Tour de Debrecen - 2013.09.22
Ez az idei versenyszezon utolsó eseménye, amiről tudok - ezt nem hagyhattam ki... Az utolsó pillanatban küldtem el előnevezésemet... Mivel a barátnőmnek szülinapi bulija volt szombaton, így csak a verseny napján tudtam Debrecenbe utazni. Reggel az első IC-vel kellett mennem, ami 6:08-kor indult - így fél 5-kor keltem. Útközben pedig szurkolnom kellett, hogy ne késsünk sokat - de szerencsére nem késtünk. Az út második részében a kalauzzal beszélgettem, így gyorsabban telt az út. Nagyon jó fej volt :-)
A vonatról leszállva megvettem az esti visszaútra a jegyeket, aztán eltekertem a Nagytemplomhoz, mert ott volt a versenyközpont. Felvettem a rajtszámomat és a hozzá járó ajándékokat (kulacs, lámpa, víz) - majd a csomagmegőrzőt kerestem, de az nem volt... :-( Így próbáltam megoldást találni a hátizsákom tárolására, mert nem kívántam a 121 km-en magammal cipelni - szerencsére a Korzó Ételbárban elvállalták a megőrzését. Innen is köszönet érte...
Jó idő volt, sütött a nap - de a szél is itt volt (már megint)... A rajtnál találkoztam jó pár ismerőssel, Tóth Éviék is eljöttek végül, illetve Etelkával is váltottunk pár szót. Többféle távon lehetett indulni, én a 121 km-es hosszú távon indultam. 9:35-kor volt a rajtunk, mindenki gond nélkül el tudott indulni. A város utcáin kifelé haladva lassú rajt volt, s az útkereszteződéseket lezárták azon időre, amíg áthaladtunk - így nyugodtan tudtunk tekerni. Kiérve a 33-as útra elengedték a mezőnyt, ekkor az élboly ott hagyott bennünket - én az utolsó harmadban tekertem. Az út jó minőségű volt, a szél szemből - oldalt-szemből fújt, de azért lehetett haladni. A versenykiírás szerint a mi távunk Balmazújváros - Tiszacsege - Hortobágy - Debrecen útvonalon haladt (volna).
10 kilométer megtétele után (még az első Balmazújvárosi elágazó előtt) utolért bennünket az 55 km-es táv élmezőnye, akiket kb. 5 perccel utánunk rajtoltattak el... Odaérve az elágazóba nem értettük a felfestéseket... A hosszú távot egyenesen mutatták, az 55 km-esnek el kellett volna fordulnia - de senki nem fordult el... Kb. 1,5 km tekerés után Etelka jött velünk szembe, s mondta, hogy szóltak neki, hogy ő nem jó felé megy... így én is, és még egy srác is visszafordultunk. Visszamentünk az elágazóig, ahol a forgalomirányító önkéntes mondta, h kár volt visszajönnünk, mert majd a körforgalomnál kell elmenni Balmazújvárosnak... Hurrá, nagyon boldog voltam!... de sebaj, újra visszafordultunk és tekertünk tovább... hárman három tempót képviseltünk... a körfogalomhoz érve újra érdeklődtünk, de annál több infóval nem tudtak szolgálni, amit a táblákon is láttunk... Hortobágy egyenesen, Balmazújváros, Tiszacsege jobbra... Hát mi elfordultunk... Balmazújvárosig együtt tekertünk, beszélgettünk - egyszer csak évi jött velünk szembe... neki azt mondták, rossz helyen jár, így visszafordult. Én mondtam, h többet nem fordulok vissza - de ha ők akarnak mehetnek arra. Végül mi hárman mentünk erre tovább. Balmazújvárosba érve Tiszacsege irányában haladtunk tovább. Hát itt az útminőség nem volt 100%-os. Rázós, kátyús volt - ahol nem voltak fák az út szélén, ott a szél is erőteljes volt - így nem tudtam olyan tempóban haladni, ahogy szerettem volna... De tekertem, ahogy tudtam... Aztán távolban úgy tűnt, mintha rendőrautó villogókat látnék - közelebb érve kiderült, hogy jól láttam... az élmezőny velünk szembe jött - ekkor jöttem rá a szituációra... Megfordították az útvonalat - csak erről elfelejtettek bennünket értesíteni... Sebaj, gondoltam magamban - mindkét irányba ugyanolyan hosszú az út, én végigcsinálom már így... Az egyetlen megtalált frissítőponton a Tiszacsege előtti elágazóban megerősítették az infót, tegnap este volt útvonal fordítás - de nyugodjunk meg nem voltunk az egyetlenek, akik az eredeti útvonalon tekerünk. Így tekertünk tovább. Etelka