Ha egy Zebra egyszer elkezd futni...

Januárban kezdődött, egy hideg, de verőfényes napsütéses reggelen...akkor sodort egy "véletlen" FőZebrával egy csordába...és akkor lefutotta velem a félmaratont. Akkor még nem tudtam róla semmit, a nevét sem, a futó múltját sem, SEMMIT! Csak együtt haladt velem, és szóval tartott, amíg el nem érte az aznapra kitűzött célját. Az én célom sehol nem volt ettől...7-8 km futás városnézéssel - gondoltam. Elhitette velem: képes vagyok rá! Bennem van a félmaraton! :) Nem is egy, több is...
Elkezdtem csíkosodni, eljártunk ZeBRaSzeRDázni...és rendszeres futás lett belőle. Jött a Farsang, ahol a legjobb futónak álcázva magam kenyai futónak öltöztem :) Aztán FőZebra csak annyit üzent: neveztünk a bécsi félmaratonra, ne maradj ki Te sem!
Nem gondolkodtam sokat, igent mondtam...a tavalyi Spar Maraton óta őrizgettem az esemény szórólapját. Szívem mélyén akkor dédelgettem, hogy ott leszek...de még mindig nagyon elérhetetlennek tűnt. Azért a Vivicitta 12 km-es távjáról átneveztem a félmaratonra, biztos ami tutti! :) Legyen ez lepróbálva, kvalifikálva...
És hogy hogynem, akadt egy maratont megcélzó szoba- és útitárs is mellém, ha a Zebracsorda szíve másfelé húzna...Biztosra akartam menni, ha már neveztem egy ilyen rangos eseményre! Szállást lefoglaltam, szobatársat lefixáltam.
És amikor csak lehetett, futottam...korábban már írtam: a Vivicitta sikerült!
De ez még nem garancia....2 hét múlva máris újabb FM!? Normális vagyok???? Azért akadtak kétségeim...de edzettem, hogy ki ne essek a ritmusból! Fájdalmaim voltak, lassú is voltam, de nem álltam le...
És eljött a nap, tele izgalommal előtte, majdnem lemondtam az egészet...a lámpaláz, a vizsgadrukk őrültséget is kihoz az emberből (vagy csak belőlem??). Sikerült meggyözni magam: felelős vagyok a társamért is, aki élete 4. maratonját futja, ebből a 2. nemzetközit. Ha másért nem, miatta mennem kell! Mert a "Zebra Csorda" más utakon járt...néha a Zebrák elkeverednek egymás mellől...
Arra az induláskor már gyanakodtam, hogy életem egyik legnagyobb élménye lesz talán...és így is lett! És hogy mennyi ZeBRa él Bécsben!!?? Ki hitte volna?? ZebraLány, zebratáskák, Zebresernyő (ne legyen rá szükség!)...
A táv teljesítése nem esett annyira könnyen/jól...de a közben/előtte/utána megélt élmények felejthetetlenné teszik ezt a hétvégét, ezt a császárvárosi kiruccanást!! A legfőbb üzenete: élni jó!!! :) BEFUTNI a célba!!! Mintha egy római császár elé futnék be a vörös szőnyegen egy arénába, a tapsoló emberek között...KATARTIKUS élmény! Találkozások, felfedezések, nosztalgia, nevetések, röhögések, beszélgetések, barátkozás, bolhapiac az EXPO-n, maratonosokkal teli város vasárnap kora reggel, a tömött U-Bahnok, a kamionok, az útszéli cheerleaderek, a zenék, dobosok...!!! A szembe futó kenyai team motorosokkal kísérve!!!!! Visítva tapsoltam nekik!!! A bolondos, jelmezes futók...felsorolhatatlan sok ÖRÖM!

