Eljött a pillanat, hogy a triatlont is kipróbáljuk... Voltunk már futóversenyeken, jártunk közösen úszni, sőt tekerni is szoktunk - így felmerült az ötlet, hogy próbáljuk ki az Ironman középtávját - váltóban.
3 váltót neveztünk be:
- Zebra futóklub: Anita és Berni
- Zebra Páros: Virág és Gábor
- Zebra trió: Andi, Attila és Tamás
Táv: 1,9 úszás, 91 km bringa és 21 km futás
Pénteken utaztunk le Balatonfüredre, itt volt szállásunk a verseny központtól pár száz méterre. Sajnos a péntek 13 nekünk sem hozott szerencsét: az utazást követően már az udvarban álltunk és pakoltunk volna ki, amikor Gábor autója bezárt - csak sajnos a kulcs a műszerfalon hevert... A pótkulcsot meg kellett szereznünk, mert minden ruhánk az autóban volt. Szerencsére Mikiék bevállalták a segítést, így félúton, Székesfehérváron találkoztunk velük. Közben a többi váltó a tészta partyra ment és a technikai értekezletre. Miután visszaértünk, kipakoltunk az autóból, majd még elugrottunk a Tesco-ba vásárolni. Visszaérkezés után még beszélgetés a másnapról, egyeztetések, rajtcsomagok szétosztása...
Szombat - a verseny napja
Reggel korán keltünk, mert 8-ra volt a rajt meghirdetve, de előtte még be kellett depózni. Összekészülődés után a három úszó (Gábor, Andi és én), valamint az első bicajosok (Anita, Virág és Attila), valamint Tamás kísérőként lementünk. A depóhoz sorba kellett állni, de elég gyorsan haladtunk előre. Megnézték a bicajokat, a úszók kaptak a kézfejükre filccel rajtszámot, majd megkerestük a helyünket a depóban - a depó másik végében volt - közel a "kijárathoz". Miután lepakoltunk, elindultunk a rajtzónához - a szervezők már terelgették ki az úszókat, mert késésben voltunk. Majd be is mondták, hogy a rajt 10 perccel később lesz. Bemelegítettünk kicsit, aztán készült rólunk még fotó is.
Aztán jött az utasítás, hogy mindenki menjen be a vízbe. A kinti időjárás megfelelő volt, kicsit izgultam, h a víz hideg lesz - de nem volt az. A másik ok, ami miatt izgultam - hogy sikerüljön az úszást szintidőn belül teljesíteni.
Egy "háromszög" alakú pálya volt kijelölve a Balatonban, vízbeszálláskor nem is láttam a távolban a fehér bójákat...Aztán elrajtoltunk... Az első métereken nagy volt a tömeg, mindenki próbált helyezkedni, hogy szabad területen tudjon úszni. Egy darabig hárman együtt úsztunk, majd Gábor ott hagyott bennünket. Andival közel azonos tempóban haladtunk, de nem közvetlenül egymás mellett. Ami vigasztalt, hogy nem én voltam a legutolsó, s a bója, ha lassan is, de közeledett. Az első bója 850 m-re volt kihelyezve, 25 perc kellett ennek eléréséhez - viszont itt megnyugodtam. Tudtam, ha nem jön közbe lábgörcs, vagy egyéb probléma, akkor simán meglesz szintidőn belül. 200 m volt a következő bója, majd újabb fordító - s már a felén túl voltunk. Nem éreztem magamat fáradni, ez jó hír volt - sőt tudtam még a tempón néha gyorsítani is. Ezen a szakaszon Andit én is beelőztem, Gábort már nem is láttam, annyira megelőzött bennünket. A part egyre jobban közeledett, egyre jobban lehetett hallani spíkert és a zenét - ez plusz erőt adott. Beérve a célba, a partraszállásom nem volt túl sikeres. Nagyon bevertem a térdemet a deszkába, így nehezen tudtam a vízből kijönni - de voltak segítők. És jöhetett a futás a kavicsokon mezítláb a depó végéig - sajnos ez nem ment jól, ismételt időveszteség... Sőt ezen a szakaszon még Andi is beelőzött - így Anita harmadikként indult el az első kör tekerésre.
