FélBalaton SzuperMaraton csapatban

Közel két éve futok rendszeresen és mióta először hallottam a balatoni Szupermaratonról, azóta szerettem volna részese lenne ennek a fantasztikus versenynek. Ennek most jött el az ideje. J A Félbalaton Szupermaratonra, neveztünk be 3 fős váltóban, a legjobb csapattal, Hangya Andrea és Tóth Gábor részvételével. A táv két nap alatt Badacsony- Balatonfüred-Siófok.

A verseny maga 4 napig tart, azaz már csütörtökön elkezdődött. Siófokról indult a mezőny, Fonyód volt az első napi cél, majd pénteken Badacsonyig dacoltak az időjárás körülményeivel a futók. Járosi Tomi, a legnagyobb Zebra természetesen nem hagyhatta otthon a futócipőjét, már csütörtök délelőtt Siófokon várta, hogy eldördüljön Peti Atti rajtpisztolya J

Viszont az időjárás nem volt kegyes a futókhoz sajnos. Viharos erejű széllel kellett megküzdeni, itthon aggódva figyeltük, hogy merről fúj a szél. Mikor csütörtökön délután Tomi felhívott, hogy minden rendben, teljesítette az első napot, nagy volt a megkönnyebbülés. Pénteken sajnos még rosszabb idő köszöntött a futókra, de a Mi Zebránknak ez sem jelentett akadályt nagyon J

Péntek kora délután a csapat is elindult, hogy új lendületet és biztatást adjon Zebránknak, na meg persze, szombaton minket is várt Badacsony.

A táv 3 felé volt osztva a szombati napon, Badacsony-Révfülöp, Révfülöp-Fövenyes, Fövenyes-Balatonfüred.

Reggel úgy tűnt, hogy az időjárás kegyes lesz hozzánk. igazi futóidő volt. Én az első szakaszt vállaltam, Tamással együtt rajtoltunk, jó hangulatban, beszélgetéssel teltek az első kilik, majd egy kicsit rákapcsoltam és lehagytam J

Révfülöpön Andi várt (rá 17 km), ahol gyors váltás után a szombati 13,5 km távom után „csalódott” voltam egy kicsit, hogy már vége is van, mert olyan hirtelen feltűnt a cél, hogy először észre se vettem J

Fövenyesen Gábor vette át a „dugókát”, majd Balatonfüreden a Tagore sétányon elkészült róla a befutó fotó 13,1 km után J

Visszatértünk a füredi szállásunkra, gyors zuhany egy kis délutáni szieszta következett, Tomi és Erdei Feri is átjött megbeszélni a nap eseményeit. Mindenkinek szuperül ment a futás és abban megegyeztünk, hogy az elveszett kalóriákat pótolni is kell.

Én ismerőseimmel találkoztam és jó pár szeletet ettünk az országszerte méltán dicsért Hatlépcsős nevű helyen a velős pirítósból, míg a többiek egy másik helyen némi pizza kíséretében töltötték az estét.

Vasárnap kora reggel viszont leesett a hó, amit csípős, fagyos szél kísért, így nekünk is kijutott a „jóból”, de annál elszántabbak voltunk. Minden ruhát magunkra vettünk, a szél-és esőálló öltözetet nem hagytuk otthon szerencsére.

Vasárnap más sorrendben futottunk, mint szombaton. Andi kezdett, Balatonalmádig dacolt a szembeszéllel, hóval, 16 km-en keresztül. Sajnos a nap legrosszabb időjárása volt reggel, de Andi hősnőként ért célba, ahol Gábor váltotta, hogy közel 19 km-en keresztül dacoljon az elemekkel. Megdöbbentő volt látni a váltóhelyen, hogy a mindenkinek az arcára fagyott a mosoly, szó szerint, némely superman-nek a szakálláról is jégcsapok lógtak!

