Majális futás a Feneketlen-tónál

Május első péntekjére szerveztük meg a tavaszköszöntő, Majális futást a Feneketlen - tó partjára. Mivel már jó idő van, így várható volt, hogy nem csak 1-2 futó jön el. 

A rajt előtt jöttek csúnya felhők, de megijedtek és odébb álltak. Úgyhogy csodaszép időben futhattak a lelkes futók. 

A frissítőpont a szokásos padon volt előkészítve - enni- és innivaló minden futó rendelkezésére állt. 

A rajtnál 5-en voltak még csak a futók...

... de aztán ahogy telt az idő szép számmal érkeztek a többiek is. 

Voltak gyerekek, voltak felnőttek - voltak rendszeresen velünk futók és voltak újak is. Örülök, hogy új embereket is megismerhettünk, és reméljük, hogy csatlakoznak hozzánk máskor is! :-)

Összesen 22-en voltunk, 21-en rótták a köröket és én meg striguláztam és szurkoltam
A legfiatalabb résztvevők 5 évesek voltak, a legidősebb 82 éves
Összesen 244 kört teljesített a lelkes csapat - ez összesen 129,32 km futást / sétát jelent.

Gyerek kategóriában 14 kör volt a mai csúcs a fiúknál és 13 a lányoknál. Felnőtt kategóriában a lányoknál 20 kör volt a top teljesítmény, a fiúknál 38.
Szép volt Lányok, szép volt Fiúk! Gratulálok mindenkinek!

Szerintem megint egy jó hangulatú bulifutást sikerült összehoznunk - köszönöm, hogy ennyien eljöttetek! Sajnos nincs mindenki rajta a fotón - de nem mindenki tudta megvárni a futás végét...

Gyertek máskor is! 

Vérkör – 2016. április

Tóth István tollából:

Nem is tudom, hogy ez most verseny beszámoló, vagy csak egy egyszerű futás
 

Verseny, mert a végén kaptam érmét és szint idő is van, ugyanakkor itt rajtad kívül más nincsen.

Mindenképp szerettem volna egy hosszú futást még az UB előtt és valljuk be már nagyon közel van az UltraBalaton. A péntek este hosszúra sikerült, kb éjfél tájt tudtam elaludni, tudtam, hogy fáradt vagyok, de ez nem baj, ettől még lehet futni. 3:45-kor keltem, hogy az 5:20-as vonattal eljussak Oroszlányra. Így korán tudok kezdeni és biztosan visszaérek még világosban.

Táv: 78,5 km
Szint: 1750 m
Idő: 11:10:35
Felszerelés:

• 7 db gél
• 2 db energy bár
• 4 db banán
• 2 l-es vizes zsák a Salomon Trail 20-as táskában + egy 7,5 kulacs

Ez egy érdekes esemény, mert akkor kezdesz, amikor akarsz, nincs chip-es időmérés és természetesen frissítő pontok sincsenek, de szintidő van, ami 12 óra. A szintidő mérésére QR kódokat használnak, van egy start / cél, illetve 6 db. az út mentén nagy “VK” feliratú fákon. Ezeket beszkenneled, megnyitod a weboldalt, majd megadsz egy kódot, amit nevezéskor kaptál, ez rögzíti az időpontodat és már mehetsz is tovább.

Vérkör, kezdődjék a móka.

Még mielött belekezdenék, ismét szeretnék valamit megköszönni páromnak, mégpedig azt, hogy hossza könyörgéseimet meghallgatva megengedte, hogy megvegyem a terepfutásaimhoz a kiszemelt sportórát. Ez egy Suunto Ambit3 Peak és ezúttal a navigációs modult is használtam, aminek nagyon nagy hasznát vettem. Az első eltévedés után sikerült megtanulni, hogyan is kell ezt használni, így már itiner nélkül is simán végig tudtam menni. Már csak azt kell megtudni, hogyan kell beállítani, hogy a letérek a kijelölt útról, akkor jelezze nekem /ennyit a marketingről, most jöjjön a futás/

Oroszlány, Sport csarnok – Rajt

Reggel érkezés utáni lányos zavaromban nem találtam a rajt kódot, ami ügye majd kiszúrta a szemem. Ugyhogy én mindjárt a cél kóddal kezdtem Túltettem magam ezen a nehézségen és elindultam a vérkörre. Nem tudom mások, hogyan készülnek fel egy ilyen futásra, ahol magadra vagy hagyva, nem egy jelzésen kell menni, mint mondjuk egy kék túrán, szóval az eltévedésnek minden esélye megvan. Sajna az itinert sem sikerült kinyomtatnom, de reménykedtem az órám szuper szolgáltatásában.
Szóval elindultam a piroson, lassan de biztosan haladtam, gondolva arra, hogy hosszú út vár még rám. 10 km után sikerült az első eltévedésemet összehozni. Pont azon gondolkodtam, hogyha a piros találkozik a kék jelzéssel, akkor a kéken két irányba lehet menni. 50% esélyem van, hogy jó irányba megyek. Hát nem jött be, sikerült a másikirányba mennem, ráadásul pont egy jó kis emelkedős részen. Ha valaki kiváncsi rá, akkor nyugodtan tegyen egy kis kitérőt jobbra a kéken. Minden esetre a térképen lévő nevekkel igencsak hadilábon állok, ezt még gyakorolnom kell. A lényeg, hogy a vérkör a Szarvas-kút felé vissz, én inkább a Robinson kunyhó felé vettem az irányt, aminek kb 2 km plusz és 150m szint volt az ára. A lényeg, hogy hallgattam a szivemre és visszafordultam. Innét már ismerős út várt, hiszen a VTM is erre visz, csak az ellenkező irányba. A VTM-en már találkoztam a Rockenbauer emlék fával Vitányvár után, ezért most már én is készítettem egy saját képet. Mégis csak egy különlegesség.