Fel is kell dolgozni....nem korai máris leírni??? Nem tudom, vannak, amiket mindebből magamban őrizgetek....mai napig nem értem - igaz, csak tegnap történt :)- , hogy keveredtem oda, és hogy van mögöttem máris 2 félmaraton, ebből egy nemzetközi...Talán FőZebra tisztábban lát...ő hosszútávra tervez, hiszen maratonfutó...:)

Nyargalnál ZeBRaként az UltraBalatonon ??

Ha szeretnél részese lenni a nyár (de talán az év) legnagyobb futórendezvényének csatlakozz a ZeBRa Futóklub 2. 10 fős csapatába!!
Forma1-es csapatok is 2 vasat tartanak a tűzbe, vagyis 2 járgányt küldenek a ringre, innen jött az ötlet:) miért ne indítsunk 2 ZeBRa-teamet a magyar tenger köré!? Első váltónk (7fővel) már összeállt és benevezett (Nr:49.) a Non-Stop szekcióba, míg jómagam a Hihetetlennek tűnő Egyéni 212 kilire írtam be magam (Nr:10.), sőt vannak bicajos segítőink is:)
Szóval a vissza nem térő ajánlat, h. 2. váltónk tagjaként kerülj a Futók Forma1-ébe:
Június 30-július 1-i Non-Stop váltóban a 10 fő egyikeként átlag 21 kili jut rád, de ezt nem kell 1szerre megtenni, hiszen 3-6 km-es szakaszok végén szabadon lehet váltani 1mást.
Taktikát előre kidolgozzuk majd (ki futna éjjel, ki nappal, ki északi parton, ki a délin...) és addig a közös edzésekre is van még időnk a másikZeBRa csapatunkkal!


www.ultrabalaton.hu

Él a város! Viva la Citta, VIVICITTA!!

2 nappal vagyok túl egy olyan célomon, amit 2010 decemberében már fontolgattam. Nem emlékeztem, de a véletlen - amiben nem hiszek :) - úgy hozta, hogy tegnap az emailjeim között rábukkantam egy félmaratonra felkészítő e-edzésre...ennyit az álmokról!! Igenis valóra válnak...ha hiszünk benne, ha nem...mert ez nem volt egy annyira tudatos elhatározás csak egy vágy...

Hmmmmm...véletlen...nem hiszek benne, semmi nem történik véletlenül...pedig én véletlenül keveredtem idén januárban "korpa" közé és azóta is megesznek a disznók!! :) Olyan futócsoport szombat reggeli futásához csatlakoztam, akik aznap 23 km lefutását tervezték, és a kapkodásban ez elkerülte a figyelmemet. Belvárosi futás, 7-8 km - gondoltam. Na ez nem belvárosi, hanem városnéző futás volt UNESCO Világörökség Duna Panorámával, korzóval, hidakon átfutással, Gellérthegyi fotó stoppos panorámával, Citadellával, budai rakparttal, Tabánnal, Lánchíddal - egyszóval minden fontosabb látnivalóval megspékelve, melyet egy lightos Margitsziget örömkör koronáz meg. Ezt kb. 1 km körül súgták meg az előttem 6 perces kiliket futó elvetemültek, akik azóta a barátaim...de ezt akkor még nem is sejtettem. Futni akartam 6-8 km-t egy társasággal...ebből az lett, hogy 2 napja életemben először LEFUTOTTAM a 21,1 km-es félmaratoni távot hivatalos sporteseményen, a 27. T-Home Vivicitta Városvédő futáson. Mert azon a hideg szombat reggelen mellettem futott ez a ZebraKlub alapító Nagykövet, aki annyira érezte, hogy kell felvenni a ritmusomat, hogy azon a  januári napon nem hivatalosan, de teljesítettem a félmaraton közeli távot!!

