Ezen a hétvégén két futást is szerveztek. A Kaposvár dombjai farsangi futásra
már tavaly beneveztünk, ezt rendezték vasárnap... Szombaton meg a Hungaroringen
szerveztek futást a Nike-sok... Erre a héten neveztem... :-)
De haladjunk időrendben:
Szombat - Rungaroring
Pár hete láttam meg a felhívást az eseményre, ami rögtön felkeltette az érdeklődésemet
- egyetlen bökkenő volt... Ezen a hétvégén volt a Kaposvári futás is. Nézegettem a programot,
a vonatmenetrendet, s úgy kalkuláltam belefér a hétvégébe.... Most már csak egy
futótársat kellett találnom, mert csak kétfős csapatok nevezhettek. Feldobtam a
labdát néhány kollégának, illetve a Zebráknak is, de nem volt tolongás... Az utolsó
pillanatban Eszter jelentkezett, így végül neveztünk... Csapatunk neve: Zebra Csajok
lett.
A Facebook-on találtam telekocsis utazási lehetőséget, így BKV-oznom sem kellett.
Reggel 9:25-kor volt találkozó a Móricz Zs. körtéren. Útközben vettük fel még
futókat, majd irány a Hungaroring... Negyed 11 körül értünk ki, 11-kor volt rajt.
Felvettem a rajtszámokat, aztán sétáltam picit a box utcában. Nem sokkal 11 előtt
Eszter, a csapattársam is megérkezett... 11-kor közös bemelegítés következett, majd
kocogás a box utcából a rajtrácsra - ez 1 km volt. Mivel a rajtra a nap is kisütött,
így még elrajtolás előtt levettem egy réteget - így az utolsók között rajtoltam
el... Érdekes volt átfutni a zöldre váltott rajtlámpák alatt... Saját tempóban haladtam,
nézelődtem, fényképeztem... És próbáltam minél jobban szemügyre venni a pályát...
hisz nyáron itt is fogok 24 órát tekerni. Az első kanyar hosszan elnyúlt, s itt
kezdett a pálya a völgybe menni... majd jött egy szűkösebb balkanyar... Aztán elém
tárult a pálya nagyobb szakasza, végig futókkal...
Tovább futva egész közel haladtunk
a gumifalhoz, aztán következett az emelkedő... itt elég sokan gyalogoltak, én végig
szaladgáltam... Amikor azt hittem, h legalább 3 km-nél járhatunk, akkor hallottam
két srác beszélgetését, s kiderült, h pont kettőnél járunk, azaz több mint a fele
vissza volt... Hát nem volt mit tenni, futni kellett tovább. Közben fényképeztem,
nézelődtem továbbra is... A tv-ben teljesen más képet mutat a pálya magáról... Aztán
egyre jobban közeledett a lelátó, a box utca és ezekkel együtt a célegyenes... Néhány
futó már velünk szembe jött, mint kiderült, segíteni mentek a társaiknak befutni...
A box utca bejáratától már csak 500 m volt hátra. Próbáltam picit belegyorsítani,
de azért 1-2 képet is kellett alkotnom... A célban megvolt a kockás zászló
lengetés... Lefutottam az egy kört, ami 4381 m. Célba érés után megkértem egy
futót készítsen rólam a célkapunál fotót, majd felhívtam Esztert, ő merre jár.
Mivel ő már visszament a box utcába, így én is ezt tettem. Ettem pár kekszet,
ittam egyet - közben előkerültek az autós társaim is. Megkértük őket, készítsenek
rólunk képeket, majd mivel a nap elbújt, kezdett hűvösödni, így visszavettem a
felsőmet. Megvártuk az eredményhirdetést, majd visszamentünk az autóhoz. Oktogonnál
szálltam ki, mert onnan könnyen meg tudtam közelíteni a Keleti pu-t, hisz utaznom
kellett Kaposvárra.
461-en indultunk el, 399. helyen végeztem, s sikerült 30 percen belül
teljesítenem:
hivatalos időeredményem: 0:29:57
Vasárnap - Kaposvár dombjai farsangi futás
Mivel a vonatom csak 14:45-kor indult, így az Oktogonnál beugrottam egy Extra
jó menüt enni, meg átöltözni a Burger Kingbe. Aztán gyalog mentem a Keletihez - 2,3 km. A vonaton
ettem pár falatot, aludtam, mobilneteztem. 3/4 6-ra értem Kaposvárra, s mivel a
színház csak 7-kor kezdődött, így volt még idő felmenni a sétáló utcába a többiekhez.
Itt kirakodóvásár volt. Meséltem nekik a délelőtti futásról, aztán lesétáltunk
a színházhoz. Molnár Ferenc két, egy felvonásos darabját néztük meg - nekem tetszett.
