Hatodmaraton Siófokon - 2014.11.15

Amikor Anita el kezdte szervezni a novemberi Siófoki futást, egyértelmű volt, hogy indulok én is - természetesen a 7 km-es távon. Mivel idén új versenyszám is indult, s több helyen kellett szurkolni, így végül úgy döntöttem, hogy idén a bicaj otthon marad...

Szállásunk a már jól megszokott helyen volt, a Bella Villa panzióban. Gábor jött értem péntek délután, így nem kellett vonatoznom, s Budaörsnél még Anita is átült hozzánk a másik autóból.

Miután leértünk Siófokra, elfoglaltuk a szobákat, behordtuk a csomagokat, majd megvacsoráztunk. Az este hátralévő részében beszélgettünk, néhányan sétáltak.

Reggel ébredés után Lucussal elsétáltunk vásárolni a SPAR-ba. Pechemre nem hoztam magammal törölközőt, azt szerettem volna venni - de nem jártam sikerrel (csak délután a a Plázában a KIK-ben sikerült egyet beszereznem)

Reggeli, majd mosogatás, készülődés... Indultunk szurkolni az első futóknak. 10-kor kezdődött az első versenyszám, itt Anita és Gábor voltak érdekeltek. Az útvonal kialakításból adódóan több helyen is lehetett szurkolni a futóknak: a rajtnál, a parton, aztán a váltásnál, majd megint a parton és a befutónál. Péter Atti főszpíker indította útnak a futókat, s lelkesítette is őket. Az időjárás egész biztatónak tűnt, időnként még a nap is megpróbált előbújni. Elég sok futó vágott neki a távnak, a Zebrákon kívül is voltak ismerős arcok :-) A Balatonban hattyúk úszkáltak, voltak köztük kedvencek. 

A Zebra-Duó 1:16 perc alatt teljesítette a délelőtti távot. 

Tamás volt a következő, aki futásban érintett volt, ő délben rajtolt egy félmaratonra. Amíg ő futott, addig mi visszamentünk a szállásra, illetve én elmentem a plázába is. Fél 2 magasságában mentem vissza szurkolni, mivel a többieket nem találtam így a célkapu előtt álltam meg. Szurkoltam én is a beérkező futóknak, s vártam Tamást is. 1:54:33-t mutatott az óra, amikor célba ért. Közben jöttek a többiek is, így ismét visszamentünk a szállásra - hisz következett a tészta party :-) Gyorsan kellett főzni, hisz 16 órakor jött a következő futás - amiben már én is érintett voltam. Szurkoltunk a tésztának, hogy gyorsan puhuljon, közben reszeltem sajtot, s a tejfölt is előszedtük. A tészta leszűrés közben beesett a mosogatóba, de megmentettük :-) Öblítést követően jóízűen elfogyasztottuk...

S ezután gyors készülődés. Menni kellett a rajthoz... Mivel Levente úgy döntött, hogy nem fut, így Tamás átvállalta az ő részét, s megbeszéltük, hogy fut velem, megpróbál kicsit "húzni". Elég sokan voltak a 7 km-es távon, már a rajtnál elvesztettük Anitát és Gábort. Megpróbáltam egy saját tempóra beállni, aztán időnként hagytam, hogy Tamás húzzon rajtam... Az első 1 km elég lassan fogyott el, futók előztek, mi is előztünk lassabb futókat.  Elfutottunk a kiköt utcájáig, majd a szállásunk utcájában jöttünk visszafelé... Mivel útközben beszélgettünk is néha Tamással, így jobban múltak a méterek... Aztán jött a rajt útvonal keresztezése, s a futást a Balaton parton folytattuk... Itt jártunk a táv felénél, s 23 percnél. A parton fújt kicsit a szél, a hattyúk versenyt úsztak a futókkal... A part után egy rövid füves szakasz következett, majd jött a rövid szakasz a fordítóval... S ekkor tudtam már, hogy a nehezén túl vagyunk - még kb. 1,5 km van hátra... A 6 km-es táblát elhagyva úgy éreztem vannak még tartalékok, így gondoltam majd a végét megnyomom... Még két kanyar és már látszódtak a fények a célkapunál. Kicsit korán fogtam bele a sprintbe, s így a 7 km-es táblánál majdnem meg kellett állnom - de erőt vettem és továbbmentem. Már csak pár száz méter, Péter Attila biztató szavai - Tamás "lökdösése" - s igen célba értem... egyéni csúccsal... 

