I. DÖKE futófesztivál élmények

Még tavaly olvastam több helyen is a Neten, hogy az idén augusztusi hosszú hétvégére készülnek Komlón egy hosszabb távú rendezvénnyel. Mivel nyáron kevesebb a versenylehetőség és a környéket is ismerem/kedvelem nyári bicajtúráinkról, rögtön be is véstem a dátumot (08.18.) a naptáramba! Ahogy teltek a hónapok és terveztünk a futótársasággal közös utazásokat vidéki versenyhelyszínekre, ez az időpont már kiesett. Másrészt tavalyhoz képest több maratonnál hosszabb megmérettetésen is szerepeltem, ami alapot adott, hogy vállalkozzam az egyéni 12 órás távra. Így az előnevezési határidő vége felé be is neveztem.

A versenyhez közeledve néha rápillantottam az online rajtlistára, ami lassan növekedett. Előtte héten véglegesedett, hogy ottalvás nélkül fogok részt venni, mivel Ati el tud vinni kocsival és éjszaka a verseny után még hazaérünk. A helyszín a kiírásban leírtak alapján könnyen megközelíthető volt. Több mint 1 órával a 9 órás rajt előtt sikerült odaérnünk és körbesétálnunk a pálya nagy része mentén. Még folyt a futósáv kitáblázása-szalagozása. Sok száz színes lufi alkotta a célegyenes dekorációját. 1 kör hossza 2,3 km, ami azért nem olyan monoton, mint amiken máshol jártam, de elég rövid ahhoz, hogy gyakran elérjem a frissítőpontot, ha szükségem van egy falatra. Nagyon kellemesnek tűnt a körkép, festői kis tóparttal és erdőszéllel. És fontos, hogy polgárőrök felügyelte forgalom elől elzárt úton mehettünk! Csak egy jelentősebb rövid emelkedő zavart kissé, mely a DÖKE weblapján nézett - amúgy nagyon hasznos - pályavideóból nekem nem tűnt ki. De sebaj, ”csak párszor” kell megmásznunk 12 óra alattJ

A startsátornál már gyűltek a résztvevők és gyorsan át is tudtam venni a (szimpatikus) 130-as rajtszámot. Az én számomban csak 4 férfi indult, míg az előnevezett hölgyek átneveztek rövidebb távra. A 3 és 6 órás futamok egyéni és váltó résztvevői viszont sokkal többen voltak, ill. csapatok még 12 órára is vállalkoztakJ A rajtnál nem akartam tolakodni, hisz egy fél napos futáson nem érdemes erősen kezdeni. Viszont számos sprinter szépen elhúzott már az elején.

A 2,3 km-es pályahossz elég volt ahhoz, hogy ne legyen tumultus, mégis mindig lásson az ember futótársakat a közelben. A legtávolabbi részre nem sétáltam el a rajt előtt, így csak az 1. körben memorizáltam a fordító pontot és a másik frissítőhelyet, ahol egész nap hűs vizet kaphattunk a szervezőktől. 1-2 gyorsabb kör után igyekeztem egy kellemes tempót felvenni és megkeresni a pálya néhány egyenetlen talajú pontján a lábamnak legkíméletesebb megoldást. Ati a startnál maradt fényképezni és körönként készített pár fotót, amint elsuhanok a kapu és a frissítő asztal mellett. Az első 1-2 órát evés nélkül gondoltam végigcsinálni. Csak vizet-izó italt vettem el az asztalról néha, amire a fokozódó hőség miatt versenyzés nélkül is igénye lett volna bármelyikünknek. Szerencsére a pálya jó részére árnyékot vetettek az útszéli fák, így hőgutától nem kellett tartani. Persze a célegyenes és a célkapunál a köreinket számláló szervezők asztala nyílt terepen volt. Úgy éreztem jól halad az idő. Tetszett a tópart látványa, ahol lassan néhány horgász és kisgyermekes család telepedett le. A célkapunál pedig mindig nagy volt a nyüzsgés. A szurkoló családtagok, barátok egy tűzrakóhely melletti árnyas részen telepedtek le. 3 órás verseny végén néhány kedves szóval gratuláltam a megálló versenyzőknek, de többekről közülük kiderült, hogy a saját egyéni futásuk mellett csapattagként továbbra is érdekeltekJ Mivel saját hozott elemózsiát nem is készítettem magamnak a pálya mellé, a szervezők által biztosított gulyás vagy diós tészta lehetőségből az utóbbit választottam. Ezt elfogyasztva engedélyeztem magamnak egy 10 perces szünetet az újra pályára lépés előtt.