Mi hárman visszamentünk a szállásra, Tamással együtt - gyors zuhany, átöltözés, reggeli.Miután összekészülődtünk eltekertünk a bicajos váltópontra.
Attila ért vissza elsőként, Tamás váltotta. Gáborral mi Attilát jól kifaggattuk arról, hogy mi vár ránk. Másodikként Virág érkezett, így Gábor is elindult. Nemsokkal utána jött Anita is, így elindulhattam én is. Az egy főre jutó táv 45,5 km volt. Az első szakasz (10 km) emelkedő, aminek a tetejét már csak szálkázva tudtam teljesíteni - de felértem. Itt az emelkedőn értem utol Gábort, és Sanyit - aki Speciál távon indult. Próbáltam tempósan haladni, ebben segítségemre voltak a lejtők is. Tótvázson yútán volt egy kitérő, aminek a végében egy fordító volt, tehát ezen a szakaszon szembe is jöttek bringások. Itt találkoztam Tamással - ő már szembe jött velem - így sejtettem, hogy őt már nem fogom tudni utolérni. Találkoztam ezen a szakaszon más ismerőssel is, pl. Mészáros Ferivel. A szakasz "hullámvasutas" volt, emelkedők - lejtők váltották egymást. Vöröstó végében, nemsokkal a fordító előtt, az emelkedő "KÖZEPÉN" volt a frissítőpont - nem volt túl logikus iderakni. Mindegy, megálltam, ettem-ittam - majd folytattam a tekerést. A fordító után jöhetett a visszafelé tekerés - az előző útvonal inverze: ahol akkor emelkedett, ott most gurulás volt, ahol az előbb gurultunk, ott most domb volt előttünk. Útközben találkoztam Gáborral, ő még a frissítő felé tartott. Visszaérve az elágazóba, irány Balatonfüred - egy nagyon jó minőségű lejtő következett. Hagytam is a Cube-ot gurulni, s sikerült sebességrekordot döntenem: 47,6 km/h. Aztán jött egy ismerős útszakasz Aszófőig, az is lejtős - ezen az úton szoktunk felfelé kaptatni az Ultrabalatonon. Aszófő után megint dimbes-dombos volt a táj, s ezt még megspékelte egy kis szembe szél. De tekertem, ahogy bírtam - s a tervemet sikerült teljesíteni. 2 órán belül akartam a kört letudni, ez sikerült is - de nem volt elég a kapuig érni, le kellett tekerni a depóig, hisz a futás ott kezdődött. 2:03:46 tekerés után adtam át Anitának a chipet, total tekerési időnk 4:22:24 volt, így Anita is jó idő tekert.
Míg Anita megkezdte a futást, én visszamentem a szállásra - a Cube-ot a depóban kellett hagynom. A cipőmet levettem, így zokniban gyalogoltam. A szálláson átöltöztem, annyira nem kellett rohannom, mert Anita bevállalta az első 3 kört. Lementem a váltózónába, s vártam Anitára. Közben szurkoltam a másik két váltónk futójának is. A 3 fős váltó célba ért, majd jött Anita és jelezte, hogy most lendületben van, fut még egy kört, én meg várjak. Annyira nem bántam, mert így tuti csak egy kört kellett futnom. Mikor megjött átadta a chipet, aztán elindultam.
3156 m futás várt rám, annyira nem volt vészes. Szerencsére a nap elbújt a felhők mögé, így elviselhető volt az idő is. Az út egyik szakaszán útépítés zajlott, máshol turistákat kellett kerülgetni - szóval volt minden. A fordító után volt egy szakasz "terepfutás" is, erről nem szólt egyik leírás sem. Az itteni frissítőpontnál volt chipszőnyeg is, itt ellenőrizték, hogy mindenki teljes kört futott-e. Ittam egyet, meg fogtam egy frissítő szivacsot, aztán futás tovább. Visszaérve a sétányra, próbáltam kicsit gyorsítani, szerettem volna fél órán belül teljesíteni a kört. A szurkolók biztatása is adott még egy kis erőt, így 0:26:41 alatt beértem, s visszaadhattam Anitának a rajtszámot és a chipet - hogy ő még egy utolsó kört teljesítsen. A váltózónából kijöttem, s átmentem a célegyenes oldalára a kordonokon túli részre. Mire átverekedtem magam, már nem kellett sokat várnom Anitára. Az utolsó métereket közösen, kézen fogva futottuk le - s nagyon örültünk a sikeres teljesítésnek. Anita jó futásának köszönhetően 2:21:27 alatt teljesítettük a félmaratont.
