Első állomás - most már nevezhetjük hagyománynak is - Kaposvár. Mivel itt csak félmaratoni távot lehet futni, amit én egyedül (még) nem tudok, így csapattársat kellett keresnem. Tavaly Virág volt a párom, de úgy tűnt, hogy ő a mostani eseményen nem fog futni. Így megkerestem Timit, s ő - örömömre - igent mondott - így Zebra Lányok néven neveztünk.
Szombat - Farsang Kaposváron
Pénteken nagy havazás volt a Dél-Dunántúlon, így nem utaztam Baranyába - ahogy az az eredeti terv volt. Szombaton reggel indultam Kaposvárra vonattal... Sárbogárdig semmi hó, aztán utána kezdett már fehéredni a táj... Dombóváron át kellett szállnom, ott már szép magas hó volt. Pici késéssel, de gond nélkül megérkeztem a fehér Kaposvárra. Mivel a szállást csak déltől lehetett elfoglalni, így sétáltam egyet a városban, mielőtt kimentem taxival a Kollégiumba. Készítettem pár képet is...
Kiérve a Kollégiumhoz, elfoglaltam a leendő szobánkat, lepakoltam, aztán irány a Kossuth tér - ahol egész délután különböző kulturális programmal várták az érdeklődőket...
Kiérve a Kollégiumhoz, elfoglaltam a leendő szobánkat, lepakoltam, aztán irány a Kossuth tér - ahol egész délután különböző kulturális programmal várták az érdeklődőket...
Megérkeztek a többi Zebrák is (Anita, Luca, Virág, Máté, Gábor, Tamás és Attila), csomagostul... Egy darabig bekapcsolódtak ők is a programokba, majd Anitáék elmentek a kollégiumba. Csak Attila és Gábor maradtak, Gábor időközben benevezett a rönkhúzó versenybe is. Az első fordulót sikerrel teljesítette. egy következő futamban anya és fia nevezett - kerestek ellenfélnek még egy ilyen párosítást... Volt egy kislány, aki jött volna, de az anyukája nem akart jönni... Ekkor Péter Atti, a főszpíker megkérdezte, hogy van-e egy babyszitter, aki beszállna a párosba... mivel én már máskor is voltam "babyszitter" sportban (főleg futásban), így mondtam, h megyek. Aztán a kislány hezitált, de végül elindultunk. Hát nem volt egyszerű - először meg sem tudtuk mozdítani a rönköt, de aztán beindultunk - de sajnos csak másodikok lettünk. Erre Péter Atti kitalálta, hogy legyen visszavágó - s cseréljünk rönköt... Beleegyeztünk... A második forduló szorosabb volt, de megint kikaptunk - Anya és fia pedig továbbjutottak - egészen a döntőig... Rönkhúzás selejtezők után folytatódtak a zenés-táncos programok. Időközben megérkeztek Timiék is, így már teljes volt a Zebra Lányok csapat. A rönkhúzás középdöntőjéből sajnos Gábor nem jutott be a döntőbe, pedig nagyon szurkoltunk neki... Miután véget ért a rönkhúzó verseny következett a farsangi felvonulás, majd bolondesküvő ceremóniamesterrel, aztán deda-égetés és télűző táncház... Ezt már Gáborék sem várták meg, ők is elmentek a kollégiumba, s megbeszéltük, hogy a színházban találkozunk fél 7-kor. A tánc közben Hajnival és Nikivel is sikerült összetalálkoznom, együtt roptuk a télűző táncot. A programok végeztével ismét sétálni és fotózni mentem, mert volt még idő a triatlonos előadásig.