7,032 km - 0:47:25 nettó idő

Átérve a célkapun muszáj volt egy picit pihenni, hogy levegőhöz jussak -  a szervezők jöttek és tereltek tovább, hogy ne zavarjon be a chipem. Átvettük a befutócsomagot, abban gyorsan megkerestem az innivalómat és ittam egyet. Aztán mentünk a befutóérem átvételéhez sorba állni. A többiek is odajöttek, gratuláltunk egymásnak, aztán visszamentünk a szállásra.

 

Zuhanyhoz sorszámot húztunk - majd mindenki összekészülődött a vacsorához. A Roxyban ettünk, volt asztalfoglalásunk. Én pizzát ettem, nagyon finom volt. Visszatérve a szállásra, mindenki úgy döntött, hogy közös bulit kihagyjuk, beszélgettünk a konyhában, elmentünk sétálni a partra - majd aludni tértünk.

Vasárnap délelőtt Lucáék lovagolni mentek, hárman futottak, Attilával mi meg szurkoltunk. Sajnos ma már nem volt olyan jó idő mint tegnap - többször nekiállt esni az eső, és hűvös is volt. Először a rajtnál szurkoltunk a Zebráknak, aztán átmentünk a kis utcába. Nagyon sok futó volt, nem szegte kedvüket az eső. Sok ismerős arc volt, akiket felismertem azoknak mind szurkoltam még külön is... Miután a Zebrák továbbhaladtak, visszamentünk a rajtkapuhoz, itt láthattuk őket újra, itt volt a váltózóna, illetve az egyéni futóknak a féltáv. A spíker természetesen ma is Péter Attila volt, így a jó hangulat a rossz idő ellenére is adott volt... A következő hely, ahol szurkolni tudtunk, az megint a Balaton part volt - itt még hűvösebbnek tűnt az idő - kicsit fáztam is már... Aztán visszatértünk a célegyenesbe, hogy a befutóknak szurkoljunk. Gábornak vettem egy teát, nem volt túl jól szegény a célba érést követően, illetve Péter Attinak is vittem egyet, hogy kicsit átmelegedjen. Anita is félmaratont futott most, mint Tamás, neki is sikerült egyéni csúcsot futnia (1:59:01)

Miután Gábor kifújta magát, elindultunk vissza a szállásra, a többiek még mentek ittak teát, forralt bort. A szállásra visszaérve mindenki összepakolt, aztán indultunk haza. Nálam volt még találkozópont, aztán mindenki hazament.

Ezen a hétvégén a Zebrák 147 km-t teljesítettek futva Siófokon :-)

Gratulálok mindenkinek a lefutott távhoz!

Spar Maraton - Zebra váltóban - 2014.10.11

A versenyre való nevezés előtt tanakodtam, hogy a Riska Minimaratonon (7 km) induljak egyéniben, vagy esetleg a Flóra Maratonstaféta egyik Zebra váltójához csatlakozzak. Aztán a többiek segítettek dönteni - az egyik váltóban hiányzott a 4. tag - így az én lettem. A Maratoni váltóban 4 fős csapatok indultak. A Zebrákat 4 egyéni induló képviselte és 4 db váltónk volt. A váltók összetétele szinte a rajt pillanatáig változott, kivéve a Zebra futóklub 4. csapatot - mi úgy álltunk rajthoz, ahogy neveztünk.

A rajt napján sikerült reggel kellőképpen "eltökörésznem" az időt, valahogy nem volt ma hangulatom a futáshoz. Nagy nehezen összeszedelőzködtem, aztán indulás. Persze a BKV sem volt velem... De az utolsó pillanatban kiértem a szokásos Találkozó ponthoz, a Petőfi csarnokhoz. Főspíker Péter Attila útnak indította a futókat, több, mint 10 percig tartott a rajt. Gyorsan leadtam a hátizsákomat a csomagmegőrzőben, aztán mindenki elindult a váltópontja felé. Mi Nórival a 2. váltópontra igyekeztünk, Budára. Mivel az Oktogonnál már le voltak állítva a villamosok, így gyalog indultunk el a Nagykörúton. Beugrottunk még enni és innivalót venni az útba eső SPAR-ba, aztán felszálltunk az éppen érkező villamosra. A Petőfi híd budai hídfőig mentünk, majd onnan elsétáltunk a váltópontra. A váltásig bőven volt időnk, így leültünk a fűbe, ettünk - ittunk... majd hallottuk, hogy az élboly már érkezik az alsó rakparton, így átsétáltunk oda, hogy szurkoljunk... Időközben Ádám is megérkezett, ő is váltótag volt - a negyedik váltóban pedig két szakaszt futott az éppen aktuális futó. Anita hívott bennünket az 1. váltópontról, miután ott minden futó elhaladt - így nagyjából be tudtuk lőni az érkezésüket. A többiek még lesték a futókat, én már beálltam a zónánkba, bemelegíteni és próbáltam hangolni magamat - kevés sikerrel. Gondoltam, lesz ami lesz, majd valahogy túlélem :-) Ádám készített egy fényképet rólam a váltózónában:

Figyeltük a futókat, vártuk a Zebrákat... Legnagyobb meglepetésemre az én váltótársam érkezett meg elsőként, még nem is voltam rá felkészülve. Gyorsan átbújtam a szalag alatt, átvettem a chipet, aztán irány... A hangulat nagyon jó volt - szokás szerint - az út mentén végig szurkolók... tapssal, zenével, dobbal... A Szabadság-hídig futottunk Budán, majd a hídon át Pesten folytattuk a futást - először délnek... Majdnem a Petőfi hídnál volt a fordító - jó volt ezen a szakaszon, hogy szembe is voltak futók - próbáltam ismerőst keresni, de nem találtam. Biztos voltam benne, hogy a többi Zebra-váltó meg fog majd útközben előzni, de látni nem láttam őket. Próbáltam a saját tempómat tartani, egy-egy kisebb szakaszon kicsit gyorsítottam. Visszaérve a Szabadság híd alá 3,5 km-nél jártunk - húha, de messze még a vége... Még 3 híd és még egy kicsi... De menni kell tovább... A szurkolók biztatása jól jött minden ponton - frissítőpont viszont kevés volt... És nagyon meleg volt - főleg itt a Pesti rakparton. Futók sorra előztek engem, időnként egy-egy futót én is megelőztem... S raktam a lábaimat egyiket a másik után... de a kilométerek csak nem akartak fogyni... S azt szokták mondani, hogy evés közben jön meg az étvágy - hát nekem nem jött meg a futós hangulatom... ez olyan nehéz futás volt... Átfutottunk az Erzsébet híd alatt - hurrá, egy  híddal kevesebb... Az út mentén külföldi - belföldi szurkolók vegyesen biztattak bennünket... ennyi szurkolás mellett menni kell tovább... S igen, már itt a Lánchíd - a híd alatt Lubics Szilvi szurkolóként :-)... És igen, már 5,5 km kész... a maradék 3,4 menni fog... mennie kell... de nagyon meleg volt... Ez a szakasz volt talán a legnehezebb... A Parlament előtt a Katonazenekar zenélt nekünk éppen, ez újabb lendületet adott a továbbfutáshoz... Azt hittem it lesz még egy frissítőpont, de nem lett... Így elővettem egy szőlőcukrot az övtáskámból, a semminél az is jobb, s futás tovább... Át a Margit híd alatt, s még tovább... Próbáltam picit megnyomni a sebességet, hisz tudtam, hogy vár rám a váltótársam - s már nagyon túl akartam lenni... De még nagyon messze a kapu, a spíker hangja még nem hallatszik - de majd fog nemsokára... Picit bele is sétáltam, elhamarkodott volt a tempó váltás... De aztán újra erőre kaptam, beletörődtem, h nincs több frissítőpont. S igen, egyre jobban közeledett a váltózóna - megkerestem a rajtszám szerinti szektort, és ott a Mátét. Átadtam neki a chipet, sok sikert kívántam neki. Húhh... teljesítve...

8,9 km 0:59:54 - Sikerült 1 órán belül :-)

Muszáj volt kicsit kifújnom magam, majd elsétáltam a befutócsomagért. Közben ittam is egyet. Nórival leültünk egy padra, itt megittam még a kapott italt, majd úgy döntöttünk trolival megyünk vissza a Hősök terére. Mentünk a többi futóval a troli megállóba, vártunk egy darabig, majd rájöttünk ide most nem jön troli... Próbáltuk megkeresni azt a megállót, ahol jár - de nem találtuk... Addig kóvályogtunk, amíg eljutottunk a kék metróig, így metróval mentünk, a Deákon átszálltunk. A Petőfi csarnokos találkozó pontra mentünk, gondoltuk előbb-utóbb a többiek is odajönnek - jól gondoltuk...