S teljesült a tervünk is: 8 órán belül teljesítettük a teljes távot.
Attila ért vissza elsőként, Tamás váltotta. Gáborral mi Attilát jól kifaggattuk arról, hogy mi vár ránk. Másodikként Virág érkezett, így Gábor is elindult. Nemsokkal utána jött Anita is, így elindulhattam én is. Az egy főre jutó táv 45,5 km volt. Az első szakasz (10 km) emelkedő, aminek a tetejét már csak szálkázva tudtam teljesíteni - de felértem. Itt az emelkedőn értem utol Gábort, és Sanyit - aki Speciál távon indult. Próbáltam tempósan haladni, ebben segítségemre voltak a lejtők is. Tótvázson yútán volt egy kitérő, aminek a végében egy fordító volt, tehát ezen a szakaszon szembe is jöttek bringások. Itt találkoztam Tamással - ő már szembe jött velem - így sejtettem, hogy őt már nem fogom tudni utolérni. Találkoztam ezen a szakaszon más ismerőssel is, pl. Mészáros Ferivel. A szakasz "hullámvasutas" volt, emelkedők - lejtők váltották egymást. Vöröstó végében, nemsokkal a fordító előtt, az emelkedő "KÖZEPÉN" volt a frissítőpont - nem volt túl logikus iderakni. Mindegy, megálltam, ettem-ittam - majd folytattam a tekerést. A fordító után jöhetett a visszafelé tekerés - az előző útvonal inverze: ahol akkor emelkedett, ott most gurulás volt, ahol az előbb gurultunk, ott most domb volt előttünk. Útközben találkoztam Gáborral, ő még a frissítő felé tartott. Visszaérve az elágazóba, irány Balatonfüred - egy nagyon jó minőségű lejtő következett. Hagytam is a Cube-ot gurulni, s sikerült sebességrekordot döntenem: 47,6 km/h. Aztán jött egy ismerős útszakasz Aszófőig, az is lejtős - ezen az úton szoktunk felfelé kaptatni az Ultrabalatonon. Aszófő után megint dimbes-dombos volt a táj, s ezt még megspékelte egy kis szembe szél. De tekertem, ahogy bírtam - s a tervemet sikerült teljesíteni. 2 órán belül akartam a kört letudni, ez sikerült is - de nem volt elég a kapuig érni, le kellett tekerni a depóig, hisz a futás ott kezdődött. 2:03:46 tekerés után adtam át Anitának a chipet, total tekerési időnk 4:22:24 volt, így Anita is jó idő tekert.
Míg Anita megkezdte a futást, én visszamentem a szállásra - a Cube-ot a depóban kellett hagynom. A cipőmet levettem, így zokniban gyalogoltam. A szálláson átöltöztem, annyira nem kellett rohannom, mert Anita bevállalta az első 3 kört. Lementem a váltózónába, s vártam Anitára. Közben szurkoltam a másik két váltónk futójának is. A 3 fős váltó célba ért, majd jött Anita és jelezte, hogy most lendületben van, fut még egy kört, én meg várjak. Annyira nem bántam, mert így tuti csak egy kört kellett futnom. Mikor megjött átadta a chipet, aztán elindultam.
Total időeredményünk: 7:49:53,
ezzel a 36. helyen végeztünk a kötetlen váltók kategóriában
Nem sokkal utánunk a harmadik váltónk is célba ért, így mindhárom zebraváltó sikerrel vette az első Triatlon versenyét.
Szép volt, jó volt, jövőre Veletek ugyanitt!
