Deseda Ultramaraton - 2015.08.15-16 - Berni így látta...

Előzmények:

Tavasszal a Pécs - Harkány futáson hallottam, hallottunk először a Deseda ultramaraton versenyről... 36 órás futás, 252 km, egyéniben, 2-3-6-12 fős csapatokban a Deseda - tó körül... Tetszett, ekkor már megfogalmazódott bennem, ide menni kell a ZeBRáknak is. Az első e-mailt március 12-én írtam meg a témában, s mindjárt lettek jelentkezők. Ennek nagyon örültem - volt esély 2 db 6 fős csapatra, Járosi Tamás pedig egyéni indulást vállalt (mint Spártai hős neki meghívása volt). Aztán telt az idő, eljött a jelentkezés pillanata - összeállt a két ZeBRa csapat. Mindkét csapatot vegyes csapatként neveztem, a nevünk: Vágtató ZeBRáK és ZeBRa Csorda lett. 

A verseny előtti két hétben megérkezett minden információ a verseny részleteiről (frissítések, szállás, stb.), így már csak készülni kellett a hétvégére. Mivel én egy 9 napos bicajtúráról mentem oda, picit kapkodós lett az első nap. S bár a kaposvári vonatot (a szokásos MÁV késésnek köszönhetően) elértem Kelenföldön, sajnos Dombóváron nem jó vonatpótló buszra szálltam, így Kaposvár helyett Kardosfán kötöttem ki, de szerencsére a busz továbbment Kaposvárra. Anitáék bejöttek értem a vasútra, így hamar kijutottam a Desedára :-)

Péntek:

Megérkezve a kemping területre néhány Zebra sátor állt már, én csak kidobáltam első körben a táskáimat az autóból, majd irány vacsorázni a büfékhez, meg a rajtcsomag felvétel. A ZeBRa csorda papírjai rendben voltak, itt meg volt mindenki aláírása, így ezzel kezdtem. Megkaptuk a rajtszámokat, a chipet, az emlékpólót és a támogatók ajándékaiból összeállított rajtcsomagot. Mivel le kellett adni a csapat futási sorrendjét is (szerencsére ezt már előre megterveztük), így kiosztottuk mindjárt a rajtszámokat is. Én is ebben a csapatban futottam, a 6-os rajtszámot választottam. 

Ebben a csapatban volt még Anita, a két Laci (apa és fia) és a két Feri (Erdei és Máthé - ők csak szombaton jöttek le). A regisztrációnál nagyon flottul ment minden, ügyesek voltak a szervezők. Mondták, hogy jó lenne, ha a másik csapat csomagját is felvenném, így elmentem a sátorhoz azon papírokért is. Közben elkészült a hekk a büfében, Anita el is kezdte falatozni, én előbb lebonyolítottam a Vágtató ZeBRák csomagfelvételét is. A rajtlistát reggelre ígértem, mert a végleges rajtsorrendből nem volt ott nálam lista.

A hekk nagyon finom volt, vacsi rendben :-). Aztán jöhetett a sátorépítés, beköltözés. Közben megérkezett Ati is, aki szurkoló és segítő volt a két napban, illetve megjött a Vágtató ZeBRák első két futója is, Sugárka és Attila. Az ő sátorépítésük kicsit kalandos volt, mert a kapott csomagban több sátor alkatrészei voltak. Így gyorsan beültek az autóba, s elmentek sátrat venni. Közben Anita, Luca, Ati és Tomi elmentek a szállásukra, ők az első este nem sátraztak, hogy Tomi pihenni tudjon az egyéni futás előtt. Miután Sugiék visszaértek a sátorral a két Laci segített a felállításban, majd ők is vacsizni tértek. Időközben kaptunk áramot is a sátortáborba, így jöhetett a telefonok és egyéb kütyük töltése. A tervezett úszás nekem elmaradt, mert besötétedett. A sátrak előtt a ZeBRa takarón még egy darabig beszélgettünk, tervezgettük a másnapot, majd 11 körül aludni tértünk. Kicsit göröngyös volt a talaj, de elég hamar megtaláltam a legjobb pozíciót az alváshoz, s elég könnyen elaludtam. Az órát beállítottam negyed 6-ra.

Szombat - vasárnap: A VERSENY:

Az egyéniek rajtja reggel 6-kor volt, így én is korán keltem, hisz Tomi is ekkor indult. Már az ébresztő óra előtt felébredtem, öltözködés, és irány a rajtterület. Az egyéni indulók és jó néhány csapat is rajtra készen állt. Szpíkerünk, Péter Attila már tájékoztatta a futókat a tudnivalókról (frissítőpontok helyszíne, második ellenőrző pont, stb.). Tomiról készült rajt előtti fotó is:

Pontban 6-kor pedig eljött a rajt, megkezdték a futók a körözést. 18 kör teljesítése volt a cél a 14 km-es körön. Anitával kijelöltük egy helyet, a fák alatt - ez volt a ZeBRa pont. A két csapatunknak 10-kor volt rajtja, így volt még idő. Nézelődtünk, beszélgettünk a szervezőkkel, leadtam a Vágtató ZeBRáK futósorrendjét, aztán reggeli. S jöttek a futók a teljesített első körükről... Szurkoltunk Tominak, majd pakolásztam a sátorban, közben megérkezett Timi is, ő volt a Vágtató ZeBRáK első futója. Tomi megjött a második köréről is, frissített, aztán futott tovább. Anita elment Lucusért és Atiért, én meg elkezdtem készülődni a futásomra (átöltözés, bemelegítés). A jelenlévő ZeBRákról készült egy "csapatfotó" is.

A ZeBRa csordánál én voltam az első futó. 10 csapat rajtolt 10 órakor, az idő kezdett melegedni. Pár perccel a rajt előtt Péter Attila szólította a csapatokat a rajtkapuhoz, s pontban 10 órakor elrajtoltunk... 

A 10 futóból én voltam a leglassabb, de ez nem érdekelt. Ez volt az első 14 km-es futásom, így nem rohantam az elején, úgy futottam, ahogy jól esett. Maga az útvonal ismerős volt, hisz a Miénk a Deseda eseményen tekertem már az útvonalon, csak akkor az ellenkező irányból. Az útvonal első fele volt a dimbes-dombos, egy-egy emelkedő után jött mindig lejtő is - bicajjal jobban szeretem a lejtőket. A táj gyönyörű volt most is, a tavat erről az oldalról jól lehetett látni. Az első frissítőpont 5 km-nél volt, már vártam. Nagyon kedvesek voltak az önkéntesek, szurkoltak, frissítettek mindenkinek. Ettem-ittam, aztán irány tovább. Eddigre már sikerült megelőznöm az egyik futót, aki szintén 10-kor rajtolt. Aztán jött a 7 km-es tábla, megvolt a táv fele. Átkeltünk a hidakon, újabb gyönyörködés a tájban, s következett a második frissítőpont. Itt volt egy plusz kis kanyar, hogy pontosan 14 km legyen egy kör. Itt is lelkes önkéntesek voltak. Ettem, ittam - aztán folytattam. Itt volt Ati bringával, szurkolt kicsit aztán tovább tekert. S itt volt a 8 km-es ponton a második chipszőnyeg. Segítséggel sikerült "becsippannom", így a többiek láthatták a nagy kivetítőn, hogy már itt járok, készülhetett a következő futó. Jött a szakasz legnehezebb emelkedője, de itt már az erdőben futottunk, így nem volt olyan meleg. A futás egész jól ment, nagyjából a terven belül voltam még. Kiérve az erdőből újra egy híd következett, aminek a végében volt a 3. frissítőpont, szerintem ők voltak a leglelkesebbek. Itt is ettem, ittam, majd folytattam. Nemsokára újra a tóparton futhattunk, s ez már azt jelentette, hogy közeledik a kör vége. Az utolsó 1-1,5 km-es szakasz már ismerős volt, hisz itt futottam a triatlonkor is. A látogatóközponttól kicsit megnyomtam a végét, s 1:36:30-as idővel fejeztem be a körömet, s adtam át a chipet Lacusnak. (1:35-t terveztem, majdnem sikerült). Ő a futása után haza is ment, sajnos - így 5-en maradtunk.