Most meg olyan természetes,hogy a Vivicitta 21,1 mögöttem van, mint ahogy a boltban leveszek egy üveg lekvárt a polcról...csak attól nem fáj később a bal térdem, nem lesznek sebek itt-ott, ahol dörzsöl a ruha, és nem tör rám valami furcsa fáradtság és hiányérzet 2 nap múlva...ja, de!! csak az hízlal! :) Most viszont már a következő futáson morfondírozom, vajon hogy kell úgy beosztani az erőforrásaimat, hogy ne pörögjem túl??? Mert gellert kaptam, ez tényleg elkapja az embert...igen, evés közben megjön az étvágy!! ;))

Véletlen?  Biztosan nem, hogy épp április 1-jén, Bolondok Napján futottam először versenyen ezen a távon!! Egy kis őrültség kell a túléléshez!! Sivár lenne az élet egy Zebrának színes események nélkül...

Hideg szél volt, meg is voltam fázva aznap, de nincs mese, futni kellett. Doppingolt a tudat, hogy végre összeFUTok rengeteg ismerőssel, baráttal...és tudtam, hogy 2 Zebra Pozsonyban tolja maga mögé a maratoni távot...ők őrültek :) én csak félőrült vagyok :))

Bemelegítésnek szántam, hogy befutok a RAJTig, ez 2 km, de ólmosak voltak a lábaim, nem éreztem formában magam...de ott volt az elhatározás: meg kell csinálnom, ebből már nem lehet kiiratkozni...csak fel ne vegyen a záróbusz, csak be ne égjek, juujjj, de ciki lenne...! Ilyen dilis gondolatokkal "bíztattam" magam :)

Aztán az izgalomtól ide-oda hömpölyögtem, ölelések, mosolyok, egy szívbéli barátnő, akit ritkán látok, de akkor valószínűleg futunk ;) És aztán már nincs is idő, le ne késsük a rajtot, be az 5ös zónába, és mindjárt indulunk...a tömeg nem tetszik, nem jó így nekivágni, könyöklés, helykeresés, helyben járás...20as éveim koncertjeinek hangulatát idézi, de ez most nem esik jól, mennék...fejemben főZebra tanácsaival vágnék neki, de mindig közbejön valami, ami miatt ezeket nem vagy nehezen tudom betartani...

4 km-nél még mindig nem esik jól...ekkor mellém áll egy ismerős és azt mondja: veled futok, végig...na, neeeee!! Örülök is meg nem is...hogy tartom be a tanácsokat? Nem kellene fecsegni most, de azt meg hogy, ha párban futunk??? Emlékeztetgetjük egymást: ne beszélj! Tartsd a tempód! Követni szeretném a zöld lufis iramfutót (2:15), ő az én húzóemberem!!! lenne..., de egy kicsit mögé sodródom, nem is mindig látom...fogynak a kilométerek, ismerem magam, 10 km amit biztosan bírok! A többit már nem én csinálom, hanem valami földönkívüli erő lendít végig a távon - gondolom magamban.10 km-nél elkap egy érzés: meglesz, érzem: megcsinálom!!! Biztosra veszem, hogy nem adom fel!! Nem jók a táblák..15 km-es felirat a 10-es után a jobb oldalon..miért írják ki a visszakanyaródók távját nekünk is???? Bosszankodunk...s közben folyamatosan figyelem a szembejövök között az ismerősöket...integetek, ordibálok: HAJRÁÁÁÁÁÁÁ, X.Y.!!!, lelkesedek, lelkesítek, visítozok az örömtől!!!! De közben magamhoz térek: miért nem befelé figyelek? Miért másoknak akarok energiát adni, amikor most nekem van rá leginkább szükségem???? Ekkor kap el egy érzés, én ezt élvezem...haladok, nincsenek akadályok, csak egy cél, ahova el kell jutnom...kitárom a két karom és ordítok: Angyalok Városaaaaaa!!!! Repülünk!!!! IGEEEEN! Megérte Földre szállni, érezni a talajt a lábunk alatt! :)

Hideg pofaszél nehezíti az élményt, de mégis jólesik...szeretem a hűvöset...talán mert novemberben születtem?? ;) Nekidőlök kitárt karokkal a szélnek, átadom magam a dobok ritmusának...minden érzékszervemmel rögzítem a pillanatot!

