukor/keksz/mazsola után. Talán telítődtem is az eddigi evésekkel-ivásokkal és persze a nyomott meleg levegő is betett, de innentől már lassultam és egyre több lett a séta! Berénybe érve egyeztettem mobilon Atival, hogy hol csatlakozna be bicajos kísérőnek, de még messze volt. Márián volt ismét melegétel, így kicsit többet időztem. Kérdeztük a szervezőktől mennyre szigorú a féltávos részidő szabály, mert határeset odaérünk-e!? A válasz barátságtalan volt és hogy haladjunk tovább! Na innentől rosszabb lett a hangulatom és kezdtem újratervezni, mi lenne a reális cél. Atival Fenyvesen találkoztunk, ahol (mint később kiderült rosszul) számolva elérhetőnek tűnt a 22 órás Boglárra érkezésem. WC és mosdás után továbbindultam Fonyód felé, ahol elért a szürkület, így csak lámpával lehetett haladni a kerékpárúton. 6 KM/h-ás sétálós tempóval értük el Atival a 112,2 KM-es állomást, ahol jeleztem, hogy a részidő szabály túllépése miatt abbahagyom. Bár volt, akik szerint ez mégsem számít(?) és folytathatom, a körbeérés lassuló tempómmal úgysem volt reális.
Meleg vacsi és ismerősökkel beszélgetés után még volt idő csobbanni a már hűvös Balcsiban és letusolni a strandon. Így felfrissülve csatlakozhattam a pár óra múlva Boglárra érő váltó csapatunkkal. Hajnaltól már Őket segítve autóztam körbe a tihanyi célig.
166 egyéni indulóból 32-en értek csak körbe a vasárnapi szintidőig. A győztes Lubics Szilvi lett 22 óra 10 perces rekord idővel!!

Futás hőségben

A teljesítmény csökkenése
 Nagyon meleg időben - az egyéni adottságoktól függően kisebb vagy nagyobb mértékben - minden ember állóképessége csökken. Már 20 C fölött érzékelhetünk olyan testi reakciókat, amik nemcsak, hogy akadályozzák a teljesítménykifejtést, de megnövelik az intenzív megterhelés (például egy maraton lefutása hőségben) utáni pihenőidőt. A hőség idején végzett megterhelés következtében jelentkező fontosabb testi tünetek a növekvő folyadékveszteség, a test hőmérsékletének gyors emelkedése és a nagyobb energiafogyasztás bizonyos intenzitású mozgás esetén. Ezekre a jelenségekre a pulzusszám és a laktóz-koncentráció növekedéséből, valamint az immunrendszer intenzív reakcióból következtethetünk.
Hozzászokni a forrósághoz
A megfelelő módszerrel, a magasabb külső hőmérséklethez való szoktatással minden ember hőségtűrő-képességét javítani lehet. Kb. 7-10 napra van szüksége a szervezetnek ahhoz, hogy átálljon a jelentősen megnövekedett környezeti hőmérsékletre. Ezt az átállási időszakot a melegebb éghajlatú országok versenyeinek teljesítésénél is figyelembe kell vennie a résztvevőknek, ha a lehetőségekhez képest jó eredményt akarnak elérni. Erre a pár napra azért van szükség, hogy a szerveink hozzászokjanak a hőséghez, és megakadályozzák egészségünk károsodását futás közben. Az átállás során a szervezet "megtanulja" a gyors és intenzív izzadtságképzést és a verejték minőségét is optimalizálja. Az izzadtság kevésbé sűrű, így könnyebben el tud párologni a test felületéről, ezáltal az izzadás hűsítő hatása is nő. A szív- és érrendszer, valamint a hormonok terén is végbemennek változások - ezek a szervezet belső hőmérsékletének és a pulzusszám növekedését okozzák, és növelik a futás teljesítményét.
Nagy egyéni eltérések
Nemcsak a hőségtűrés, de a forrósághoz való alkalmazkodóképesség területén is jelentős egyéni eltéréseket figyelhetünk meg. Az alacsony és kisebb súlyú emberek jobban állnak a hőség elviselését illetően. De a csekély testzsírtartalom szintén segíti a nagyobb teljesítmény elérését a forró hőmérsékletben. Az átlagosnál jobb állóképesség együtt jár a hőség elviselésének jobb képességével, ami a test rendszeres edzésének a következménye. Elsősorban azok a futók, akiknek a teljesítmény számít, muszáj, hogy odafigyeljenek a megelőzésre, ha hőségben edzenek és gyorsítani akarják az átállást. Az elérni kívánt hűsítő hatás elsősorban a komoly megterhelés - például egy verseny - idején válik igazán az ember hasznára. De nem csak forróság idején, hiszen a meleg elvezetésének képessége, az izzadás mindenkor növeli a teljesítőképességet.
A futás veszélyei hőségben
A nyári hőség idején a teljesítmény csökkenése mellett mindenekelőtt az egészségügyi kockázatokra kell nagyon odafigyelni edzéskor. Elsősorban az állandó hőség, a folyadék és a só hiánya okozta görcsökre és keringési zavarokra kell figyelnünk - ezek következtében ugyanis több tragikus haláleset történt már a hosszú távú sportok történetében. A testtömeg két százalékával egyenlő mértékű folyadékveszteség esetén a teljesítőképesség lecsökken. Ha a folyadékveszteség átlépi az öt százalékos értéket, a kezdődő hőguta tüneteit tapasztalhatjuk: fejfájás, gyomor- és bélproblémák, hasfájás és émelygés. Továbbá az olyan tüneteket, mint például izomfájás, a koordinációs-készség csökkenése, zavartság vagy tudatzavar. Ezeket a megfelelő módon azonnal kezelni kell.
Az edzés hozzáigazítása a hőséghez
Az ilyen veszélyes következmények elkerülése végett további sportorvosi utasítások betartását javasoljuk edzés és versenyfutás idején hőségben. A nyári melegben a futás intenzitását és mennyiségét is csökkenteni kell egyéni adottságainknak megfelelően. Ennek az alapja pedig a mindenkori hogylétünk és állóképességünk kell hogy legyen. Ha jól érzed magad a hőségben, a teljesítményed kisebb mértékben fog csökkenni, így minden további nélkül beiktathatsz intenzívebb futásokat is. Ha az edzést egy adott pulzusszám eléréséhez szoktad igazítani, figyelembe kell venni, hogy kisebb futósebességet fogsz elérni a hűvösebb időben megszokotthoz képest. De fontos is, hogy csökkentsük a futás sebességét és intenzitását, és nem csak egészségügyi okokból. A kívánt edzéshatás eléréséhez is szükség van erre, nehogy túlterheljük magunkat. Aki a pulzusszám mérése nélkül szokott futni, arra ügyeljen, hogy 25 C felett csökkentsük a futótempót. Nagyvonalakban az alábbi útmutatást kövessük: a környezet hőmérsékletének 1 C-kal való növekedésekor 5 másodperccelnöveljük azt az időt, amennyi alatt 1 km-t lefutnánk. Ha 30 C van odakinn, akkor kb. 25 másodperccel lassabb kilométereket fussunk mint 25 C-ban. Ezeken kívül pedig további javaslatok betartását ajánljuk, ezek segítik elviselni a hőséget és csökkentik a forrósággal és a napsugárzással való közvetlen érintkezést. Nagyon fontos a forrósághoz való alkalmazkodásban, hogy gondoskodjunk a bőséges és egész napra elosztott folyadékbevitelről. Egész nyárra javasoljuk, hogy az edzések első 10 percét a lehető leglassabb tempóban fussuk, a legjobb a gyaloglótempó. Ez azért fontos, mert a szervezetünk ekkor készül fel a nehezebb megterhelésre és a hőségre. Ezzel könnyítjük meg a forróság elviselését, nem pedig azzal, ha kezdettől gyorsan futunk.
Ha betartjuk ezeket az utasításokat, akkor a forró nyári napokon is problémák nélkül, hatásosan futhatunk - figyelembe véve természetesen az egyéni eltéréseket a hőség elviselésének és az alkalmazkodóképességnek a területén. A hőségben való edzés egy kellemes "mellékhatása", hogy nemcsak sportolás közben, hanem a mindennapokban is érzékelni fogjuk a hőségtűrő képességünk növekedését. A már 25 C-ban izzadó, futáshoz nem szokott kollégáid csodálkozni fognak, hogy Téged milyen kevéssé visel meg a hőség.
Néhány tipp a hőségben való futáshoz
- Lehetőleg reggel fussunk, amikor még hűvös a levegő.
- Minden futást nagyon lassan, gyaloglótempóban kezdjünk.
- Futáskor laza ruhát viseljünk, semmiképp se biciklisnadrágot vagy harisnyát.
- Nyáron lehetőleg árnyékban és szélben fussunk (ez hűsít futás közben).
- Kerüljük a közvetlen napsugárzást - ezt csökkenthetjük például egy sapkával.
- Ha egy óránál hosszabb ideig futunk, a fejünket és a karjainkat rendszeresen hűsítsük vízzel.
- Nem csak futás közben, hanem egész nap rendszeresen igyunk.
- Csökkentsük a futás mennyiségét és intenzitását - csak nagyon ambiciózus versenyfutóknak szabad gyorsabb futásokat is betervezniük.