17 órától a Városházán került megrendezésre Szebeni Bandi bácsi előadása, a Fuszekli szervezésében. Érdekes volt a beszámoló... Innen irány a színház... Jó volt a darab, s nagyon érdekes volt, hogy a színpadon volt berendezve a nézőtér :-). Színház után együtt mentünk vissza a Kollégiumba a Zebrákkal, ahol tészta party volt és krampampuli buli. Anitát felköszöntöttük közösen - megrendeltem a DJ-től a Halász Judit számot :-). Időközben Péter Atti főzte a futóknak a krampampulit, mi meg Lucussal a táncparkettet koptattuk. A krampampuli nagyon finom volt - pedig a bort nem szeretem. Nagy sikere volt, az első adag nagyon hamar elfogyott - így egy második adagot is készítenie kellett Attinak... Nemsokkal éjfél előtt lett vége a bulinak, Lucus is kibírta végig... Jó buli volt :-)
17 órától a Városházán került megrendezésre Szebeni Bandi bácsi előadása, a Fuszekli szervezésében. Érdekes volt a beszámoló... Innen irány a színház... Jó volt a darab, s nagyon érdekes volt, hogy a színpadon volt berendezve a nézőtér :-). Színház után együtt mentünk vissza a Kollégiumba a Zebrákkal, ahol tészta party volt és krampampuli buli. Anitát felköszöntöttük közösen - megrendeltem a DJ-től a Halász Judit számot :-). Időközben Péter Atti főzte a futóknak a krampampulit, mi meg Lucussal a táncparkettet koptattuk. A krampampuli nagyon finom volt - pedig a bort nem szeretem. Nagy sikere volt, az első adag nagyon hamar elfogyott - így egy második adagot is készítenie kellett Attinak... Nemsokkal éjfél előtt lett vége a bulinak, Lucus is kibírta végig... Jó buli volt :-)
Vasárnap - Futás Kaposváron
Reggel fél 8-tól volt reggeli és 9-ig kellett elhagynunk a szállást. Az időjárást nézve mindenki tanakodott, hogy milyen futóruhát vegyen majd fel... Fújt a szél, borult volt az ég...
A reggeli finom volt, igyekezett mindenki a kellő kalóriát bevinni... Aztán mindenki kiválasztotta a megfelelő ruhát, összepakoltunk, megrendeltük a taxikat, aztán irány a Virágfürdő - ahol a versenyközpont és a csomagmegőrzés volt. Bepakoltuk a táskákat, ott hagytuk a felesleges dolgokat - aztán Gáborral mi elindultunk a Kossuth térre - hisz én Timivel ott találkoztam, a többi Zebra még szervezkedett, egyeztetett. Kiérve a térre, még nem volt tömeg, így Timivel könnyen megtaláltuk egymást. Készültek fotók, majd átmentem beszélgetni a Zsota Kerékpártúrások standjához. Közeledve a rajtidőponthoz egyre inkább gyűltek a futók. Mikor majdnem minden Zebra együtt volt, készítettünk egy csoportképet a Főszpíkerrel :-)
Az egyéni futókat és a váltók első futóit szólították a rajthoz, így Anita, Gábor, Tomi, Heni és Timi elindultak, Timinek sok sikert kívántam, s megígértem neki, hogy várni fogom a 10 km-nél lévő váltóponton. S csoda történt - a rajtra még a nap is kisütött - jó idő lett... Két bicajos is ment a mezőnnyel, az egyik Muzsi Zsolt volt a Zsota-tól. A pályát látva, minden elismerésem a bringás teljesítéshez is...
Miután a futók elrajtoltak, én is készülődtem - bár volt közel egy órám átérni a váltópontra. Megpróbáltam mindent bevarázsolni a hátizsákba, hogy Attilának, a főszurkoló Zebrának minél egyszerűbb dolga legyen. Ekkor jött a felkérés, hogy segítsek a szerbeknek autóval eljutni a váltópontig - kértem hozzá némi útbaigazítást, de természetesen segítettem - és oda is találtunk... csak egyszer kellett megfordulnunk, mert továbbmentünk egy picit.