14 km-nél játék!!! A kisfiam szülinapja...16 Edit nap...17 a szülinapom...18+...19 felnőtté válás kezdete...17nél leválik a kísérőm, fáj a térde...EGYEDÜL futok tovább!! Tudatosul bennem: erre egyedül is képes vagyok! Nagyon jó egyedül haladni a pesti rakparton...zene szól a Fortuna Hajónál, ahol az esküvőm volt 12 éve (azóta elváltunk)...ez is az életem része, a hajó áll, én továbbfutok, nagyon jó ezt mögöttem/magamban tudni...mindjárt vége, látom a zöld lufit!!! :))))

Hallom a szpíker hangját, nincs sok hátra...mégis a 20. kilométernél ordítok: tolják közelebb azt a 21-est!!!!!! :))))) Nevetünk...itt már sokan szurkolnak, rengetegen ballagnak hazafelé...és felbukkan egy kedves barát is köztük....kiszaladnék, átölelném, de nem veszíthetek az időmből :)))) Hatalmas integetéssel kell beérnünk (nem a célba!).

A célegyenesben szintén egy lelkesítőm vár, jó érzés, hogy vár valaki...nagyon kemény a vége...nem akarok átfutni a CÉLon...egyrészt mert vége lesz, másrészt mert fotóznak...nem szeretem...én ilyen furcsa állatforma vagyok...csíkos is meg nem is, extravertált is meg nem is, küzdeni képes is meg nem is...kiabálják a nevemet, hallom: Edit a Zebra Klub színeiben ér be a célba!! Nem is igaz, nem fekete-fehérben futok :))))) csak a pólómon vannak Zebrák...

Közben főZebra is eszembe jut...épp akkor írok mms-t neki, amikor ő Pozsonyban betrappol a célba. Véletlenül...épp akkor! :)

(Atyaég, ez kit érdekel rajtam kívül??? Mindegy, ha másnak nem, magamnak - és remélhetőleg a gyerekeimnek - örökre idevéstem ezt az Élményt.....)

Bolondoknapja Pozsonyban

Míg Edit és András a margitszigeti Vivicittán életük 1. félmaratonját teljesítették ZeBRaként (GRATULA!!), én Ferivel még egy tavalyi nevezéssel a pozsonyi maratont vállaltam be.
A - gyakran tévedő - időjósok bp-ihez hasonló hideg szelet ígértek, ami most pont bejött:( Így a korábbi hetektől eltérően naptej használat nélkül lehetett versenyezni, míg a sapka+kesztyű kombináció hasznosnak bizonyult a 4-5 fokban.
Szombaton felvettük a tutti Nike pólós:) rajtcsomagot, aztán körbejártuk a belvárost, felderítve a másnapi verseny macskaköves hajtűkanyarjait. Mivel tavaly teljesítettem már itt, otthonosan kalauzoltam Ferit a városban. Megtaláltuk a jópofa szobrokat, melyek közül talán a legnépszerűbb:

Tanulmányoztuk előre a térképet, frissítőpont helyszíneket másnapra. A versenyen egyéni maratoni-, félmaratoni indulók és csapatok egyszerre futottak a 21 kilis útvonalon, nagyobbrészt a Duna jobb partján, forgalom elől lezárt főútvonalon. A hídfeljárók és a dombra felfutás miatt némileg nagyobb szint van benne, mint az őszi SPAR Bp. útvonalban.
Együtt rajtoltunk és mentünk Ferivel kb. 5 km-ig, aztán én inkább lassítottam, mert nem akartam az elején szélben erőlködni. Mivel az erős szél végig kitartott, sőt 2x rövidebb hóvihar is színesítette a versenyt, átminősítettem magamban edzéssé a napot! Féltávnál 2 óra körül járt az óra, így az előző 7i (debreceni) célidőre kalkuláltam, ami pontosan teljesült is (4:16). Közben a futástól felhevülve nem éreztem, de 1 órával a cél után már kapart a torkom:( Szél+hó mellett a hideg frissítőitalok is ludasak benne, nomeg a hidegvizes zuhany a végén...
Beérve a célzónába örömmel vettem át az ötletes dizájnú érmet, aztán siettem az öltözőhöz, amit Ferivel találkozási pontnak egyeztettünk. Már átöltözve várt, boldogan újságolva, BSZM óta betegeskedés ellenére 3:36-os időt sikerült repesztenie!! Bizakodva tekint7 a bécsi maratonra, ahol talán már tavasz lesz...