Rockenbauer emlékfa

Az első ellenőrző pont Mária völgyben volt, itt találkoztam egy biciklissel, aki szintén a vérkörön volt, de most még csak “próbajárat”-on és majd ha minden OK, akkor nevez és élesben is elindul. Korábban már volt itt, de akkor egy balasett miatt majd 2 évre félre tette ezt a vérkörös dolgot. Váltottunk pár szót, bíztattuk egymást, aztán haladtunk tovább. A völgyből kivezető út igen meredek, de szép is. Miután kiértem ettem pár falatot, most megfogadtam, hogy megpróbálok rendszeresen legalább óránként enni, illetve ha csak egy banánt vagy csokit eszek, akkor azt követően 30 percen belül mehet a gél.

A kaja és a folyadék terv szerintem most jól sikerült, talán egy kicsivel több folyadék kellett volna, úgy kb fél liter plusz. De nem volt gond. Szóval folytattam utamat a második ellenőrző pont fele. Pontról pontra haladok, ez volt a nagy terv. Kb 6 km, +188 m szint, Új-osztás. Érdekes név, az út kicsit hullámzott, de nem volt nagyon szintes, majd a végén eljött az a 188m szint Később szinte már természetessé vált, hogy az adott szakaszban lévő szint mindig a végén van. A “VK” jelzések a fákon teljesen jól láthatóak, néha kicsit aggódtam, de felesleges. Egyetlen probléma volt, hogy az a kicsi plusz amit sikerült az elején hozzáadnom a távomhoz az megzavarta a várható érkezéseimet a lehetséges ponthoz. Mindig utána kellett számolni kb 1,7 – 2 km pluszt és akkor kellett figyelnem, hogy mostanság kell ellenőrző pontnak lennie. Új-osztás után Csákvár, vadászkápolna következett, 12 Km és 150 m szint. Egyszer a vonaton elolvastam a szöveges útleírást, amiből egyes szakaszok egészen felismerhetőek voltak, illetve megmaradtak bennem. Szép völgyekben haladtam, ezt a szakaszt kicsit megtoltam, mert aggódtam kicsit a szintidő miatt. A kápolna előtt volt a szokásos mászás, nem nagyon futottam, mikor a tetejére értem egy kis akadály pálya fogadott, ugyanis az erdészek jól kivágták a fákat, csak még nem vitték el, így az útvonal vége úgy 500 méteren kicsit mászós volt, és izgi is.

Csákvári erdő

Csákvár, vadászkápolna

Ezt követően indultam a negyedik pont felé Gánt, Gém-hegy, nem nagy táv, amire itt emlékszem az talán csak az volt, hogy meleg van és futni kell. Már már sajnáltam, hogy nem vizeztem be a fejemet és a kezemet. Majd legközelebb. Ez a szakasz igen csak napos, kevés az árnyék, ellenben találkoztam Csákváron és Gánt-on emberekkel, illetve útközben egy két eltévett turistát is ládtam, akik biztos furcsán néztek rám, remélem azért nem rémisztettem el őket. Ez talán csak azért fontos, mert már jó ideje szaladgálok, talán azon is gondolkodtam, hogy most lehet ebéd idő, vagy később és még egyetlen emberrel sem találkoztam a biciklis srácot leszámítva. A hegyről lefele egy igen meredek rész vitt le Gántra, ahol szerencsémre pont belefutottam egy kékútba és masszívan áztattam a fejemet, lehűtöttem a kezem és a kiszáradt számat is jól megmostam. Nem voltam szomjas, mert inni ittam, csak kiszáradt már az arcom plusz a só is kicsapódott már.

Gém-hegy

Gém-hegy

Az ötödik és hatodik szakaszra már úgy indultam, hogy biztosan meglesz. Időben vagyok, birom, annyi változás a tervben, hogy most már sétálok az emelkedőkön. pláne azért is,  mert az utolsó két szakaszban van a teljes szintemelkedésből 613 m szint. Itt csendben megjegyzem, hogy 7 szakaszból áll a vérkör, de a hetedik az én szememben már a cél és ott már semmi nem akadályozhat meg, hogy beérjek. Itt már nem kapkodtam annyira a lábaimat, így nem értem, hogyan sikerült közel azt a tempót futnom, amivel az előző szakaszokat is. Az ellenőrző pontokra talán már nem is nagyon emlékszem. Ez jellemző rám, hogy max arra emlékszem, hogy szép volt, de részletekre nem nagyon, pedig végig magamnál voltam No mindegy, ezt még valahogy fejlesztjük majd. Arra viszont biztosan emlékszem, hogy a 6. pontot keresve sikerült ismét egy kanyart benéznem, de most már rutinos voltam és az órámnak hittem, amikor ládtam, hogy már megint kezd kicsit távolodni a kijelölt út tőlem és tényleg! Szóval gyors pálya módosítás a helyes útra, meredek lejtő egy szép völgyben, majd a Gesztesi vár aljában, ahol a kék és a sárga találkozik kicsit elbizonytalanodtam. Az én kicsi papirom és az órám szerint már kellett volna, hogy legyen ellenőrző pont. Ráadásul a sárga igencsak emelkedett. Sikeresen találtam egy fenék alá való kavicsot és jól ráültem. Elővettem a telefonomat, hogy megnézzem pontosan merre is kell lennie ennek a “VK” fának. Megnyugodtam, mert nem a kéken volt a jelzés, hanem a sárgán kell még menni 200 métert, meg is találtam. Ez nagy öröm volt, mert ezzel begyüjtöttem az utolsó ellenőrző pontot, van hátra 10 km és 3 óra a szintidőből! Érdekesség még talán, hogy volt kedvem futni. Végig a vérkör alatt bennem volt, hogy UltraBalaton, futni kell és éreztem, meg láttam magamon, hogy a mozgásom  már nem az igazi, de még mindig tudtam hozni azt a tempót, amit már vagy 30 km-en keresztül hoztam.