Miért szúr futás közben az oldalam, és mit tegyek ellene?

Valamennyien tapasztaltuk már, hogy néha szúrni kezd az oldalunk intenzívebb testmozgásnál, futás vagy úszás közben, de néha már egy kis hegyi túrázástól, vagy busz után futástól is. Minden amatőr és professzionális futó számára kellemetlen az oldalszúrás. De vajon miért van, hogy múlik el, és hogyan kerülhetjük el az oldalszúrást, hogy ne rontsa el a futóedzést?

Futás közben ügyelsz a légzésedre, ritmikusan ki-be áramlik a levegő, szinte mindent tökéletesen végzel, de mégis szúrni kezd az oldalad. Az oldalszúrásnak több oka is lehet, visszavezethető szív-és érrendszeri panaszokra, vérkeringési zavarokra, légzési problémákra, de akár emésztőrendszeri rendellenességekre is (és terhes kismamáknál is elég gyakori jelenség)

Mit csináljak, ha szúr az oldalam?

Néha a legjobb futóedzés közben egyszercsak azt érzed, hogy nyilall a hasad, sugárzik a mellkasodba, nem tudsz tovább futni, pedig beterveztél egy jó kis félórás stresszlevezető.

Felvezető futóedzés, bemelegítés

Oldalszúrás esetén számos szervrendszerünk mutat hirtelen működési zavart. Az ok nem feltétlenül maga a futóedzés: sokszor a futást megelőző tevékenységek derítenek fényt arra, hogy mi tehető felelőssé ezért a nyavalyás érzésért.

A futás közben nyilalló hasnak, mellkasi fájdalomnak gyakori oka a hiányos vagy összecsapott bemelegítés futás előtt. Ilyenkor légzőszervi problémáról beszélhetünk. Hogy mi történik odabenn? Ha túl hirtelen vágtál bele a futásba, akkor a tüdődet túlterhelted: a kicsi léghörgők falában levő izmok görcsbe rándultak, ez az átmeneti görcs jelentkezik éles fájdalomként a rekeszizom környékén, amitől a futópályán vagy a futógépen hirtelen össze is görnyedsz, vagy úgy érzed, meg kell állnod. Így már az is érthető, hogy ha valaki rástartolt a 2-3 utcányival odébb induló buszra, miért szenved oldalszúrástól, mire a buszmegállóhoz ér.

