1 napra csak a HÖLGYEKÉ a Margitsziget

Május 20-án egyedi futóeseménynek adott otthont a Margitsziget több szempontból is:
-a több ezer résztvevő 99,99 %-a NŐ volt :) ,kivétel néhány apuka, vagy beöltözött kakukkfióka!
-kb. 90 %-uk piros egyenpólóban szerepelt, nem épp megkönnyítve a drukkolni, vagy fotózni próbálók életét :)
-ZeBRa klubunk az eddigi legnagyobb létszámmal szerepelt versenyen !!
-én csak szerveztem és szurkoltam a Hölgyeknek /na jó 1 kicsit kocogtam is Velük:)  /
-és mint reggel Kocsis Árpival megállapítottuk a sportos Hölgyeket látva, ez az év LEGSZEBB BSI rendezvénye :)

Korán kimentem reggel a Margitszigetre, hogy még fussak 1 kört a többiek kiérése előtt, de a 10 órás rajtra özönlő lányokat látva, már gondoltam, hogy esélytelen. Így elkocogtam a sziget Árpád híd felőli végén lévő rendezvényközpontba felmérni a helyszínt. Beköszöntem BSI ismerősökhöz, és kezdtem csörgetni az úton lévőket, ki mikor ér oda...
Rögtönöztünk még a 3,5 km rajt előtt Luca rajtszámával, aztán kis bemelegítő kocogás és indult is a rövidebb táv. Én a startnál integetés után elszaladtam a félút utáni fordítóponthoz, hogy ott biztassam majd a lányokat. Sok ismerőst megszólítottam a több ezres tömegben, bár valószínű nem mindegyiküket. Nekem sikerült árnyékban állnom, de éreztem az egyre forróbb levegőt, ami tovább növelte a kihívást a futók számára! Heni nagyon az elején suhant el előttem erős tempóban:) Amint megjött Bogi és Virág, elkísértem Őket az utolsó km-en a célegyenes kordonos bejáratáig.
7,5 km-es szám kezdéséig még volt fél óránk, amíg próbáltam megkeresni a tömegben a többi indulónkat. Edittel a Futónagykövetes sátornál találkoztunk, majd - vicces egymásnak háttal mobilozgatások után - Fati és Heni is előkerült.  Hamarosan kezdődött a nagyszínpad előtti aerobikos bemelegítés. Nekem fárasztónak és hosszúnak tűnt futás előttre, de a tömeg élvezte!
A rengeteg induló miatt rajtzónákat alakítottak ki a tervezett sebességnek megfelelően. Így mindenki a rajtszámán látható színjelölés szerinti blokk felé vette az irányt a hömpölygő tömegben. A start percekig tartott és nem is sikerült észrevennem mindenkit, amint elszaladt előttem. Szurkolni a délelőtt már bevált pontra siettem, hogy mindkét körben segítsem a csapat tagjait. 12:30-as indulás nem tűnt kellemesnek, hisz durvább lett a meleg a fő távra. A mezőny már az 1. körben is tagoltabb volt, mint a korábbi 3,5 km-en. Anitát pillantottam meg elsőként, aztán sorban a többi nevezőnk is elsuhant előttem:) Az élmezőny hamar odaért a 2. körbe, majd  figyeltem ki mikor bukkan fel. Virág volt az első és már a célig meg is tartotta az előnyét. Többen felismertek-üdvözöltek a futók közül, a futónagykövetes meznek köszönhetően! Ami viszont fekete színe miatt nem volt hálás a fülledt melegben. Így örültem már, amint Fati mellett kocoghatok kicsit a pályán, egyúttal Őt is segítve a cél felé az utolsó száz métereken!
Mindenki büszkén érhetett célba és jött a megérdemelt frissítés majd pihenés:)
Sokáig csevegtünk még a nagyréten meglelt ismerősökkel, majd egymástól elköszönve ki hazafelé vette az irányt, vagy további futásra vállalkozott...

Prága maraton 2012.

Ebben az évben ez volt a 7-ik maratoni futásom, de ami a legfantasztikusabb, hogy sikerült új egyéni csúcsot elérnem a 3:18:01 idővel. Szóval sikerült megjavítanom a tavalyi Bp. SPAR-on elért 3:27-et.
Az előző 6 futásomat, ahol a tendencia mindig javuló volt egy jó alapozásnak érzem, de ehhez ez kevés lenne, ha nem fogok ki aznap egy ilyen remek formát is. Szombat reggel 9:30-kor Tamással vonatra szálltunk Prága felé. Kellemes idő volt itt Bp-en, de az előrejelzések nem voltak túl biztatóak, ugyanis hűvös-esős időt jósoltak vasárnapra. Egy 7-órás vonatozás után 16:30-kor érkeztünk meg Prágába, és már csepergett, a melegítőfelső is jól jött. Az utazás kicsit fárasztó volt, de olvasással és szunyókálással töltöttem. Tamás csak olvasta a kedvenc hetilapját. Nem ismertem a várost, nem így Tamás, aki jól ismeri. Így hát elindultunk a szállásunk felkeresésére. Útközben felvettük a rajtcsomagokat, benne a rajtszámmal, reklámokkal, csecsebecsékkel. A mez fizetős volt, nekem nagyon tetszett a színe ellenére is (narancs-piros). 19 órára már volt szállásunk, tehát irány a város! Kicsit később sötétedik mint itthon, kb. 30 perccel. Az óváros és a vár felé vettük az irányt és a Károly hídon át a másnapi maraton rajt-cél helyszínét is megnéztük, és a híres Vencel teret. Egyébként itt voltak másnap az öltözők felállítva. A városnézés hosszabbra sikerült és eléggé fárasztó gyaloglás után 23:00-ra érkeztünk vissza a szállásunkra. Vacsora meg egy prágai sör után már aludtam is, egy ilyen fárasztóra sikerült nap után.