Juh-völgy

Végül beértem Oroszlányra,, valahol mélyen reménykedtem, hogy a szervezők közül valaki lesz itt és hozz nekem egy sört, vagy egy érmét. Elvégre mindig látok post-okat, meg beszámolókat éremmel a nyakukban. Volt is! Sajna a nevére nem emlékszem, de nagyon rendes volt, a zsebéből jól előhúzott egy szép kis medaliont, fotózkodtunk egyet és szaladtam a vonathoz, hogy az utolsót még elérjem.

Vérkör – Cél

Összességében nagyon élveztem a vérkört, nagyon szép, időnként sajnálom, hogy csak úgy elrohanok minden mellett, de a terepfutásnak megvan a maga szépségei. Kicsit elfáradtak a lábaim, de nem volt végem, következő napokban sem jelentkezett semmi, így hát remélem, hogy felkészült vagyok az UB-ra. Sokat nem mondanám, hogy készültem, még van egy kis idő a szaladgálásra, de olyan nagyot már nem fogok dobni az edzettségemen a hátralévő egy hónapban.

- Tóth István - 2016.04.24.

Balaton Szuper Maraton – 2016

Tóth István "tollából":

BSzM 1. nap – rajt (Siófok)

Ez az a verseny, ami igazán nekem való! Nem túl nehéz egy kezdő ultrafutónak, ugyanis a leghosszabb táv is csak 52.9 km. Egyenletesen négy napra elosztva, tényleg egy vidám szorakozás az egész. Idén sikerült kedvesemet is rábeszélni, hogy jöjjön el és biciklizzen, mint kisérő. Persze kisérőre nincs szükségem, ugyanakkor a versenyen engedélyezett a biciklis kisérő és ez egy kiváló alkalom, hogy együtt legyek párommal plusz ő is kicsit biciklizik.

A versenyt megelőző napon március 16-án érkeztünk Gabócával Siófokra. Kicsit pihennünk, vacsizunk valahol, aztán átvesszük a rajtszámot, hogy másnap semmivel ne kelljen foglalkozni csak indulni kelljen. Gabóca így szereti, a kapkodás, sietés nem a kedvence. Látszólag egészen szép hétvégénk várható. Kellemes napos, meleg idő volt, és az előrejelzések is hasonlót jósoltak.

Siófok, csak úgy sétálgatunk

Március 17, BSzM – 1. nap
Táv: 48.2 km (Siófok – Fonyód)
Idő: 5:20:00 óra

Elfoglaltuk a szállásunkat, összepakoltuk a szükséges holmikat aztán indulhatunk is a partra, hogy elrajtoljunk. Gyors fényképezkedés, hogy meglegyen a mindennapi rajt – cél fotó. A Zebra Gidákkal is összefutottam, Péter Atival egy közös kép aztán mehet a móka.

Idén egyszerű volt a terv, csak övtáska, tavaly is csak cipeltem a sok kaját meg italt. Elég sűrűn vannak a frissítő állomások, majd töltögetem a kulacsomat, enni meg eszek, amit kapok. Időjárásnak megfelelően rövid nadrág és egy vékony hosszú ujjas póló volt rajtam.

A rajt a szokásos volt, a tömeg rohan én meg keresem a nyugodt tempómat Sokan elrohantak mellettem, nekem most a 6:30 perc/km átlag volt a célom több okból kifolyólag:

• Az egyik a sérülésem, amiről sajna nem tudni semmit, csak azt, hogy van. Gondoltam a lassú futás nem árt neki.
• A másik, hogy az UltraBalatonon nagyon lassan kell futni, hogy ne legyen probléma, így azt is gyakorolni kell.

Kicsivel a rajt után összefutottam Metál Heni-vel, Rókaűzésen csapat társak voltunk. Egy darabig együtt futottunk, de látszólag neki jobban ment, hagytam elmenni. Nem emlékszem már, hogy első alkalmas volt-e egyéniben vagy már teljesítette, de sok sikert kívánok neki. (utólag néztem az eredményét 5 perccel hamarább ért be, az azért nem olyan nagy különbség ekkora távon.)

BSzM 1. nap – Balatonszemes

A frissítő pontokra nem emlékszem név szerint csak arra, hogy 20 km után sikerült beállnom a tervezett 6:30 – 6:40-es átlagra.  Kellemesen zajlott az út, időnként volt beszélgető partnerem, akivel jól megbeszéltük, hogy milyen jól felkészültünk, kinek milyen tervei vannak, stb. Összességében tényleg egy tapasztalt futónak számítok, mégis valahogy most nem éreztem magam a top-on. Ez most nem olyan mint a tavalyi év! Igaz, most figyeltem az aszalt gyümölcs bevitelre és nem is voltak gyomor görcseim.
Nagy öröm volt számomra, hogy Gabóca hősiesen tekerte le az első napi etapot, 48,2 km-t. Az utolsó 5 km még bőven volt bennem kraft, hogy lehet menni, de inkább a biztosra mentem és tartalékolok még a holnapi napra. Holnap lesz a vízválasztó, 53 km. Ha az megvan, akkor már nincs gond.

Összességében jól ment a futás, hasamra vigyáztam, masszázs is meg volt. Jöhet a pihi, aztán a kilometerek. 