 

Megnéztem a kivetítőn is az eredményemet, majd nyújtás, kicsi pihenés, aztán átöltözés, mindjárt fürdőruhába, mert Lucus úszni akart. Nálunk variálni kellett a futó sorrenden, mert Erdei Feri nem érkezett meg időben, így Anita előrébb hozta a futását - a többi futónk a helyszínen volt. Lucussal bementünk úszni, elsőre picit hidegnek tűnt a víz, de pár perc után már jól esett benne lubickolni. Lucussal úszkáltunk, majd egy mini versenyt is rendeztünk, de nem bírtam vele a lépést tartani. Úszás után irány a part, némi pihenés és hát szurkolni is kellett. Meg Tominak a frissítést előkészíteni. Péter Attila folyamatosan tájékoztatta a helyszínen lévőket, hogy melyik egyéni és váltó futó haladt át a 8 km-es ponton, s ki fejezte be éppen a körét, s buzdította a futókat. A ZeBRák váltásai jól működtek, mindenki ott volt a váltózónában, mire jött a futó.

 

Délután Anitával elugrottunk a LIDL-be vásárolni, hogy legyen elegendő innivalónk, ennivalónk. Jól esett kicsit a hűvös áruházban lenni. Visszatérve ettem-ittam, aztán elmentem megnézni hogyan állunk. A két ZeBRa csapat fej-fej mellett haladt. Anitának migrénje lett a futástól, illetve Tominak is segített volna bringás kísérőként, így gondoskodni kellett helyettesről. Átgondoltam, s úgy döntöttem felajánlom, hogy átveszem az ő következő körét, ami a csapat 8. köre volt.

Akik nem futottak, azok pedig a ZeBRa ponton pihentek, hűsöltek...

 

 

Lucus sokat szeretett volna vízben lenni, de nem mindig talált magának úszótársat. Én többször is bent voltam vele, de délután csak egy kisebbet úszkáltunk a tóban, nekem jó volt hűsítésnek, átmozgatásnak. Kellett erőt hagyni a plusz körre. Szereztem kenőcsöt a feldörzsölődött karomra, kaptam a szervezőktől sportkrémet a lábamra - átöltöztem futósba, aztán vártam. Mivel már sötétedni készült, ezért fejlámpát is vittem már magammal. Este 8 körül kerültem sorra, ez volt a nem tervezett kör. Megjött Feri, átvettem tőle a chipet, aztán irány a KÖR. A pályát most már ismertem, nem érhettek meglepetések. Szerencsére nem volt már nagy meleg, sőt a közeledő vihar miatt egyes helyeken erősebb szélben kellett futni. Jobbról - balról villámlott, de eső egyelőre nem érkezett. Az első frissítőig simán ment a futás még lámpa nélkül, itt megint ettem-ittam. Azt éreztem, hogy picit lassabb vagyok, mint délelőtt - de hát ez már a második köröm 12 órán belül. A 7 km-es táblához érve már úgy gondoltam kell a lámpa, de ekkor eszembe jutott, hogy a telefon így is - úgyis a kezembe van, akkor bekapcsolhatok azon is egy lámpát, s ha majd kell, akkor felveszem a fejlámpát. Átjutva a második frissítőponton és a chipszőnyegen, jött a "hegy". Hát itt sétáltam, erre nem volt kedvem felfutni. Felérve aztán folytattam a futást, a saját tempómban. Fura volt a nagy sötétség előttem, körülöttem, csak a földön világítottak a kis irányjelző fények. Ez nagyon jó ötlet volt a szervezők részéről, segített a tájékozódásban. Aztán kiérve az erdőből a második hídhoz értem. Mikor felléptem rá, már jött a buzdítás a frissítőpontról, nagyon jól esett... Kicsit gyorsabban is futottam. Ott már előre kérdezték mit kérek, s mire az asztalokhoz értem, már nyújtották is. Nagyon ügyesek voltak... De jó, már csak 3 km - s még egész jól megy a futás (magamhoz képest). A sötétben nehéz volt érzékelni, hogy haladok, csak a kilométerjelzések segítettek ebben. S eljött az utolsó kilométer, amibe igyekeztem megint kicsit többet beleadni, tudtam Máthé Feri már vár rám a váltózónában. A chipet átadtam neki, aztán mentem inni. Majd megnéztem az eredményemet a nagy falon: 1:42:41 lett ez a köröm. Szerintem egész jó idő - s új egyéni csúcs: 12 órán belül lefutottam két részletben összesen 28 km-t :-). Most pihenés következett, álmos nem voltam, így aludni nem akartam. A vihar egyre jobban, egyre több felől közeledett, így a ZeBRa pontot beköltöztettem a "szurkolói sátorba". A ZeBRák nagy része aludni tért - mindig az jött csak le, aki a következő futó volt. Szpíkerünk is fáradt, de töretlenül sorolta a csapatokat az eredményeikkel:

Máthé Feri nálunk 3 kört futott egyben, így nálunk nem kellett a váltásokra figyelni. A másik csapatban Sugárka futotta a körét, szegény jól kifogta a sötétet és a vihart. Attila folyamatosan nézte az endomondon, hogy merre jár -  egy nagyon jó kört sikerült neki teljesítenie: 1:34:19-cel ért célba. Ő sem futott még előtte 14 km-t. Attila váltotta, majd utána Gábor jött. A fiúk azt mondták, hogy jobb volt így futni, mint a nagy melegben. Gábor a futás után jelezte, hogy nem fog tudni még egy kört futni, nem bírja a lába, így abban a csapatban is variálni kellett. Andi bevállalta a körét, de hogy legyen elég ideje pihenni, Attilát megkérték, hogy ő majd fusson előbb (elvileg övé lett volna a 18. kör, ez helyett kapta a 15. kört). A változásokat természetesen mindig jeleztük a leadott lapon is a szervezőknél. Máthé Feri sikerrel teljesítette a 3 kört, azaz a maratont - 4:40:03 időeredménnyel. A futást nálunk Laci folytatta. A spíkerkedést időközben átvette Péter Attitól a lánya, Zsóka (ő meg megpróbált aludni egyet) - ügyesen csinálta. A tábla értelmezésében én is segítettem a futóknak, legalább haszna is volt annak, hogy ott ültem :-). Ez a nagy kivetítő nagyon hasznos volt, a váltók mindig tudták figyelni, mikor van a futójuk a 8 km-nél, ezzel fel tudtak készülni a váltásra, de az egyéni futók segítői is nyomon tudták követni a futójuk tempóját, haladását.

Aztán hajnalban célba értek az első 12 fős váltók, ekkor Péter Atti visszavette a mikrofont. Az MG Produkt volt a leggyorsabb, 20 óra 50 perc kellett nekik a 252 km teljesítéséhez. Megkapták az emlékérmet, mehettek aludni :-).

A többi futó pedig rótta a köröket - hajnalban többen pihentek az egyéniek közül is, Tomi is aludt pár órát. A vihart megúsztuk, pár csepp eső volt összesen - s mindenki a hajnalt várta. Az idő kicsit hűvös volt hajnalban. De jó volt, hogy kezdett világosodni... és nem kellett már a fejlámpákat magukkal vinni a futóknak. A váltótagok mindig időben érkeztek, nem kellett izgulnom. Erdei Feri átvette Anita körét, így most Laci is és ő is dupla köröket futottak. Mikor Anitáék felkeltek, megkértem, hogy hozzák le a LIDL szatyromat, hogy enni tudjak - tudjunk. Megvendégeltük Péter Attit is, kapott ő is egy szendvicset reggelire. Tomi átöltözött, aztán visszaállt a futópályára - gondolom nem lehetett ez olyan egyszerű (de hátha ő is ír még beszámolót a DUMA-ról). Számításaim szerint 11 - fél 12 környékén kerülök majd sorra, így volt még bőven időm, enyém volt a csapat 18., azaz utolsó köre még. Fél 10 körül elmentem átöltözni, úszni készültem (köszönöm a tippet innen is). Senki nem volt még a tóban, a víz hűvös volt - jó volt kicsit felfrissülni és átmozgatni magam. Miután kijöttem a vízből, hallottam, hogy a célegyenesben nagy dologra készülnek, így beálltam én is a sorfalba. Érkezett az egyéni győztes, Csécsei Zoli. Nagy tapssal köszöntöttük - s ekkor jött a meglepi: lánykérés volt a célegyenesben, s Bea igent mondott. :-) Innen is gratula nekik...

Aztán lassan, de biztosan következtek a ZeBRák utolsó körei is, így én is nekikészülődtem az utolsó körömnek. Átöltöztem, bekentem a karomat, aztán vártam.... Persze a melegben mindenki lassult valamennyit, így a tervhez képest később kerültem sorra. Negyed 1 magasságában következtem én, a Vágtató ZeBRák ekkor már az utolsó körükön jártak, ők gyorsabbak voltak nálunk. Megjött Laci, elég fáradtnak tűnt, gyorsan átvettem a chipet és Péter Atti szurkolásával belefogtam az utolsó körünkbe. Hát, mit mondjak - ez a futás már nem esett annyira jól... A felső kanyarban lévő segítő úgy döntött, hogy egy kis szakaszon fut velem - ez nagyon jól jött, megkaptam a kezdő sebességet. Nagyon meleg volt, s a fák nem mindenhol adtak árnyékot - de ilyenkor néztem a vizet, s azzal próbáltam elterelni a figyelmet. Aztán kb. 2,5 km-nél volt egy "locsolkodós" frissítőpont, itt is volt egy segítő, akinek futni volt kedve. Eljött elém, s egy kb. 500 m-es szakaszon futott velem... Ez újra erőt adott. Még egy-két dombocska és lejtő, majd jön a bal kanyar és igen, ott a frissítő pont. Ittam sokat és ettem pár falatot. És már meg volt 5 km. Aztán futottam tovább - megláttam magam előtt egy futót, gondoltam őt utolérem. A Tóték párosából volt Andris, mikor utolértem, lassítottam és "húztam kicsit". Kb. 750 m-t jöhetett velem, aztán mondta, h ő sétál. Kitartást kívántam neki, aztán továbbmentem. Át a hídon és jött a kis kanyar a tisztáson, majd a második frissítőpont. Itt megint sokat ittam és időztem is pár percet. Nekik is megköszöntem a segítséget, aztán folytattam a futást. Átmentem a chipszőnyegen, igen kész van újabb 8 km. Az emelkedőn megint sétáltam, futni itt nem volt erőm. De jó volt, hogy már erdős rész következett, itt nem volt olyan meleg... Felérve a dombon, próbáltam futni megint - lassan, de ment. A 9-es táblánál viszont úgy gondoltam, na itt nekem elég volt, semelyik porcikám nem kívánta már a futást. Inkább leheveredtem volna az árnyékba... De hát ilyet nem csinálhat egy csapatkapitány, menni kell tovább, hisz a csapat vár rám... Hát akkor menjünk, ha lassan is, de haladjunk, fogyjanak azok a méterek - itt hűvös van... Mentem... Kiérve az erdőből, jött a híd és a harmadik frissítőpont - ahol az önkéntesek még mindig nagyon lelkesek voltak. Itt várta Andrist István (a Tóték páros), tájékoztattam, hogy jön és nekem nincs kedvem futni már. Mondta, hogy szedjem a lábaimat, különben utolérnek :-). Ittam sokat, pár falatot ettem is, aztán mentem... Futottam, kicsit sétáltam. Szenvedős volt a 11. km. Elérve a 12. táblához már csak 2 km volt hátra. Ránéztem az órámra: ha ügyes vagyok, és most belehúzok, sikerülhet az 1:50-en belüli célba érés. Na ez tetszett, ez motivált - össze szedtem a maradék erőmet, ekkor újra fák alatt futhattam, ez is segített. Jött a 13-as tábla, az utolsó kilométer van még hátra... A tervek szerint Anita és Luca a Látogatóközpontnál várnak kereplővel és ZeBRa pólóval - nem vártak... Luca és Virág bent voltak a játszótéten. Sebaj, futok tovább - talán ott lesznek a csapattársak a célvonalnál... Laci és Feri ott voltak, hozták a pólómat - de belebújni nem volt idő, sprintelni kellett - minden utolsó erőmmel mentem... Sikerült: 1:49:35 lett az utolsó kör időeredménye. (28 órán belül 3 részletben lefutottam összesen 42 km-t - hát ezt nem hittem magamról, hisz a két kört is félve vállaltam csak be - DE SIKERÜLT!)

A ZeBRa csorda célba ért, megkaptuk az érmeket és készült egy csapat fotó is, ami sajnos kicsit hiányos, csak a fél csorda van rajta... 

Időeredményünk: 28:05:33 - ezzel 9. helyen végeztünk a 6 fős váltók között. Ügyesek voltunk!

A Vágtató ZeBRák nagyon elhúztak tőlünk a végén, az ő időeredményük: 26:19:21 lett, s ezzel 6. helyen végeztek a 6 fős váltók között. Gratula!

De ezzel még nem volt vége a versenynek... Hisz Tomi még futott... Persze a ZeBRáknak dolguk volt, így ők hazamentek... Én Lucussal mentem még egyet úszni, aztán palacsintáztunk, sőt én egy zsíroskenyeret is betoltam. 

Aztán befutott Tomi is, Anita kíséretével. Ő ezzel 15 kört teljesített (=5 db maraton = 210 km), s az egyéni fiúk között a 3. helyet szerezte meg. Ők is jöttek enni, pihentek, vártuk az eredményhirdetést. Miközben vártuk a célba érkezőket, készítettünk egy közös fotót Péter Attival... a még jelenlévő futó ZeBRák...

Az eredményhirdetésen először az egyéni fiúkkal kezdtek. Az emlékérem mellé kaptak még egy plusz érmet azok, akik 4 vagy 5 vagy 6 maratont futottak. Gratula a fiúknak a teljesítményhez:

Az eredményhirdetés után gyorsan úsztunk még egyet Lucával, majd elköszöntem a Szervezőktől a ZeBRáK nevében, megköszönve a versenyt, a lebonyolítást és mindent.

Aztán következett a pakolás, kicsit nehezen mozogtam és lassan haladtam. De nem voltam nagyon lemaradva Anitáékhoz képest. A sátor összecsukás is egész jól ment. Bepakoltunk az autóba, aztán elbúcsúztunk a Deseda-tótól.

  
Szerintem nagyon jó verseny volt, a ZeBRáK jönnek jövőre is.

 

Deseda Ultra - 2015.08.15-16. - Szántó Laci írása

Néhány gondolat a Deseda ultra maratonról:

Kaposvár és a Deseda tó környékére évek óta szeretnék eljutni egy-egy versenyre. Ami hol elmaradt, hol nekem jött közbe valami. Ezért örömmel olvastam az ultra maraton kiírását.

Eredetileg 3 fős váltóban gondolkodtam. Ekkor kaptam egy meghívást 6 fős csapatba. A táv megtartásával, bekerültem én is a váltó tagok közé.

Lassan összeállt az ütemterv, az általunk megadott infók alapján.

