Az 1. IronMan 70.3 Budapesten

Bár én inkább a futóversenyeken vagyok otthon, triatlonokon is részt vettem már váltóban. Így örültem a lehetőségnek, hogy a hazai pályán rendezett Ironman70.3-at belülről is "szemügyre vehetem" csapattagként.

Nevezésünk eldöntése előtt nem olvastam bővebben a rendezvényről, így az utolsó hetekben igyekeztem átböngészni a hivatalos oldalon elérhető infókat. A félmaratoni futótáv könnyen vállalható volt számomra, az útvonalat (Lágymányosi öböl-Műegyetem rakpart) pedig jól ismerem számos utcai futóeseményről.

Rajtcsomagok átvételére és terepszemlére péntek délután találkoztunk Tamással és Ferivel a helyszínen. Körbesétáltunk a már kialakított futósáv mellett és megnéztük a depózóna be-, és kijáratát, ahol a váltásokat kell majd megejtenünk. Körbenéztünk az Expo sátorban is, hogy lássuk milyen felszereléseket ajánlott beszerezni, ha profibb szinten űzné valaki e sportágat! Abban egyeztünk meg, hogy én másnap reggeli depózárásra még nem jövök, mivel nem lesz csomagom.

Reggel már a futáshoz öltözve mentem BKV-val és bemelegítő kocogással a helyszínre. Reméltem, hogy nem lesz eső a nap folyamán és megúszom szárazon! Az öbölpartra érve már nem értem el mobilon Feriéket, mivel a váltózónában voltak várva az egyéni résztvevők korosztályonkénti indítását követő csapatok rajtját. Futócimborákkal találkozva az öbölparton ültünk le az úszószámot nézni, majd Henit is felhívtam, hogy hol van, hisz ő is futóként szerepelt egy másik (cége) váltócsapatban.
Távolról nem lehetett felismerni a versenyzőket, csak a szakaszos rajtonként különbözött az úszósapkák színe. Meg azt lehetett látni, hogy az úszók kb. 99%-a neoprém ruhában megy. Amint lementek az úszások átsétáltunk az Expó sátorba nézelődni a kiállítók és üzletek standjait. Itt is több ismerőssel találkoztunk, akik vagy szintén váltó résztvevőként a futásra jöttek, vagy csak szurkolni és közelről látni a féltávú Ironman mezőnyt. Lassan hallani lehetett a hangosbemondóban, hogy az első hullámban rajtolt élmezőny már megkezdte a futást és itt fognak fordulni a közeli sétányon. Még beugrottunk egy falat tészta az Athlets Gardenbe, aztán ettől kezdve a kordon mellől szurkoltunk a sétányon futó és többnyire frissnek látszó egyéni versenyzőknek. Egyre nagyobb szurkoló tömeg gyűlt össze a közelben és a célkapu mellett felállított lelátón is. Mivel a félmaratoni futószámot 4 egyforma körben tették meg a versenyzők, a leggyorsabbak kb. 20 percenként újra feltűntek előttünk. Elég sok magyar szereplő volt a mezőnyben, akiket bíztathattunk.

Lassan közeledett a váltásra tervezett idő, így a pályát megkerülve átmentünk Henivel a szintén futásra várók közé a bringás depó melletti füves térre. Laza bemelegítő futás után leültünk beszélgetni a csapattársak érkezéséig. Mindenkinek tetszett a szervezés és jó kalandnak tartották e csapatban teljesítési lehetőséget, akkor is ha furcsának tűnik azután elindulni a saját számunkra, hogy az egyéniek már régen célba értek. Érezhető volt, hogy az itt résztvevők többsége nem vérre menő csatának tekintette a versenyt, csak baráti-, vagy céges csapatként jött el próbára tenni magát. 70 csapatváltó nevezett összesen és a kerékpáros emberek sorban érkeztek a váltópontra. Heni csapattársa előbb jött mint az enyém, így futásnak eredhetett. Hamarosan megpillantottam Ferit és a bokára rögzíthető chip átvétele után neki is vághattam a rám eső feladatnak. Az első métereken a kerékpáros depó mellett a füvön kellett haladni, ami furcsa volt az aszfaltfutáshoz szokott lábamnak. A tényleges pályára érve sok már kevésbé friss futó közé keveredtem és az aluljárós rész szűkössége miatt figyelmesen kellett haladni. Az út kiszélesedése után már tudtam gyorsulni és saját tempóra váltani. Rögtön itt láttam az első frissítőasztalt rengeteg diák szervezővel, akik a magyar mellett angolul is kínálták a választékot a versenyzőknek és közben persze szurkoltak is mindenkinek. A futókör legnagyobb része a felső rakparton haladt egyenesen a fordítópontig, ami a Műegyetem Gellért tér felőli végénél volt. Heni már visszafelé futott, mikor először megláttam. Innentől kezdve mindig integettünk egymásnak. A fordítópont előtt állították fel a második frissítőasztalt, ami kellően hosszan lett elnyújtva, így nem akadályozták egymás útját a versenyzők, ha hozzá akartak férni. Itt is sok szervező buzdított minket a frissítők kínálása mellett. A 21 kilométeres távot 4 körben kellett lefutnunk, amit úgy számoltak, hogy a fordítóponton való áthaladás után minden körben más-más színű gumit kellett a csuklónkra-karunkra tenni. A célzónába a 4 szín megléte után irányítottak a szervezők. A visszafelé út már jó tempóban ment. Sikerült kellően bemelegednem és élvezni a futást. Sok ismerőst láttam a rakparton is szurkolni nekünk. Jó volt minden körben találkozni velük és kapni a bíztató szavakat, a pályán ugyanis a legtöbb egyéni versenyző már eddigre célba ért és a széles rakparton nem volt sűrű a mezőny. Nem úgy az aluljáróban, ahol ismét összesűrűsödtek az oda-vissza haladó versenytársak. Rövid füves szakasz után a park sétányán volt a befutózóna mellett a 2. fordítópont, majd kezdhettük a következő kört. Ezen a pár száz méteren sok szurkoló zsúfolódott össze, akik karnyújtásnyira tőlünk kiabáltak felénk a kordon mellől. A második körben már ittam egy pohár vizet és ettem egy szelet banánt, mielőtt még jobban szomjas lennék az esőt valószínűsítő előrejelzésektől eltérően kellemes hőmérsékletű délutánon. Körről körre egyre kevesebben maradtunk a futópályán, de a rakparton drukkolók szerencsére továbbra is lelkesen bíztattak minket.

Úgy éreztem jó tempóban tudok haladni és másfél óra körül lehet majd az eredményem, de az órát nem néztem, mivel a pontos rajtolási időmet nem jegyeztem meg. Az utolsó körre az egymással többször szembetalálkozó versenyzőkkel is hajráztunk egymásnak. Az utolsó műegyetemi frissítőasztalról még kértem egy korty vizet, majd a 4. színes szalagot is begyűjtve nyargaltam a cél felé. Az utolsó méterekre összeállt a csapatunk és együtt léptük át a chip-szőnyeget 5 óra 49 perccel az indulás után. Félmaratoni futóidőm az érzettnél valamivel lassabb lett (1 óra 37 perc). Az eredménytáblázatba a 70 váltócsapat közül a 47. helyre értünk be hármunk teljesítményével.

Összességében nagy élmény volt, ami így csapatban indulva nem is olyan megterhelő. Csak ajánlani tudom jövő évre mindenkinek!