Ha egy Zebra egyszer elkezd futni...

Januárban kezdődött, egy hideg, de verőfényes napsütéses reggelen...akkor sodort egy "véletlen" FőZebrával egy csordába...és akkor lefutotta velem a félmaratont. Akkor még nem tudtam róla semmit, a nevét sem, a futó múltját sem, SEMMIT! Csak együtt haladt velem, és szóval tartott, amíg el nem érte az aznapra kitűzött célját. Az én célom sehol nem volt ettől...7-8 km futás városnézéssel - gondoltam. Elhitette velem: képes vagyok rá! Bennem van a félmaraton! :) Nem is egy, több is...
Elkezdtem csíkosodni, eljártunk ZeBRaSzeRDázni...és rendszeres futás lett belőle. Jött a Farsang, ahol a legjobb futónak álcázva magam kenyai futónak öltöztem :) Aztán FőZebra csak annyit üzent: neveztünk a bécsi félmaratonra, ne maradj ki Te sem!
Nem gondolkodtam sokat, igent mondtam...a tavalyi Spar Maraton óta őrizgettem az esemény szórólapját. Szívem mélyén akkor dédelgettem, hogy ott leszek...de még mindig nagyon elérhetetlennek tűnt. Azért a Vivicitta 12 km-es távjáról átneveztem a félmaratonra, biztos ami tutti! :) Legyen ez lepróbálva, kvalifikálva...
És hogy hogynem, akadt egy maratont megcélzó szoba- és útitárs is mellém, ha a Zebracsorda szíve másfelé húzna...Biztosra akartam menni, ha már neveztem egy ilyen rangos eseményre! Szállást lefoglaltam, szobatársat lefixáltam.
És amikor csak lehetett, futottam...korábban már írtam: a Vivicitta sikerült!
De ez még nem garancia....2 hét múlva máris újabb FM!? Normális vagyok???? Azért akadtak kétségeim...de edzettem, hogy ki ne essek a ritmusból! Fájdalmaim voltak, lassú is voltam, de nem álltam le...
És eljött a nap, tele izgalommal előtte, majdnem lemondtam az egészet...a lámpaláz, a vizsgadrukk őrültséget is kihoz az emberből (vagy csak belőlem??). Sikerült meggyözni magam: felelős vagyok a társamért is, aki élete 4. maratonját futja, ebből a 2. nemzetközit. Ha másért nem, miatta mennem kell! Mert a "Zebra Csorda" más utakon járt...néha a Zebrák elkeverednek egymás mellől...
Arra az induláskor már gyanakodtam, hogy életem egyik legnagyobb élménye lesz talán...és így is lett! És hogy mennyi ZeBRa él Bécsben!!?? Ki hitte volna?? ZebraLány, zebratáskák, Zebresernyő (ne legyen rá szükség!)...
A táv teljesítése nem esett annyira könnyen/jól...de a közben/előtte/utána megélt élmények felejthetetlenné teszik ezt a hétvégét, ezt a császárvárosi kiruccanást!! A legfőbb üzenete: élni jó!!! :) BEFUTNI a célba!!! Mintha egy római császár elé futnék be a vörös szőnyegen egy arénába, a tapsoló emberek között...KATARTIKUS élmény! Találkozások, felfedezések, nosztalgia, nevetések, röhögések, beszélgetések, barátkozás, bolhapiac az EXPO-n, maratonosokkal teli város vasárnap kora reggel, a tömött U-Bahnok, a kamionok, az útszéli cheerleaderek, a zenék, dobosok...!!! A szembe futó kenyai team motorosokkal kísérve!!!!! Visítva tapsoltam nekik!!! A bolondos, jelmezes futók...felsorolhatatlan sok ÖRÖM!

Fel is kell dolgozni....nem korai máris leírni??? Nem tudom, vannak, amiket mindebből magamban őrizgetek....mai napig nem értem - igaz, csak tegnap történt :)- , hogy keveredtem oda, és hogy van mögöttem máris 2 félmaraton, ebből egy nemzetközi...Talán FőZebra tisztábban lát...ő hosszútávra tervez, hiszen maratonfutó...:)