Problémás légzéstechnika

A második leggyakoribb oka a futás közben nyilalló mellkasi fájdalomnak, hogy nem jó a légzéstechnika. Ha szabálytalan ritmussal lélegzel, kapkodod a levegőd mert még pl. feszegeted a saját teljesítőképességed határait - ameddig csak szusszal bírod - akkor szintén jelentkezhet az oldalszúrás. Fontos, hogy jól sajátítsd el a futás közbeni helyes légzést. Könnyen előfordulhat, hogy még, és még ráteszel egy kicsit a távra, pedig már teljesen szétesett a légzésed. Ilyenkor már inkább lassíts, vegyél vissza és inkább eddz gyakrabban, mint hogy agyonedzd magad. Persze érthető, ha egy fontos futóversenyre készülsz, vagy egyszerűen csak magadnak akarod bizonyítani, hogy menni fog. De ha a szervezetednek már rossz a futóedzés, inkább ne durrantsd szét a tüdőd és az izmaid, mert könnyen lesérülhetsz.

A máj és a lép

Emésztőrendszeri okai is lehetnek annak, ha futás vagy úszás közben beáll a nyilallás, és szúrni kezd az oldalad. Jellemzően a máj vagy a lép a ludas. Kombinálva a hirtelen terheléssel (azaz a megfelelő futás előtti bemelegítés hiányával). A máj és a lép olyan szervek, amelyek vért pumpálnak az izmok felé. Hirtelen pumpálásnál a bordaívek alatt oxigénhiányos terület alakulhat ki, ami erős szúró fájdalommal jár. Ha a jobb oldalad fáj, akkor a máj nem bírta a ritmust, ha a bal oldaladon szúr, akkor a lép az, amiben nincs elég oxigén. Fontos a futás előtti fokozatos és jól felépített bemelegítő mozgássor. No meg persze a futóedzés végén a nyújtás. Sose hagyd ki a felvezető és levezető tréninget, inkább fuss kevesebbet a futógépen, vagy a parkban, de hagyj időt a futás előtti bemelegítésre, majd az izmok, a vádlik nyújtására.

Szelek - belek - puffadás

Ha a szúró fájdalom a has környékén jelentkezik, de nem a rekeszizom felé sugárzik, vagy jobb és bal oldalra, hanem inkább a belek környékén, a hasad alatt, vagy alsó fertályaiban, akkor valószínűsíthető, hogy a bélrendszer vérellátása romlott le hirtelen és ez okozza a futás közbeni elégedetlenséget, kellemetlen szúrást. A fájás megint az oxigénhiányos állapottól van.

Ha a hasadban szúró fájdalmat érzel, az is előfordulhat, hogy az emésztőrendszerben bentrekedt a szél, magyarán túl sok bélgáz keletkezett, ami nem tudott kijutni. Hogy mit lehet ilyenkor tenni? Komolyabb futóedzés vagy futóverseny előtt olyan fél nappal (kb. 14 órával), már ne fogyassz felfúvó, gázképző ételeket (általában mindenki ismeri a testét annyira, hogy tudja mi fújja fel - van, akit a tarkabab meg a csicseriborsó igen, de a vörösbab vagy a lencse nem). A futás egy erős fizikai terhelés, ezért az emésztés majd az ezt követő futóedzés során keletkező szelek feszítik a belek falait, nem tudnak olyan nyugodtan távozni a szervezetből, mint a normális napi életünk során, amikor a főbb szerveink és a bélrendszerünk nyugalmi állapotban van. Ha az oldalszúráson kívül a hasad is puffad, akkor feltehetőleg emésztési okai vannak a nyilalló fájdalomnak.

Mit tehetsz, ha szúr az oldalad futás, vagy gyors gyaloglás közben?

Ha a fájdalmasan nyilalló oldalszúrás a tüdő környékén jelentkezik (és kevés volt a bemelegítés, vagy már összevissza kapkodod a levegőt), akkor úgy tudsz segíteni a leggyorsabban magadon, ha ritmikus légzésre váltasz - így a rossz légzés okozta szúró érzés fokozatosan elmúlik. Ha vérkeringési oka van a nyilallásnak, akkor állj meg néhány lépésen belül, mert visszább kell venni a terhelésből. Ha érzed, hogy puffad a hasad, és a has alsó tájékán szúr, akkor sajnos vagy várnod kell - akár órákat is - amíg az emésztőrendszer helyreáll, és meg tud szabadulni a feszítő bélgázoktól, vagy kapj be egy szélhajtó tablettát, ha van nálad. A séta - pl. az edzés helyett ill. mellett - is ajánlott. Segíthet a könnyebb emésztésben, de a futással érdemes egyelőre várni egy kicsit.

Ha gyakran szúr az oldalad, pedig bemelegítettél és jó a légzéstechnikád, akkor mindenképp fordulj orvoshoz, hogy tisztábban láss.

Két dolog van tehát, amire mindenképp figyelned kell. Egyrészt a 15 perces bemelegítés, amiben mindent jól átmozgatsz, és fokozatosan pumpálod a vért, hogy a vérkeringés szépen beinduljon, és edzési szintre váltson, másrészt a futóedzés előtti helyes étrend.

-ZeBRaDoctor-

1 napra csak a HÖLGYEKÉ a Margitsziget

Május 20-án egyedi futóeseménynek adott otthont a Margitsziget több szempontból is:
-a több ezer résztvevő 99,99 %-a NŐ volt :) ,kivétel néhány apuka, vagy beöltözött kakukkfióka!
-kb. 90 %-uk piros egyenpólóban szerepelt, nem épp megkönnyítve a drukkolni, vagy fotózni próbálók életét :)
-ZeBRa klubunk az eddigi legnagyobb létszámmal szerepelt versenyen !!
-én csak szerveztem és szurkoltam a Hölgyeknek /na jó 1 kicsit kocogtam is Velük:)  /
-és mint reggel Kocsis Árpival megállapítottuk a sportos Hölgyeket látva, ez az év LEGSZEBB BSI rendezvénye :)

Korán kimentem reggel a Margitszigetre, hogy még fussak 1 kört a többiek kiérése előtt, de a 10 órás rajtra özönlő lányokat látva, már gondoltam, hogy esélytelen. Így elkocogtam a sziget Árpád híd felőli végén lévő rendezvényközpontba felmérni a helyszínt. Beköszöntem BSI ismerősökhöz, és kezdtem csörgetni az úton lévőket, ki mikor ér oda...
Rögtönöztünk még a 3,5 km rajt előtt Luca rajtszámával, aztán kis bemelegítő kocogás és indult is a rövidebb táv. Én a startnál integetés után elszaladtam a félút utáni fordítóponthoz, hogy ott biztassam majd a lányokat. Sok ismerőst megszólítottam a több ezres tömegben, bár valószínű nem mindegyiküket. Nekem sikerült árnyékban állnom, de éreztem az egyre forróbb levegőt, ami tovább növelte a kihívást a futók számára! Heni nagyon az elején suhant el előttem erős tempóban:) Amint megjött Bogi és Virág, elkísértem Őket az utolsó km-en a célegyenes kordonos bejáratáig.
7,5 km-es szám kezdéséig még volt fél óránk, amíg próbáltam megkeresni a tömegben a többi indulónkat. Edittel a Futónagykövetes sátornál találkoztunk, majd - vicces egymásnak háttal mobilozgatások után - Fati és Heni is előkerült.  Hamarosan kezdődött a nagyszínpad előtti aerobikos bemelegítés. Nekem fárasztónak és hosszúnak tűnt futás előttre, de a tömeg élvezte!
A rengeteg induló miatt rajtzónákat alakítottak ki a tervezett sebességnek megfelelően. Így mindenki a rajtszámán látható színjelölés szerinti blokk felé vette az irányt a hömpölygő tömegben. A start percekig tartott és nem is sikerült észrevennem mindenkit, amint elszaladt előttem. Szurkolni a délelőtt már bevált pontra siettem, hogy mindkét körben segítsem a csapat tagjait. 12:30-as indulás nem tűnt kellemesnek, hisz durvább lett a meleg a fő távra. A mezőny már az 1. körben is tagoltabb volt, mint a korábbi 3,5 km-en. Anitát pillantottam meg elsőként, aztán sorban a többi nevezőnk is elsuhant előttem:) Az élmezőny hamar odaért a 2. körbe, majd  figyeltem ki mikor bukkan fel. Virág volt az első és már a célig meg is tartotta az előnyét. Többen felismertek-üdvözöltek a futók közül, a futónagykövetes meznek köszönhetően! Ami viszont fekete színe miatt nem volt hálás a fülledt melegben. Így örültem már, amint Fati mellett kocoghatok kicsit a pályán, egyúttal Őt is segítve a cél felé az utolsó száz métereken!
Mindenki büszkén érhetett célba és jött a megérdemelt frissítés majd pihenés:)
Sokáig csevegtünk még a nagyréten meglelt ismerősökkel, majd egymástól elköszönve ki hazafelé vette az irányt, vagy további futásra vállalkozott...

Prága maraton 2012.

Ebben az évben ez volt a 7-ik maratoni futásom, de ami a legfantasztikusabb, hogy sikerült új egyéni csúcsot elérnem a 3:18:01 idővel. Szóval sikerült megjavítanom a tavalyi Bp. SPAR-on elért 3:27-et.
Az előző 6 futásomat, ahol a tendencia mindig javuló volt egy jó alapozásnak érzem, de ehhez ez kevés lenne, ha nem fogok ki aznap egy ilyen remek formát is. Szombat reggel 9:30-kor Tamással vonatra szálltunk Prága felé. Kellemes idő volt itt Bp-en, de az előrejelzések nem voltak túl biztatóak, ugyanis hűvös-esős időt jósoltak vasárnapra. Egy 7-órás vonatozás után 16:30-kor érkeztünk meg Prágába, és már csepergett, a melegítőfelső is jól jött. Az utazás kicsit fárasztó volt, de olvasással és szunyókálással töltöttem. Tamás csak olvasta a kedvenc hetilapját. Nem ismertem a várost, nem így Tamás, aki jól ismeri. Így hát elindultunk a szállásunk felkeresésére. Útközben felvettük a rajtcsomagokat, benne a rajtszámmal, reklámokkal, csecsebecsékkel. A mez fizetős volt, nekem nagyon tetszett a színe ellenére is (narancs-piros). 19 órára már volt szállásunk, tehát irány a város! Kicsit később sötétedik mint itthon, kb. 30 perccel. Az óváros és a vár felé vettük az irányt és a Károly hídon át a másnapi maraton rajt-cél helyszínét is megnéztük, és a híres Vencel teret. Egyébként itt voltak másnap az öltözők felállítva. A városnézés hosszabbra sikerült és eléggé fárasztó gyaloglás után 23:00-ra érkeztünk vissza a szállásunkra. Vacsora meg egy prágai sör után már aludtam is, egy ilyen fárasztóra sikerült nap után.