úgy döntött Tiszacsegén, hogy ő visszafordul, s a nagy "tömeggel" egy irányba fejezi be a versenyt. Tiszacsegétől Telekházig jó volt az út, de az utána következő 10 km a 33-as főútig borzalmas volt. Azt hittem már sosem lesz vége a zötykölődésnek... A rázkódásoktól az első lámpám teljesen kilazult. Mielőtt rákanyarodtam a 33-asra, megálltam. Egyrészt meghúztam a lámpa csavarját, másrészt elővettem egy sós stanglit az éhség ellen. Ittam egyet, aztán folytattam az utamat. Azt tudtam, hogy innen az útminőséggel már nem lesz baj, s bíztam némi hátszélben is - hát csak néha volt benne szerencsénk. A srác, akivel együtt tekertünk állt meg velem, de azt is láttam, hogy olyan nagyon nem tudott elhúzni - így próbáltam utolérni. Hortobágynál, a Kilenclyukú hídnál sikerült beérnem, innen megint együtt haladtunk. Mondta, hogy ő már legszívesebben beülne egy étterembe, de buzdítottam, hogy ne adja fel, hisz most már a nehezén túl vagyunk... A kilométerek szépen fogytak, s bár az Alföldön voltunk, azért az út nem volt sík... sunyin emelkedett picit, néha szabad szemmel is látható volt, hogy hosszan elnyúló dombocska következett... Aztán megint be kellett iktatnom egy technikai szünetet, lemerült az elem az mp3 játszóban. Így megint lemaradtam - de nem volt nehéz beérni Danit (az eredménylistából tudtam meg a nevét). Megint előreálltam, s "húztam magammal" - jó volt visszaérni a délelőttről ismerős körforgalomhoz - innen már ismerős volt a táj... Megint jöttek emelkedők, Dani itt szakadt le rólam - de mivel én láttam esélyt még a dobogóra - így mentem a saját tempómat. A másik Balmazújvárosi elágazóhoz érve jó volt látni az útra felfestett 10 KM-es jelzést, de ez a 10 kilométer nagyon lassan akart fogyni. Megint erősebben fújt a szél is, aztán a városhoz közeledve, majd beérve Debrecenbe rengeteg rendőrlámpába "ütköztem", s mindegyiknél pirosat kaptam - s úgy tűnt, hogy nagyon sokáig van piros... Sokkal jobb volt reggel erre tekerni, amikor mehettünk. Láttam magam előtt bicajosokat, de nem tudtam beazonosítani, hogy van-e köztük lány... De mivel a lámpák mindig közbe szóltak, utolérni nem tudtam őket... Még az utolsó útkereszteződésen (a Hatvani utcánál is pirosat kaptam, s már elég türelmetlen voltam). A célegyenesben tekertem ahogy tudtam, de kevés volt... átérve a célkapun mondták, hogy negyedik lettem. Boldog voltam, hogy célba értem, s a nettó időm 5 órán belüli volt :-).
Tour de Debrecen - 121 km
Bruttó idő: 5:18:13 Nettó idő: 4:58:56
Női 4. helyezés
Átvettem a hátizsákomat az ételbárban, vettem egy kólát - majd közben hallottam, hogy nóői eredményhirdetés következik. Gyorsan elővettem a fényképezőgépet és szaladtam oda én is... ekkor tudtam meg Pétertől, hogy nem sokon múlt a dobogó (a hivatalos eredményekből már tudom, hogy kereken 2 percen múlt - ha nincs reggel az a +3 km, akkor....). Kicsit dühös lettem az egész helyzetre, de hát ez volt, nekem a 4. hely jutott. A facebook jelentkezésemre kaptam a gratulációkat, s a barátoktól a biztatást, hogy nincs miért dühösnek lennem, hisz nagyon szép az a 4. hely is, főleg a tegnapi versenyt is hozzákalkulálva... Mivel a vonatom 19:04-kor indult vissza Pestre, volt még bőven időm várost nézni, készítettem pár képet is. A McDonaldsban ettem egy McChicken menüt, majd lementem a vasútállomásra... Persze a vonat késett 15 percet - de most már nem zavart annyira. A hazafelé úton élménybeszámolót tartottam az útitársaimnak, s bicajos élményeket osztottunk meg egymással - így megint csak gyorsan telt az idő. Egy kb. fél órát aludtam is.
Jó volt ez a szezonzáró hétvége - egy második és egy negyedik hellyel zártam az idényt!
Folyt. köv. 2014-ben!
Köszönöm a szurkolást!
-Berni-
Előzd meg a Fogaskerekűt - 2013.09.21
Idén XIII. alkalommal került megrendezésre ez a több sportágat érintő esemény, de eddig én még nem hallottam róla...
