Midicittá + - 2014.04.13

Áprilisban rendezi meg a BSI minden évben a Városvédő futást, melynek rajtja és célja a Margit-szigeten van. Többféle távon rendeznek versenyeket, így mindenki találhat kedvére valót.. még én is... (leghosszabb táv a félmaraton, legrövidebb a 800 m családi futás) A Zebrák közül többen együtt neveztek, Tamás intézte a csoportos nevezést... Én arról lemaradtam.. de akkor még nem is igazán döntöttem el, hogy melyik távon indulnék... Aztán nézegettem a távokat, a lehetőségeket - és döntöttem... Beneveztem a Midicittá + elnevezésű futószámra... :-)

A Midicittá + két etapból álló szám: először egy 7 km-es távot kell lefutni, majd némi szünet jön a második felvonás: 3,2 km

Vasárnap reggel igyekeztem már a félmaraton rajtjára kiérni, mivel több zebránk is érintett volt ezen a távon - ez 9.30-kor volt. Éppen kiértem, a Palatinus stranddal szemben "parkoltam le", s a kereplőmmel szurkoltam a több ezres tömegnek. A Zebrákat nem sikerült kiszúrnom a tömegben, de ismerősöket láttam. Miután elhaladt az összes futó, körbenéztem a kiállítósátrak között, illetve felmértem a terepet a versenyközpontban. A mi rajtcsomagunkat csak 11 után lehetett felvenni, így visszamentem a célkapu környékére. Leterítettem a plédemet, megreggeliztem, olvasgattam... Aztán Péter Atti jelezte, hogy az élmezőny közeledik, így összepakoltam, s beálltam a paraván mellé szurkolni... 70 percen belül célba ért az első férfiversenyző.. majd szépen sorban jöttek a többiek is... Néhány Zebrát is láttam célba érni, illetve több ismerőst is... Miután minden általam ismert személy célba ért, átbattyogtam a versenyközpontba felvenni a saját rajtcsomagomat.

Majd beszéltem Anitáékkal, megkerestem Ádámot és Gábort... Aztán megérkezett Virág, s utána Luca, Anita és Levi is. Virágnak 1 órakor volt a rajtja, ő a 10 km-en futott. Miután Virág útnak indult, Lucussal mi elmentünk az ugrálóvárhoz - csúszdázni.

Majd közelgett Virág célba érkezése, s az én futásom kezdete... Virágnak kerepeltünk, így észlelt bennünket, majd én otthagytam a többieket, s mentem a rajtom területére. Mivel későn érkeztem, így eléggé hátul kaptam csak helyet, de hát így jár az, aki nem a saját futamára koncentrál.

Eljött a 14 óra, megkezdődött a futás... Először csak sétálni tudtunk, mert lassan indult meg a tömeg. Majdnem 4 perc telt el már a futamból, mire átjutottam a rajtkapun. Az árpád híd felé vettük az irányt, majd a hídon Pestre futottunk... Itt már szellősebb volt a mezőny, lehetett előzgetni is. Az első kilométer elég hamar eltelt, ez tetszett... A hídról lefutva a Népfürdő utcában folytatódott az előírt útvonal, majd a rakparton haladtunk tovább. Itt doboltak is nekünk... A 2-es és 3-as kilométerjelző is egész gyorsan elérkezett, s féltávnál frissítésben is részesültünk... Több pohár vizet és egy isoitalt is ittam, már elég szomjas voltam. S itt már picit a talpam is fájt... A zokni valahogy nem stimmelt... Aztán átfutottunk a margit híd alatt, s látni lehetett, hogy jó néhányan a Margit hídon szaladnak már... 4,5 km-nél volt egy fordító - az alsó rakpartról a felső rakpartra futottunk - jó volt látni, hogy futnak még mögöttem is, és a záróbusznak még nincs híre-hamva sem... Aztán ismét átfutottunk a Margit híd alatt, aztán irány a Jászai Mari tér és a Margit híd... És ekkor jött még csak az 5-s tábla...