Tavasszal kiszabadulnak a ZeBRák...

Kikeletkor mit csinál 1 Zebra? Lejut telekocsival Bajára, hogy futkározhasson egy csodálatos szigeten....És 2 Zebra? Ugyanezt, csak váltófutást is bevállal, mert együtt futni sokkal jobb!

Így keveredtem Bajára a futóbarátaimmal, kenyaiakkal, Zebrával, nagykövetekkel...ki mire büszke? J

Lehettem sofőr, ha már futni akartam, vezethettem a saját autómat nem működő ablaktörlő lapátokkal, koszosan, mintha egy szafariról érkeztünk volna épp...:) senkit nem érdekelnek ezek a részletek, futni mentünk, nem villogni...

5 futó barát,- akikkel legjobb reményeim szerint nem csupán futó barátságok születtek kb. 2 hónapja - remek hangulatban autózott Bajára, hogy félmaratont futhasson. A leggyengébb láncszem én vagyok, a félnek a felével, de nekem most ez is boldogság, mert a Vivicitta 21 km előtt remek „bemelegítés”...szó szerint az, mert száz ágra süt a Nap, csodálatos az idő Baján!!!! Igazi kikeleti klíma J és a táv első felét Tamás(főZebra) futja nekem, mert akivel eredetileg neveztem, szétfutotta magát a Szuperbalatonon...:)

Hömpölygök a tömegben, nézem hol vagyok, mi történik...élvezem! Minden percét!!! El sem hiszem, hogy Baján vagyok, hogy mindjárt futni fogok egy ismeretlen terepen, ettől kíváncsi és kicsit izgatott vagyok. Nehezen jutok pólóhoz, eredetileg kapok egy L-es gyerekpólót, felpróbálom, feszül...cseréljük M-es nőire inkább J ugyanúgy feszül...Szexi!-mondja a szervező, ebbe bele tudok törődni...

Ámulok, milyen csodálatos körülmények vannak itt a vízisportolóknak....hyperszuper öltöző, büfé, hol vagyok? Valahol Európában...mindenki nyüzsög, imádom ezt a nyüzsgést...leülök egy pillanatra – nem ücsörögni jöttünk! – és a plafonról egy kielboat lóg, mint dekoráció...kész vagyok...még az enteriőr is zseniális! Ja, és a női öltözőben ZeBRák a zuhanyfüggönyön...akkor jó helyen vagyok!!!! Hazajöttem J

Aztán indul a mezőny...fotózok, majd félreállok, várom, hogy a chipet felcsatolva nyargalásszak 9 km-t a célig...nézelődöm, hallgatom a szpíkert és remekül szórakozom!!! Mindenki jókedvű, tavasz van, azért jöttünk, hogy élvezzük...megvan az érzés! Nézem, ahogy érkeznek sorra a barátok, ismerős arcok...kattintgatok. Ámulok, milyen tempóban haladnak egyesek. Elkap egy érzés: ezt öröm nézni!!! Rengeteg lelkes ember (zebra?) futkározik, komolyan véve magát, de ha elhangzik a neve, mindenki integet, mosolyog! Ennyi jó fej egy helyen? És ennyi izmos kivillanó comb...nem kanyarodok el...:)