Ekkorra már minden arc ismerős volt. Bíztattuk egymást a pályán egy-egy kedves szóval, mosollyalJ 6 órások finise után azért lecsökkent a létszám és az eredményhirdetésük után többen elköszöntek és hazaindultak. A délutáni nap még elég forrón sütött, már vártam mikor megy az erdősáv takarásába. Egyre több vizet is ittam a túlhevültség miatt, míg étvágyam nem igen volt. Közben több gyerek és szülő-gyermek páros jelent meg mellettünk, akik a kötetlenebb jótékonysági futásra jöttek a délutáni hőség elmúltával. Mikor Ati visszatért a kirándulásáról, beszéltük hogy még mindig jó formában vagyok és tartom az 1. helyet a 12 órás mezőnyben. Kissé visszavettem a tempómból, de egy-egy rövid frissítőpontos kitérőn túl nem akartam megállni. A vetélytársak is egyre lassultak, volt aki a hivatalos masszőr segítségével regenerálódott, van aki végleg leállt a futással. Sötétedés előtt előkészítettük a csomagból a fejlámpámat és abban egyeztünk meg Atival, hogy biciklivel teker majd mellettem az utolsó órában. Bár a kör egy részén a közvilágítás is elegendőnek tűnt, a szervezők autókkal az út szélére és a kanyarokba parkolva reflektorokkal varázsoltak fényárt a végsőkig kitartó keveseknek! Bár biztos volt az előnyöm, úgy döntöttem illendő a pályán maradnom a verseny utolsó percéig és ezt szerencsére az erőnlétem is lehetővé tette. Jól kalkulálva az utolsó körök idejét 21 óra pár perckor értem el (utoljára) a célkaput. 46 kört teljesítve, azaz 105,8 km megtételével nyertem meg a férfi egyéni versenyt.

Sokan gratuláltak, ami nagyon jó érzés volt! Nem éreztem magam fáradtnak, de mire az eredményhirdetés elkezdődött, kissé lehűlt az idő én meg a forgatagban elfelejtettem átvedleni az izzadt mezből száraz ruhára. Minket egyénieket szólítottak elsőnek. Gyorsan felszaladtam a dobogó legfelső fokáraJ Négyünk közül a 3. helyezett időközben hazautazott, így a kép kissé hiányos. A kapott kupával a hónom alatt a 12 órás váltó díjazottaknak már a színpad elől tapsoltam. Mindenki szép teljesítményt tudhatott maga mögött e reggeltől estig tartó erőpróbán!

Köszi ezúton is a Szervező csapat lelkes, odaadó munkáját és Ati egész napi támogatását, ami megalapozta ezt a jól sikerült versenyt!

Ajánlom mindenkinek jövőre ezt a családias hangulatú futónapot, ahonnan már az első szervezéskor is kellemes élményekkel térhettünk haza.

VI. Zagyvamenti maraton 2013

2013 augusztus 25-én hatodik alkalommal rendezték meg a Zagyvamenti maratont Jászberényben. Sajnos az időpont választás több szempontból sem volt szerencsés. Egyrészt augusztusban várhatóan kánikula fogadja még az ideérkező futókat, másrészt a ledolgozandó szabadnapok miatt idén egy naposra csökkent a hétvége. Egy szombati munkanap után sokan úgy gondolhatták, hogy a vasárnapot inkább pihenésre fordítják. Na de az elvetemültebb futókat ez nem tántoríthatja el! :)
A felkészülés, az utolsó két hetet leszámítva egész jól sikerült. A végére azonban kisebb nyári fáradtság lett úrrá rajtam. Néha 5 km 'laza' futás úgy elfárasztott, hogy elképzelhetetlennek tűnt, hogy le tudtam futni ennek a tízszeresét nem is olyan régen. Reméltem, hogy futás közben azért majd megjön a futókedv, volt már erre is példa.

Reggelire a szokásos lekváros kenyér mellé még elfért egy túró rudi is, majd indulás a központba. Szeretem a rajt előtti nyüzsgést: felvenni a rajtszámot, ismerősöket keresni, váltani egy pár szót, bemelegíteni, vagy csak hallgatni, hogy ki milyen tervekkel indul neki a mai futásnak. Néhány verseny után már egész szépen kialakul az ismeretségi kör. Eleinte még senkit nem ismertem, mostanra még egy kisebb vidéki versenyen is könnyen találok beszélgetőpartnert. Andival ketten indultunk neki a maratoni távnak, és habár beszélgetni versenyen nem igazán szoktunk, mégis megnyugtató a tudat, hogy van társaság. A rajtnál elég szűk volt a hely, nehezen lehetett előzni, de elég hamar széthúzódott a mezőny. Eleinte nem is figyeltem merre kell menni, csak követtem a többieket. A terepviszonyok azonban egy kicsit megleptek. Igazából én voltam a hibás, nem készültem fel hova is megyek. Egy szimpla városi aszfaltfutásra készültem. Ezzel szemben az útvonal nagy része a városon kívül esett, a töltés mentén egy keskeny nyomvályúban kellett haladni. Volt benne aszfalt is persze, és egy bő másfél kilométeresen szakaszon még árnyékkal is lehetett találkozni egy erdei szakasznak köszönhetően. A rövidke erdei résztől eltekintve azonban nem igazán volt árnyék, ami egy augusztusi versenyen elég izzasztó élmény. Na persze lehet tréningezni a Hortobágy félmaratonnal! :)