Én végül részt vettem rajta, kerékpárban :-) (tudom nagyon meglepő :-), hogy pont kerékpáron). Az előnevezésről lemaradtam, így szombaton reggel neveztem a Városmajori gimnázium udvarán. A nevezést követően elmentem a rajt helyszínére - a Diósárok utca János kórház melletti részére. Jó néhány bicajos sorakozott már itt, de még jöttek is szépen sorban. 10:13-kor volt a rajtunk, a rajtpisztoly eldördülése után egyszerre indultunk a felmolinózott Fogaskerekűvel. Bár a táv "csak" 3950 méter volt, de hegynek felfelé... összesen 325 m volt a szintkülönbség... Az emelkedés rögtön az út elejétől volt, 1 km-ig a Fogaskerekű előtt tekertem... utána viszont esélyem sem volt a tempót tartani vele, mert egyre meredekebb lett a Diósárok utca, így egyre jobban lassultam. Aztán le is kellett szállnom, mert már szálkázva sem tudtam haladni (sokan tolták már a bicajt, így a szálkázás nem volt kivitelezhető). Kb. 500-600 métert toltam, a Diósárok utca végéig. Onnan már sokkal könnyebb volt - mert szerencsére nem volt meredek... Az út le volt zárva az autósok elől, köszönjük az önkéntesek segítségét!
Ráfordulva a célegyenesre még kicsit belehúztam, így sikerült 35 percen belül felérnem... (34:58).A Fogaskerekű gyorsabb volt nálam, menetideje hivatalosan 14 perc.
Fent eléggé fújt a szél, így örültem, hogy nálam volt a dzsekim - ugyanis az eredményhirdetés csak fél 1-kor kezdődött... Felvettem a pólót és a vizet, amit kaptunk a célban, majd kicsit körbesétáltam a környéken. A futók 11:01-kor indultak, gondoltam az ő befutójukat megvárom... jöttek is a kísérő autóval - a spíker hangja már előrejelezte érkezésüket... a kenyai fiú és az egyik magyar fiú "harcoltak" a győzelemért, végül a kenyai futó nyert. S rajtuk kívül még 2 fiúnak sikerült a Fogaskerekű előtt beérnie a célba.
Mivel az eredményhirdetésig még volt bőven idő, így áttekertem a gyermekvasúthoz. Ott pont egy gőzös, nosztalgiavonat állt bent, így elidőztem ott az indulásig... Miután a szerelvény kigurult, átmentem a játszótérhez, s leültem a napon egy padra... Negyed 1 után visszamentem a nagy színpadhoz. Megkezdődött az eredményhirdetés, először a kerékpárosok körében. Az abszolút női és férfi győztesek pénzjutalomban részesültek, a korcsoportonkénti első három helyezett érmet és tárgyjutalmat kapott. S itt ért a legnagyobb meglepetés: a női 2. korcsoportban engem is szólítottak - második helyet értem el. Átvettem az ezüstérmet és a könyvet, s nagyon boldog voltam :-)
A bicajosok után a futókat szólították, utána a túrázókat és a kutyával teljesítőket. Ebben az utolsó két kategóriában csak abszolút győzteseket hirdettek - de így is nagyon elhúzódott az egész.
Még a tombolasorsolást is megvártam, hátha... s sikerült... kihúzták a 2233-as sorszámot, ami az én rajtszámom volt - egy tavalyi pólót nyertem :-)
Megérte eljönni és feltekerni a Széchenyi-hegyre!
-Berni-
Tour de Harkány - 2013.09.17 - 12 órás verseny
Augusztusban olvastam először a kiírást, de ekkor nem foglalkoztam még vele - gondoltam, hogy 2 héttel a 24 órás verseny után nem fogok én újabb versenyre nevezni... A 24 órás versenyen is reklámozták ezt az eseményt, ekkor már felkeltette az érdeklődésemet... Miután elég hamar regenerálódtam, kezdtem szervezgetni a versenyre eljutást - majd beneveztem :-)
Szombaton 6 - 18 óra közöttre volt a verseny meghirdetve... Fél 5 - 5 óra magasságában érkeztem meg Harkányba, elég hideg volt a reggel (kb. 10 fok). Nem nagyon volt kedvem kiszállni az autóból, de muszáj volt. Felvettem a rajtszámomat (64-es), kicsit felmértem a terepet, majd visszamentem az autóhoz. Miután a bicajt is lekerült, tettem egy kis kört, bemelegítésként, A saját frissítésemet és a hátizsákomat lepakoltam az egyik frissítő asztalhoz, hogy majd mindig "kéznél" legyen, ami kell. Itt nem volt állandó segítőm, mint a 24 óráson - a rajtnál apáék voltak jelen, napközben a Húgom és Anya látogatott meg...
Közben a spíker is meg kezdte mai műszakját, s mivel nem világosodott kellő képpen, így a rajtot eltolták fél 7-re... Nem voltunk túl sokan összességében, voltak egyéni és csapatban indulók is.