BSzM 1. nap – Fonyódi célban vigyori :)

Március 18, BSzM – 2. nap
Táv: 52.9 km (Fonyód – Szigliget)
Idő: 6:14:37 óra

Mondjuk azt, hogy pihentünk. Kicsi lábfájás van, de hát ez már csak ilyen. Reggeli meg volt, nem tudom miért most nagyon tojásos voltam. Rántotta, bundáskenyér és virsli. Nem hiszem, hogy ez a helyes reggeli, de 10 órás rajt még messze van, plusz otthon nem eszünk ilyet, szóval hadd szóljon. Tavalyi BSzM után is plusz 2 kg-val mentem haza. Senki ne higgye, hogy az ultrafutás fogyaszt. Reggeli után bepakoltunk és irány Fonyód, hogy lefussuk a mai etapot.

BSzM 2. nap – Fonyód (rajt)

Ma Fonyód – Szigliget a táv, a maga 52,9 km-vel. Nekem tetszik ez a nap, szép helyeken futunk. Az, hogy ez a leghosszabb nap, az annyira nem érdekes, csak 4 km a különbség.
Idén a 30 percesek közé való bekerülés nem kívánság műsor volt, bizonyos időhöz kötötték, vagy sérüléshez. Így nekem esélyem se volt korábban indulni. Így a “lassú” futók elrajtoltak 30 perccel korábban, majd jött a névsor olvasás időeredmények szerint. Mondanom se kell, hogy a záróbicikli biztos ott jött mögöttem, csak lusta voltam megfordulni.
Azt már reggel éreztem, hogy ez nem az én napom lesz, így már az első 5 km-en egy kis rekeszizom görccsel nyitottam, amit nem értettem, mert egyáltalán nem futottam gyorsan. Aztán ott volt még a reggeli közben gyengének éreztem magam, mintha kerülgetne valami nátha. Éjszaka se aludtam jól, no mindegy. Aztán valamikor 22 km-nél találkoztam Bernivel és addigra egészen rendbe jöttem. Nem volt gond a gyomrommal, levegővétel is beállt. Innét már biztos volt a célbaérés Gyenesdiáson a fagyizás elmaradt, pedig nagyon beterveztem. Sajna annyira hátul voltam, hogy már csak 5-10 perc volt a zárásig. Különösebben nem zavart, mert haladni tudtam, meg jókat beszélgettem sorstársakkal, akik úgy mint én egyéniben tolták végig a távot.

BSzM 2. nap – Balatongyörök

Ez egy vízválasztó nap, ha a mai napon túl vagyunk, akkor már nem lesz gond a többivel. A végére kicsit elfáradtam ugyan, de minden rendben volt. Sajnos Szigliget lábánál sikerült úgy belerúgnom egy fa gyökerébe, hogy a hasi problémám, ami látszólag nem sérv, úgy belenyilallt, hogy némi csata kiáltás mellett meghajoltam a gyökér előtt.    

BSzM 2. nap – Szigliget

Hát így sikerült befejeznem, felsétáltam a dombra, a tervezett időnek megfelelően érkeztem, és elmúlt minden problémám, amivel reggel küzdöttem. Szóval nem volt annyira rossz, holtpontjaim se nagyon voltak, holnap folytatom a kíméletes lassú futást.

Este libatömés ettem sokat, hogy pótoljam az elveszett kalóriákat, majd pakolás, hogy másnap korán tudjunk indulni.

Március 19, BSzM – 3. nap
Táv: 45.2 km (Badacsony – Balatonfüred)
Idő: 5:10:53 óra

Nagyjából úgy éreztem ma reggel magam, hogy a világot is körbe tudnám futni Semmi probléma, lábaim erősek, jót aludtam, kaja megvolt mar csak futni kell.

BSzM 3. nap – Badacsony

Nagy meglepetés ért a rajtnál, mert a FélBalatonra jött egy másik Tóth István, ennek köszönhetően a névsor olvasásnál mindjárt az elején már mondták is a nevemet, én meg boldogan el is indultam. Persze jól kielőzött a társaság, különösebben nem foglalkoztam vele, örültem a korai indulásnak. Péter Attila szerint ez a nap rövid, ugyanakkor a legnehezebb, mert hullámzik nagyon a pálya. Engem egyáltalán nem zavar az emelkedő. A terv szintén egyszerű volt, megfutom a váltózónákat, ahol növekszik a szintidő és a végén csak sétálunk. Révfülöpre hamar elértem, utána már nem siettem nagyon, ennek ellenére hamar elértem a második, Fövenyesi váltópontra és megállapítottuk a futótársakkal, hogy a maradék 14 km-re több mint 2 és fél óra van hátra, szóval nagyon időben vagyunk.

BSzM 3. nap – Aszófő

Gabóca minden nap rendületlenül eltekert valameddig, állítása szerint úgy 25 – 30 km-re van hitelesítve, aztán már nehezen megy. Én minden nap biztattam, hogy nagyon ügyes és minden nap szépen el is jutott a célig. Általában úgy 30 km után találkoztunk, ott beértem és mentünk együtt. Váltottunk pár szót, viccelődtünk meg jól megbeszéltük a szuper gondolatainkat. Eddig mindig elértük a transzfer buszt időben, a mai nap is hasonlóan történt, megkértem Gabit, hogy menjen előre és passzolja le a biciklit, én addig befutok és indulhatunk is a busszal. Hát azt tudtam, hogy a Tagore sétányon az építkezések befejeződtek és a végére tették a célt, de ez most kivételesen nagyon hosszúra sikerült. Már minden kanyarban vártam a célt, ami nem akart eljönni. Aztán már hallottam a hangokat. Végül beértem, annyira nem rossz idővel.