 

Reggel 6-kor ébredés, és 7-kor elindultunk a szállásról. Metróval mentünk, gyalog kb. 3 km lett volna, de a tegnapiak után nem volt kedvünk hozzá. Leadtuk a csomagokat, majd Tamással bemelegítésként körbefutottunk pár utcát a Vencel tértől a rajt helyszínéig.Tamás nem volt túl elragadtatva az útvonaltól, különösen a macskaköves részektől, és a villamos sínes szakaszoktól. Az időjárás nem volt annyira rossz, sütött a nap, csak hűvös volt. Rövidnadrágban és szélkabátban indultam el, de sokan csak mezben futottak. 9- kor eldördült a rajt, és kb. 5 perc után már kint voltunk a pályán. Kb. 7000 egyéni induló volt. Az első km-t közösen tettük meg, majd jó utat kívánva Tamásnak elindultam a saját tempómban. Nagy volt a tumultus az utcán, ezért hogy ne veszítsek időt jobbára a szegélyen, meg az út szélén futottam kb. 15 km-ig. Ezután már a mezőny széthúzódott, jól lehetett haladni. Ami nagyon meglepett, hogy rengeteg együttes zenélt Nekünk, és zömében rock-ot. Nagyon tudott tuningolni, még csehül is! A futás nagyon jól ment kb. 33 km-ig, itt éreztem hogy kezdek fáradni, és egyre többen haladnak el mellettem. Igyekeztem terelni a figyelmemet a fáradságról, szerencsére csak fáradságnak nevezném, és próbáltam kapaszkodni, hogy ne lassuljak be nagyon. A futás alatt nem szoktam az órát nézni, szándékosan, de előre elterveztem, hogy 40-nél megnézem. Éreztem, hogy nagyon jó még most is a tempóm, szóval 3:07-et láttam. Átfutott rajtam a sikerérzés, most már 100% voltam, hogy teljesülni fog, amit igazán még kijelenteni sem mertem, azaz 3:20 alatti időt elérni! A célba 3:18:01-es idővel érkeztem be. Nagyon jó érzés volt, hogy sikerült megcsinálnom!!! Kis séta után következett az érem, majd folyadék fogyasztás. A tusolás nem volt valami jól megszervezve, ezért beértem a derékig hidegvízzel. Majd átöltöztem, és vártam a Tamást. Beért, gratuláltunk egymásnak, majd miután átöltözött, indultunk is a pályaudvarra, mert 1 óra múlva már vonaton kellett volna lennünk (de késett 30 percet, Bp-ig 50-et). A visszaúton próbáltam az eseményeket feldolgozni, és az élményeimet-élményeinket átbeszéltük. Volt rá bőven 7 óránk.
A következő maratonom majd Keszthelyen lesz május 27-én. Már kitűztem az újabb célt, és kíváncsi vagyok, hogy képes leszek-e ezt az időt űberelni?


 - Feri - 

Zebrák Bécsben

Egy kicsit elkéstem ezzel a beszámolóval (pont 1 hónapot), de jobb később, mint soha.

A verseny előtti nap (14-én) utaztunk Bécsbe. Odaértünk a szállásra, amit nem foglalhattuk el egyből, várnunk kellett fél 2-ig. Tomi, Feri, Ádám és Gábor addig felvették a rajtcsomagokat. Mire visszaértek, elfoglalhattuk a szobákat. Lepakoltunk, aztán elindultunk felfedezni Bécset. Bejártuk a várost, elmentünk a főtérre is, ahol hatalmas tömeg volt.

  

Miután visszaértünk a szállásra, beültünk vacsorázni. Ekkor tudatosodott bennem, hogy holnap tényleg le fogok, legalábbis megpróbálok lefutni 21 km-t.