Mind a 4 egyéni futónk és a mind a 4 váltó szerencsésen célba ért. Megkaptuk az érmeket is. 

Aztán letelepedtünk a fűbe, elővettem a csoki készletet, s miközben Tamás mesélt nekünk Spártai futóélményeiről, közben fogyasztottuk a készletet. Sajnos sokáig nem tudtam maradni, mert még vonatoztam este Baranyába, így elköszöntem a többiektől, aztán haza BKV-ztam.

Váltóm eredménye:

WizzAir - Zebra váltóban - 2014.09.14

Szeptember 14-én került megrendezésre a Wizzair Félmaraton Budapesten. A Zebrák közül 8 egyéni induló volt, s 3 váltó. Az egyik 3 fős váltónak én is tagja lettem, Virággal és Bogival futottuk le együtt a félmaratont. 

A rajtot elég koránra sikerült tenni, így korán kellett kelni... Fél 9 körül volt a találkozó a Városligetben, én a 2-es szakaszt vállaltam. Virág volt az első futónk, így ő rajthoz ment az egyéni indulókkal, én meg elindultam vissza Budára, hisz az én váltópontom a Műegyetem rakparton volt, a Petőfi híd lábánál. Gondoltam MOL Bubival tekerek oda, de aztán átgondoltam, s inkább BKV-val mentem, nem akartam lefárasztani magam a futás előtt. A váltóponton szépen gyűltek az emberek, a frissítőpontnál ittam egy vizet, majd nem sokkal később már jelezték az első futók érkezését. Nem semmi tempóban haladtak. Az első szakasz 7,4 km volt, így  Virág 35-45 perc között volt várható - volt még időm... Megkerestem a rajtszám szerinti váltózónámat, bemelegítettem, aztán vártam Virágot. Egyre több futó érkezett, s lassan az első váltótagok is bejöttek... Volt, aki nem találta a váltótársát, így kénytelen volt tovább futni... Aztán lassan eljött az én időm is... A spíker jelezte, hogy jön a Zebra futóklub 3. csapatának váltóembere, készüljek :-) Beálltam a váltózónába, átvettem Virágtól a chipet, aztán elindultam. Próbáltam a saját tempómat tartani, s nem a tömeggel elfutni az elejét... A budai alsó rakparton futottunk egészen a Lánchíd utáni fordítóig, amellyel a felső rakpartra jutottunk, hogy onnan a Lánchídra érve átfussunk Pestre. Az első szakaszon volt egy frissítőpont is, itt ittam vizet, majd próbáltam a tempót tartani, futottam tovább. Az órámat nézve úgy láttam, hogy jó tempóban haladok - bár néha úgy éreztem, hogy állok - úgy haladtak el mellettem a többi futók... Ők gyorsabbak voltak nálam... De időnként én is megelőztem egy - egy futót, szóval nem én voltam a leglassabb, s maradtak még mögöttem is. Szurkolók voltak mindenhol, volt ahol tapssal, volt ahol zenével, volt ahol dobokkal szurkoltak nekünk - a hangulat nagyon jó volt :)

Átérve a Lánchídon a pesti rakparton folytattuk a futást, s a nehezén már túl voltam... A Lánchídnál volt a duóban futók váltóhelye, itt is nagy volt a hangulat... A mi következő váltópontunk a Margit híd után volt, a híd előtt volt még egy frissítőpont, itt gyorsan ittam egyet... Az utolsó méterekbe belehúztam, majd a váltózónába érve kerestem Bogit, hogy átadjam neki a chipet. Sok sikert kívántam neki.