BSzM 3. nap – Balatonfüred (cél)

A busz indulása miatt nem jutott sok idő az ismerősökkel beszélgetni, együtt örülni. Talán ezen kell még változtatni az elkövetkezendőkben, mert azért jólesik pár szó ilyenkor azokkal, akikkel a pályán együtt küzdünk. Berniékkel is éppen hogy megbeszéltük, hogy megvagyunk, ügyesek vagyunk és már szaladtam is a buszhoz, ami már indult is a szállás helyünkre Almádiba.

Itt most nagyon össze kellett pakolnunk, mert másnap reggel 8:00-kor van a rajt, amibe az utazásnak, a reggelinek bele kell férnie. Azért este még egy jót beszélgettem Nick Elford-dal, aki Angliából jött. Tavaly már összeismerkedtünk, én szívesen beszélgetek emberekkel és az sem zavar, ha kézzel – lábbal megy a kommunikáció. Idén elhozta tesóját, ha jól sejtem, mert ő is Elford volt. Mind a ketten nagyon jó időket mentek, én a közelükbe se érek, de azért jókat lehet velük beszélgetni. Említettem nekik, hogy van egy másik Balatonos futóverseny, az UB. Jöjjenek arra is, próbálják ki, nem igazán vonzotta őket a 32 órás szint idő.

Március 20, BSzM – 4. nap

Táv: 49.2 km (Balatonfüred – Siófok)
Idő: 5:39:36 óra

BSzM 4. nap – Balatonfüred, Gabócával és Bernivel (rajt)

A reggeli indulás kivételesen zökkenőmentes volt, 6:00-kor már reggeliztünk, majd irány fagyoskodni. Az a tipikus márciusi reggel, amikor látszik, hogy nagyon jó idő várható, de reggel azért még 3 °C fok van összesen. Én most kivételesen vékony hosszú nadrágot és felsőt vettem fel, mert a lábaim már rommá égtek az elmúlt 3 napon. A rajt a szokásos módon zajlott, 30 percesek előre, majd biciklisek, egyéni rajt 8:00-kor, majd 8:30-kor a csapatok. Azt kell mondjam és így a beszámolómat olvasva a futás nem nagyon viselt meg, bár az is igaz, hogy kb. nem sok mindenre szoktam emlékezni utólag. Vannak foltok, pl. arra emlékszem, hogy Karabács Miklós barátom, akivel már tavaly is találkoztam itt a BSzM-en, illetve sok triatlon versenyen, most is jókat beszélgettünk. Idén is debütál Nagyatádon, mint sok más versenyző itt, úgyhogy biztos sok ismerős arcra lehet majd számítani.
Gabócával valahol Balatonvilágoson találkoztam, szegényke keresgélte a szerelmesek hídját, aztán jól megmutattam neki hol van, nyomtunk pár szelfit, aztán mehetünk is tovább. A végére azt hiszem igazi ultrafutó vált belőlem, folyton azt néztem, hogy hol mennyi időm van még és még bőven belefér egy kis séta, vagy egy sör az út menti kocsmában.

BSzM 4. nap – Balatonvilágos, szerelmesek hídja

Idén úgy vettem észre, hogy bár sokkal lassabb voltam, mint tavaly, ennek ellenére nagyon gyorsan elrepült ez a négy nap, a különböző szakaszok, amik nagyon hosszúnak tűntek azelőtt. A célban Kocsis Árpi kérdezte, hogy jövőre is eljövők, mondtam, hogy mindenféleképpen. Tényleg szeretem ezt a versenyt, nagyon szép és nagyon jó csak azt sajnálom, hogy olyan drága. Mindegy jövőre szerintem úgy fogok indulni mint Pécs – Harkány futáson, kezemben egy fényképező géppel és csinálok jó sok képet. Idén Gabóca volt a fotós, pár kép készült is, pl. hogyan frissítek… majd még gyakoroljuk.

Jövőre tettünk még egy nagy ígéretet, miszerint Gabóca, ha fel tud készülni, akkor eljön és csapatban ő is futni fog. Ez talán mindent elmond a hangulatról és a verseny szépségéről, no és ne felejtsük el, hogy azért a pénzünkért a BSI is bőven kitesz magáért. Köszönet a szervezőknek, az önkénteseknek, a masszőröknek és Gabócának, hogy eljött. Persze külön Gratuláció neki, hogy ilyen ügyesen körbetekerte a Balatont, és gartulálok minden célbaérkező egyéni futónak és mindenki másnak, aki valamekkora távott is futott ebben a négy napban.

BSzM 4. nap – Siófok (cél)

BSZM - avagy futva és tekerve megkerültük a Balatont :-)

Előzmények:

Februárban, Kaposváron, a félmaraton lefutása után jött a felvetés Anitától és Tamástól, hogy mi lenne, ha a BSZM-en én lennék Andi párja a ZeBRa Gidák duóban. Kapásból nemet mondtam... Majd a "kisördög" ott bújkált a fejemben, aztán addig gondolkodtam rajta, míg igent mondtam - s edzői segítséggel készülni kezdtem rá. A "főpróbás" hét után fejben is összeraktam az egészet, s tudtam, ha nem lesz sérülés, akkor menni fog :-)

Mi is az a BSZM?

Balaton SzuperMaraton - 4 napi egyéni, páros, vagy csapat futás a Balaton körül. Az egy kör 4 napra van felosztva, rendező a BSI (Budapest Sportiroda). Ez egy olyan futóverseny, ahol bringás kísérők is részt vehetnek. Egy-egy nap 3 szakaszra van bontva, itt tudnak váltani a duók, triók, csapatok.