Egy kicsit félve olvastam a tervezetünket. Hát, a Zebra csorda alaposan bevállalta. Többen is nagyobb távokat kértünk. (Nekem egy Kaposvári kirándulás terve is közrejátszott a beosztásomba.)

Aztán az utolsó napokban néhány dolog változott, a vasút pályát épített - kerékpárszállítás kihúzva.

Felkészülés helyett a verseny előtti napokban részt vettem egy pörgős, nagyszerű kerékpár túrán.

Egy kalandos utazás után, kora délután megérkeztünk a Deseda tó partjára. Bejelentkeztünk, felállítottuk a sátrat. Aztán segítettünk felállítani a sátrat néhány versenyző társunknak is. Itt voltak kalandos pillanatok, pl. amikor az egyik csomagból 3 különféle sátor részei kerültek elő. De az új beszerzése után az is pillanatok alatt lakható lett.

Közben befutott Berni is, a Zebra csapatok fő koordinátora, így megtörtént a regisztráció, megkaptuk a rajtcsomagokat. 

Vacsora, néhány kütyű feltöltése, egy kis beszélgetés. Én lementem kicsit fürödni, úszni. Majd sötétedés után futottam egyet a pálya egy pici részén.

Reggel felkeltünk Tomi indulására, 6 kor.

Majd 10 kor kezdődött a csapatrajtunk. Berni, majd a fiam futott. (neki közbejött dolgok miatt haza is kellett utazni, így csökkent a csapat mozgástere)

Az első két körömet délután futottam, elfogadható idővel. Kanyargós, kissé hullámzó pálya volt. Igazi hangulatos kerékpár út. A segítők lelkesek voltak. Nekem a fordítónál sikerült mindkétszer fenn akadnom. Először eltévedtem, másodszor a sót elnéztem sörnek és azzal indultam el..

Beérkezés után regenerálás, vacsora. Eredetileg tészta partyt terveztem, de jött a vihar, így nem szedtem elő a konyhát, csak a büféből ettem. Egy kis pihenő, a telefont sikerült nem beállítanom ébresztésre, de a tervezett időben ott voltam. Kicsit várni kellett, Feri sok év után most futott először maratoni távot. Közben kellett sorrendet is változtatni, „sérülések” miatt.

A vihar elkerült bennünket, csupán egy-egy kisebb széllökést észleltünk, közben tökéletesre kiépítették a világítást is. Éjszakai adagomban volt amikor kikapcsoltam a fejlámpát, csak a holdfényben futottam. De csak kicsit lehetett, új hold volt, a távoli villámlások sem engedték átállni a látást. Meg az út hullámzása sem engedte a vagánykodást. Időnként előztem, egyénit, 12 fős váltót. Engem viszont a 6-osok. :-(

Beérkezés után elkövettem azt a hibát, hogy nem regeneráltam magam, csak próbáltam aludni. Nehéz is volt a reggeli indulás.

Az utolsó két körön kezdtem belassulni, a mulasztás miatt és az addigi km-ek miatt is.

Kezdett gyanús lenni, amikor aszfalton is csörtettem, én aki, kavicson is csendben futni. Így ismét sikerült megállapítani, hogy lassan futni nagyon nehéz dolog. (volt pár 10 perc/ km is)

De sikerült beérnem. Igaz utána kicsit leesett a vérnyomásom, de amire orvoskézre jutottam, már rendeződtem. Amire Berni lefutotta az utolsó kört (a csapat 18. körét), lebontottam a sátrat, összecsomagoltam. Így én is befuthattam vele. Befutó fotónk kicsit hiányos lett, csak 3 fő. (ketten elmentek, Anita Tomit segítette).

Aztán mi is indultunk, nem tudtuk megvárni az eredményhirdetést. Némi út közbeni pihenővel hazaérkezés.

A taktikai különbség meglátszott az eredményen is. A körönkénti váltás gyorsabbá tette a tempót, kevésbé használta el a futót.  (de előtte elhangzott, a teljesítés a cél, és megnéztünk néhány kihívást is, versenykörülmények között. Nekem ez volt a leghosszabb versenyem, a 84 km-ével)

Jó volt ott lenni, jó társaság volt, jól szervezett verseny…

Ja igen, és már majdnem sikerült eljutnom Kaposvárra, már csak pár km-hiányzott. Talán legközelebb…..

- Szántó Laci -

Feneketlen-tavi futópálya avató - 2015.07.28

Előzmények:

Mikor megláttam, hogy a Feneketlen-tó körül futópálya készül, mindjárt megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ezt a ZeBRák-kal kellene felavatni, egy bulifutás kíséretében. Fel is vetettem az ötletet Tamásnak, s ő beleegyezett... Már csak várni kellett a pálya elkészültét... 07.22-én hazafelé jövet úgy tűnt, hogy elkészült, így hazaérve futóruhát húztam és elmentem futni. 5 km lett a vége :-)

S pénteken este létrehoztam az eseményt:

2015.07.28 

18:30 - 20:30

Feneketlen-tavi futópálya "avató" 2 órás bulifutás

Ez volt az első "saját" szervezésű rendezvényem, így nagyon izgultam, hogy minden rendben legyen és akik eljönnek jól érezzék magukat... Figyeltem a jelentkezők számát az esemény facebook oldalán, figyeltem az e-maileket. Közben készítettem a rajtszámokat, kigondoltam az emléklapot, beszereztem a frissítőponthoz a megígért dolgokat (víz, isoital, sós perec, kakaós nápolyi, müzliszelet és szőlőcukor). Aztán elintéztem a copygurunál a nyomtatásokat, s nagyon vártam már a NAGY NAPOT.

S elérkezett... a várva várt kedd...

Majdnem sikerült időben kiérnem a helyszínre, csak 1 futó előzött meg. Gyorsan felvertem a "ZeBRa-pontot", kiraktam a plakátokat. Közben kezdtek érkezni a futók - jöttek ismerős arcok, de ismeretlenek is... Együtt fűztük be a gumikat a rajtszámba - kezdődött a jó hangulat... Majd jött a regisztráció - a futók száma szépen emelkedett... Ekkor már tudtam, én ma itt egy métert sem fogok futni :-) De sebaj, ma nem is ez a dolgom.

Mikor készen voltunk a rajtszámokkal, megkezdődött a regisztráció: mindenki kiválaszthatta a neki tetsző rajtszámot, ehhez nem kellett mást tenni, mint a nevet megadni :-)

Rajt előtt készült egy csoportkép a már jelenlévőkről, majd felsorakoztak a futók a képzeletbeli rajtvonalhoz, s 18:30-kor elindult a stopperóra :-)

A futók elindultak, megkezdték a körözést. Én meg előkészítettem a frissítéseket, aztán fogtam a táblámat a naplóval és vártam a futókat... Eleinte még nehezen azonosítottam be őket, de a sokadik körnél sok futónak tudtam már a rajtszámát fejből... A strigulák szépen gyűltek a papíron... S még érkeztek futók menet közben is. Sőt volt olyan, aki a helyszínen kérdezett rá, hogy milyen rendezvény ez, s így csatlakozott... Voltak megszokott "párosok, triók", akik mindig egyszerre érkeztek a "strigulázáshoz". Jöttek családok is, voltak lelkes gyerekek is a futók között, anyukák babakocsival - s volt egy négylábú futónk is, Szimba :-), aki szorgalmasan rótta a köröket a gazdijával :-). 