5,9 km teljesítve, 0:38:29 idő alatt

Sajnos a Strava program elindítása nem sikerült, így nincsen saját mérésem a futásról. Elmentem, felvettem a befutócsomagot, majd a MOL Bubi ponthoz igyekeztem - gondoltam most már tekerhetek egyet. Ma még voltak segítők a pontokon, de nem volt semmi probléma a bérlésnél. A kosárba beraktam a befutócsomagomat, majd irány a Városliget. Egész jól haladtam vele, az furcsa volt, hogy csak 3 sebességes. A Hősök terénél parkoltam le, onnan gyalog mentem. Sok futó érkezett már a célegyenesbe, s pont még ismerőst is láttam (Éva, Kaposvár). Odamentem a célkapuhoz, gondoltam ott vannak a többiek, de nem láttam a Zebrákat. Így próbáltam telefonon kapcsolatba kerülni velük - Anitát sikerült is elérnem, s őt meg is kerestem. Együtt visszamentünk a Petőfi csarnokhoz, ami a "Találkozó pont" volt. Megérkeztek szépen a többiek is, Bogi hozta az érmünket is. 

A váltónk a 2:11:53-as időeredménnyel a 3 fős női váltók között 73. helyen ért célba (129 váltó volt sikeres). Az összes 3 fős váltók között (női, vegyes, férfi) a 398. helyen végeztünk 554-ből 

Felvettem a csomagomat a megőrzőből, majd elmentem a Versenyközpontba, hogy felvegyem a délutáni futás rajtszámát. Igen, nekem volt mára még egy futásom. Lucával és Lillával, valamint Leventével mi négyen indultunk még a Liget-körön. 12.30-kor volt a rajtunk, negyed 1 körül már felsorakoztunk. Péter Atti köszöntötte a futókat, elég szép számmal voltunk. Ezen a távon indultak a babakocsis futók is, akik világrekordot akartak felállítani, csak sajnos nem voltak elegen. Luca picit beteg volt, így várható volt, hogy nehezebben fog menni a futás, mint máskor. Elrajtoltattak bennünket, irány a táv. Leventét előre engedtük, hogy ő menjen a saját tempójában, én meg a két leányzóval futottam. Szépen sorban előztek meg bennünket a többiek, mi próbáltunk a saját tempónkban haladni. Végig futva az Olaf Palme sétányon átváltottunk sétára, hogy kicsit pihenjenek a Lányok. Innen már inkább séta volt, s időnként futás - nézelődésre is volt idő. A Lányok frissítőpontra vártak, de az nem igen volt. Néhányan voltak még mögöttünk, de a mezőny végén jártunk... A Kós Károly sétányról a Közlekedési Múzeum felé vettük az irányt, s a Lányok örültek a 2-es km jelzőnek, a fele már meg van. Aztán közelről lehetett hallani Péter Atti hangját, a lányok már örültek - de sajnos még nem a cél felé futottunk, hanem még volt egy plusz kanyar a távban. Újra pici futás, aztán megint séta - szépen, lassan, de közeledtünk... Sokan jöttek már velünk szembe, mentek a parkolóba, akik már rég célba értek... Aztán egy utolsó jobb kanyar és jött a célegyenes... S Péter Atti biztatása... A Lányok újra erőre kaptak, így az utolsó métereket futva tettük meg... a babyszítter és a két leányzó - célbaértünk... 

3,4 km - 0:37:35 időeredménnyel teljesítve - lesz ez még jobb is. A befutó csomagok átvétele után készítettünk egy csoportképet.

Visszamentünk a Találkozó pontra, még egy darabig beszélgettünk, uzsonnáztunk (kolbi, kifli, csokik) - aztán szépen lassan mindenki hazaindult. Úgy döntöttem, hogy hazafelé is MOL Bubival tekerek, így átsétáltam a Széchenyi fürdőnél lévő ponthoz. Hátizsákomat beraktam a kosárba, beállítottam az ülést, aztán irány hazafelé. Szokásos útvonal: Andrássy út - Kiskörút. A Szabadság-hídhoz érve azt láttam, hogy délről csúnya felhők közelednek - gondoltam magamban, hú ebből csúnya eső fog érkezni, de remélhetőleg addigra már otthon leszek... Hát sajnos nem... Átérve a Szent Gellért térre, először csak nagy cseppekben, majd egyre egyre sűrűbben - igen, leszakadt az ég... Hát mindegy... Mint tudjuk én akkor tekerek, ha jól esik, így tovább tekertem... A víz folyt rólam, az autók is fröcsköltek - de eltekertem az ALLEE-ig. Ott szépen leparkoltam, majd az eső enyhült. Csak egy kiadós futózápor volt... 

Lesétáltam a buszmegállóig, majd egy 86-os busszal hazamentem. 

A mai "duatlonos" napot 12,2 km tekeréssel és 9,3 km futással zártam. Jó kis nap volt :-)