UltraBalatonon 2012. csak fanatikusoknak !?

Júni. 30-júli. 1-i hétvégi, kánikulában lebonyolításra került rendezvény Minden résztvevőnek feladta a leckét! Amikor tavaly ősszel elsők között beneveztem az egyéni mezőnybe, álmomban sem gondoltam volna, hogy éjszaka is 25 fok hőségben zajlik majd a futás:(
Anno szisztematikus felkészülésben gondolkodtam a rendelkezésre álló több, mint fél évre, aztán a sok bevállalt Marathon és Ultra verseny lett "csak" az alapozás. Suhantak a hónapok (akár a KM-ek) és már el is értük a júniust, amit már - magamhoz képest - "pihenéssel" töltöttem: Pelso-Tihany-túra, Bükki hegyi M. és K&H FM. lement a hónap 1. felében.
Mivel eddig 73 kili volt a leghosszabb egyben lefutott távom, a túlteljesítés mindenképp kódolva volt. Elméletben mindenre (extra hossz, lassú tempó, frissítések/étkezés, éjszakázás) edzett és felkészült voltam, csak élesben kellett megcsinálni Non-Stop!

Péntek du. utaztunk le Tihanyba, hogy a rajthoz viszonlag kialudtan érjünk. Tésztapartin már sok ismerőssel futhattunk össze, akik egyéniben vagy váltóban indultak az UB-n, vagy csak szurkolóként/kísérőként jöttek el a Balcsira. 
Nem túl mély (meleg+szúnyog) alvás után 5-kor keltem és nem sokkal 6-os start előtt értünk csak a rajthelyre. Rövid bemelegítés után itt már nem volt visszaút, futni kellett mindenképp:)
Első 100 méterek felfelé mentek a dombtetőre, aztán lehetett egy lejtős szakaszon beindulni a főútig. Következtek az emelkedők, majd egy földutas szakasz, amit óvatosabb tempóban nyomtam, gondolva a következő 20-30 órára! A meleg 7 órától már kezdett nem épp futóbarát szintre emelkedni és a csekély útmenti árnyéklehetőség miatt sokat kivenni belőlem. Minden frissítőnél ittam és locsoltam magam, de a langyos víz nem sokat hűsített. Terepszakasz végére már széthúzódott a mezőny, de látótávolságban mindig több futó látszott előttem. Káli medencében a dombos és kanyargós országút szélén haladtunk, ami azért nem volt veszélytelen! Néhányan a résztvevőkre tekintet nélkül elszáguldottak mellettünk. Több esetben az 5-6 KM-enkénti frissítések is ritkák voltak, ezért mindig vittem magammal 1 pohár hűvös vizet, majd vettem egy kocsmánál 1 fél literes üveget a szakaszokra. Kezdett végre lejteni a pálya a Balaton felé és Badacsonyban volt egyéni teljesítőknek az 1. meleg étkezési lehetőség, amit ki is használtam. Itt már többen meggyötörten roskadtak le a székre egy tészta, vagy sör mellé. Max. 6 percet "lazsálhattam", aztán indultam is Szigliget felé, ami megint dombra felfutást jelentett. Kb. innentől kezdődtek a tömeges fáradások, mert több korábban nem látott versenyzőt értem útól kocogva, vagy sétálva. Jöttek egyre többen a kerékpáros verseny résztvevői is: ki csengetve, ki gratulálva a kocogásomhoz. Vízközeli, nádasokkal szegélyezett bicajúton többször olyan érzésem volt, mintha hajszárítóval forró levegőt fújnának az arcomba, és nem kapnék oxigént:((  Hamarosan elértem a Keszthelyi Kilométerek versenyekről már jól ismert szakaszt, ahol végre - a sajátomon kívül más - árnyékkal is lehetett találkozni! Lassuló sorstársakkal próbáltuk bátorítani egymást, de a többségben fogyni éreztem az elszántságot a forróság miatt. Keszthelynél partközelbe érve 3-an vízbe is vetették magukat a szomszédos horgászok nagy örömére (később már nem láttam viszont őket). 70 KM-es pontnál kaptam 1 levest, változatosságként a sok befalt szőlőcukor/keksz/mazsola után. Talán telítődtem is az eddigi evésekkel-ivásokkal és persze a nyomott meleg levegő is betett, de innentől már lassultam és egyre több lett a séta! Berénybe érve egyeztettem mobilon Atival, hogy hol csatlakozna be bicajos kísérőnek, de még messze volt. Márián volt ismét melegétel, így kicsit többet időztem. Kérdeztük a szervezőktől mennyre szigorú a féltávos részidő szabály, mert határeset odaérünk-e!? A válasz barátságtalan volt és hogy haladjunk tovább! Na innentől rosszabb lett a hangulatom és kezdtem újratervezni, mi lenne a reális cél. Atival Fenyvesen találkoztunk, ahol (mint később kiderült rosszul) számolva elérhetőnek tűnt a 22 órás Boglárra érkezésem. WC és mosdás után továbbindultam Fonyód felé, ahol elért a szürkület, így csak lámpával lehetett haladni a kerékpárúton. 6 KM/h-ás sétálós tempóval értük el Atival a 112,2 KM-es állomást, ahol jeleztem, hogy a részidő szabály túllépése miatt abbahagyom. Bár volt, akik szerint ez mégsem számít(?) és folytathatom, a körbeérés lassuló tempómmal úgysem volt reális.
Meleg vacsi és ismerősökkel beszélgetés után még volt idő csobbanni a már hűvös Balcsiban és letusolni a strandon. Így felfrissülve csatlakozhattam a pár óra múlva Boglárra érő váltó csapatunkkal. Hajnaltól már Őket segítve autóztam körbe a tihanyi célig.
166 egyéni indulóból 32-en értek csak körbe a vasárnapi szintidőig. A győztes Lubics Szilvi lett 22 óra 10 perces rekord idővel!!