A körszámlálás, strigulázás nem is volt olyan könnyű időnként - főleg, amikor egyszerre sok futó jött, vagy amikor épp mást is kellett volna tennem... De igyekeztem helytállni, s figyelni mindenre... A futók pedig kisebb - nagyobb szünetekkel rótták a köröket... Nagyon lelkesek voltak. Két fiú fél 7 magasságában csatlakozott hozzánk, nagyon lelkesek voltak. 
Aztán közeledett a 2 óra vége - jó társaságban gyorsan telik az idő. Mindenkit megvártunk, míg beért az utolsó köréről, aztán gyorsan készítettünk egy csapat képet:

Aztán a futók ettek-ittak, én meg belefogtam a körök számolásába, hogy ki tudjuk hirdetni az eredményeket. 
Íme a dobogosók:

Gyermek kategória:
I. Hangay Luca - 20 kör
II. Batizi Ákos és Bihari Balázs - 6-6 kör
III. Varga Lőrinc - 3 kör

Női mezőny:
I. Csáti Tímea - 32 kör
II. Kis Henriett - 30 kör
III. Litschauer Krisztina - 29 kör

Férfi mezőny:
I. Nyári Zoltán - 43 kör
II. Olasz Attila - 39 kör
III. Dzsupin Tamás - 35 kör

Gratulálok minden dobogósnak!

Miután megtapsoltuk a győzteseket, jöhetett az emléklap elkészítés minden futónak. Mire az utolsót is megírtam, szépen ránk sötétedett. Összepakoltuk a ZeBRa pontot, s haza indultunk. A visszajelzések alapján mindenki jól érezte magát, így már este megígértem, hogy nem ez volt az utolsó ilyen esemény :-)

S a végére egy kis statisztika:

33 fő regisztrált a futásra - összesen 627 kört teljesített a lelkes csapat.
A 33 indulóból 4 gyermek volt, 16 lány, 12 fiú és Szimba, a vizsla.
A gyerekek összesen 17,5 km-t futottak, a lányok 150,5 km-t gyűjtöttek, a fiúk 135,5 km-t hoztak össze, Szimba pedig 10 km-t gyűjtött a kutyusoknak (vagy egy kicsit többet, mert kiderült időközben, hogy kicsitt több mint 500 m egy kör)
Szép volt Lányok! Szép volt Fiúk! Gratulálok mindenkinek! Várunk Benneteket a következő futáson is.
 

Vivicitta 2015 - Egy hétvége, több futás

Az idei, jubileumi 30. Vivicitta két napos eseményként került megszervezésre a Margit szigeten. Szombaton voltak a rövidebb versenyszámok, vasárnap pedig a hosszúak.

A Zebrák több eseményre is beneveztek, szinte minden számban képviseltettük magunkat.

Szombaton délelőtt 11 órakor a váltófutást rendezték meg, két csapatot neveztünk: ZeBRa TRió (Anita, Berni és Tomi), valamint az iFi-ZeBRáK (Luca, Virág és Máté). Máté nem jött el a versenyre, Tomi bevállalta az ő távját is. A TRióban én voltam az első ember, az iFiknél pedig Tomi. Péter Atti a rajtnál észrevéve bennünket, szóvá tette: kaptak itt Zebrák is futóengedélyt? :-) Naná! - volt a válaszunk. Minden váltótagnak 2 km-es távot kellett teljesítenie a szigeten kijelölt pályán. Visszaszámlálás, aztán elrajtoltunk... Tomi diktálta a tempót, próbáltam vele az iramot tartani - neki persze ment volna gyorsabban is, nekem nem... 0:11:17 perc alatt teljesítettük a kört, egyszerre haladtunk át a célkapun és adtuk át a váltóbotot, Anitának és Virágnak. Ők ügyesebbek voltak, 0:10:38 alatt tették meg a kört, s átadták a váltóbotot Lucának és Tominak. S igen, Lucának a finisben több ereje maradt, így az iFi-Zebrák lehajrázták a ZeBRa Triót. Luca nagyon büszke volt az eredményére. :-)

Aztán szünet következett, így Zebra pikniket tartottunk. Ettünk - ittunk, hogy legyen majd erőnk a a délutáni számokhoz. Sétáltunk egyet a kiállítók között is, Lucus begyűjtött néhány lufit, illetve szereztünk Vivicitta tetoválást.

A délutáni egyéni számokban voltunk újra érdekeltek: Anita és Luca 14 órakor rajtolt, én 14:30-kor és 2,5 km megtétele várt ránk. Itt nem volt hivatalos időmérés, aki akarta magának mérhette. 0:14:14 perc alatt teljesítettem a kiírt távot. A kanyarban most is szurkolt DJ Dominik, jó volt a hangulat. A futás sikerülhetett volna jobban is, de legalább lesz még hova fejlődnöm... 

Miután felvettem a befutócsomagot, visszatértem a Zebra pontra, összepakoltunk, még váltottunk pár szót, aztán elköszöntünk egymástól. Én még sétáltam egyet a kiállítók között, belesétáltam egy kérdőívbe is - majd haza tekertem MOL Bubival. Jó kis nap volt.

Vasárnap reggel 9-kor volt a félmaraton rajtja. A nevezés már hetekkel a verseny előtt lezárult, mert betelt a létszám keret. Rengetegen voltak... Teljesen más volt a hangulat, mint szombaton. A Zebra pontot ugyanoda telepítettük, ahol tegnap voltunk. Innen tökéletesen látható, hallható volt minden. 7 egyéni Zebra induló volt ezen a távon: Anita, Andi, Timi, Petra, Tamás, Zsolt és András. Gáborral ketten pedig szurkoltunk.

A rajt több ütemben zajlott, hogy ne torlódjanak fel a futók a hídra futás során. Miután mindenki elrajtolt, elmentem a technikai mezt kicserélni - sikerrel jártam. Aztán visszatértem a Zebra pontra. Ücsörögtem, falatoztam, mobiloztam - aztán amikor Péter Atti jelezte, hogy lassan beérkezik az első futó, akkor beálltunk Gáborral a kordon mellé a kereplővel, hogy majd szurkolni tudjunk. S valóban jöttek is a futók nemsokára, s onnan már folyamatosan. Anita és Tomi 1:59:16 alatt teljesítette a 21,1 km-t. A nagy szurkolásban szinte megfeledkeztem a saját futamomról. 

Én 12:30-kor rajtoltam a 10 km-es számban, Bogi is ebben a számban volt érdekelt. Mikor észbe kaptam, jött a kapkodás. Átöltözés, mosdó, ivás, rajtszám felvétel, stb... Aztán irány a rajtzóna. Sajnos a nevezéskor elbénáztam a zóna besorolást, így nagyon hátulról kellett indulnom... Így jártam, majd legközelebb okosabb leszek. A bemelegítés is elég gyér volt... Mindegy, majd bemelegítek a lassú rajtban... Bennünket is több zónában rajtoltattak - én az utolsó rajtban voltam érintett. Nálunk is megvolt a visszaszámlálás, s a rajtduda nekünk is szólt...  Akkor kezdődhet a futás. A Szigetről az Árpád hídon át Pestre mentünk.. bár én a hídon majdnem visszafordultam... Nem volt kedvem futni... Aztán meggondoltam magam, s tovább mentem. Alsó rakparton futottunk, az első 3 kilométer egész jól ment, 3,5 km-nél volt frissítőpont, így itt ittam egyet. Egészen a Parlament utáni fordítóig mentünk a rakparton, aztán a Kossuth téren és a környező utcákban folytatódott az útvonal. Eltévedni nem lehetett.... És nagyon tetszett, hogy sorra előzöm a futókat (ebből is látszik, h nem megfelelő rajtzónából indultam.) Viszont 6 km után "dugóba" kerültem. A parkoló autók és a sok futó miatt nem tudtam előzni, pedig erőm lett volna... Mérgelődtem... Majd 7,5 km magasságában volt újra frissítő, itt megint ittam egyet, s gondoltam a maradék 2,5 km már menni fog. Visszatértünk a rakpartra, majd jött a Margit híd. A hidra futás közben előztem meg Lencsés Éva nénit, kitartást kívántam neki a hátralévő szakaszhoz. Aztán irány a sziget... Az utolsó kilométer... Béka úr szurkolt nekünk az út szélén, aztán DJ Dominik - akkor már nincs sok hátra... Próbáltam a kordonnál Zebrákat keresni, Edináékat észre is vettem... Aztán az utolsó méterek és igen célba értem... 1:05:03 lett az időeredményem, sajnos most nem sikerült az órán belüli célba érés, de lesz rá még újabb alkalom. Összességében jó volt a futás, nem bántam meg, hogy végigmentem. Következett a sorbaállás a befutócsomagért, majd irány a Zebra pont. 