Fél 7-kor pontban elrajtoltunk :-) Az időjárás kedvezőnek tűnt, szépen jött elő a nap... Az útvonal végig biztosított volt, s a forgalom elől a mi sávunk le volt zárva. Egy kör 13 km-nyi volt: Harkány - 58-as főút - Máriagyűd - Siklós - Harkány útvonalon. Az első 3 km sunyi emelkedő volt, ebből az utolsó 300 volt a legnehezebb, az útvonal többi része jól tekerhető volt. Siklós és Harkány között a kerékpárúton kellett mennünk, a minőség nem volt mindenhol 100%. Az első körben felmérte mindenki az útvonalat, terepet - próbáltuk a problémásabb szakaszokat memorizálni a későbbiekre. Az első köröket 33-34 perces idővel tekertem, kb. ilyenre is terveztem. A harmadik körömben tekertem, amikor az élmezőny először lekörözött - ők más dimenzióban tekertek... Mivel elég hamar melegedett az idő, így a negyedik kör végén kiálltam átöltözni. Ekkora a mosolyommal már itt is a spíker "kedvence" voltam, így minden tettem figyelve és kommentelve volt :-) Ettem is és ittam is, majd folytattam a tekerést. Újabb 4 kör után terveztem pihenőt tartani, így telefonáltam is a Húgomnak, hogy 11 körül leszek kint a boxutcában...
Folytattam a tekerést, s általában egyedül tekertem. Ebből a szempontból jobb volt a reptéri pálya - hisz ott folyamatosan találkozhattunk a többi bicajossal... Időnként egy-egy tekerő utolért, ilyenkor mindig bíztattuk egymást. Az út mentén önkéntesek is segítettek, bíztattak bennünket. Legszimpatikusabb önkéntes csapat Harkány elején volt, a fahídnál. Mindig lelkesen tapsoltak, bíztattak.
A 8. kör végén kiálltam a boc utcába - a terveknek megfelelően - ekkor már megvolt 104 km. Anya és a Húgom picit késtek, így hosszabb pihenőt kellett tartanom a tervezettnél... Mivel tovább melegedett az idő, így újra átöltöztem. Anya palacsintát hozott, így azt ettem párat, illetve kólát ittam. A bal bokám picit fájt, picit izgultam, h nehogy fel kelljen adnom - így a Magne B6 mellé most egy fájdalom csillapítót is bevettem. Egy kört megvártak a "segítőim", aztán hazamentek. A 10. körömben tekerve gondolkodtam, hogy mi legyen a célom a végére - végül abban maradtam magammal, hogy két célom lesz: végigtekerni és min. 200 km tekerés... 13 óra magasságában fejeztem a 10. körömet, volt még 5,5 óra. Továbbra is 35 perc körüli köröket tekertem, a szélviszonyok továbbra is kedvezőek voltak - bár picit erősödött és változott a reggelihez képest. A km-nyi sunyi emelkedő után volt a "pálya" legjobb része - egy hosszú lejtő - itt 47,6 km/h volt a sebességrekordom. A 11. kör végén picit kiálltam megint, ittam egy energiaitalt. A 12 körben ért a legnagyobb meglepetés. A harkányi hídnál álló fiatalok megállítottak és kaptam Tőlük dinnyét. Nagyon finom volt, s nagyon jól esett a kedvességük! Még két kört terveztem tekerni a következő pihenőig, Anya ekkora tervezte a visszajövetelt. Mivel kicsit csúsztam, így már ott volt, amikor a 14. körömmel végeztem. Újra hozott palacsintát, de ahhoz most nem volt kedvem - sós dolgokra vágytam... így sajtot ettem és párizsit. Még volt 3 óra a végéig, s 2 kört még minimum tekernem kellett... Kb. negyed órát pihentem, aztán folytattam. A spíkernél továbbra is a "csupa mosoly" / "teli mosoly" jelzőkkel ellátott versenyző voltam... A jobb térdem és a bal bokám felváltva fájt, de a feladás nem jutott eszembe... Aztán a 16. körben történt egy újabb érdekes dolog: a 7-es rajtszámú versenyző (most már tudom, hogy Zolinak hívják) ismét utolért, s jött velem egy darabig... Közben elmondta, hogy én vagyok a példaképe, ugyanis ő már feladta egyszer a versenyt, de miután én megint mosolyogva haladtam át a kapun, így összeszedte magát, s egyeztetve a versenybírókkal, újra visszaállt a pályára. Nagyon meglepődtem ezen, de örülök, h a mosolyommal segíthettem neki :-)) Egy darabig még együtt mentünk, aztán ő tempót váltott... Ennek a körnek a végén újra kiálltam, még 2-3 kört terveztem tekerni... Ettem palacsintát, elővettem a fényképezőgépet, mert gondoltam megörökítem az útvonalat :-). Így a 17. köröm lassúra sikeredett, 40 perc kellett hozzá... Mivel már 3/4 6 körül járt az idő, döntöttem - még egy kört vállalok... így picit kiálltam megint - a spíker rögtön szólt, h nem állunk ki, nem adjuk fel... Jeleztem neki, hogy csak egy rövidke pihenő és megyek tovább... Így is tettem. Útközben megköszöntem az önkénteseknek a segítséget, többen gratuláltak és mondták, hogy nagy élmény volt nekik is egy versenyt átélni... A fiatalokkal pacsiztam is, aminek ők látszólag örültek... A célegyenes előtti hosszú egyenesben tekerve, már hallottam, hogy VÉGE, így már mehettem teljes tempóban. A célegyenesre rákanyarodva a rendőrök is gratuláltak, majd mivel az első helyezett Évi pont előttem ért célba, így picit lassítottam... 18:32-kor értem célba.