Még két kilométer hátra volt... a hídon egész jól haladtam, aztán befordulva a szigetre kicsit felgyűlt a tömeg... meg a talpam is egyre jobban fájt, szerettem volna már mielőbb beérni a célba... Akiket a hídon megelőztem, most előzgettek vissza - tehát úgy tűnt, h lassulok... Aztán jött még egy bíztatás a Juventus rádió DJ-jétől, s megkezdhettem az utolsó kilométeremet - azaz még 1000 m volt hátra a célig... De ezek a méterek nem akartak fogyni... De aztán végre lehetett hallani Péter Atti buzdítását, s ez már a célt jelentette. Így talp fájás ide vagy oda, most már célba kellett érni... Levit észrevettem a szurkolók között, pacsiztam vele, aztán irány a célkapu.

Bár az óra 0:53:12-t mutatott, a hivatalos időeredményem 0:49:05 lett. Átvettem a befutó csomagomat, majd visszatértem a többiekhez. Nagyon szomjas voltam, így ittam, majd leheveredtem a plédre... A többiek gratuláltak, én gratuláltam Virágnak... Gyorsan kellett pihennem, hiszen 15:15-kor volt az újabb rajtunk.

Luca, Heni, Levi, Vivi és az Ikrek futottak rajtam kívül ezen a távon. Megint elég hátulra sikerült beállnunk a rajtba, de már csak itt volt hely.... Készítettem egy csoportképet az indulás előtt...

Itt is "lassú-rajt" volt, inkább gyaloglás volt, mint futás... Ezt a távot a szigeten jelölték ki - a Bringóvár mellett futottunk ki a partra, a futópályára... Nagyon sokan voltunk, nagyon zsúfolt volt a tömeg az első kilométeren... Előzni nem nagyon lehetett... Mivel Lucáékat már az elején szem elől tévesztettem, úgy döntöttem, saját tempóban futom le akkor ezt a távot is. A talpam nagyon fájt, futni már nem nagyon volt kedvem... de azért próbáltam... motivált a "tömeg", mindamellett, hogy zavaró volt... Az uszoda mellett futottunk vissza a belső útra - ez már ismerős volt, hisz kb. egy órája már futottam egyszer erre... a Juventus rádió DJ-je még itt volt, és szurkolt nekünk... Aztán jött az utolsó 1 km - azaz az utolsó 1000 méter... Foggalmam nem volt, hogy hol vannak a többiek... egy célom volt, célba érni... Egyszer-kétszer bele is sétáltam, aztán végre elértünk a Palatinus strandhoz, illetve az út menti szurkolókhoz... Jó volt hallani: "Gyerünk! Már nincs sok hátra!" Aztán célba értem... 

Nem ez volt életem legjobb futása.... de hát nem is a futás a kedvencem... :-) 

Felvettem a befutó csomagomat, majd visszatértem a nagy fa alá a többiekhez... Levi megelőzött, de a lányok még úton voltak... Megnyugodtam, nem lettem utolsó. Némi pihenés, aztán ettem és ittam, majd elkezdtünk összeszedelőzködni. Miután végeztünk, elköszöntünk egymástól, hisz mindenki más irányba haladt... Én a 86-os busz felé vettem az irányt, a Margit híd Budai hídfőjénél... Nagyon lassan tudtam csak haladni, mert már nagyon fájt a talpam. Nehezen, de kicammogtam. 

Tervben volt még egy levezető tekerés estére, de mivel az eső is elkezdett szemerkélni, s itthon kiderült, hogy egy-egy vízhólyaggal gyarapodott mindkét talpam, így terv maradt a tekerés.

Total nettó időm: 1:12:24, 

a 75 nőből a 68. helyen végeztem - nem lettem utolsó :-) 

Négy márciusi nap a Balcsi körül

A Balaton SzuperMaraton évek óta az egyik kedvenc versenyem, hisz forgalommentesen futhatunk a szabadban és az elénk táruló tájkép is kellemesebb egy városi pályánál. A másik ok, hogy itt mindig találkozhatunk a futó cimborákkal, ismerősökkel, hisz a 4 nap a futás mellett a vidám hangulatú közös sztorizgatásokról is szól:)

Idén elmaradt az igazi hideg tél, így komolyabb kényszerpihenő nélkül lehetett edzeni a BSI szezonnyitó eseményére. Sok külföldi volt az egyéni indulók soraiban. Közülük a "zord északról" érkezett svéd és német futókat a Balaton szépsége mellett a kellemesebb hőmérséklet is vonzhatta! Megértem őket...