Tavaly bringás kísérő voltam végig, s nagyon tetszett az egész esemény, szuper hangulat, jó társaság, szuper teljesítmények :-). Így bringás kísérőként mindenképpen itt lettem volna idén is. De kicsit átalakult a forgatókönyv... A bringázás mellé így idén futás is jutott. Napi egy szakasz volt az enyém, Andi pedig mindig kettőt futott. A négy napot így osztottuk fel: első és harmadik nap én voltam a befutó ember, azaz a harmadik szakaszt futottam, második és negyedik nap kezdő voltam, azaz az első etap volt az enyém.

Az esemény 03.17-20. között zajlott, Siófokon volt a rajt (és a negyedik nap célkapuja). 

1. nap:

Én csütörtökön reggel vonattal mentem Siófokra - szerencsére van már piros vonat is oda, s bár lassabb, mint a gyorsvonatok, egyszerűbb velük bringával közlekedni. Szabadifürdő állomáson szálltam le, onnan közelebb volt a rajt. Odaérve a helyszínre ismerős arcokba botlottam, néhányakkal pár szót váltottunk is, nemcsak köszöntünk egymásnak. Körbenéztem a rajtzónánál, BSI-sekkel is váltottam pár szót. Majd lejöttek a ZeBRák is a hotelből, s rögtön le akartak beszélni a bringázásról. Hát ettől nem voltam feldobva, de nem is hagytam magam. Azt tudtam, ha nekem egész nap autóznom kell, akkor a futás sem fog menni. Szurkoltunk a bringás mezőny rajtjánál, majd beálltak a futók is - az ő rajtjukat is megvártam, aztán utána indultam el az első napi etapra. Balatonszéplaki frissítőnél álltam meg először, itt szurkoltam az ismerős futóknak, s Andinak is természetesen. Aztán az első váltóponthoz mentem, itt találkoztam Anitáékkal is. Miután Andi is, és Isti is elfutott, bringára pattantam, s laza tempóban eltekertem a második váltóponthoz.

Én ma Balatonszemestől Fonyódig futottam. Amikor odaértem Szemesre, átöltöztem az autónál, a bicajt rábíztam Tomira, aztán átmozgattam magam, nyújtottam picit, s vártam Andit. Picit izgultam :-) Aztán jött Andi, átadta a dugókát és a rajtszámot, s elindultam... Pár száz méter lefutása után éreztem, hogy túlöltöztem. Így megállás, vetkőzés - Tominak odaadtam a felesleges felsőmet, aztán én futottam tovább. Futótárs 5 percenként tájékoztatott a futásomról, minden a tervek szerint haladt. Futók előttem, futók mögöttem... Néhányan előztek, párat én is megelőztem. Tomi nem engedett gyorsítani, mondta ez az első nap, ilyenkor hagyunk tartalékot a többire. A frissítőponton mindig ittam, s ettem is pár falatot. Anitáékkal meg volt beszélve, hogy a cél előtt pár száz méterrel fognak várni, a Zebra ruhámmal, hogy azt felvéve fussak be a célba. Ez jó ötletnek bizonyult, nagy sikerem volt. :-)

A mai futás 16,3 km volt - ezt 1:50:19 idő alatt teljesítettem. A célban összegyűltek a Zebrák, beszélgettünk, egyeztettük a másnapot, majd elmentem velük az autóhoz a táskámért, s ők elindultak a szállásra. Én visszamentem a célegyenesbe, szurkolni a többi célba érkezőnek. Miután mindenki befutott, elköszöntem a szervezőktől, aztán irány a LIDL. Vettem vacsira és reggelire valót és almát, aztán irány a szállás. Könnyen odataláltam, egy kandallóval lehetett fűteni, ami elég jó meleget csinált. Vacsiztam, nyújtottam, rejtvényt fejtettem, pihentem - majd aludni tértem.

2. nap

Reggel nem kellett túl korán kelni, fél 9 körül terveztem indulni. El is készültem időben, kifizettem a szállást, aztán irány vissza Fonyód. Anitáékkal pont a LIDL-nél találkoztunk, leadtam nekik a hátizsákot, felvettem a rendelést. Miután bevásároltam, mentem a rajt területre. Tominak átadtam a bringát, felvettem a futócipőmet és a futós rajtszámaimat, aztán felvettem a dugókát. Először a szintidő közelében beért futók indultak el, azután a bringások rajtoltak, Tomi is ment a többiekkel. Aztán jöttek a futók, egyenkénti indítással. Mi az utolsó harmadban voltunk, így még ráértem... Tegnap még Anita volt a rajszámomon, ma Válas Peti segítségével már átírtuk Bernire. Szépen fogytak a várakozó futók, így közeledett a rajtom pillanata. S igen, Péter Attila szólította a ZeBRa Gidákat, így elrajtoltam.