Az útvonal elég jól fel volt festve, de azért egy-két pontnál elbizonytalanodtam, merre is kellene folytatni. Annál is inkább, mert elég sok ponton keresztezték egymást az útvonalak, és csak 2 kilométerenként voltak kitéve jelzőtáblák. Körülbelül 10km -nél elhagytam futópartneremet is, onnan még inkább magamra voltam utalva. Eleve nem tájékozódok olyan túl jól, de amikor három különböző irányban látok futni embereket, és én egy negyedik irányból érkezem... Meg ugye, mint említettem nem igazán néztem meg az útvonalat. Félmaraton után kerestem a kilométerjelző táblákat, hogy merre járhatok. Beletelt pár kilométerbe, mire leesett, hogy igazából két kört fogunk futni, szóval csak 21-ig számoztak. :) A frissítésekkel nem volt baj, 3-4km távolságban voltak elhelyezve, ami nekem bőven elég volt. Vizet, banánt lehetett találni mindenhol, amivel nagyjából el szoktam lenni akár egy maratoni távon is. Ezen kívül volt még sós/édes keksz, talán szőlőcukor, mazsola, poros izó (amiért annyira nem rajongok), néhol kóla, illetve egy helyen láttam dinnyét is.

A monotonitás tűrésem viszont próbára lett téve rendesen, a pusztában egyedül, melegben. Zenét persze nem vittem, mert minek ugye. Többet ilyet nem csinálok! Kis létszámú versenyre - persze ha nem autók mellett kell szlalomozni - kötelező. Nagyobb versenyeken nincs baj, ott mindig történik valami. Lehet követni másokat, nézelődni. Az egyedüllét aztán szép lassan bedarált, és a vártnál korábban, már 25 km környékén elhagytam magam. Utána már csak szenvedés volt. Elvétve összefutottam egy-két emberrel, de nem futottam senkivel hosszabban. Az utolsó 3 km-en ért utol egy lány, akivel a célig bekocogtunk. A sportpálya előtti kapunál végre megláttam a kis szurkolótáboromat, úgyhogy minden erőmet összeszedve 'besprinteltem' a végét. Persze ezt gondolom csak én éreztem sprintnek. :P

Tamás egy laza 3:37-es maraton után már bőven kipihente magát mire én beértem (4:10). Utána még befutottunk Andival (4:29) és Toncsoval (4:54) is. Megkóstoltuk a beharangozott babgulyást, ami nagyon jól esett, mert már eléggé kopogott a szemem. Meglepetésemre a csekély 2000 forintos nevezési díj még egy pohár sört is tartalmazott. Nem ez volt a legjobban sikerült maratonom, de most ennyire futotta. Nem sokkal később jött az eredményhirdetés. A maratoni távon viszonylag kevés induló volt, csupán 36 férfi és 10 női résztvevő. Ennek ellenére a versenyszervezők összesen 6 kategóriában hirdettek eredményt. Nagy örömömre első alkalommal én is felállhattam a dobogóra, méghozzá annak is a legfelső fokára. A motiváció megvan az elkövetkező edzésekhez, na meg persze versenyekhez is.

Maraton férfi 18-39	Maraton férfi 40-49	Maraton férfi 50-59
Bálint János - 3:25:39	Kovács Attila - 3:06:43	Darányi János - 3:39:06
Sal Gergely - 3:26:41	Papp Sándor - 3:22:53	Tigyi László - 3:39:56
Makkos Lóránt -3:33:38	Csontos Tibor - 3:30:43	Furcs Ernő - 4:41:53
Maraton férfi 60-	Maraton női 18-34	Maraton női 35-49
Frank Tibor - 4:06:47	Izsó Mónika - 4:10:41	dr Telepovszki Ágnes - 3:34:37
Ajkay Antal - 4:54:12	Zsigri Katalin - 4:10:57	Czégény Erzsébet - 4:19:49
		Bálint Éva - 4:20:54

Mindenkinek ajánlom, hogy próbáljon ki ehhez hasonló kis versenyeket is. Teljesen más hangulata van, mint egy tömegrendezvénynek. A szervezők szívüket-lelküket beleteszik a munkájukba, és ezt nagyon jó látni. Persze sokszor nem megy minden gördülékenyen, de a családias hangulat kárpótolja az embert minden fennakadásért.