Mind a 4 nap 3 szakaszból áll. A csapatok futói a 2 váltópontnál adhatják át egymásnak a chipet, míg az egyénieknek ezeken a pontokon kell érvényesíteni, hogy legyen mért részidejük, illetve bizonyíték az áthaladásra.

- csütörtök: Siófok - Fonyód 48,2 km (15,8 + 16,1 + 16,3)

- péntek: Fonyód - Szigliget 52,9 km (16,1 + 15,6 + 21,2)

- szombat: Badacsony - Balatonfüred 43,6 km (13,5 + 17 + 13,1)

- vasárnap: Balatonfüred - Siófok 50,7 km (16,2 + 19,5 + 15)

1. nap Siófokról a Hotel Magiszter melletti vízparti sétányról rajtoltunk tömegrajttal. Nem akartam tolakodni, pláne lesérülni az elején, de az első 500 méter után jó futást kívánva azért elköszöntem a barátaimtól és elkezdtem keresni a saját futótempómat. A Sió csatorna hídján átkelve már tisztán tudtam haladni, nem kellett előzgetni. Tekintettel a közúton/bicajúton való haladásra és hogy észrevegyem a szurkoló ismerősöket:) zenehallgatás nélkül futottam az egész hétvégén. Ez néha nehezebbé teszi ugyan a ritmus megtartását, ha épp nincs az ember előtt valaki, akit követni lehet, de ezt is gyakorolni akartam. Az volt a tervem, hogy a tavaszi meleg ellenére télies fekete dresszbe túlöltözve fogok egy tempós első nappal indítani és csak komolyabb fáradtság, vagy zavaró szél esetén mérsékelni a sebességen. Közben rájöttem, hogy a viszonylag késői (11 órás) rajt és a csekély reggeli (csoki+banán) miatt hamarabb leszek majd éhes, mint egy "sima" maratoni verseny előtt. Viszont a minél jobb célidőhöz minél kevesebb "büfézést" volt célszerű közbeiktatni. Az első váltópontig nem is álltam meg a frissítőpontoknál, ott viszont a terített asztalra koncentrálva majdnem elfelejtettem érvényesíteni a dugókát/chipet. Pár falatot lenyeltem gyors léptekkel haladva, aztán máris futólépésre váltottam és haladtam tovább. Hamarosan elkezdtek előzgetni a csapatok váltópontról rajtoló 2. tagjai, ami húzó hatással volt rám. Ahol balaton-parti sétányokon haladt az útvonal, az előzetes időjárásjelentésnek megfelelő szembeszéllel találkoztam. Bár jól haladtam, a 2. ellenőrző ponthoz elérve éreztem, az erős napsütés és fekete öltözék miatt egyre szomjasabb vagyok. Több adag ISO italt és vizet is letoltam a keksz+csoki+gyümölcs falatok mellé és bő 500 méter emésztési szünet után kapcsoltam csak újra futó üzemmódba. Volt aki meg is kérdezte a megelőzésem közben, minden OK-e velem? A 3. szakaszt valamivel óvatosabban tettem meg az addigi távnál és csak az utolsó 2-3 km-en gyorsítottam újra, ahonnan már úgy éreztem, felesleges tartalékolni. Összességében gyorsan és fáradság nélkül eltelt a közel 50 kilis első nap. Sikerült eléggé a mezőny elején célba érnem. Bár a tervezett néhány perccel 4 órán belüli idő helyett csak 4:06-tal. A befutócsomagból az ásványvizet és a teát rögtön felhasználtam, aztán a (nem szimpatikus) dobozos sört is sikerült teára cserélnem. Ekkor éreztem csak, hogy az erős napsütés és a sókicsapódás miatt mennyire ég az arcbőröm. A túlöltözésnek hála máshol nem is érhetett a Nap. Mivel a kellemes időt kihasználva mindenki inkább elnyújtózott a célkapu közeli pázsiton, sokat kellett várni a szálloda felé menő busz megtelésére.

2. nap reggel ugyaninnen, a Fonyódi vasútállomás melletti parkolóból volt a rajt. Péter Attila az előző napi célbaérések sorrendjében szólította a rajtkapuhoz a csapatok első embereit és az egyéni futókat. Mivel az indulás előtt elbeszélgettem az időt a baráti futókkal, csak pár száz méter bemelegítésre maradt idő! Kis naptejet még kértem az arcomra, mert a csütörtökihez hasonló napsütötte táv várt ránk és nem szerettem volna rákvörösre süttetni magam. Mivel előző naphoz hasonlóan fekete télies szettben futottam, az arcomon kívül csak a kézfejemet kellett védenem. Start után a Bélatelep felé haladó bicajúton kezdtem sorba előzgetni az előttem rajtoltatott futókat és felvenni a versenytempót:) Fenyvesre érve sok autóval előrement szurkoló biztatott minket. Egy ismerős bekiabálta, hogy "Tamás olyan sápadt vagy"! Már majdnem kezdtem elbizonytalanodni, mire leesett, hogy a naptej miatt látnak fehérebbnek, mint kéne:) Az első váltópontig, ami Balatonmárián volt egész gyorsan futottam. Ezt abból és érzékeltem, hogy a dugóka érvényesítés után próbáltam ugyan az isóital mellé egy-egy falatot is lenyelni, de nem esett jól hirtelen leállni és csak 50 méter séta után bírtam lenyelni a falatokat. Újraindulás után éreztem a szelet is, ami eddig kevésbé tűnt fel. De tudtam, hamarosan kanyarodik a pálya Keszthely felé, így kevésbé szembe fogjuk kapni. A fenékpusztai rész kicsit kietlen és a bicajút is hepe-hupás, így talán a 4 nap során itt esett legjobban a Posztobányi család szurkolása, ami kicsit kizökkentett magányomból, Köszi:)  Keszthely elején a strandon volt a 2. váltópont, ahol ettem és főleg ittam a túlfűtöttség miatt, sőt a toi-toi szolgáltatást is sikerült sorbanállás nélkül igénybe venni. Hosszas séta után iramodtam csak neki, hogy ne zaklassam túl a gyomromat, hisz még egy félmaraton volt hátra a Szigligeti várig. A következő frissítőpontig gyorsan telt az idő, talán azért is mert e szakasz minden méterét betéve ismerem a Keszthelyi Kilométerek maraton rendszeres látogatójaként. Itt csak folyadékot vettem magamhoz, talán többet is mint jólesett, de ugye túlöltözve izzasztó volt a déli futás. Itt emlékszem még viccelődni is volt időm a személyzettel: kérdeztem nyulak is futnak-e a versenyen, hogy általam sóskának nézett zöld levelek is szerepeltek az asztalon, mire nevetve felvilágosítottak, hogy az friss medvehagyma :) Itt kezdtem úgy érezni, jobb stratégia lehet, ha a továbbiakban kímélem magam, hisz még visszavan a 3. és 4. nap is. Volt hogy megelőztem valakit, máskor engem hagyott le valaki, de nem igazán követtem ki egyéni futó és ki váltótag közülük, csak figyeltem a saját tempómra. Az utolsó frissítőpont után a lejtőn lefelé gyorsítottam, aztán próbáltam egy korábbinál tempósabb utolsó etapot futni. Aki már átélte, nem felejti milyen végtelennek tűnnek ezek az utolsó kilométerek... Én az ilyenkor szokásos technikámmal haladtam, mely szerint ilyenkor csak az előttem lévő utat érdemes bámulni és tolni monoton lépésekkel. Ha előrenéznék a közeledni nem akaró dombtetőn álló várromra, az nagyon elkedvetlenítene. Persze itt már rengeteg kísérő/szurkoló biztatott minket, ami sokat segít ilyenkor. A bicikliútról letérve a dombtetőn álló célkapuig inkább túrázó léptekkel haladtam, mint futottam, de az a fél perc úgysem számít. Jól jött a befutócsomag, amiből sikerült minden folyadékot seperc alatt eltüntetni! A sátorban találkoztam Zsuzsával, akit sikerült rávennem az aznapi Öböl félmaratonra. Tetszett neki a pálya, de a dombtetőn álló célt azért ő is durvának tartotta! Lesétáltam a buszparkolóhoz és drukkoltam még a célbaérkező futóknak, míg vissza nem indultunk a szállásra.

Gyors beköltözés és frissítő fürdő után még volt idő a vacsoráig, így elsétáltam egy közeli gyógyszertárig, hogy valami naptejet szerezzek a további arcpír ellen. Nem volt olcsó, de lesz még idén napon futásom, ahol bőven magamra kenhetem az aranyáron vásárolt portékát. Az esti és vacsora melletti beszélgetések a hétvége futásnál is kedvesebb emlékei voltak számunkra, sőt extraként a szálloda tánciskolájába is bejutottunk!