Mára is a 6:30 körüli ezrekkel terveztem futni. Hosszú kígyózó sorban futók előttem, futók mögöttem... A gyorsabbak megelőztek, de én is előzgettem. A bringásoknak az első frissítőpontig kellett eltekerni, így Tomi is ott várt rám. Onnan mellettem jött... Tóth Isti egyéniben futotta és később indult mint én, megkértem Tomit, hogy tekerjen el hátra és keresse meg, biztassa egy picit őt is, én teljesen jól elvagyok itt magammal :-). Hosszú egyenes utcákon haladtunk végig Balatonfenyvesen, aztán Balatonmáriafürdőre értünk. Tomi jött mellettem, de beszélgetett más futókkal is. Balatonmáriafürdő az a település, amit úgy érzel, hogy ennek sosincs vége...
11 km-nél volt a második frissítőpont, ittam, ettem egy falat vajas kenyeret, s már folytattam is az utamat. Nem igazán értettem miért van kint a tábla, hogy figyelj, szintidő vége közeledik - hisz gyorsabban futottam, mint a megadott szintidős sebesség. Volt egy utca, ahova nagyon elhallatszott a váltóhely "zaja", azt gondoltam nemsokára odaérünk - kiderült, hogy még nem.. Ez  így elég csalóka volt. De Tomi jól ismerte az útvonalat, így időben tudta értesíteni Anitáékat, hogy készüljön Andi, mert jövünk. Az utolsó pár száz méteren jó kis szembe szél volt még, de azért próbáltam kicsit sprintelni. Dugókáztam, aztán átadtam a futás lehetőségét Andinak. Mai szakaszom 16,1 km volt, 1:47:09 időeredménnyel teljesítettem. Én ittam, picit pihentem, aztán elmentünk az autóhoz, hogy átöltözzek és tekerhessek. Az autónál ettem is, Andinak az volt a kérése, hogy Keszthelytől kísérjem végig. Miután átöltöztem, kicsit nyújtottam is, aztán irány Keszthely. Utolérve a záróbringásokat, váltottam velük pár szót, aztán biztattam a futókat. Istit is kísértem darabig, tudtam, hogy van még időm Keszthelyig.

 
Kényelmes tempóban haladtam előre, a futókat előzgetve biztattam őket. Andit is megelőztem, mondtam neki, hogy Keszthelyen megvárom, ott frissítek mire megjön. Miután megérkeztem Keszthelyre, sorba álltam a mosdónál, majd ettem sós perecet és almát. Túl sokat nem kellett várakoznom, jött Andi, s indultunk Szigliget felé. Neki mára még egy félmaraton volt vissza. Mögötte haladtam, hogy minél kevésbé zavarjam, ha kellett adtam neki inni, illetve amit kért. Nagyon jó tempóban futott, sorra előztük az előttünk haladókat. Frissítőpontoknál megálltunk, időnként én is ittam, bár volt még a kulacsomban is. Szépen fogytak a kilométerek, a vár egyre inkább közeledett. A vár tövében leszálltam a bringáról, s tolva mentem fel...

 
Persze Andi futva gyorsabb volt, pedig megbeszéltük, hogy gyalog megy fel, nem kell futnia. A Zebra Gidák teljesítették a mai napot is. Tomi segített Toncsinak, így ők később értek be a célhoz. Én szokás szerint a kereplőmmel köszöntöttem a célba érkezőket, ismerőst, nem ismerőst egyaránt. Miután megjöttek Anitáék, megbeszéltük a következő nap programját, aztán lementem velük az autóhoz, átvettem a hátizsákomat, s rám várt még egy szakasz tekerés, mert a szállásom Badacsonyban volt. A szobámba beköltözve vacsiztam, majd pihenésbe kezdtem - tévéztem, neteztem...

3. nap

Ma bringázással kezdtem, s a tervek szerint a középső szakaszon autóztam volna, a harmadik szakasz volt ma a futásom. A szállásról csak le kellett gurulnom a rajthoz. Nagyon időben kint voltam már. Megjöttek a Zebra fiúk - Zoli és Gábor párosban neveztek a FélBalaton versenyre, ők csak szombat - vasárnap futottak. A rajtkapuban részesei lehettünk egy lánykérésnek - szép jelenet volt. Illetve Felköszöntöttük a ma szülinapos Toncsit is. Elkészült az első fotó a ZeBRa Gidákról is, és Istivel is készült közös fotó.

De aztán közeledett a rajt ideje. Megint a lassabb futók indultak, aztán mentek a bringások (én nem), majd jöttek a futók egyéni indítással. Miután mindenki elrajtolt, én utána indultam el. Mivel nem voltam fáradt és izomlázam sem volt, megbeszéltem Anitával, hogy én tekerni fogok a váltópontomig, kényelmesen, saját tempóban, így ott lesz kellő időm pihenni, lazítani még a futás előtt. Annyit kértem, hogy érkezzen majd időben, hogy át tudjak öltözni bringásból futóba. S így is történt. Szépen haladtam előre tekerve, előzgettem mindenkit, én az úton haladtam, nem a futókkal a bringaúton. Még a Csécsei Team-et is beértem, Zolinak szurkoltam, Tomi kigurult hozzám selfiet csinálni :-). Szépen kényelmesen értem át Fövenyesre, s úgy számoltam, hogy kb. 50 percem van még pihenni. Így le is dőltem a fűbe, majd nyújtottam, sorba álltam megint a mosdónál, majd egyeztettem Anitával, hogy nemsokára érkezik. Pont felszabadult egy tökéletes parkolóhely, oda be is állt. Átöltöztem, s túl sokat már nem kellett várnom Andira, kezdődhetett a futás. A szakasz első harmada dimbes-dombos volt, de nem volt ismeretlen az útvonal, hisz bringával már többször megtettem ezt az útszakaszt. Ma összességében gyorsabb tempót akartam menni, hisz már annyit nem kell tartalékolni, ezen kívül egy futás van már csak vissza. Igyekeztem a dombokra is apróbb lépésekkel, de futva feljutni - ez sikerült is. Aszófőnél tudtam a neheze megvan, innen némi lejtő, aztán sík következik.