Így Gábornak sem volt könnyű dolga, de sikeresen befutott Balatonakarattyára, ahol én váltottam, hogy Siófokig a közel 16 km-es táv végére érve, a verseny célkapujában ünnepelhessünk. Szerencsére az időjárás jobb lett, már nem esett a hó, és hátszél lett közben. Bár a küzdésből nekem is kijutott, rögtön egy dombot kellett legyőzni, de végül nem volt olyan nehéz, mint elsőre gondoltam. Balatonvilágosnál a dombtetőn páratlan kilátás tárult elém, lenyűgözőt a panoráma. Legszívesebben megálltam volna pár percre/órára és csak gyönyörködtem volna a Balatonban. Mivel a reggeli hideg idő miatt, dupla nadrág volt rajtam, de futás közben és az idő jobbra fordulása miatt nagyon melegem volt, így az utolsó frissítő állomáson egy laza mozdulattal levettem egy egyik nadrágomat, nyakamba tettem és az utolsó kilométerek már könnyebben mentek. Bár Siófokon a Baross Gábor utca rettentően hosszú, azt hittem sose lesz vége J Mivel a mezőny nagyon szétesett, se előttem, se utánam senki nem volt szinte (vagy csak én futottam túl gyorsan, hogy mindenkit leelőztem? J) így énekléssel töltöttem el a Baross utca végtelen métereit. J Vagy az éneklés miatt  nem mert senki a közelembe jönni? J

Mikor megláttam a célkaput, megint sajnáltam kicsit, hogy máris vége a versenynek, és az utolsó 100 métert egy sprinttel zártam, így fejeződött be a Zebrák nyargalása a Balaton körül.

Siófokon a célkapunál kedves ismerősöm várt forró teával és pálinkával, ami igazán jól esett a két napos verseny után. J

A versenyközpontban, a Magistern Hotelben átvehettük a részvételért a nagyon szép érmeket, csapatfotó is készült, így lett hivatalosan vége a balatoni Szupermaratonnak.

Életre szóló élményekkel gazdagodva tértünk haza, és abban biztosak vagyunk, hogy jövő márciusban ismét a Balaton körül fogunk száguldani, remélhetőleg, tavaszias, meleg időben.

Ha nem, az se baj, egy Zebrának semmi nem lehet akadály! J

Hatalmas gratuláció és maximális tisztelet Tamásnak, hogy 4 napon keresztül, dacolva minden körülménnyel célba ért és megkerülte a Balatont!

-Heni-

6. Balaton és félBalaton kör

Évek óta egyre több ultra- illetve váltófutó veszi birtokába március 4 napjára a Balaton körüli bicikliutat. Idén 21-én indult Siófokon egy új helyszínről a 4 napos mezőny, hogy 24-én vasárnap  ugyanitt érhessen célba. A félBalaton teljesítők szombat-vasárnap szerepelnek Balatonfüred és Siófok közt. Persze 1-1 napi futásra is lehet jelentkezni, ami mindenképp hosszabb a hagyományos maratoni távnál.