Átérve a váltóponthoz még útbaigazítottam őket a 2. ponthoz is. Elkezdtem bemelegíteni, s ebben a pillanatban megjött Zsolt bicajjal és az első férfi futó... Húha, egyre közelebb kerültem a saját futásomhoz... A futók között voltak ismerősök is, de igyekeztem mindenkinek szurkolni. Időközben Attila is átért, beszélgettünk... Aztán jött Gábor, elsőként a Zebrák között... Majd jött Anita és Tomi... tudtam, h most már lassan én jövök, így közelítettem a váltózónához. S igen jött Timi... átadta a chipet, s közben mondta, h ő végigfutja - úgy érzi, h menni fog :-) Mondtam neki, h menjen csak a saját tempójában - én is megyek a sajátomban... Azt már tavaly óta tudom, hogy rögtön egy dombbal kezdek - az idő jó volt, a pálya nehéz - az útról sem volt a hó letakarítva - időnként csúszott... Az első dombot teljesítve éreztem, hogy jobban ment mint tavaly - persze idén edzettebb vagyok / voltam... (már futottam egyszer idén egy 11 km-es szakaszt is, meg már több mint 50 km volt a lábaimban). Küzdés a csúszós szakaszokon, lejtőn óvatos futás - nehogy esés legyen a vége... De sajnos lett... Még 3 km-nél sem jártam, amikor sikerült egy hatalmasat esnem - szerencsére a hóra és nem is lett semmi bajom. Felálltam, a futók leporolták a havat rólam, aztán irány tovább. Még egy fokkal óvatosabban... Nem fájt semmim, így megnyugodtam, hogy nem kell feladnom... Futás tovább - messze még a cél... A frissítőponton megálltam szőlőcukorért és vízért - nem sikerült... Elcsúsztam, térdre estem a jégen - ez jobban fájt. De felálltam, nadrág épp, láb mozog - szőlőcukor és víz felvéve - irány tovább... Na akkor még egy fokkal óvatosabban - néhány szakaszon síléccel könnyebb lett volna - más helyen meg csónakkal... De hát így jár, aki télen futóversenyen indul - küzdeni kellett az elemekkel - meg a dombokkal... Második domb után jött a Rippl-Rónai Villa, ahol az emlékfotóhoz készítették rólunk a fényképeket - már aki a korcsolyapályán épségben bejutott - nem, itt nem estem el - csak majdnem... Fotónál mosoly, minden rendben - fut tovább...
.jpg)
Óvatosan, mert egy harmadik esés nem kéne... Nem érdekelt, hogy beelőznek, s nem érdekelt az sem, hogy ha nem sikerül a tavalyi időeredményen javítani... Csak érjek célba... S jött az utolsó domb - a legkeményebb - ez jó útviszonyok mellett is nehéz volt tavaly, idén meg... Egy 50 centi széles szakasz le volt tolva, nem volt térdig érő a hó, de rettenetesen csúszott - így én inkább a közel térdig érő hóban próbáltam felmászni - ezt futásnak nem nevezném... Arra törekedtem, hogy ne csússzak hátrafelé - hanem haladjak előre... Aztán jött az utolsó lejtős rész, ez még rosszabb volt... de eljutottam a lépcsőkig - s akkor tudtam, hogy a neheze megvan... A lépcsősor le volt takarítva, így ott már nem volt gond. Aztán jött a kockacukros frissítőállomás - vettem is két szemet.
Óvatosan, mert egy harmadik esés nem kéne... Nem érdekelt, hogy beelőznek, s nem érdekelt az sem, hogy ha nem sikerül a tavalyi időeredményen javítani... Csak érjek célba... S jött az utolsó domb - a legkeményebb - ez jó útviszonyok mellett is nehéz volt tavaly, idén meg... Egy 50 centi széles szakasz le volt tolva, nem volt térdig érő a hó, de rettenetesen csúszott - így én inkább a közel térdig érő hóban próbáltam felmászni - ezt futásnak nem nevezném... Arra törekedtem, hogy ne csússzak hátrafelé - hanem haladjak előre... Aztán jött az utolsó lejtős rész, ez még rosszabb volt... de eljutottam a lépcsőkig - s akkor tudtam, hogy a neheze megvan... A lépcsősor le volt takarítva, így ott már nem volt gond. Aztán jött a kockacukros frissítőállomás - vettem is két szemet.