 A frissítőponton mindig megálltam, ettem pár falatot és ittam is, hogy legyen elegendő erőm a táv teljesítéséhez. Aztán elértem a Tihanyi elágazóhoz, ezt a szakaszt tavaly nyáron futva is megtettem már (akkor zokni nélkül - lett egy-két vízhólyagom), így tudtam, hogy ez nem nehéz szakasz. Csak egyet nem néztem meg előre - hogy idén a cél nem ott van, ahol tavaly volt... Akkor vált gyanússá a dolog, amikor közelítettem a tavalyi célkapu helyéhez, de nem volt semmi "hanghatás". Odaérve a Vitorlás térre, rájöttem, hogy idén a célkapu a sétány másik végében van, ahol a holnapi rajt is lesz - tehát volt még bő egy kilométerem hátra. Ez annyira nem volt jó, de volt még tartalék a tarsolyban, ami bevitt a célig... A már célba értek jöttek szembe velünk és tájékoztattak, hogy nincs már sok hátra... Aztán már a szpíker hangja is hallatszott, így már tényleg nem volt sok hátra... Egy újabb tempóváltás, egy balkanyar és egy jobb kanyar - Anitáék meglepődtek, hogy már itt vagyok - s irány a célegyenes. Krisztián - aki a chipszőnyeget játszotta - leolvasta a rajtszámomat, majd nemsokára a célkapuban köszöntötte Péter Atti a ZeBRa Gidákat. 
 

Megcsináltuk a harmadik napot is. A  mai futó szakaszom 14,7 km volt, 1:36:05 időeredménnyel teljesítettem. Visszasétáltam Anitához a váltóruháért, átöltöztem, hogy ne fázzak, estére picit lehűlt az idő már, aztán szokásos módon szurkolás és almaevés a célegyenesben. Miután Toncsi is befutott, Anitáék elindultak a szállásra, előtte én felvettem a hátizsákomat tőlük. Nekem itt volt Balatonfüreden a szállásom. Természetesen megvártam az utolsó célba érkezőt, aztán eltekertem a szállásomra, becuccoltam a szobámba és irány az ALDI. Vettem vacsira és reggelire valót, összetalálkoztam futókkal, kielemeztük a napot, aztán irány vissza a szállásra, zuhany, vacsi, aztán pihenés és alvás.

4. nap

Eljött az utolsó nap is - ma megint a futás volt az első szakaszom. De így már nem volt vita, hogy kell-e autóznom, vagy sem :-). A mai rajt még több szakaszból állt, s korábban is kezdődött, mint a többi. Megint a lassabb futók mentek el előbb, aztán a bringások, utána jöttek az egyéniek, s legvégül a csapatok (már aki megvárta a csapatrajtot).
A csapatrajtnál elég kevés futó maradt már, kicsit furcsállottam is a dolgot... De itt is egyéni indítás volt, így vártam, hogy ZeBRa gidák neve elhangozzon... Futó már nem nagyon volt, de a nevünk még nem hangzott el, de ekkor már a BSI-sek mondták, hogy induljak én is... De mondom még nem szólítottak a rajthoz, mondták sebaj, menjek...

Hát elindultam.. s nem sokkal mögöttem jöttek Válas Petiék a záróbringások... Rossz érzés volt így futni, hogy igazából még nem is hívtak rajthoz, még mögötted is kellene indulni jó pár futónak, ehhez képest a záróbringa kísér...  ja és rögtön emelkedővel kezdtünk... Na de sebaj, menni kell - nem foglalkozunk a körülményekkel, nekem egy dolgom van mára ezt a mai szakaszt 6 perces ezrekkel, 90 perc alatt teljesíteni. Mással nem kell foglalkoznom. Mire az emelkedőn felértem, addigra fejben összeraktam magam, jöhetett a futás. Szépen előzgettem az előttem elrajtolt csapatok futóit, figyeltem, hogy mit mond a futótárs program - igyekeztem egyenletesen tartani a tempót. Csopakon
és Alsóörsön volt a két frissítőpont, ahol természetesen megálltam frissíteni.
 

A záróbringásokat jól lehagytam, Zoli Zebrát is sikerült visszaelőznöm, aki az elején otthagyott. Balatonalmádiban volt a váltópont, s pontosan 1 óra 30 percnyi futás után adtam át a dugókát Andinak! :-) IGEN, MEGCSINÁLTAM. Pár pohár vizet lehörpintettem, picit pihentem, aztán Anita gratulált, irány az autó, öltözködés, jöhet a bicajozás - most már mindegy milyen tempóban, ez már az öröm tekerés. :-)

Így bringára pattanva Andi nyomába indultam, ismerős futókkal beszéltem pár szót, amikor előztem őket, kitartást kívánva előzgettem őket. Andi már jó elfutott, jó sok futót utolért és beelőzött. Balatonfűzfő környékén értem utol, onnan együtt haladtunk. Én általában mögötte voltam, h ne zavarjam. Egy próba várt még rám - Balatonakarattya - a belső domb. Na ezt nem vártam, de muszáj volt felmenni. Mókuskerékre visszaváltva, picit erőlködve, de felértem. Tomit megkértem, hogy vigye el Andinak a magnéziumot, amit kért, én meg picit tovább tekertem. Aztán Tomi visszatért hozzám, beszélgettünk, de én folytattam utamat, megint Andi után kellett sietnem. Balatonvilágosnál megálltam fotózkodni is.

Aztán megint Andi mögött / mellett haladtam Balatonszabadiig, ahol is előretekertem, hogy Miciglit leparkolva én is befuthassak a célegyenesben. Elkértem Anitától Andi felsőjét és irány Andival szembe - sokat nem kellett rá várnom... A ZeBRa Gidák teljesítették a KÖR-t.
 

1 kör

195 km

19 óra 46 perc

Az én részem összesen: 61,7 km futás és 178,2 km tekerés  


Köszönöm Anitának és Tominak, hogy feldobták a labdát, köszönöm Andinak, hogy elfogadott ZeBRa Gidának, köszönet a felkészítésért, s mindenkinek köszönet a szurkolásért.

Nagy élmény volt ilyen módon megkerülni a tavat!