Szombat reggel a Badacsony melletti benzinkút parkolójából rajtolt a mezőny, a 4 napos résztvevők mellett a 2 napra nevezettek tömegével is kiegészülve. Itt annyi ismerőssel találkoztam és beszélgettem el az időt, hogy nemcsak a bemelegítő kocogásról maradtam le, de még az után jutottam el WC-re, hogy Péter Atti induláshoz szólított! Így a középmezőnyből rajtolva kb 8 KM-en keresztül előzgettem a futótársakat, mire megtaláltam a hasonló tempóban haladókat. Erre a napra rövidujjú mezt vettem fel, de nem volt olyan folyamatos napsütés, mint az előző napokon, így aznap pont elfért volna a melegebb felső is. Bár ez a verseny legrövidebb távú napja a maga 43,6 KM-ével, a 2 napos terhelés és a sok szintkülönbség miatt korántsem egyszerűbb. Bár azt terveztem futok egy gyorsabb tempójú napot ezen a maratonnál csak alig hosszabb szakaszon, a valós célidőm (3 óra 51 perc) a lekésett rajtnak és a fáradtságnak köszönhetően elmaradt a tervemtől.

Az utolsó nap korai rajtja előtt igyekeztünk korábban lefeküdni és regenerálódni, amennyire ez lehetséges majd 150 KM végigfutása után. Az ígért fél6-os reggeliztetésre a személyzet nem volt felkészülve, ezért az evés és a szobából kiköltözés a buszunkhoz kapkodósra sikerült. Még elbuszoztunk a rajthoz, ahol már nagy volt a tömeg mind indulókból, mind kísérőkből. 8 órakor az előző napoktól eltérően nem összeredmény szerinti sorrendben szólítva, hanem tömegrajttal indultunk. Még némileg hűvös volt a Tagore sétányon, de 1-2 KM után azért bemelegedtem. Sikerült tempósan menni Almádiig, aztán kezdtem érezni, hogy a gyomrom nincs jól. Lassítottam valamennyire, próbáltam sétálni aztán újra kocogni. Elérve a következő frissítőasztalt ettem egy falatot és letoltam több pohár iso italt, hátha jobb érzés lesz, de nem... Innentől a célig a tempós gyaloglást, kocogást és futást váltogatva haladtam az előző napokon elért sebességtől jócskán elmaradva. Több összetett versenyben mögöttem álló futótárs elhagyott, de már nem idegeskedtem rajta. Buzdítottam is többeket, hogy menjenek és ne várjanak rám. Közepes tempóban haladókkal oda-vissza kerülgettük egymást attól függően épp a futó, vagy sétálós periódusomban voltam. Mivel az első harmadban nyargalva azért jócskán megizzadtam, a hosszabb lassításkor már ügy éreztem fázom.

A világosi vasútállomásnál piros lámpát kaptunk és a sorompónál hirtelen vagy 15 futó torlódott fel. Innen az 1 percnyi kényszerpihenő után nekiindultam hogy kikerüljek a csoportból és egyedül szenvedjem végig a célig tartó kb. 8 KM-t. Az utolsó frissítőpontnál még ittam 2 pohár vizet aztán indultam a jól ismert siófoki befutó félé. Közeledve a szembeszél miatt jóval előbb hallottam Attila hangját, ahogy sorolja a célbaérő futók és csapatok neveit, minthogy a célkaput láthattam volna. A vízparti sétány térköveit nem igazán szerette már a lábam, ezért is kapcsoltam az erőmből telő sprintre pár száz méterrel a cél előtt és a célfotóra a szokásos felugrásra is futotta még. 4:54-es 50 KM a tervemhez viszonyítva elég gyatra, de a sok sétálást figyelembe véve még elfogadható.

Végül rengeteg új tapasztalattal, 24. helyezettként sikerült zárnom a 4 napos versenyt, a  korábbi 20 óra 8 perces legjobb időmet 17 óra 41 percre redukálva. Köszönöm a futótársaknak a közös élményeket és a buzdítást mind a helyszínen, mind a távolból:)

Kompressziós zokni? Nyomás!