A csütörtöki rajthelyszín eltolása miatt az első nap 2-3 KM-rel több lett, mint előző években, cserébe az utolsó napi táv ennyivel rövidebb! Bár a reggeli eső a 11 órás rajt előtt elállt és a nap folyamán végig megúsztuk, sokan esőre készülve "túlöltözték" a futást. A viharos szél mindenkit lassított, pláne a közvetlen vízparton haladó szakaszok esetén. Futók a bicajos kísérőket "sajnálták", míg a kerekesek a futókat:) És senki sem cserélt volna a másikkal.
Persze az erre nevezők többsége az elmúlt hónapokat edzéssel töltve már felkészült minden eshetőségre, hogy dacolva az időjárás viszontagságaival megtegye a napi távot. Ami ahogy utólag beszéltük, a rengeteg pocsolyát kerülgetve valószínűleg meghaladta a hivatalosan írt KM-eket, de sebaj...
Péntek reggeli után jött a csomagolás, hiszen estére már BFüreden lesz a szállás és versenyiroda helyszíne. Napi táv a 4 nap leghosszabbja: 53 KM. Ráadásul a vége a Szigligeti vár tövébe visz fel! Miután átbuszoztunk a fonyódi MÁV állomásnál lévő rajthoz és megláttuk a sűvítő szelet, az utolsó órát bemelegítés helyett többen a fűtött buszban "vészeltük át". Lesz még ma bőven alkalom fagyoskodni:(  Indulás az 1. nap célbaérkezésének sorrendjében volt. Peti Atti darálta az egyéni indulók és váltók neveit negyed órán keresztül...
Az elején voltak szélvédet helyek, de a Balcsi nyugati vége felé közeledve már elmaradtak az épületek, amik szélárnyékot biztosíthattak volna. Bár reméltem, hogy a kanyar után az utolsó harmadot szélmentesen meg tudom futni, nem jött be a tervem. Így a napi futás sétákkal megtűzdelve jócskán elnyúlott:(  Ha már amúgy is lassú voltam, többet beszélgettem a futótársakkal. Igyekeztem bíztatni Őket, hisz többszörös egyéni teljesítőként már minden kanyart és frissítőpontot tudok előre! A dombtetőn lévő célsátrat elérve már vágyakoztam a meleg zuhanyra, de az még 1,5 órára volt! Szervezők által biztosított meleg teába Zoli barátomtól sikerült kapnom jóféle kalocsai szíverősítőt, ami azért hasznosabb volt a befutócsomagban lapuló hideg sörnél:)

