Jöttünk, láttunk, fröccsöztünk:)
Szekszárdon ma 3. alkalommal fut6ták az elszántak a legnehezebbnek hirdetett hazai félmaratont, a Borvidéket. Kisebb változtatásokat minden évben tesznek a szervezők az útvonalba, de ez nem a könnyítést, inkább a még emlékezetesebbé tételt szolgálja!
Rémisztések ellenére ma is szép mezőny gyűlt össze a csendes kisvárosban, hogy szeles napsütésben futkoson fel, s alá a dombokon. Vagy vérmérséklet szerint kipróbálja a helyi szurkolók által kínált házi fröccsöket:) Startcsomagban és célban kapott helyi borok mellett ezen egyedi frissítési mód ugyanis a Borvidék futás egyedisége!
Pestről negyed9kor startoló közvetlen járatot 3 ZeBRa mellett 1 rutinos vendégFutóval sikerült megtelteni. Bár időben értünk a regisztráláshoz, a pontban déli startra tekintettel a kiadós ebéd ma (is) kimaradt. Zsíroskenyér vörösborral, plusz az otthonról hozott finom házi sütik csak a célbaérkezőknek dukál:)
Választható egyéni és váltó kategóriák közül Adri és Edit 12,5, míg Andi és én 21 kilire vettük ma a bátorságot! Már indulás előtt rengeteg ismerőssel találkoztunk össze. A tűző nap mellett ezis szívet melengető érzés, ahogy megannyi vidám futó cimbora örül meg 1más újra látásának; mint mindig:)
Csapatkapitány verseny eredményhirdetése után nem sokkal neki is vág6unk. Jönnek a város emelkedő utcái, aztán 8. kilinél átfutás lefelé a kék rajt/cél szőnyegen; nekünk ez csak 1 állomás. Már eddig sem volt sétagalopp, ami ünneprontásnak tűn7 Anyák napjára, de akik ide neveztek, Ők másfajta Anyák. Az év e napján sem rettennek meg a teljesíménytől!!
Kb. 2 kili vízszintes után nézhetünk az ég felé, mert emelkedők következnek! A "hírhedt" kilátó előtt válik ketté a 12-es és 21-es táv. Előbbinél közeledik a megpróbáltatás vége, míg félmarcsin most kezdődik csak igazán:( Szőlőhegy betonútjai kanyarognak durván fel és le, aztán még 1 párszor ugyanez pepitában! Itt nem szégyen belesétálni, csodálni a tájat, vagy csevegni a régi-új ismerősökkel. 1más biztatása sokat segít a kortyolgatott izó vagy vizecske mellett. Az utolsó frissítőnél kell a legmagasabb dombot (kilátó) megjárni, de innen már lefelé vezet az út:) Bicajjal vagy szánkóval persze gyorsabb lenne, de a lábakkal azért mindenki óvatosabban tolja. 1-2 kanyar a főtérig és már sorolja is neveinket a szpíker; Megint Célba Értünk:))
Pár zsíroskenyér befalása és a dobogós barátoknak gratulálás után alig fáradtan és vidáman utaztunk haza...S már keressük a következő alkalmat :)
Rémisztések ellenére ma is szép mezőny gyűlt össze a csendes kisvárosban, hogy szeles napsütésben futkoson fel, s alá a dombokon. Vagy vérmérséklet szerint kipróbálja a helyi szurkolók által kínált házi fröccsöket:) Startcsomagban és célban kapott helyi borok mellett ezen egyedi frissítési mód ugyanis a Borvidék futás egyedisége!
Pestről negyed9kor startoló közvetlen járatot 3 ZeBRa mellett 1 rutinos vendégFutóval sikerült megtelteni. Bár időben értünk a regisztráláshoz, a pontban déli startra tekintettel a kiadós ebéd ma (is) kimaradt. Zsíroskenyér vörösborral, plusz az otthonról hozott finom házi sütik csak a célbaérkezőknek dukál:)
Választható egyéni és váltó kategóriák közül Adri és Edit 12,5, míg Andi és én 21 kilire vettük ma a bátorságot! Már indulás előtt rengeteg ismerőssel találkoztunk össze. A tűző nap mellett ezis szívet melengető érzés, ahogy megannyi vidám futó cimbora örül meg 1más újra látásának; mint mindig:)
Csapatkapitány verseny eredményhirdetése után nem sokkal neki is vág6unk. Jönnek a város emelkedő utcái, aztán 8. kilinél átfutás lefelé a kék rajt/cél szőnyegen; nekünk ez csak 1 állomás. Már eddig sem volt sétagalopp, ami ünneprontásnak tűn7 Anyák napjára, de akik ide neveztek, Ők másfajta Anyák. Az év e napján sem rettennek meg a teljesíménytől!!
Kb. 2 kili vízszintes után nézhetünk az ég felé, mert emelkedők következnek! A "hírhedt" kilátó előtt válik ketté a 12-es és 21-es táv. Előbbinél közeledik a megpróbáltatás vége, míg félmarcsin most kezdődik csak igazán:( Szőlőhegy betonútjai kanyarognak durván fel és le, aztán még 1 párszor ugyanez pepitában! Itt nem szégyen belesétálni, csodálni a tájat, vagy csevegni a régi-új ismerősökkel. 1más biztatása sokat segít a kortyolgatott izó vagy vizecske mellett. Az utolsó frissítőnél kell a legmagasabb dombot (kilátó) megjárni, de innen már lefelé vezet az út:) Bicajjal vagy szánkóval persze gyorsabb lenne, de a lábakkal azért mindenki óvatosabban tolja. 1-2 kanyar a főtérig és már sorolja is neveinket a szpíker; Megint Célba Értünk:))
Pár zsíroskenyér befalása és a dobogós barátoknak gratulálás után alig fáradtan és vidáman utaztunk haza...S már keressük a következő alkalmat :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése