Igen, jól látjátok - ismét jelentkezek, s már megint nem a "kétkerék"-ben, hanem a futásban :-)
2013.11.16-án részt vettem az első, chipes időmérős futóversenyemen, 7032 méteres távon.
Előzmények:
A Spar Danone Maratonka után kattogott az agyam, hogy meg kellene próbálni Siófokon a 7 km-t... Többször elolvastam a kiírást, s tanakodtam - aztán egyik pillanatban azon voltam, h benevezek, aztán azon, hogy mégsem kéne... Addig-addig olvasgattam a kiírást, míg végül - még októberben - beneveztem. Persze, mindezt titokban tartottam :-)
Aztán gondoltam, vmit futni is kéne addig - így november 2-án kitekertem a Margit szigetre és azon a borús délutánon - szintén titokban - lefutottam egy Margit-sziget kört. Az 5,4 km-hez 37 perc kellett.
A siófoki futás:
Magam sem gondoltam volna, h idén még futóversenyen indulni fogok... A héten szerdán árultam el a többieknek, hogy nem csak szurkoló leszek, hanem futni is fogok... Azt hiszem egy kicsit meglepődtek.
Pénteken mentünk már le Siófokra, én a bicajomat is vittem, mert tekerni is akartam. Gábor felajánlotta, hogy levisz autóval. Vacsi után beszélgetés, majd én lefeküdtem aludni - mert reggel tekerni szerettem volna.
Sikerült is időben felkelnem, s 7-kor elindultam. Nagyon nagy köd volt, néha csak az orromig láttam. Szántód volt az úticél... Sajnos a Balatonból semmit nem lehetett látni, meg a tájból sem, így nem fényképeztem. Visszaérve a szállásra reggeliztem, majd indultunk a délelőtti versenyre. Itt Anita, Virág és Gábor futottak, én szurkoltam. Virág és Gábor a két nap alatt maratont futottak párban, Anita pedig ma két részletben félmaratont. Gábor kezdte a váltó futást, de lefutotta a második kört is, kísérte Anitát :-) A célba érés után koccintottak a vizespohárral.
A futás után visszamentünk a szállásra, tészta-party volt ebédre... S közelgett a délutáni futás... Ebéd után leheveredtem picit, de aludni nem sikerült. Nagyon meleg volt a szobában, s nagyon száraz volt a levegő... Fél 3 körül összekészülődtünk, a délutáni távon 5-en indultunk: Virág, Anita, Gábor, Levi és én. Nagy köd volt és hűvős... de nem volt visszaút :-)
Bicajjal mentem ki a rajthoz, gyalogolni nem volt kedvem... Elég sok induló volt, mi a 4-es rajtzónába álltunk be. Készült a rajtnál egy csoportkép is :-) Igazából az volt a célom, hogy lefussam a távot, s szerettem volna 55 percen belül beérkezni...
3 szakaszban indítottak bennünket, mi a 2. rajtnál indulhattunk. Az első pár száz méteren együtt futottunk, jó volt látni, hogy örülnek és hitetlenkednek a többiek... Azt tudtam, h nekem végig saját tempóban kell futnom, így hagytam őket elmenni... Bekapcsoltam az mp3 lejátszómat, a Verebek (Kastelruther Spatzen) most is elkísértek... Útközben nézelődtem, s egy-két képet is csináltam... A szállásunk felé ment az útvonal, így ez a szakasz már nagyjából ismerős volt... A köd elég sűrű volt, sok mindent nem lehetett látni... Az első kilométer viszonylag hamar elfogyott, egy apuka a fiával futott mellettem - apuka azt mondta, h jó időt futnak... Gondoltam, ha nekik jó, nekem is jó... (a runkeeper tanúsága szerint 6:34 volt az első km). Elfutva a szállás előtt már 1,5 km-nél jártunk - utána jött egy jobbos kanyar, s már megvolt a 2 km is... (runkeeper szerint: 6:28) Majd jött egy újabb jobbos kanyar, s futottunk visszafelé... a harmadik kilométer is viszonylag gyorsan eltelt (runkeeper szerint: 6:31). Itt találkoztunk a Mikulással is, aki szintén velünk futott és csokit osztott a gyerekeknek, s elfutottunk a versenyközpont előtt... Kb. 3,5 km-nél a part felé kellett fordulnunk, s mivel a rajt/cél közelében jártunk, hallhattuk Péter Atti buzdítását is... A parton még nagyobb volt a köd, s itt picit lassultam is... (4. km 6:56 lett). Láttam pár hattyút is a vízben, érzésre az 5. kilométer tábla akart leglassabban elérkezni. A 4-5 km közötti távon csörgött a telefonom, a Húgom hívott... Érdeklődött, h túléltem-e a futást... Mondtam neki, h most futok, így gyorsan leraktuk - de jól esett a szurkolása :-) (runkeeper szerint 6:53 volt ez a km). A partról vissza az utcába egy füves szakasz is volt - aztán jött az a szakasz, ahol szembe futottunk a többi futóval - itt találkoztam Anitával, HAJRÁ-ztunk egymásnak és futottunk tovább... Az utca végében egy fordító, és már úgymond a "célegyenes" felé futottunk... Innentől kezdve már csak közelítés volt a célkapuhoz :-) A szembejövő sávban láttam, h valaki pacsizni szeretne, kiderült, h Levi az... Ezt nem értettem, hogyhogy Levi mögöttem van.... (runkeeper szerint 6:55 volt ez a km). A 6. km-t jelző táblánál elővettem a mobilt, megnézni az időeredményt... Nem akartam hinni a szememnek, 42 perc körül jártam... Vissza is raktam a zsebembe, hogy ez nem lehet, vmit biztos rosszul mért... Futottam tovább, már lehetett Attilát is hallani, s a ködben a célkapu órája is kezdett "piroslani". Próbáltam picit gyorsítani, hátha mégiscsak jól mért az az óra, és beérhetek 50 percen belül is... A gyorsítás jól sikerült, a 7. km-em lett a legjobb, 6:20. S innen már csak 32 m métert kellett futni :-) Bruttó időm a célfotó szerint: 50 perc 57 másodperc.Útközben nem álltam meg és nem is sétáltam... "Berni tempóban" futottam végig...
A célegyenesben Heni, Maya és Luca szurkolt, a célkapu után pedig Virág várt rám. Odamentem hozzá, gratulált, s együtt örült velem :-)
Felvettem a befutó csomagomat, leadtam a chipemet és átvettem az emlékérmet. Idén, a jubileumra tekintettel, mindenki kapott emlékérmet, aki lefutotta a távját. A többiek a hotelnél voltak, forralt borért álltak sorba. Gratuláltak a sikeres célba érkezéshez :-)
Kérdezték, hogy milyen volt, mit érzek... Mondtam, hogy lefutottam, s semmi különös... Nem volt olyan bizsergetős a célba érés, mint a bicajversenyen lenni szokott - de a szokásos mosoly nem maradhatott el... :-)
A Zebrák között ezen a távon 4. helyen végeztem: Gábor, Virág, Anita előttem ért célba, Levi pedig utánam nemsokkal.
Mivel hűvös volt az idő, így siettünk vissza a szállásra - én a bicajjal hamar visszaértem. Vacsora közben tudtam meg a hivatalos végeredményt - 206 nő ért célba, ebből 151. helyen végeztem nettó 47 perc 48 másodperces időeredménnyel. Elsőre, ennyi futással, nem is olyan rossz eredmény:
Itthon kíváncsi voltam a saját évjáratomra is... 5-en voltunk 1978-as lányok, s én lettem a 3. helyezett...
Most már ez is kipipálva, de a futás nem vonz továbbra sem... Nekem továbbra is a bicaj marad a fő sportom :-)
A vasárnap reggelt megint tekeréssel kezdtem, majd 11-től szurkolás a többi Zebrának: Heni és Feri félmaratont futott, Virág, Gábor, Miki és Bazsi párban futottak. Ádi is egyéniben indult, de csak egy kör fért ma bele a hosszú kényszerpihenő után.
Köszönet a szurkolásért, és biztatásért - s mindenkinek gratulálok a célba érkezéshez!