Itt volt már Edina és Zoli, ők a következő számban, a 7 km-en voltak érdekeltek. Az első futóversenyük - picit izgultak. Az ő rajtjuk fél 3-kor volt, addigra minden futó beérkezett már a 10 km-es távról. Beálltak a rajtzónájukba, őket is szakaszosan indították el. Mi pedig szurkoltunk nekik. Mindketten sikeresen teljesítették a távot, Edina picivel gyorsabb volt :-). Mikor célba értek, gratuláltunk nekik, és fénykép is készült:

Aztán jöhetett az összepakolás, majd hazaindultunk. Edináékkal együtt sétáltunk a Margit híd felé, csak ők Pest felé, én meg Budára mentem. A MOL Bubik el voltak fogyva, így hazafelé is busszal mentem. 

Jó kis hétvége volt...

Gratulálok minden Zebrának a teljesített futásért!

Szép volt Lányok! Szép volt Fiúk!

4 napos Balatonkerülés a Zebrákkal - 2015.03.19-22.

A BSI minden év márciusában rendezi meg az évadnyitó versenyt a Balaton körül - ez idén sem volt másképp. Amikor megtudtam, hogy Anita és Andi párban indulni fognak a 4 napos tó kerülésen, kitaláltam, hogy elmegyek velük bringás kísérőnek, hátha tudok nekik segíteni. A Zebra Gidákon kívül Tamásról tudtam még, hogy ott lesz, ő egyéniben indult. Először csak a hétvégére akartam bekapcsolódni, aztán meggondoltam magam és mind a 4 napon részt vettem.

Ilyen volt bringázva a 8. Balaton Szupermaraton :-)

A MÁV-nak köszönhetően nem tudtam vonattal Siófokig menni, hanem csak Lepsényig. Viszont szerencsére Flirt vonattal tudtam menni, így könnyű volt Miciglivel az utazás. Sajnos a pakolás közben a nagy kerékpáros táskám cipzárja megadta magát, így kénytelen voltam a ruháimat hátizsákba pakolni és a kisebbik kerékpárostáskát magammal vinni pluszban. Szállást sem volt egyszerű találni 1 főre 1-1 éjszakára márciusban, de azért sikerült mind a 3 településen foglalnom. Így nem volt más hátra, csak a tekerés...

2015.03.19. csütörtök - első nap

Időben kellett reggel kelnem, mert 7:42-kor indult a vonatom Kelenföldről. Lepsénybe érve hűvösnek éreztem az időt - így felöltöztem, aztán elindultam. Nem mentem sok kilométert, amikor rájöttem ez a ruha így sok. Így a dzsekimet mellényre cseréltem. Útközben időnként megálltam fényképezni is.

Balatonvilágosra érve már ismerős útvonalon tekerhettem, bejártam már párszor ezt a szakaszt. Nem rohantam, tudtam, hogy a rajtra nem tudok odaérni Siófokra, de abban is biztos voltam, hogy utol fogom érni a Zebrákat a fonyódi cél előtt. Szabadi sóstónál meg is álltam, itt közel volt a Balaton. A víz kristálytiszta volt, itt pihentem egy kicsit.

Aztán folytattam utamat. Beérve Siófokra nem gondoltam, hogy még a hídnál utolérem a mezőny végét - pedig így történt. Én nem a futók útvonalán mentem, hanem a másik utcában tekertem - bízva abban, hogy a Zebrákat be tudom előzni. Az első frissítőpontnál álltam meg, s itt vártam őket. Némi várakozás (és persze szurkolás) után megérkezett Anita, mondta, h Tomi előrébb jár (mint utólag kiderült, csak kicsin múlott, hogy lekéstem róla). Ő tovább futott, én még szurkoltam ott kicsit, aztán mentem utána. Időnként mellette mentem, időnként előretekertem. Ő Szántódig futott, így ott bevártam. Ott Andi váltotta le, a váltás után megkerestük az autót, mert abban volt a "rajtszámom", amit fel kellett raknom a bicajra.

Miután felszereltem a rajtszámomat a célom az volt, hogy Tomit utolérjem. Hááát nem volt egyszerű. Útközben szurkoltam a futóknak, akiket megelőztem. Kétszer már Tomit véltem felfedezni az előttem futók között, de egyik sem volt ő.De mivel tudtam, hogy előttem van, így tekertem tovább. A futók között időnként voltak ismerős arcok is... Aztán egyszer csak sikerült utolérnem... így mentem mellette, beszélgettünk. Aztán a Balatonszemesi váltópontnál megint "elvesztettük" egymást(én továbbtekertem, de aztán kiderült, hogy ő még a hátam mögött van, aztán visszatekertem Anitához, még én is elmentem ToiToi-ba, aztán ismét üldözőbe vettem Tomit. Annyiszor járt már itt futni, hogy tudta minden kanyar után, hogy mi fog következni, hihetetlen volt... Aztán beértünk Fonyódra, jöttek a számomra is ismerős helyek, aztán már lehetett hallani Péter Atti hangját is, aki várta a futókat a célban. Tomi mellett én is átgurultam a célkapun, köszöntve is lettem :-) S jött a kérdés is: "Ma mi finomat sütöttél?" Persze, készültem - sosem lehet tudni, mikor tudok segíteni egy futónak útközben. Volt nálam alma szeletelve, és csokis keksz is. A készletet átvittem a spíker álláshoz, majd Miciglivel is átparkoltam. Közben megjött Anita is, és Tomi is átjött oda. Szurkoltunk a beérkező futóknak, majd Anita és Tomi elmentek a masszázsra. Jöttek ismerős futók is, nekik még jobban szurkoltam. Közben besegítettem a futómatrica értékesítésbe is, és osztogattam a Deseda Ultra szórólapjait is. Nemsokkal azután, hogy visszaértek Anitáék, már várható volt Andi is, így Anita visszament a célegyenes elejére, hogy együtt fussanak be a célba. S igen a Zebra Gidák célba értek az első napon. Ügyesek voltak. Még készítettem róluk egy képet, aztán mivel fáztak és fáradtak voltak, így ők elmentek autóval a szállásra.

Én még maradtam - egy igazi szurkoló megvárja az utolsó beérkezőt is. S milyen jól tettem?! Így még részt vehettem egy szülinapi köszöntésen is. Ajkay Antal  futótárs ma ünnepli a 65. szülinapját és őt köszöntöttük fel a célba érkezéskor. Még tűzijátékos tortát is kapott :-)

Miután az utolsó futó is beérkezett, én is összecsomagoltam. Először a LIDL-be mentem vacsit és reggelit vásárolni, majd a szállásomat kerestem meg, ami Fonyódligeten volt. Telefonon kapott instrukciók alapján foglaltam el az üdülőházat, s abban a nekem szimpatikus szobát. Lepakoltam, majd úgy döntöttem kéne még egyet futni is. Így átöltöztem futóruhába, s irány az utca :-). Először lesétáltam még a Balatonpartra, mert az üdülőnek saját partszakasza van. Aztán a környékbeli utcákon futottam két kört, 3,8 km-t. Majd vacsora, netezés, alvás.

Az első napot 74,5 km tekeréssel és 3,8 km futással zártam. Jó kis nap volt.