Tour de Harkány - 12 órás verseny teljesítve
18m kör, 234 km, női 6. hely
A 12:02 total időből 10:38-t töltöttem nyeregben
Célbaérkezés után gratuláltunk egymásnak a teljesítőkkel, megköszöntem a spíkernek a bíztatást; megkerestem a 7-es srácot is. Leadtam a chipet, aztán visszamentem a frissítőhelyemhez. Ettem, ittam még egy kicsit - átcseréltem a pólómat - mert kezdett hűvösödni. Miután mindenki beért, jelezték, hogy az eredményhirdetés is kicsit csúszni fog, de mindenkit várnak a nagyszínpadnál. Összepakoltam a táskáimat, aztán átvonultunk Anyával - mondta, h megvárja az eredményhirdetést. A tombolán nyertem egy napszemüveget :-). Eredményhirdetés után többen voltunk még, akik nem vettük fel a vacsoránkat, így mentünk a sátorhoz. Anyától elköszöntem, ő hazament. A kajás sátorban a román fiúk is jöttek gratulálni - jól esett Tőlük is... Mondták, h nagyon sok energiát osztottam nekik is a folyamatos mosolyommal :-)
Szép volt, jó volt - remélem lesz jövőre is!
-Berni-
Ezzel a versenybeszámolóval még lógok Nektek, most bepótlom...
Szombaton mentem le vonattal Zalakarosra, sajnos egy baleset miatt több mint 1,5 órás késéssel értünk Zalakomárra, ahonnan tekerés következett Zalakarosig. Rögtön a Rendezvény központba mentem, felvenni a rajtcsomagomat - hisz a nevezéshez járt egy ingyenes belépő a helyi strandra, amit délután szerettem volna igénybe venni. Miután felvettem a csomagomat, megkerestem a szálláshelyemet. Ez fent volt a domboldalon... Beköltöztem a szobámba, kipakoltam - aztán irány a strand. A strandon úsztam jó pár hosszt a sportmedencében, majd átmentem kipróbálni a hullámmedencét. Utána ettem egy lángost és palacsintát... némi heverészés után sajnos indulnom kellett, mert meg volt hirdetve egy "warm up" tekerés estére -17 órakor volt gyülekező.
28-as sebességet ígértek a szervezők a rajtnál - sajnos ez csak ígéret maradt. Egy Kis-Balaton kör volt az útvonal. Balatonmagyaródig bírtam a bolyban a 35-s tempót, de itt újabb tempóváltás következett be - mivel a verseny másnap volt, én visszavettem, s saját tempóban tekertem tovább. Nem akartam ma kidőlni... Egy másik lány is így járt, őt utolértem, s onnan együtt tekertünk. Zalaváron megálltunk egy büfénél, a csapos nagyon rendes volt, kaptunk Tőle csapvizet - ez életmentő volt. Frissítés után folytattuk utunkat... A lányról kiderült, hogy pécsi, útközben megbeszéltük ki merre tekert már, kinek mik a céljai. Ő is a 118 km-re nevezett, mint én, de a meleg miatt ő átnevezett a rövidebb távra. Zalaszabar és Zalakaros között az úton már fent voltak a másnapi távokhoz a jelzések, melyik útvonalnak hol merre kell mennie - igyekeztem figyelni, hogy holnap már könnyebb legyen... Visszaérve a központba, elköszöntünk egymástól - másnapra sok sikert kívánva. Mivel volt még bennem energia, így úgy döntöttem, hogy a Kilátóhoz feltekerek még - a strandon találtam szórólapot, térképet. Ez utólag jó ötletnek bizonyult, hisz a holnapi verseny is érinteni fogja a kilátót - innen már csak gurulás következik. Végig tekertem ezt az utolsó szakaszt, hogy felmérjem, merre kell majd mennem - nagyon jól ki volt táblázva - nem lehet eltévedni... Visszaérve a településre még megkerestem az ABC-t, aztán visszamentem a szállásra. Még olvastam kicsit a teraszon, aztán aludni mentem, hogy holnap fitt legyek.