És jön a társam, akit váltok...chip fel...futás!!!! És jön a meglepetés, a legfürgébb, legkitartóbb Zebra azt mondja: veled futom le, nem a saját tempómban...ez nem lehet, hogy most is segít!! Még hevesebben ver a szívem..beszélget velem? Örömfutás lesz, ismerem az érzést...és meg sem állunk, futunk...nézem a tájat, hol vagyok? Lenyűgöz...fotóznék, de most nem lehet, nem lassulunk! Gyönyörű a Duna, a Sziget, a játszótér- eszembe jutnak a kicsi zebráim...ők most nincsenek velem. Hogy tetszene nekik...? Nem baj, most így van jól minden, futunk, integetünk a szembejövőknek, öröm az is – nekem – amikor leelőz Erzsi és szurkol...szeretek ezekkel az emberekkel lenni!!! Letisztulnak a gondolataim, kimegy belőlem a stressz, poénkodunk és küzdünk...együtt minden könnyebben megy!

Ők még nem tudják, hazafelé a kocsiban találós kérdést teszek fel: kinek a neve van kiírva a Petőfi-sziget csúcsán álló emlékhelyre? Senki nem tudja a választ! Mosolygok...igazi futók!!! Bezzeg én városnéző Zebralány vagyok...Türr István nevét megjegyzem...

Fogynak a kilométerek, de jön egy macskaköves emelkedő...áááááááá...legyűrjük? FőZebra végig mondja mire számítsak, hiszen neki ez a második köre...biztonságérzetet ad...beszélgetünk végig, még mindig nem hiszem el, hogy minden kamaszkoromban tanult futószabályt félredobtunk...semmi szabályos légzés, semmi görcsös kéztartás, nem tilos csevegni...a cél nem is a cél, hanem hogy KÖZBEN jólérezzük magunkat! Megvan az érzés, jó benne lenni...

Egyszercsak beérünk a célegyenesbe...mindjárt vége...akarom is meg nem is...egyéni rekord!!!!!! észre sem vettem, egyfajta flowban futottam...

Aztán jön az érem – nekem nem jár, de nem zavar, nem ezért jöttem! most még – és a barátaim közül többen dobogóra kerülnek. Büszke és boldog vagyok! Hogy keveredtem közéjük? Ennyire szerencsés vagyok? Vagy megérdemlem...?

Baján még a zebrák is halászlevet esznek...sorbanállunk, ez kevésbé tetszik, de mellettünk helyiek vannak, szóba elegyedünk...éljen a protekció!! A legszebb pontyszeletet választhatom...de főZebra morcos...hol a túróscsusza??? A zebrák nem szeretik a halat – mondja...és sehol az ígért túrós csusza...éhes J megérdemelné...nézi, ahogy kanalazom a ponythalászlét, nekem élmény Baján bajai halászlevet enni...ő fintorog...szurkolok, hogy kerüljön elő az a csusza!!!!! és láss csodát, érkezik egy kisebb szállítmány...azonnal szerzek egy tányérral neki...nem látom az örömöt az arcán, de megnyugszik. A Zebrák néha éhesek és olyankor zordak kicsit...kevéstől is kisimul az arcuk J

Viszont baj van...ha tavasz, akkor futás!!! Sűrű a program, el kéne érni Pesten egy debreceni vonatot, hogy főZebra eljusson a Rotary Maratonra.

Őrültségnek tartom, de épp ezért nagyon vonz is...Szabad a hétvégém, annyira mennék én is!! Süt a nap, nincs szél, megyünk már végre??? Nehezem indul a csapat, túl nagy az öröm a sok jó helyezéstől...igyekszünk alkalmazkodni. Közben kiderül, mehetek Debrecenbe. Juhéééééééé! Országjáró Zebra lettem!

Sietünk hazafelé, sztorizás, poénkodás megint, de már fáradtabb a csapat, vannak betegek is...így is csúcsformában!