Másnap negyed 6 körül keltem, elég könnyen felébredtem. Negyed 7-re mentünk le reggelizni. Reggeli után mindenki visszament a szobájába összepakolni, és háromnegyed 8-kor találkoztunk lent. Elindultunk autóval a rajt felé. Az idő borús volt, de nem esett (még) az eső. Mikor odaértünk, bemelegítettünk, majd szétváltunk: a csapat gyorsabbik fele átment az előrébb lévő szektorba. Tomi és Feri a maratoni távon, míg Anita, Ádám és én a félmaratoni távon indultunk. Voltak fotósaink és szurkolóink is.J

A rajt 9-kor volt, de csak 9:15 körül tudtunk elindulni, mivel annyian voltak, és mert a legutolsó szektorban voltunk. Mögöttem nem olyan sok ember, előttem 30ezres tömeg volt… Elrajtoltunk. A hangulat teljesen más volt, mint az eddigi versenyeken, amiken részt vettem: nem volt közös bemelegítés és szpíker sem. Először egy hídon kellett átfutni. Az első pár km nem esett annyira jól, aztán kezdtem belejönni, és a 8. km már nagyon jó volt. A 11. km megint kicsit nehezen ment, de mikor túljutottam ezen, szinte csak úgy "repültek" a kilométerek. Mindössze kétszer álltam meg frissítőnél, mivel volt nálam egy kis flakon, amiben vittem vizet. A terep sík volt végig, csak 1-2 emelkedő volt benne, de az kellett is bele. Voltak kilométerek, amik okoztak nehézségeket, de a zene (amit fülhallgatóval hallgattam, nem pedig az, ami a hangszórókból szólt!) és a verseny előtti biztatások segítettek túljutni a nehezebb pillanatokon.

A beérkezés fantasztikus volt a vörös szőnyegen! J Továbbsétáltam és megkaptam az érmet (az első érmem futásért!) és a befutócsomagot egy tarisznyában.

A bruttó időm 2:28, a nettó pedig 2:12 lett. Felejthetetlen élmény!

Jöttünk, láttunk, fröccsöztünk:)

Szekszárdon ma 3. alkalommal fut6ták az elszántak a legnehezebbnek hirdetett hazai félmaratont, a Borvidéket. Kisebb változtatásokat minden évben tesznek a szervezők az útvonalba, de ez nem a könnyítést, inkább a még emlékezetesebbé tételt szolgálja!
Rémisztések ellenére ma is szép mezőny gyűlt össze a csendes kisvárosban, hogy szeles napsütésben futkoson fel, s alá a dombokon. Vagy vérmérséklet szerint kipróbálja a helyi szurkolók által kínált házi fröccsöket:) Startcsomagban és célban kapott helyi borok mellett ezen egyedi frissítési mód ugyanis a Borvidék futás egyedisége!
Pestről negyed9kor startoló közvetlen járatot 3 ZeBRa mellett 1 rutinos vendégFutóval sikerült megtelteni. Bár időben értünk a regisztráláshoz, a pontban déli startra tekintettel a kiadós ebéd ma (is) kimaradt. Zsíroskenyér vörösborral, plusz az otthonról hozott finom házi sütik csak a célbaérkezőknek dukál:)
Választható egyéni és váltó kategóriák közül Adri és Edit 12,5, míg Andi és én 21 kilire vettük ma a bátorságot! Már indulás előtt rengeteg ismerőssel találkoztunk össze. A tűző nap mellett ezis szívet melengető érzés, ahogy megannyi vidám futó cimbora örül meg 1más újra látásának; mint mindig:)
Csapatkapitány verseny eredményhirdetése után nem sokkal neki is vág6unk. Jönnek a város emelkedő utcái, aztán 8. kilinél átfutás lefelé a kék rajt/cél szőnyegen; nekünk ez csak 1 állomás. Már eddig sem volt sétagalopp, ami ünneprontásnak tűn7 Anyák napjára, de akik ide neveztek, Ők másfajta Anyák. Az év e napján sem rettennek meg a teljesíménytől!!
Kb. 2 kili vízszintes után nézhetünk az ég felé, mert emelkedők következnek! A "hírhedt" kilátó előtt válik ketté a 12-es és 21-es táv. Előbbinél közeledik a megpróbáltatás vége, míg félmarcsin most kezdődik csak igazán:( Szőlőhegy betonútjai kanyarognak durván fel és le, aztán még 1 párszor ugyanez pepitában! Itt nem szégyen belesétálni, csodálni a tájat, vagy csevegni a régi-új ismerősökkel. 1más biztatása sokat segít a kortyolgatott izó vagy vizecske mellett. Az utolsó frissítőnél kell a legmagasabb dombot (kilátó) megjárni, de innen már lefelé vezet az út:) Bicajjal vagy szánkóval persze gyorsabb lenne, de a lábakkal azért mindenki óvatosabban tolja. 1-2 kanyar a főtérig és már sorolja is neveinket a szpíker; Megint Célba Értünk:))
Pár zsíroskenyér befalása és a dobogós barátoknak gratulálás után alig fáradtan és vidáman utaztunk haza...S már keressük a következő alkalmat :)