Egyre gyakrabban látni futókon, triatlonistákon térdzoknit, mintha csak a 80-as évek divatja szerint öltöztek volna fel - azzal a különbséggel hogy a zokni nem szivárványszínű és láthatólag technikai viselet. Sokan még a karjukra is húznak egy-egy kompressziós harisnyát hogy ezzel is erősítsék az élettani hatást. De miért is hordják ezeket a fura ruhadarabokat?

Élettani hatások

A végtagok nyomás alá helyezése, azaz a kompresszió jól ismert jelenség, elég csak a fáslira gondolni. Ösztönös megoldás mindenfajta duzzanatra hogy nyomjuk vissza a helyére, pólyázzuk be, szorítsuk le. Egy fásli jól-rosszul hozza is ezt a megoldást, de aki már próbált sportcipőbe bújni vagy pláne futni végigfáslizott lábbal az tudja hogy ez a megoldás több gondot okoz mint amennyit használ. A kompresszió ugyanis csak akkor ér valamit, ha egyenletes eloszlású, amit egy legyűrődött pólya aligha ér el. Ezért találták fel a professzionális kompressziós harisnyákat, amelyek szövése egyenletes, a szív felé fokozatosan enyhülő kompressziót biztosít a végtag számára. De pontosan milyen élettani hatást okoz a kompresszió?

Az enyhe szorítás, amely a bokánál 20-30 Hgmm nagyságú és felfelé fokozatosan csökken, elsősorban a lágyszöveteket érinti, a könnyen összenyomható vénás rendszer térfogatát csökkenti. Ez arra vezet, hogy az alsó végtag vénáit nem hagyja kitágulni és kevésbé pang a vér illetve javul a vénás visszaáramlás. Ez az oka annak, hogy a műtétek után az amúgyis megnövekedett trombózis hajlam miatt a fekvőbetegek mindkét lábát magasan be kell fáslizni, hogy kevesebb esélyt adjunk a vérrög képződésnek. Sportolás közben sem más a helyzet, azaz a kompresszió csökkenti az alsó lábszár vénáiban a vér mennyiségét, amelytől azt várjuk hogy növekedjen a keringő vértérfogat és javuljanak az alsó végtag keringési paraméterei.

A másik lényeges tulajdonsága a kompressziónak a felületes vénákra gyakorolt hatás: futás, sportolás közben az alsó lábszár vénás billentyűi, amelyek a véráramlást egyirányúsítják erősen le vannak terhelve, látványosan ki is dagadnak. Az arra hajlamos emberekben ez viszerességhez vezethet. Egy enyhe, de jól szabályozott kompressziót nyújtó zokni fel tudja venni a plusz nyomás terhelés egy részét, ezzel tehermentesítve a vénabillentyűket. Tudományos adatok is alátámasztják ezt a hatást, ezért a kompresszió a leggyakrabban alkalmazott terápia a kezdeti vénás elégtelenség kezelésében nemcsak sportolóknál, hanem nyugalomban is.

Sportteljesítmény és kompresszió

Az nem kérdés, hogy a kompressziónak vannak élettani hatásai, de azt sokkal nehezebb megállapítani a mindennapi edzés körülmények között hogy ez képes-e befolyásolni a sportteljesítményt. Francia kutatók egy 15 km-es teszt futás után mérték az izomfáradás paramétereit: ugrás magasságot, maximális erőt és a combizom oxigén felvevő képességét. A szorosan kontrollált körülmények megbízhatóan kiszűrték a szubjektív szempontokat, és nagy biztonsággal állapították meg, hogy a kompressziós zokni ezen 10 edzett futó esetében semmilyen pluszt nem tudott hozzáadni a teljesítményükhöz. Egy új-zélandi tanulmány 10 futó esetében igan hasonló eredményt hozott, mindössze az alanyok szubjektív komfortját növelte a kopressziós zokni, de a számszerűleg mérhető teljesítményhez nem járult hozzá. További tudományos eredmények is azt támasztják alá, hogy a kompressziós zokni vagy sportszár előnyei és élettani hatásai nem elsősorban a direkt teljesítmény fokozásban jelentkeznek, hanem az indirekt teljesítményfokozásban, azaz a regeneráció gyorsítása és az egészségmegőrzés területén.

forrás: http://sportorvos.hu/sportolok/20140401/kompresszios_zokni_nyomas/