Vasárnap reggel 7-kor keltem, 8-ra rendeltem a reggelit. Utólag rájöttem, h nem kellett - túl sokba került... Voltam reggel boltban, majd reggeliztem - aztán összekészülődtem és lementem a versenyközpontba. Tőlünk Ati jött el egyedül, aki a 70-es távon indult. Láttam korábbi versenyekről ismerős arcokat... Polgármesteri köszöntő volt a rajt előtt, majd pontban 10-kor eldördült a pisztoly. Irány a 118 km-es táv.
Szerencsére az éjjeli eső lehűtötte kicsit a levegőt, de a szembe szél annyira nem hiányzott. Az első 5-6 kilométeren tartottam a tempót a bollyal, aztán fokozatosan maradtunk le jó néhányan. A verseny a Zalai-dombságban zajlott, emelkedők - lejtők váltották egymást. Az első 25-30 km-en csak kisebb emelkedők voltak, de voltak hosszabb egyenes szakaszok is. Ezekkel egész jól megbirkóztam, folyamatosan ittam pár kortyot, időnként ettem egy-egy szőlőcukrot. A Zalakaros - Zalaszabar - Kilimán útvonalon együtt haladt a 118 km-es és a 70 km-es táv mezőnye, a 70-esek 10 perccel később rajtoltak. Ennek a csapatnak az élmezőnye Kilimán előtt ért be engem. Kilimánnál nekünk balra kellett kanyarodni, helyi önkéntesek és polgárőrök az egész úton segítettek nekünk az elágazókban - leállították a forgalmat, ha bicajos közeledett. Ezután egy síkabb szakasz következett, itt jó pár bicajost beelőztem. Az első komolyabb (10%-os) emelkedő Zalaszentbalázsnál volt, de ezen még simán feljutottam. De tudtam, hogy közeledik a táv legnehezebb szakasza... Itt Zalaszentbalázs tájékán előzött meg a mentő, aki egy versenytársunkért sietett, aki - mint később kiderült - a börzöncei lejtőn esett el. Börzöncéről kiérve egy picit megálltam pihenni, ittam egy kis vizet a sport ital mellé, aztán neki indultam a "hegynek". Ez a 15%-os emelkedő rajtam és sok más sporttársamon is kifogott; miután a sebességem 4 km/h óra alá csökkent leszálltam és toltam - minthogy elessek. Ezen az emelkedőn még gyalogolni is nehéz volt, hát még a bicajt tolni... Kétszer megálltam inni, és pihegni - közben jött a mentő visszafelé. Amikor már kicsit lankásabb lett a táj, újra felültem és tekertem. A dombtetőn HAJRÁ felirat volt a betonra festve, s nem sokkal ezután volt az első frissítő pont. Pont jókor. Ettem egy banánt, megittam egy félliteres vizet és ittam izotóniás italt is. Kb. 10-15-en pihentünk. Kb. 10 percet álltam, aztán folytattam utamat.
Következett a jól megérdemelt lejtő. Sikerült új csúcsot döntenem. Ezután megint egyszerűbb táj következett Szentliszló - Söjtör - Bak útvonalon, majd rákanyarodtunk a 75-s útra. Itt is segítettek bennünket a helyiek. Volt itt is kisebb emelkedő, majd a 74 / 75 utak találkozásánál lévő körforgalom után megint lehetett gurulni - jó minőségű úton. Eltévedni nem lehetett, hisz a nyilak és az útra festett jelek jól láthatóak voltak. Zalaszentmihályon letértünk a 75-ös útról, s Pötréte és Felsőrajk érintésével érkeztünk meg Pacsára. Ezen a szakaszon voltak rosszabb minőségű utak is megint... A faluban ma volt a búcsú, a fő utca mindkét oldalán bazárosok, az úton meg a gyalogosokat kellett kerülgetni, akik körülnézés nélkül mentek át egyik oldalról a másikra. Izgis volt ezen keresztüljutni. A falu másik végében volt a második, s egyben utolsó frissítőpont. Ezen a pihenőn többen is voltak, itt nem időztem annyit. Csokis nápolyit ettem és vizet ittam, sajnos dinnye már nem jutott.