2015.03.20. péntek - második nap

A Zebrákkal egyszerre értem reggel a rajthoz, nagyon örültünk egymásnak. A parkolóban váltottunk pár szót, majd én bementem a "törzshelyemre". Összesen 3 rajt volt: 10:00-kor rajtoltak a lassú futók, majd 10:20-kor a bringások, és 10:30-kor volt a nagy rajt. Minden futót név szerint szólítottak a rajthoz, nekem tetszett... Én nem rajtoltam el a bringásokkal, én végig szurkoltam az összes futónak a rajtnál. Miután mindenki elindult, én akkor kezdtem összekészülődni. Az első frissítőig nem volt szabad kísérni a futókat, így addig saját tempóban tekertem. Anita ma két szakasszal kezdett, s mondta, h az elején nem tart igényt rám. Balatonmáriafürdőn vártam be először, de mondta, hogy tekerjek nyugodtan, érjem utol Tomit, aztán majd jöjjek vissza - neki majd 20 km után elsz szüksége rám. Hát szót fogadtam és tekertem... Hogy ne zavarjam a futókat én az úton tekertem, így gyorsabban is tudtam haladni, de így sem volt egyszerű utolérni Tomit. Balatonberény után sikerült, beszéltem vele pár szót, majd mentem vissza Anitához... Hááát... szembe szél volt, így annyira nem tudtam haladni - de visszaértem a 20-as táblához mire kellett. :-) Aztán innen Keszthelyig a váltópontig Anita mellett mentem, szurkoltunk a megelőzött futóknak, előre engedtem a hátulról érkező gyorsabb futókat, s buzdítottam Anitát. Aztán egyre jobban közelítettünk a váltóponthoz - s egyszer csak beértünk. Itt visszaadtam Anita holmijait, majd gyorsan ettem egy kicsit, ittam és irány Tomi után. Innen még 21,2 km volt a célig, biztos voltam benne, hogy utolérem még a cél előtt és megint együtt gurulhatunk be... Így belehúztam a tekerésbe, de már az időbe tellett mire Andit utolértem... beláttam, sok időt vesztettem a váltóponton. Sebaj, mentem tovább. Ismerős és ismeretlen futókat előztem, mindenkinek mondtam egy "hajrá-t", s próbáltam max. közeli sebességen tekerni. De csak nem akartam a mezőny elejéhez érni... hisz Tomi ott futott, oda kellett volna megérkeznem... Balatongyörök után már kezdtem feladni, hogy utolérem Tomit, de nem vettem vissza a tempóból. A golfpálya melletti emelkedőnél a futófotó.hu fotósai dolgoztak, rólam is alkottak képet:

Irány tovább, még van kb. 8 kilométer, ahol utolérhetem Tomit... Aztán egyre közeledett a Szigligeti vár, de a futók között még mindig nem véltem felfedezni Tomit. Aztán a szél lehozta a hegyről Péter Atti hangját a célból - itt már tudtam, Tomi rég a célban. Ez ma nem sikerült. S a pont az i tetejére még csak most jött. A célhoz egy macskaköves emelkedő vezetett... igen, itt döntöttem.. leszállok és tolom... Még így sem volt egyszerű... De felértem. Leparkoltam a bicajt egy fa alá, kicsit kifújtam magam, majd felhívtam Anitáékat. Mondta, hogy Tomi masszázson, utána jönnek, tudják hol találnak. Kipakoltam a mai napi frissítőt, elővettem a kereplőt, s jöhetett a szurkolás a befutóknak. Közben Péter Attival is váltottunk pár szót. Majd megjöttek a Zebrák, Tomi aggódott, hogy hol lehetek - mondtam neki, hogy én tekertem, ahogy tudtam a felszerelésemmel - de ennyi fért bele ebbe a napba. S sajnálom, h nem sikerült utolérnem. Anita megköszönte a mai segítségemet is. Ettek csokit, almát, aztán vártuk Andit - ő is megérkezett. Gratuláltunk neki is a célba érkezéshez, aztán ők el is indultak a szállásra. Én természetesen még maradtam, hisz nem volt még a célban az utolsó futó.

Készítettem a várról is képet, a lábánál volt a célkapu és a szpíker állás. Ma is nagyon jó idő volt, gyönyörű napsütés, kék ég - nagyon kegyesek voltak az égiek. Miután minden futó beérkezett és minden gratuláltunk a célban, összepakoltam, aztán rám várt még egy tekerés - a mai szállásom Badacsonyban volt. Nagyon könnyen sikerült megtalálnom, s mint kiderült a holnapi rajthoz nagyon közel van. Több futó is itt szállt meg. Szobát elfoglaltam, s mivel kiderült itt nincs bolt nyitva, így rendeltem egy pizzát. Elég fáradt voltam, így elég hamar kidőltem.

Mai nap összesen 74,2 km-t tekertem.

2015.03.21. szombat - harmadik nap

Reggel szokásosan több rajt, 9:30-kor lassabb futók, 9:50-kor bringások és 10:00-kor nagy rajt. 9:45-kor még sehol nem voltak a Zebrák - kicsit izgultam. De aztán megérkeztek - sőt időközben Miki is megjött, aki a két maratonfutó Zebrát indította útnak Badacsonytomajból. Ma még rólam is készült kép :-)

Én természetesen végigvártam a rajtot, s szurkoltam mindenkinek a kereplőmmel. Miután mindenki elrajtolt, én is elindultam. Anita azt mondta, hogy az első szakaszon nem kér kísérést, majd a második futásánál legyek "kéznél", így Tomit vettem üldözőbe. Ábrahámhegy tájékán értem utol, egy darabig mentem vele, aztán visszamentem Anitához. Mivel nagyon melegem volt, így félreálltam és átöltöztem - éreztem, hogy a téli ruhában ma csak szenvedés lenne. Az épen arra futóknak osztogattam szőlőcukrot, majd amikor megjött Anita és mondta, hogy vele minden rendben van, akkor úgy döntöttem, hogy megpróbálom utolérni a két maratont futót: Ádit és Gábort. Ez azért lássuk be nem volt egyszerű feladat: Fél órával előbb rajtoltak, 1,5 km előnnyel és egyikünk sem lassú futó. Nem mindenhol mentem közvetlenül a futók útvonalán, a 71-es úton haladva gondoltam egyszerűbb lesz őket utolérnem. Zánkánál már több maratonos rajtszámmal rendelkező futót láttam, ez bíztató volt... Balatonakali végénél döntöttem úgy, hogy lefordulok egy utcánál - és milyen jól tettem... Pont itt futott Ádám. Túl volt 25 km-en, így már több mint a fele meg volt, de hát kicsit több mint 17 még hátra volt. Egy kicsit mentem mellette, próbáltam erőt átadni neki és biztatni. További jó utat kívántam neki, és vissza fordultam. Kerestem Gábort... Visszamentem Balatonakali elejére, s vártam. Jöttek a futók, de Gábor nem volt köztük... Kicsit aggódtam... Aztán egyszer csak megérkezett Tomi, na ekkor már nagyon aggódtam, h mi lehet Gáborral - de ő megnyugtatott, hogy nemsokára jönni fog. Ok, megvártam, mentem vele a frissítőpontig, aztán előretekertem Tomihoz - vele másztam felfelé a dombon - mikor hívott Anita. Így meg kellett állnom a domb közepén. Majd feltekertem, de Tomit esélytelen volt utolérnem, így visszagurultam a dombon, és gondoltam megvárom Andit. Gábor akkor ért a domb aljához, hajráztam neki. Visszamentem megint Akali elejéig, sok ismerős futóval találkoztam, de Andit nem találtam - ez gyanús volt... Így visszafordultam, beszélgettem ismerős futókkal, aztán irány a Zebrák után. Ismét megmásztam a dombot, amit a futofoto.hu fotósa meg is jegyzett: "Ugye, te itt már feltekertél egyszer?" Mondtam neki, hogy igen, de mivel lefelé is ki akartam próbálni, így kétszer kellett feljönnöm.