Színház után taxival mentünk a kollégiumba, bíztunk benne, h jut még nekünk is
a tészta partyból. A kollégiumba érve felvettük a rajtcsomagokat, lepakoltam a
szobába, aztán irány az étterem. Én már elég éhes voltam, így örültem, h kaptunk
még a tésztából - sajtos-tejfölöst ettem, nagyon finom volt. Utána visszatértünk
a szobába, majd zuhanyzás után mindenki aludni tért.
Vasárnap reggel 8 körül keltünk, kényelmes tempóban készülődtünk, aztán
reggelizni mentünk. Mivel Heni, a váltónk 3. tagja lebetegedett, így valakinek
be kellett vállalnia az ő részét... Virág futotta az első etapot, én a 2. szakaszt,
így logikus volt, h én fussam a harmadik, egyben utolsó szakaszt is. Bevállaltam
:-) Gondoltam, ha nem bírom, legfeljebb sétálok. Reggeli után összekészülődtünk,
majd taxival mentünk le a Virágfürdőhöz, ahol a versenyközpont és a ruhatár is
volt. Lepakoltuk a felesleges holmikat, majd a Kossuth térre mentünk, ahol a rajt
volt. Anita, Virág, Gábor és Tomi beálltak a rajthoz, s pontban 11-kor a tűztorony
harangjátéka után Péter Atti útnak indította a népes csapatot.
Nekem volt bő
egy órám átjutni a váltóhelyre, így ráértünk a rajtkapunál fényképezni. Majd
Ati átjött velem a Kápolna utcához, útközben találkoztunk Nikivel és
gyermekeivel, akik jöttek nekem szurkolni. Bemelegítettem, szurkoltunk a futóknak,
s vártam Virágot... Nem sokkal dél után - ahogy azt kalkuláltuk - meg is érkezett,
Gáborral együtt futottak. Átvettem tőle a chipet, aztán megkezdtem futásomat -
rögtön egy emelkedő várt rám.
Kápolna utca végén, a dombtetőn volt egy kis
kápolna - első emelkedő le tudva, annyira nem volt vészes... Lejtő következett,
futni lefelé sem egyszerű. Több helyen álltak kint szurkolók, többen kitették a
rádiót az ablakba - jó volt a hangulat, s az idő is. Szépen sütött a napocska...
Gábor az emelkedő után előzött meg, Anita és Tamás pedig a lejtő utáni egyenes szakaszban.
Őket a második emelkedőn visszaelőztem. A második dombra felérve be kellett futnunk
a Rippl-Rónai múzeum udvarára egy körre. Itt két srác énekelve szurkolt, másrészt
mosolygós képek születtek. A villából kiérve a síkon újra megelőztek Anitáék. Nem
akartam velük menni, saját tempóban szerettem volna futni. A 15. km-nél volt a harmadik,
s egyben utolsó emelkedő.
Erre csak fél távig tudtam felfutni, onnan gyaloglás
következett, de erre is feljutottam. Itt lefelé sem volt egyszerű közlekedni. Sár,
jégdarab, vizes fű - menni alig lehetett, úgy csúszott. Aztán jött még egy halom
lépcső - a lépcső aljában egy újabb fotós várt ránk. Folytatódhatott a futás. A
16. km-nél kockacukrot osztottak, illetve pálinkát - 2 szem kockacukrot magammal
vittem, itt még láttam Anitáékat magam előtt, de már utolérni nem tudtam őket. Futottam
saját tempóban, páran voltak még mögöttem is. Aztán elérkeztem a 17-es táblához
és a váltóponthoz - ekkor kicsivel több, mint egy órája futottam...
Jöhetett az
utolsó szakasz, végig sík úton, időnként szurkolókkal. Még volt egy-két frissítőpont,
ahol vizet, szőlőcukrot, banánt, izoitalt osztottak, mindenhol elfogadtam, amit
adtak. Ezek a kilométerek lassabban teltek, de még bírtam és kitartottam. Amikor
a Kapos partjára értem, tudtam, hogy már nincs sok vissza. A 20-as tábla nem
sokkal a híd előtt volt, elkezdődött az utolsó kilométer. Még fel- és át kellett
futni a vasúti felüljárón, szembejöttek és szurkoltak a már célba érkezett futók,
akik már a Virágfürdőbe tartottak. A cél egyenes előtt még megálltam egy orrfújásra,
megigazítottam a ruhám, aztán irány a cél. A 21-es tábla után vártak már a többiek,
s velem futották le az utolsó métereket. Anita a célban várt rám.
1.32.20 volt az
én hivatalos nettó időm, életem első 10 km feletti távján -
11,33 km volt az én etapom
Kicsit pihentünk, csináltunk csoportképet, aztán mi is elindultunk a Virágfürdőbe.
Itt ettünk egy futós menüt (húsleves, rántott hús + rizs), aztán jöhetett az úszás.
A meleg vizes medencének volt szabadtéri része, ez nekem nagyon megtetszett. A körmedence
részben úszkáltam kb. másfél órát - 55 kört.
Ezután készülődés következett, mert
menni kellett a vonatra...
Mozgalmas, de nagyon jó hétvége volt...