 

Reggel 6-kor ébredés, és 7-kor elindultunk a szállásról. Metróval mentünk, gyalog kb. 3 km lett volna, de a tegnapiak után nem volt kedvünk hozzá. Leadtuk a csomagokat, majd Tamással bemelegítésként körbefutottunk pár utcát a Vencel tértől a rajt helyszínéig.Tamás nem volt túl elragadtatva az útvonaltól, különösen a macskaköves részektől, és a villamos sínes szakaszoktól. Az időjárás nem volt annyira rossz, sütött a nap, csak hűvös volt. Rövidnadrágban és szélkabátban indultam el, de sokan csak mezben futottak. 9- kor eldördült a rajt, és kb. 5 perc után már kint voltunk a pályán. Kb. 7000 egyéni induló volt. Az első km-t közösen tettük meg, majd jó utat kívánva Tamásnak elindultam a saját tempómban. Nagy volt a tumultus az utcán, ezért hogy ne veszítsek időt jobbára a szegélyen, meg az út szélén futottam kb. 15 km-ig. Ezután már a mezőny széthúzódott, jól lehetett haladni. Ami nagyon meglepett, hogy rengeteg együttes zenélt Nekünk, és zömében rock-ot. Nagyon tudott tuningolni, még csehül is! A futás nagyon jól ment kb. 33 km-ig, itt éreztem hogy kezdek fáradni, és egyre többen haladnak el mellettem. Igyekeztem terelni a figyelmemet a fáradságról, szerencsére csak fáradságnak nevezném, és próbáltam kapaszkodni, hogy ne lassuljak be nagyon. A futás alatt nem szoktam az órát nézni, szándékosan, de előre elterveztem, hogy 40-nél megnézem. Éreztem, hogy nagyon jó még most is a tempóm, szóval 3:07-et láttam. Átfutott rajtam a sikerérzés, most már 100% voltam, hogy teljesülni fog, amit igazán még kijelenteni sem mertem, azaz 3:20 alatti időt elérni! A célba 3:18:01-es idővel érkeztem be. Nagyon jó érzés volt, hogy sikerült megcsinálnom!!! Kis séta után következett az érem, majd folyadék fogyasztás. A tusolás nem volt valami jól megszervezve, ezért beértem a derékig hidegvízzel. Majd átöltöztem, és vártam a Tamást. Beért, gratuláltunk egymásnak, majd miután átöltözött, indultunk is a pályaudvarra, mert 1 óra múlva már vonaton kellett volna lennünk (de késett 30 percet, Bp-ig 50-et). A visszaúton próbáltam az eseményeket feldolgozni, és az élményeimet-élményeinket átbeszéltük. Volt rá bőven 7 óránk.
A következő maratonom majd Keszthelyen lesz május 27-én. Már kitűztem az újabb célt, és kíváncsi vagyok, hogy képes leszek-e ezt az időt űberelni?


 - Feri - 

Zebrák Bécsben

Egy kicsit elkéstem ezzel a beszámolóval (pont 1 hónapot), de jobb később, mint soha.

A verseny előtti nap (14-én) utaztunk Bécsbe. Odaértünk a szállásra, amit nem foglalhattuk el egyből, várnunk kellett fél 2-ig. Tomi, Feri, Ádám és Gábor addig felvették a rajtcsomagokat. Mire visszaértek, elfoglalhattuk a szobákat. Lepakoltunk, aztán elindultunk felfedezni Bécset. Bejártuk a várost, elmentünk a főtérre is, ahol hatalmas tömeg volt.

  

Miután visszaértünk a szállásra, beültünk vacsorázni. Ekkor tudatosodott bennem, hogy holnap tényleg le fogok, legalábbis megpróbálok lefutni 21 km-t.

Másnap negyed 6 körül keltem, elég könnyen felébredtem. Negyed 7-re mentünk le reggelizni. Reggeli után mindenki visszament a szobájába összepakolni, és háromnegyed 8-kor találkoztunk lent. Elindultunk autóval a rajt felé. Az idő borús volt, de nem esett (még) az eső. Mikor odaértünk, bemelegítettünk, majd szétváltunk: a csapat gyorsabbik fele átment az előrébb lévő szektorba. Tomi és Feri a maratoni távon, míg Anita, Ádám és én a félmaratoni távon indultunk. Voltak fotósaink és szurkolóink is.J

A rajt 9-kor volt, de csak 9:15 körül tudtunk elindulni, mivel annyian voltak, és mert a legutolsó szektorban voltunk. Mögöttem nem olyan sok ember, előttem 30ezres tömeg volt… Elrajtoltunk. A hangulat teljesen más volt, mint az eddigi versenyeken, amiken részt vettem: nem volt közös bemelegítés és szpíker sem. Először egy hídon kellett átfutni. Az első pár km nem esett annyira jól, aztán kezdtem belejönni, és a 8. km már nagyon jó volt. A 11. km megint kicsit nehezen ment, de mikor túljutottam ezen, szinte csak úgy "repültek" a kilométerek. Mindössze kétszer álltam meg frissítőnél, mivel volt nálam egy kis flakon, amiben vittem vizet. A terep sík volt végig, csak 1-2 emelkedő volt benne, de az kellett is bele. Voltak kilométerek, amik okoztak nehézségeket, de a zene (amit fülhallgatóval hallgattam, nem pedig az, ami a hangszórókból szólt!) és a verseny előtti biztatások segítettek túljutni a nehezebb pillanatokon.

A beérkezés fantasztikus volt a vörös szőnyegen! J Továbbsétáltam és megkaptam az érmet (az első érmem futásért!) és a befutócsomagot egy tarisznyában.

A bruttó időm 2:28, a nettó pedig 2:12 lett. Felejthetetlen élmény!

Jöttünk, láttunk, fröccsöztünk:)

Szekszárdon ma 3. alkalommal fut6ták az elszántak a legnehezebbnek hirdetett hazai félmaratont, a Borvidéket. Kisebb változtatásokat minden évben tesznek a szervezők az útvonalba, de ez nem a könnyítést, inkább a még emlékezetesebbé tételt szolgálja!
Rémisztések ellenére ma is szép mezőny gyűlt össze a csendes kisvárosban, hogy szeles napsütésben futkoson fel, s alá a dombokon. Vagy vérmérséklet szerint kipróbálja a helyi szurkolók által kínált házi fröccsöket:) Startcsomagban és célban kapott helyi borok mellett ezen egyedi frissítési mód ugyanis a Borvidék futás egyedisége!
Pestről negyed9kor startoló közvetlen járatot 3 ZeBRa mellett 1 rutinos vendégFutóval sikerült megtelteni. Bár időben értünk a regisztráláshoz, a pontban déli startra tekintettel a kiadós ebéd ma (is) kimaradt. Zsíroskenyér vörösborral, plusz az otthonról hozott finom házi sütik csak a célbaérkezőknek dukál:)
Választható egyéni és váltó kategóriák közül Adri és Edit 12,5, míg Andi és én 21 kilire vettük ma a bátorságot! Már indulás előtt rengeteg ismerőssel találkoztunk össze. A tűző nap mellett ezis szívet melengető érzés, ahogy megannyi vidám futó cimbora örül meg 1más újra látásának; mint mindig:)
Csapatkapitány verseny eredményhirdetése után nem sokkal neki is vág6unk. Jönnek a város emelkedő utcái, aztán 8. kilinél átfutás lefelé a kék rajt/cél szőnyegen; nekünk ez csak 1 állomás. Már eddig sem volt sétagalopp, ami ünneprontásnak tűn7 Anyák napjára, de akik ide neveztek, Ők másfajta Anyák. Az év e napján sem rettennek meg a teljesíménytől!!
Kb. 2 kili vízszintes után nézhetünk az ég felé, mert emelkedők következnek! A "hírhedt" kilátó előtt válik ketté a 12-es és 21-es táv. Előbbinél közeledik a megpróbáltatás vége, míg félmarcsin most kezdődik csak igazán:( Szőlőhegy betonútjai kanyarognak durván fel és le, aztán még 1 párszor ugyanez pepitában! Itt nem szégyen belesétálni, csodálni a tájat, vagy csevegni a régi-új ismerősökkel. 1más biztatása sokat segít a kortyolgatott izó vagy vizecske mellett. Az utolsó frissítőnél kell a legmagasabb dombot (kilátó) megjárni, de innen már lefelé vezet az út:) Bicajjal vagy szánkóval persze gyorsabb lenne, de a lábakkal azért mindenki óvatosabban tolja. 1-2 kanyar a főtérig és már sorolja is neveinket a szpíker; Megint Célba Értünk:))
Pár zsíroskenyér befalása és a dobogós barátoknak gratulálás után alig fáradtan és vidáman utaztunk haza...S már keressük a következő alkalmat :)

Ha egy Zebra egyszer elkezd futni...

Januárban kezdődött, egy hideg, de verőfényes napsütéses reggelen...akkor sodort egy "véletlen" FőZebrával egy csordába...és akkor lefutotta velem a félmaratont. Akkor még nem tudtam róla semmit, a nevét sem, a futó múltját sem, SEMMIT! Csak együtt haladt velem, és szóval tartott, amíg el nem érte az aznapra kitűzött célját. Az én célom sehol nem volt ettől...7-8 km futás városnézéssel - gondoltam. Elhitette velem: képes vagyok rá! Bennem van a félmaraton! :) Nem is egy, több is...
Elkezdtem csíkosodni, eljártunk ZeBRaSzeRDázni...és rendszeres futás lett belőle. Jött a Farsang, ahol a legjobb futónak álcázva magam kenyai futónak öltöztem :) Aztán FőZebra csak annyit üzent: neveztünk a bécsi félmaratonra, ne maradj ki Te sem!
Nem gondolkodtam sokat, igent mondtam...a tavalyi Spar Maraton óta őrizgettem az esemény szórólapját. Szívem mélyén akkor dédelgettem, hogy ott leszek...de még mindig nagyon elérhetetlennek tűnt. Azért a Vivicitta 12 km-es távjáról átneveztem a félmaratonra, biztos ami tutti! :) Legyen ez lepróbálva, kvalifikálva...
És hogy hogynem, akadt egy maratont megcélzó szoba- és útitárs is mellém, ha a Zebracsorda szíve másfelé húzna...Biztosra akartam menni, ha már neveztem egy ilyen rangos eseményre! Szállást lefoglaltam, szobatársat lefixáltam.
És amikor csak lehetett, futottam...korábban már írtam: a Vivicitta sikerült!
De ez még nem garancia....2 hét múlva máris újabb FM!? Normális vagyok???? Azért akadtak kétségeim...de edzettem, hogy ki ne essek a ritmusból! Fájdalmaim voltak, lassú is voltam, de nem álltam le...
És eljött a nap, tele izgalommal előtte, majdnem lemondtam az egészet...a lámpaláz, a vizsgadrukk őrültséget is kihoz az emberből (vagy csak belőlem??). Sikerült meggyözni magam: felelős vagyok a társamért is, aki élete 4. maratonját futja, ebből a 2. nemzetközit. Ha másért nem, miatta mennem kell! Mert a "Zebra Csorda" más utakon járt...néha a Zebrák elkeverednek egymás mellől...
Arra az induláskor már gyanakodtam, hogy életem egyik legnagyobb élménye lesz talán...és így is lett! És hogy mennyi ZeBRa él Bécsben!!?? Ki hitte volna?? ZebraLány, zebratáskák, Zebresernyő (ne legyen rá szükség!)...
A táv teljesítése nem esett annyira könnyen/jól...de a közben/előtte/utána megélt élmények felejthetetlenné teszik ezt a hétvégét, ezt a császárvárosi kiruccanást!! A legfőbb üzenete: élni jó!!! :) BEFUTNI a célba!!! Mintha egy római császár elé futnék be a vörös szőnyegen egy arénába, a tapsoló emberek között...KATARTIKUS élmény! Találkozások, felfedezések, nosztalgia, nevetések, röhögések, beszélgetések, barátkozás, bolhapiac az EXPO-n, maratonosokkal teli város vasárnap kora reggel, a tömött U-Bahnok, a kamionok, az útszéli cheerleaderek, a zenék, dobosok...!!! A szembe futó kenyai team motorosokkal kísérve!!!!! Visítva tapsoltam nekik!!! A bolondos, jelmezes futók...felsorolhatatlan sok ÖRÖM!