Most már csak lejtő és sík szakasz. Szerencsére a járdák tisztítva voltak, így én (több futótárssal) az útról áttértem ide... így már haladni is tudtam. A 16,9 km-es ellenőrző ponton áthaladva egész jól éreztem még magam - tavaly itt már picit szenvedtem... Aztán újabb frissítőpont, ittam még egyet, aztán folytatás - ahol lehetett a járdán... Na és ha eddig nem lett volna elég az elemekből - most újabb kihívás érkezett.... Szembe szél, ami a tetőről és a fákról úgy hordta a havat, mintha akkor lett volna hózápor... Napsütés továbbra is... Még jó hogy a szemüvegem nálam maradt, így nem a szemembe esett - időnként meg kellett állnom megtörölni, hogy kilássak :-) Aztán eljutottam a Kapos folyó utcájába, igen innen már nincs sok hátra... Meg kellene nyomni a végét... Mögöttem Edina és Nándi, ismerős futók, próbálok előttük maradni... Át a hídon, majd tovább egyenesen, átkelés a zebrán, s jön a gyalogos vasúti átjáróhíd - szembejönnek a futók, akik végeztek - s szurkolnak nekünk: Hajrá! Már nincs sok hátra! Valóban az utolsó méterek vannak vissza, de az út csúszik - próbálok az autók által feljárt nyomon haladni, persze még egy pici emelkedő is van a célegyenesig. Előttem Heni, aki Szimbával és Lucával fut a cél felé - picit lassítottam, hogy nekem is lehessen saját célfotóm... majdnem sikerült...
Áthaladva a chipleolvasón a szpíker köszöntötte a futókat, váltókat - így a Zebra Lányokat is. Nagyon boldog voltam, hogy célba értem épségben - csak az időmet nem néztem. Kerestem a Zebrákat. Timi megtalált, gratuláltunk egymásnak, majd jöttek a többi Zebrák is - és más ismerős futók is. Váltottunk pár szót, aztán mivel a többiek már nagyon fáztak, így elindultunk a Virágfürdőbe. Átöltözés fürdőruhába, irány a büfé, majd én mentem az eredményhirdetésre és tombolasorsolásra, a többiek pedig úszni. Sajnos nem nyertek a Zebrák a tombolán. Ezután én is úszni mentem, a szabadtéri körmedencébe. Ez tavaly nagyon bejött, idén sem hagyhattam ki. 1,5 órán át köröztem a medencében, nagyon jó volt - s nagyon el is fáradtam - 1,5 - 2 km közötti távot úsztam le kb. (60 kör). Kiszállva a vízből ólomlábaim lettek, s össze kellett kapnom magam, hogy elkészüljek a vonatra indulásig. A többi Zebrák előre mentek, mert Luca lassabban tudott haladni - de én is még odaértem. A vonaton megbeszéltem egy sráccal, hogy cseréljünk helyet, hogy a többiekkel egy helyen tudjak ülni. Kellemesen elfáradva hazavonatoztunk.
Áthaladva a chipleolvasón a szpíker köszöntötte a futókat, váltókat - így a Zebra Lányokat is. Nagyon boldog voltam, hogy célba értem épségben - csak az időmet nem néztem. Kerestem a Zebrákat. Timi megtalált, gratuláltunk egymásnak, majd jöttek a többi Zebrák is - és más ismerős futók is. Váltottunk pár szót, aztán mivel a többiek már nagyon fáztak, így elindultunk a Virágfürdőbe. Átöltözés fürdőruhába, irány a büfé, majd én mentem az eredményhirdetésre és tombolasorsolásra, a többiek pedig úszni. Sajnos nem nyertek a Zebrák a tombolán. Ezután én is úszni mentem, a szabadtéri körmedencébe. Ez tavaly nagyon bejött, idén sem hagyhattam ki. 1,5 órán át köröztem a medencében, nagyon jó volt - s nagyon el is fáradtam - 1,5 - 2 km közötti távot úsztam le kb. (60 kör). Kiszállva a vízből ólomlábaim lettek, s össze kellett kapnom magam, hogy elkészüljek a vonatra indulásig. A többi Zebrák előre mentek, mert Luca lassabban tudott haladni - de én is még odaértem. A vonaton megbeszéltem egy sráccal, hogy cseréljünk helyet, hogy a többiekkel egy helyen tudjak ülni. Kellemesen elfáradva hazavonatoztunk.
Nekem nagyon tetszett a hétvége... (a körülmények ellenére)
A hideg tesz keménnyé! - mondta a Hóember.
ui:
Az eredmények is felkerültek időközben - s nem akartam hinni a szememnek: a nehéz körülmények ellenére javítottunk a tavalyi időeredményen. Összesen 7 perccel voltunk jobbak :-)