Folytattam utamat, még közel 40 km volt hátra távból. Megint egyedül kellett tekernem, senki nem jött velem. A szél hol oldalról, hol szemből fújt - de szinte sosem fújt hátulról. Pacsa után megint a 75-s úton mentünk egy darabig - nem volt túl nagy forgalom - majd Dióskál felé vettük az irányt. Ez az útszakasz síknak tűnt, pedig nem az volt... Emelkedett picit - én meg kezdtem fáradni. Egy fa árnyékában picit megálltam pihenni, s közben megittam az energiaitalomat. Ekkor úgy tűnt, hogy néhányan utol fognak érni, de mivel én előbb értem a lejtőhöz és ott gyorsan tudtam gurulni - nem ért utol senki. Dióskál után kiértünk arra az útra, ahol tegnap tekertünk, így innen már tudtam, hogy mi vár rám a célig. Visszaérve Zalaszabarra a "kör bezárult" - s már csak néhány település, s kb. 15 km volt a célig. S ebben volt még egy kemény emelkedő a végén Zalakaroson. A kilométerek a végén megint lassan fogytak, bezzeg a percek... azok rohantak... Beérve Zalakarosra kerestem a jeleket, hol kell majd letérnünk a főútról... Ezt megint csak nem lehetett eltéveszteni, több sárga-mellényes segítő mutatta az utat. Tudtam, hogy "csak" a kilátóig kell feljutnom, onnan már csak gurulás lesz vissza. Erről az oldalról viszont nehezebb volt az emelkedő, mint a tegnap esti úton, így megint "síbenik" következett - azaz leszállva toltam. Nem volt erőm feltekerni... Amikor kicsit enyhült az emelkedő, visszaültem, s így már sikerült feljutnom a kilátóig. Ekkor kicsit megkönnyebbültem, mert tudtam, hogy most már sikerülni fog a szintidőn belüli célbeérés. Gurulás, kanyar, fekvőrendőrök - nem lehetett ész nélkül gurulni... oda kellett figyelni. Leérve, a célegyenesbe még belehúztam a tekerésbe, így a hivatalos időeredményem 5 óra 43 perc 33 másodperc lett - mellyel a női mezőny 27. helyén végeztem. Nagyon jó érzés volt áttekerni a célkapun a szintidőn belül egy ilyen emelkedőkkel tarkított tájon. Nettó (tekerési) időm: 5 óra 23 perc volt.
Leadtam a chipemet, majd pici pihenés után bementem a színpadhoz, ahol kezdődött az eredményhirdetés és a tombolasorsolás. Közben elküldtem pár sms-t, hogy szerencsésen célba értem. Több kategóriában hirdettek győzteseket, engem egyik sem érintett - s sajnos most a tombolán sem nyertem. Tombola sorsolás után visszatértem a szállásra, jól esett a zuhanyozás. Kicsit pihentem, majd letekertem a parkba, s ott leültem egy padra. Jó volt hallgatni a madarak csiripelését és ott pihenni a friss levegőn. Este altatódalra nem volt szükségem.
1 hétvége - 2 tó kerülés
Június első hétvégéjén több sport esemény került megrendezésre - sajnos, így döntenem kellett, hogy mit választok. A Zebrák többsége az Ultrabalaton futást választotta, én viszont a Tour de Pelso szervezésében a Balaton Maratonon indultam. Egy közös volt bennünk: mindannyian a Balatont kerültük meg.
Pénteken délután utaztam le Siófokra, nekem ott volt a szállásom, és onnan indult szombaton a tekerés. A többieknek Balatonvilágoson volt a szállásuk, még csütörtökön egyeztettünk róla, hogy lehet, h egy kis időre összefutunk pénteken... A szállás elfoglalása után elmentem a versenyközpontba, felvettem a rajtcsomagomat (rajtszám, mez), majd bevásároltam a szokásos helyen. Visszaérve a szállásra úgy döntöttem, hogy lemegyek a Balaton partra, készítek pár képet. Kicsit hűvös volt az idő. Majdnem egy órát lent voltam a parton, majd visszatértem a szállásra. Vacsoráztam, majd hívtak a többiek, hogy elhúzódott a tészta party, így már nem jönnek át. Sok sikert kívántunk egymásnak és jó időt. Időben lefeküdtem, hogy kipihenjem magam.
Szombaton 7 körül keltem, próbáltam reggelizni, nem sok sikerrel. Összekészülődtem, majd negyed 9 után elindultam a rajt helyszínére. A tegnap estével ellentétben, most már volt élet a versenyközpont, illetve a rajt helyszínén. Gyülekeztek a bringások, picit sütött a nap - mindenki reménykedett a jó időben. Itt várakozva sikerült egy banánt letuszkolnom...