Fel is kell dolgozni....nem korai máris leírni??? Nem tudom, vannak, amiket mindebből magamban őrizgetek....mai napig nem értem - igaz, csak tegnap történt :)- , hogy keveredtem oda, és hogy van mögöttem máris 2 félmaraton, ebből egy nemzetközi...Talán FőZebra tisztábban lát...ő hosszútávra tervez, hiszen maratonfutó...:)

Nyargalnál ZeBRaként az UltraBalatonon ??

Ha szeretnél részese lenni a nyár (de talán az év) legnagyobb futórendezvényének csatlakozz a ZeBRa Futóklub 2. 10 fős csapatába!!
Forma1-es csapatok is 2 vasat tartanak a tűzbe, vagyis 2 járgányt küldenek a ringre, innen jött az ötlet:) miért ne indítsunk 2 ZeBRa-teamet a magyar tenger köré!? Első váltónk (7fővel) már összeállt és benevezett (Nr:49.) a Non-Stop szekcióba, míg jómagam a Hihetetlennek tűnő Egyéni 212 kilire írtam be magam (Nr:10.), sőt vannak bicajos segítőink is:)
Szóval a vissza nem térő ajánlat, h. 2. váltónk tagjaként kerülj a Futók Forma1-ébe:
Június 30-július 1-i Non-Stop váltóban a 10 fő egyikeként átlag 21 kili jut rád, de ezt nem kell 1szerre megtenni, hiszen 3-6 km-es szakaszok végén szabadon lehet váltani 1mást.
Taktikát előre kidolgozzuk majd (ki futna éjjel, ki nappal, ki északi parton, ki a délin...) és addig a közös edzésekre is van még időnk a másikZeBRa csapatunkkal!


www.ultrabalaton.hu

Él a város! Viva la Citta, VIVICITTA!!

2 nappal vagyok túl egy olyan célomon, amit 2010 decemberében már fontolgattam. Nem emlékeztem, de a véletlen - amiben nem hiszek :) - úgy hozta, hogy tegnap az emailjeim között rábukkantam egy félmaratonra felkészítő e-edzésre...ennyit az álmokról!! Igenis valóra válnak...ha hiszünk benne, ha nem...mert ez nem volt egy annyira tudatos elhatározás csak egy vágy...

Hmmmmm...véletlen...nem hiszek benne, semmi nem történik véletlenül...pedig én véletlenül keveredtem idén januárban "korpa" közé és azóta is megesznek a disznók!! :) Olyan futócsoport szombat reggeli futásához csatlakoztam, akik aznap 23 km lefutását tervezték, és a kapkodásban ez elkerülte a figyelmemet. Belvárosi futás, 7-8 km - gondoltam. Na ez nem belvárosi, hanem városnéző futás volt UNESCO Világörökség Duna Panorámával, korzóval, hidakon átfutással, Gellérthegyi fotó stoppos panorámával, Citadellával, budai rakparttal, Tabánnal, Lánchíddal - egyszóval minden fontosabb látnivalóval megspékelve, melyet egy lightos Margitsziget örömkör koronáz meg. Ezt kb. 1 km körül súgták meg az előttem 6 perces kiliket futó elvetemültek, akik azóta a barátaim...de ezt akkor még nem is sejtettem. Futni akartam 6-8 km-t egy társasággal...ebből az lett, hogy 2 napja életemben először LEFUTOTTAM a 21,1 km-es félmaratoni távot hivatalos sporteseményen, a 27. T-Home Vivicitta Városvédő futáson. Mert azon a hideg szombat reggelen mellettem futott ez a ZebraKlub alapító Nagykövet, aki annyira érezte, hogy kell felvenni a ritmusomat, hogy azon a  januári napon nem hivatalosan, de teljesítettem a félmaraton közeli távot!!

Most meg olyan természetes,hogy a Vivicitta 21,1 mögöttem van, mint ahogy a boltban leveszek egy üveg lekvárt a polcról...csak attól nem fáj később a bal térdem, nem lesznek sebek itt-ott, ahol dörzsöl a ruha, és nem tör rám valami furcsa fáradtság és hiányérzet 2 nap múlva...ja, de!! csak az hízlal! :) Most viszont már a következő futáson morfondírozom, vajon hogy kell úgy beosztani az erőforrásaimat, hogy ne pörögjem túl??? Mert gellert kaptam, ez tényleg elkapja az embert...igen, evés közben megjön az étvágy!! ;))

Véletlen?  Biztosan nem, hogy épp április 1-jén, Bolondok Napján futottam először versenyen ezen a távon!! Egy kis őrültség kell a túléléshez!! Sivár lenne az élet egy Zebrának színes események nélkül...