Szállásunk felé buszozva egyeztettem Heniékkel, akik már szintén Füred felé haladtak a másnapi FélBalaton váltó teljesítésre. Végül mindegyikünknél elhúzodott a beköltözés és a vacsora, így elmaradt a személyes taktikai megbeszélés. Este a futócimborákkal a Magyar-Román focimeccs nézésével ütöttük el az időt némi sör kíséretében. Aztán még várt egy negyed órás masszázs, ami átmenetileg regenerálja az ember lábait, ha 4 napig ultrákra szeretné használni:)
Feri telefonált, hogy csak fél éjfél körül ér le Füredre vonattal. Így volt időm bőven a hétvégi meteorológiát és az e-mail-jeimet nézegetni és persze a FUTANET eredménylistákat is! Már elmúlt éjfél mire Feri a hotelhez ért, de beletelt még 10 percbe, mire Ő kívülről, én pedig belülről csengetve felébresztettük a recepciós leányzót. Az tuti, hogy futó már nem volt ébren addigra kettőnkön kívül!
"Rövid" alvás után elsők közt mentünk le reggelizni, hisz még intéznünk kellett Feri átnevezését a 4-ről 2-napos versenyre. Ezt végül csak a badacsonyi helyszínen tudtuk a rajt előtt, mert a 2 napos résztvevők és MaratonFüred futók miatt a rajtnál volt szombat reggel a versenyközpont.
A benzinkút parkolóban gyülekező tömegben találkoztunk a váltó csapatunkkal (Andi+Gábor+Heni) és rengeteg ismerős futóval, akik csak most kapcsolódtak be a tókerülő buliba!
Én a váltót kezdő Henivel indultam az első KM-ekre, de a 4. vagy 5. után inkább lemaradtam, hisz nem voltunk egy "súlycsoportban". Sajnos nem sokkal későb a gyomrom elkezdett rakoncátlankodni, így az első mobil toalettig csak "csökkentett módban" tudtam haladni. A váltópontnál találkoztam Henivel és Gáborral, akik vidáman integettek, mit sem sejtve a kellemetlenségről. Ezt követően már nem ment a lendületes futás, így a legrövidebb napra remélt gyorsabb tempót nem sikerült kivitelezni. Tihany felé közeledve megélénkült az addig barátságos szél és hirtelen hülhetett is pár fokot, mert más is erre panaszkodott. Az unalomig ismert utolsó 5 KM-t igyekeztem megtolni, hogy mielőbb meleg-fedett helyre kerüljek. Sikerült pár megfáradtan sántikáló "bajtársat" megelőzni és idén a befutó előtti kórzón sem botlottunk az ott sétáló-fagyizó tömegbe, mint tavaly. Feri várt a célban. A befutószatyor átvételkor találkoztunk Kocsis Árpival, akivel eldumáltunk, aztán a hotel felé menet beugrottunk gratulálni a közelben magánszálláson uzsonnázó váltónkkal:) Bár próbáltak ezzel-azzal kínálni, még semmi sem esett volna jól a gyomromnak, így megegyeztünk, hogy rendbe szedem magam és keresünk valami éttermet-pizzériát közös kalóriapótlás és élménybeszámoló végett:)
Feri még bejelentkezett egy masszázsra, míg én elindultam a többiek elé helyszínt keresni. Mivel az utcán csak ismerős futók voltak, gyorsan informálódtam, melyik a 2 tuti hely a közelben. Végül a pizzériába ültünk be Andival és Gáborral, aztán Feri is csatlakozott hozzánk.
Kellemesen elcsevegtünk, aztán mentünk a szállásainkra az utólsó nap előtti alvásra. Még megnéztük persze a napi eredményeket: Feri 7., a csapat 17. én 34. helyen voltam.
Mivel a vasárnapi rajt 8-kor volt a Tagore sétányról, ez az alvás sem tarthatott sokáig:( Ferivel a fél 6-os reggelit céloztuk meg. Az ágyból kikelve rötönt feltűnt, hogy az erkélyt és az utcát hó lepi be! Szombat délután már mondták többen, hogy ideér a tél, de így már "kézzel fogható" volt. Pakolás a táskákba, csomagleadás a szervezőknél és irány a rajtvonal.
Durva hideg volt a kapunál, így nem csoda hogy a többség az utolsó pillanatban jelent csak meg a tömegrajtnál. Én a bemelegítéshez megint fagyosnak éreztem a klímát, de Feri igyekezett helyben futni, amivel elérte, hogy Muladi Gyuriék interjúvégre kapják:)
8-kor enyhén csúszós úton elindult az egyedi futók és lassabb váltók utolsó megpróbáltatása. Az elején igyekeztem tempósan menni, egyrészt hogy ne fázzak, másrészt az optimális sebességre szerettem volna ráállni. 6 KM körül előjött az előző reggel már átélt probléma. Éreztem nem szabad terhelnem a gyomrom, így egyre többet sétáltam bele a kocogásokba. 1. váltópontnál Heni bíztatott lelkesen a pálya széléről és Gáborral is hamarosan találkoztam, amint elsuhant mellettem! Vége felé kezdett eléggé széthúzódni a mezőny. Sokszor csak távolról láthattam magam előtt futót. Egy-egy szakaszt közösen futottam más megfáradt résztvevőkkel, különben kocogás-séta keverékkel haladtam a cél felé. Világos utáni utolsó 6 KM már unalmas volt, de a vízpartra kiérve és a távoli célkaput meglátva már nem is olyan fáradt az ember! Peti Atti már 600 méterről megismert és bekonferált! Tavalyi időmmel közel azonos, 22 óra és 32 perc lett a vége.
Feri 8 óra 16 perc, míg a csapatunk 9 óra 34 perc alatt tette meg a félBalaton távot!
Jó volt túllenni rajta és adni/fogadni a gratulációt a többi célba érkezővel!! Megkerestem a csomagom, aztán hívtam a többieket, hogy végeztek? Amint megláttam a svédasztalos ebédlehetőséget a hotelben, éreztem hogy erre be kell fizetnem, mert MEGÉRDEMLEM!!!  A visszaadott "dugókáért" kapott letét erre pont kéznél is volt:)
Végre ázás, fázás, sántikálás után meleg leves és rántott husi:) A kellemes környezetben és örömteli társaságban igyekeztünk megkezdeni visszahangolódni a másik életünkbe...