Fövenyes váltotta Andit Anita, innen számított a váltó ismét rám. Így igyekeztem utolérni őket. Mikor odaértem, hívtam Mikit, mondta, hogy ő már autózik, Anita fut - innivalót nem sikerült vennie. Elég hamar utolértem Anitát, azt mondta nehéz volt újra belefogni a futásba. Mondtam neki, hogy együtt megcsináljuk. Beszélgettünk, gondoltam, így könnyebben telik az idő. Örvényesnél értük utol Gábort, hagytam Anitát előremenni, kicsit mentem Gábor mellett, hogy segítsem. Aztán megígértem neki, hogy a célban várjuk, kitartást kívántam az utolsó kilométerekhez és visszamentem Anitához. Haladtunk egyenletes tempóban, néhány futóval felváltva előzgették egymást. Aztán jött a Tihanyi félsziget, s már nagyon közel volt Balatonfüred. Újabb fotós pont volt, s találam is képet magunkról:

 

Bár még a városban is volt majdnem 3 kilométer, de itt már közel volt a táv vége. A sétányon sok turista volt, figyelni kellett, mert nem nagyon foglalkoztak a futók elsőbbségével. A célegyeneshez érve engem letereltek a fűre, Anita pedig befutott a célkapun. Én leparkoltam a szokásos helyemre, elővettem a csokikat, ma nem volt alma, és a ropit - s vártam a Zebrákat. Megvártuk Gábort is, s miután minden Zebra célba ért, készítettünk egy csoportképet.

Ádám és Gábor megköszönte a biztatásomat, mindketten azt mondták, hogy a lehető legjobbkor érkeztem meg melléjük, s ha akkor nem is tudták kifejezni örömüket, nagy segítség voltam. Én örülök, hogy jókor voltam jó helyen és segíthettem :-)

Egy darabig még beszélgettünk, aztán ők útnak indultak. Én szokás szerint maradtam még - vártam az utolsó befutót. A szintidő végén még egy-két maratont futó volt a pályán, így a szervezők már elkezdték bontani a célegyenest (picit én is segítettem), de mire összepakoltam és elindultam, addigra ő is megérkezett, így neki is jutott még a kereplésemből. 

Aztán irány a szállás, amit megint csak könnyen megtaláltam és jól választottam - megint a rajthoz van jó közel. 

Mivel még szépen sütött a nap, s hiányzott még némi tekerés, így úgy döntöttem eltekerek még Tihanyba. A hátizsákot lepakoltam, az pihenésre vágyott már. Útközben időnként megálltam fényképezni.

Egészen a kompkikötőig tekertem, aztán visszatekertem B.füredre. A tescóban bevásároltam, majd irány a szállás. Nagyon éhes voltam, így vacsiztam, utána viszont futni már nem volt kedvem, pedig azt is terveztem mára. vacsi után még kicsit neteztem, tv-ztem, aztán alvás.

A mai napot összesen 87 km  tekeréssel zártam, s sajnos holnap már az utolsó nap következik.

2015.03.22. vasárnap - negyedik, s egyben utolsó nap

A mai rajt még jobban tagolt volt. És korán kezdődött a nap. 7.30-kor volt a lassúbb futók rajtja, 7:50-kor a bicajosok, 8:00-kor az egyéniek és 8.30-kor a váltók.
Nekem könnyű volt, mert a szállásról csak le kellett gurulnom, a Zebrák viszont korán keltek, mert ők Balatonalmádiból jöttek.

A mai reggelen készítettünk Zebra fotókat is a rajtnál:

Tomi elindult az egyéniekkel 8-kor, ma is név szerinti indítás volt, Anita még várt a rajtjára. Sok sikert kívánva 8:30-kor őt is útnak indítottuk, aztán lassan én is szedelőzködtem. S ekkor jött még egy futó... Ő kicsit elkésett, de azért kiengedték még :-)
Csopaknál volt az első frissítőpont, én kint haladtam a fűúton, s Csopak végénél tértem be a futókhoz, szembe haladva kerestem Anitát. Meg is leltem, s innen együtt mentünk Balatonalmádiig, itt volt a váltópont. Picit fájt a lába, de hősiesen leküzdötte a távját. Miután Andi leváltotta, elköszöntem tőle, s útra keltem, hogy utolérjem Tomit. A dzsekimet mellényre cseréltem, már melegedett annyit az idő - aztán elindultam. A futóknak kitartást kívántam, sok ismerős arc volt már így a negyedik nap végén. Amikor ismerős futó mellé értem, pár szót váltottam is velük - ezt többen meg is köszönték a célban, utólag :-) Balatonkeneséig jól haladtam, hívott Anita, hogy Tomi most mászik fel a dombokon. Mondtam neki, hogy igyekszem Tomit Siófok előtt utolérni... Az akarattyai emelkedők majdnem kifogtak rajtam. Az elsőn egész könnyen feljutottam - aztán jött a belső úton a második. Na azon volt küzdés, de nem adtam fel - feltekertem. Teljes menetfelszereléssel. Miután felértem, tudtam, hogy a neheze megvan, most már csak Tomit kell "üldöznöm". Balatonvilágosig könnyen eljutottam, bár a kísérőautók igencsak zavaróan viselkedtek néha, nem is értem, miért jöttek be azokra a szűk utakra.
Balatonvilágostól pedig már ismerős volt az út, hisz erre tekertem csütörtökön - azaz a kör bezárult egyszer :-). S ereszkedve lefelé a Balatonvilágosi dombon felismertem Tomit - igen, ma sikerült! Utolértem a cél előtt. Innen együtt haladtam vele, egészen a célegyenesig, a parton már nem mellette mentem, hanem az úton próbáltam előbb odaérni. Éppen sikerült, így még fényképezni is tudtam éppen.

Gratuláltam neki a sikeres teljesítésért, majd vártuk a többieket. A mai napra is jutott még csoki és alma, ezt előszedtem, kérésre fényképeztem egy váltó befutást - s persze szurkoltunk a többieknek, s vártuk Andit. A parton fújt a szél, a mini meteorológiai állomás közelgő esőt jelzett - de amúgy jó idő volt. A dzsekimet visszahúztam, hogy ne fázzak meg. S egyszer csak jött Andi, s Anitával együtt célba értek a Zebra Gidák.

Gratuláltam nekik is, nagyon ügyesek voltak. Elmentek zuhanyozni, átöltözni mindannyian, én maradtam szurkolni. Közben besegítettem megint a matrica árulásba is, az esemény végére elfogyott a rózsaszín és a zöld is. Miután lezuhanyoztak és átöltöztek, csináltunk zárófényképeket:

Megvártuk az utolsó befutókat, aztán jött a búcsú ideje. A Zebrák megköszönték a négy napos itt létemet, én megköszöntem, hogy ott lehettem.
Rám várt még egy tekerés, hisz a vonatom Lepsényben várt rám. Az eső szerencsére nem ért utol engem, így ázás nélkül sikeresen megérkeztem a vasútra.

A mai napot 77,5 km-rel zártam.

Ilyen volt a 4 nap a Zebrákkal a Balaton körül. Nagyon jól éreztem magam, s ha indul jövőre Zebra, akkor tuti, hogy én is ott leszek... Gyönyörű időnk volt, agyon jó volt kint lenni 4 napot a friss levegőn, s közben tekerni az ébredő természetben. Mindenfelé madárcsicsergés, ibolya mezők illata...
Túl gyorsan telt el a négy nap...

Összesen 314,2 km-rel zártam a négynapos túrát.

Gratulálok minden Zebrának a lefutott távjához!

/ui.: hazaérve lemértem a menetfelszereléseimet, azaz a táskáimat: hátizsák 7 kg, övtáska 0,5 kg, bicajos táska 5,5 kg/