A vonatot lekéstük, sebaj, megyünk tovább autóval, de már csak a Zebrák....előtte izzócsere, autómosás, egy kísérlet a Nyugatiban vonatjegy visszaváltásra...majd sötétben autózunk, hosszú az út, mégis rövid....élményből élménybe tartunk J

Öten várnak ránk, újabb Zebrákkal vegyülünk. Én vagyok a „friss hús”, jó lesz vigyázni, hogy elfogadjanak a kimondott/kimondatlan szabályaik szerint...izgulok, de igyekszem leplezni...ugye befogadtok? Zebra vagyok én is...

Hajnalban fekszünk, óraállítás miatt veszítünk 1 óra alvást, mégis korán kelünk...fáradt a többség, de hömpölygünk a sátrakhoz a rajtszámokért....HURRÁÁÁÁÁÁÁÁ! Ma is futhatok egy keveset váltóban! Új emberekkel, de érzem, jó helyen vagyok köztük...kedvesek, nem érzek semmi súrlódást...sokszor elkóborolok mellőlük...autonóm vagyok, nézelődöm, nagyon élvezem! Hogy kerültem most meg ide? És rengeteg az ismerős Budapestről! Boldogságot érzek...mindannyian ezt szeretjük? Hogy mint egy desszantos, bevetődünk és futunk??? Igen, igen és igen! 10-12 éve álmodoztam erről, hogy majd így fogok élni...és most megtörténik...nem találok szavakat...

Sétálgatok, nagyon jó egyedül is, nézem a futókat, ábrándozom...kikapcsol, megnyugszom...várom, hogy válthassam Tamást...tegnap már sikerült, ma is menni fog! Ő persze megy tovább, maraton alatt nem áll meg J most nem lassul hozzám, megkönnyebbülök...nem akarom visszahúzni...öröm látni, ahogy halad, teljesít...futok egy kört a Nagyerdőben, elvarázsol...kopácsol a fakopáncs, rügyeznek a fák, bokrok, átfutok a Vidámparkon...övön aluli az Elvarázsolt Kastély a hordóval...imádtam kislány koromban Pesten...hol vagyok? Csodaországban? Futok tovább, mellettem víziló mászkál a medencéjében, újabb „lövés”...imádom az állatkertet a kicsi zebráimmal...hol vannak ők? Miért nem látják ezt??? Meglátom az Aquaparkot is...van itt Csónakázó tó is...ez már sok a jóból!!...lelkiismeretfurdalás kap el...elérzékenyülök...mások is így futnak? Ennyi érzéssel feltöltve???? Elhatározom, elhozom ide a kicsi zebráimat. Megnyugszom...lesz még rá alkalom. Most én vagyok szabad!!!!!! ÉLVEZEM!

A váltópontnál átadom a chipes rajtszámot...fáradt vagyok, euforikus állapotban...Tamás még sokáig fut...várjuk, hogy meglássuk, bíztassuk, támaszt adjunk neki...jelét sem adja, hogy szüksége lenne rá! Mégis öröm látni a kitartását!

Megint elkóválygok, élvezem a szabadságot! Arra megyek, amerre kedvem tartja...szuper! Leülök, odajönnek hozzám beszélgetni...van, akinél bűvöskocka van...újabb nosztalgia! lecsapok rá, versenyt nyertem 11 éves koromban veleJ aztán beszélgetni kezdek egy sráccal, meséli az idejét, szuper jót ment, 2:50 körüli maraton...később szólítják a bronzéremért a dobogóra...nem lehet igaz! megint a legjobbak közé keveredtem? Kitől kapom ezt az ajándékot??

FőZebra is befut lassan...közben élvezem a napsütést!

Öröm látni, hogy végigcsinálta...bár nem voltak kétségeim! Ő egy kitartó, megállíthatatlan kilométer faLÓ, igen nem is Zebra, hanem Ló, vagy ahhoz hasonLóóóó J