Hideg szél volt, meg is voltam fázva aznap, de nincs mese, futni kellett. Doppingolt a tudat, hogy végre összeFUTok rengeteg ismerőssel, baráttal...és tudtam, hogy 2 Zebra Pozsonyban tolja maga mögé a maratoni távot...ők őrültek :) én csak félőrült vagyok :))

Bemelegítésnek szántam, hogy befutok a RAJTig, ez 2 km, de ólmosak voltak a lábaim, nem éreztem formában magam...de ott volt az elhatározás: meg kell csinálnom, ebből már nem lehet kiiratkozni...csak fel ne vegyen a záróbusz, csak be ne égjek, juujjj, de ciki lenne...! Ilyen dilis gondolatokkal "bíztattam" magam :)

Aztán az izgalomtól ide-oda hömpölyögtem, ölelések, mosolyok, egy szívbéli barátnő, akit ritkán látok, de akkor valószínűleg futunk ;) És aztán már nincs is idő, le ne késsük a rajtot, be az 5ös zónába, és mindjárt indulunk...a tömeg nem tetszik, nem jó így nekivágni, könyöklés, helykeresés, helyben járás...20as éveim koncertjeinek hangulatát idézi, de ez most nem esik jól, mennék...fejemben főZebra tanácsaival vágnék neki, de mindig közbejön valami, ami miatt ezeket nem vagy nehezen tudom betartani...

4 km-nél még mindig nem esik jól...ekkor mellém áll egy ismerős és azt mondja: veled futok, végig...na, neeeee!! Örülök is meg nem is...hogy tartom be a tanácsokat? Nem kellene fecsegni most, de azt meg hogy, ha párban futunk??? Emlékeztetgetjük egymást: ne beszélj! Tartsd a tempód! Követni szeretném a zöld lufis iramfutót (2:15), ő az én húzóemberem!!! lenne..., de egy kicsit mögé sodródom, nem is mindig látom...fogynak a kilométerek, ismerem magam, 10 km amit biztosan bírok! A többit már nem én csinálom, hanem valami földönkívüli erő lendít végig a távon - gondolom magamban.10 km-nél elkap egy érzés: meglesz, érzem: megcsinálom!!! Biztosra veszem, hogy nem adom fel!! Nem jók a táblák..15 km-es felirat a 10-es után a jobb oldalon..miért írják ki a visszakanyaródók távját nekünk is???? Bosszankodunk...s közben folyamatosan figyelem a szembejövök között az ismerősöket...integetek, ordibálok: HAJRÁÁÁÁÁÁÁ, X.Y.!!!, lelkesedek, lelkesítek, visítozok az örömtől!!!! De közben magamhoz térek: miért nem befelé figyelek? Miért másoknak akarok energiát adni, amikor most nekem van rá leginkább szükségem???? Ekkor kap el egy érzés, én ezt élvezem...haladok, nincsenek akadályok, csak egy cél, ahova el kell jutnom...kitárom a két karom és ordítok: Angyalok Városaaaaaa!!!! Repülünk!!!! IGEEEEN! Megérte Földre szállni, érezni a talajt a lábunk alatt! :)

Hideg pofaszél nehezíti az élményt, de mégis jólesik...szeretem a hűvöset...talán mert novemberben születtem?? ;) Nekidőlök kitárt karokkal a szélnek, átadom magam a dobok ritmusának...minden érzékszervemmel rögzítem a pillanatot!

14 km-nél játék!!! A kisfiam szülinapja...16 Edit nap...17 a szülinapom...18+...19 felnőtté válás kezdete...17nél leválik a kísérőm, fáj a térde...EGYEDÜL futok tovább!! Tudatosul bennem: erre egyedül is képes vagyok! Nagyon jó egyedül haladni a pesti rakparton...zene szól a Fortuna Hajónál, ahol az esküvőm volt 12 éve (azóta elváltunk)...ez is az életem része, a hajó áll, én továbbfutok, nagyon jó ezt mögöttem/magamban tudni...mindjárt vége, látom a zöld lufit!!! :))))

Hallom a szpíker hangját, nincs sok hátra...mégis a 20. kilométernél ordítok: tolják közelebb azt a 21-est!!!!!! :))))) Nevetünk...itt már sokan szurkolnak, rengetegen ballagnak hazafelé...és felbukkan egy kedves barát is köztük....kiszaladnék, átölelném, de nem veszíthetek az időmből :)))) Hatalmas integetéssel kell beérnünk (nem a célba!).

A célegyenesben szintén egy lelkesítőm vár, jó érzés, hogy vár valaki...nagyon kemény a vége...nem akarok átfutni a CÉLon...egyrészt mert vége lesz, másrészt mert fotóznak...nem szeretem...én ilyen furcsa állatforma vagyok...csíkos is meg nem is, extravertált is meg nem is, küzdeni képes is meg nem is...kiabálják a nevemet, hallom: Edit a Zebra Klub színeiben ér be a célba!! Nem is igaz, nem fekete-fehérben futok :))))) csak a pólómon vannak Zebrák...

Közben főZebra is eszembe jut...épp akkor írok mms-t neki, amikor ő Pozsonyban betrappol a célba. Véletlenül...épp akkor! :)

(Atyaég, ez kit érdekel rajtam kívül??? Mindegy, ha másnak nem, magamnak - és remélhetőleg a gyerekeimnek - örökre idevéstem ezt az Élményt.....)