Gratulálok ezúton is minden BSZM teljesítőnek! És köszönet a helyszínen vagy távolról értünk drukkulóknak!

Minden út Rómába vezet...

A régi mondást követve évek óta szerettem volna egyszer teljesíteni a Róma maratont, de előző években ütközött a Balaton Szupermaraton hétvégéjével. Mikor tavaly októberben láttam az 1 hét különbséget a 2 esemény közt, rögtön be is neveztem:)
Mivel így a márc. 15-i hosszú 7végére esett a kiutazás, rengeteg magyarral találkoztam a repülőtéren, a szálláson és a város nevezetességeit felkeresve is. Több honfitárssal találkoztam a rajtszámfelvételkor az expón is, sőt a rajtnál is együtt számoltunk vissza.
A pápaválasztás időzítése miatt a szervezők e-mail-ben jelezték néhány nappal előbb, hogy lehet gond a vasárnapi időponttal, de a gyors döntésnek hála nem kavart be a versenybe. Így reggel 9:30-kor elrajtolhatott a mezőny a Colosseum és a Forum Romanum mellől. Meg kell hagyni, látványos helyszín, amivel máshol nem vetekedhetnek:

Az útvonal természetesen végigvezetett a kétezer éves város leghíresebb nevezetességei mellett, ami emlékezetessé tette a futást, de a táv vége felé már a turistákkal keveredve kellett "használnunk" az aszfaltot. Illetve a macskakövet, hiszen a város és így a pálya nagyrészt ilyen volt. Ez bizony igénybe vette a lábam, nem is kicsit, ezért a végén inkább lassítottam a következő hétre is tartalékolva. Befutóidőm 4:26 lett.

A szervezéssel az elején nem voltunk kibékülve, mert nem engedtek elölről a rajthoz a szervezők. Így start előtt 2-3 KM plusz kocogással kellett a Colosseum-hoz mennünk. Induláskor biztató volt a napsütés, de ezt csak rövid ideig élvezhettük, mert beborult az ég és később szemerkélő esőt is kaptunk a nyakunkba. A hátráltató faktor közben inkább a felélénkülő szél volt. A frissítőállomások jók és bő választékúak voltak, a hivatalos póló és a célban kapott érem is szép darab (lásd fent).

Nem egy gyors pálya, de a történelmi látvány kárpótol és pár nap városnézéssel, múzeumlátogatással "megfűszerezve" jó célpont lehet másoknak is.

 

Tavaszi hírek

Kaposvári farsangi szereplésünk óta hol tavaszodik, hol mégse, de a sport-rendezvények márciusban mindenképp elindulnak!
Lesz közülünk pl., aki a hosszú hétvégét Barcelona vagy Róma maratonnal - és kapcsolódó városnézéssel - tölti (majd hozunk fotókat). Aztán a hónap végén a Balaton Szupermartonra utazunk 2 vagy 4 napos szereplésre:)

Megkötöttünk a BSI-vel egy éves Futóklub szerződést, melynek lényege, hogy a tagjaink (eddig: Adrienn, Andrea, Anikó, Anita, Ádám, Bernadett, Edit, Eszter, Éva, Fatime, Ferencz, Gábor, Gergely, Henrietta, Levente, Mónika, Richárd, Tamás, Virág, Zoltán) futónagyköveten keresztüli csoportos nevezés (min. 5 fő) esetén a mindenkori Törzsfutó/Futóklub díjakat fizethetik az idei futó/kerékpáros/túrázó vagy akár úszó eseményekre! Cserébe itt a weblapon elhelyezésre került a BSI és a SPURI futóbolt hirdetése, valamint megkapjátok e-mailben a havi aktualitásokról szóló BSI hírlevelet is.
Készítettem egy áttekintést az érintett eseményekről és a kedvezményes nevezési határidőkről, amit tudtok böngészni (jobbra a hirdetés alatt). Március végéig összegyűjthetnénk a nevezőket a Vivicitta távokra, Tisza-tó tekerésre, CocaCola Női futásra és Kékes mászásra!