Pontban kilenckor rajtoltak a profik, a mi rajtunk 9:15-kor volt. A mezőnyben szokás szerint sok országútis bringa, de ez nem tántorított el az indulástól. A rajtvonalig lassan jutottunk el, sokan voltunk - de főleg férfiak. Már az első kanyar után láttam elhagyott chipet a földön, nem irigylem azt, aki elhagyta... Főleg, ha észre sem vette, csak a célban. Igyekeztem az első távon bolyban haladni, ez kisebb-nagyobb sikerrel meg is valósult. Az első mumus a távon a balatonfüredi emelkedő, idén egész jól sikerült a feltekerés, még előzni is tudtam. Majd mivel minden emelkedő után jön egy lejtő, így jött a jól megérdemelt gurulás. Balatonlellén sikerült megint egy bolyhoz csatlakoznom, de sajnos Bogláron egy kátyú kerülése közben lecsúszott oldalra a csomagtartótáskám - így meg kellett állnom. Innen Fonyódig, az első frissítőpontig egyedül tekertem.
Fonyódon ettem banánt, ittam vizet - s túl voltam a táv kb. ötödén. A pihenő után folytattam utamat, kb. 34 km-re volt a következő pihenő. Nemsokkal az elindulás után utolért két fiatalember, akiknek a tempóját kisebb-nagyobb sikerrel bírtam én is, így tudtam velük "vonatozni". Balatonkeresztúr előtt viszont azt éreztem hogy ez nekem így sok lesz, így picit visszavettem a tempóból. Meg amúgy is jött az újabb hosszú emelkedő a település után. Erre picit nehezebben jutottam fel, de utána lehetett megint gurulni. A Panoráma étterem parkolójában, és az út szélén tapssal fogadták az érkezőket, jól esett a buzdítás - gondolom nem csak nekem. Ilyenkor próbálsz még egy kicsit többet beleadni a tekerésbe. A következő szakasz újabb gurulás - ez a legjobb része a Balaton-körnek: két sávos úton lehet begurulni B.szentgyörgyre - így az autók kellő távolságban haladnak tőlünk. Átkelve a Zala folyó hídján Keszthely felé haladva az út jobb oldalán áll a 400 éves vámház, melynek parkolójában van a 2. frissítő pont. Dél magasságában terveztem ideérni, 12:10-kor sikerült befutnom - így nagyjából tudtam tartani az időt. Megint ettem banánt, és Horalky nápolyit, s ittam vizet. Mivel útközben a sport italokból ittam, így ilyenkor jól esett a víz. S mivel eddig csak édeset ettem, elővettem a sós kekszet, de más is szenvedett már só hiányban, így megkínáltam a körülöttem lévő srácokat is.
A pihenés után (kb. 15 perc) tekertem tovább. A 71-es úton haladt az útvonal, Keszthelyt megkerülve teljesen... És mivel kezdődött az északi part - ezért folyamatosan váltották egymást az emelkedők / lejtők. Itt nagyjából egyedül tekertem, mert nem nagyon volt sem előttem, sem mögöttem a közelben versenyző. Volt egy szakasz, ahol két túrázóval mentem egy darabon, kicsit kihasználtam a szélárnyékukat, de mivel én bírtam gyorsabb tempót, megelőztem őket. Útközben nem kellett rövid szüneteket tartanom, pedig több helyen felismertem az előző évek "pihenő-helyeit". Szigliget várdombot megkerülve Badacsonytomaj volt a következő "célpont". Badacsonytördemicnél az elágazóban rendőrök irányították a forgalmát, itt kereszteztük az Ultrabalatonosok útját. Pont jött egy futó, így picit lassabban tekertem, hogy egyikünknek se kelljen megállnia. A frissítőpontig hátralévő 4-5 km-es távon több bicajost is megelőztem, biztatva őket, h már csak pár kilométer a következő pihenő - örültek ennek az infónak. A MOL-kútra érve először a női mosdót kerestem meg, szerencsére nem volt hosszú sor. Majd jött a szokásos banán és nápolyi evés, víz ivás - s már megint kulacsot is kellett cserélnem. S ekkor már túl voltam 110 km-en, így több mint a fele már megvolt. Sms-ben adtam életjelet magamról a másik csapatnak, illetve a runtastic-on keresztül minden frissítőpontnál küldtem a facebookra a helyzetjelentésemet - a szurkolótáboromnak :-).
Úgy éreztem, hogy jó időt tekerhetek, így folytattam az utat. Az út minősége nem volt túl jó a következő pár kilométeren, óvatosan kellett tekerni. Itt már bekapcsoltam az mp3 lejátszómat is, de csak az egyik fülemben szólt a zene. Időnként megelőztem egy-egy bicajost, mert lassabbak voltak nálam... Balatonrendes környékén azt vettem észre, hogy az egyik megelőzött bicajos jön velem... A síkon bírtam a kb. 28 km/h-s tempót, de az emelkedőkön mindig belassultam 13-17 km/h-s tempót bírtam csak. Úgy tűnt, h mi egy tempóban haladtunk, így emelkedőn előrement, és "húzott" felfelé a dombon, a lejtőn viszont az én bicajom volt jobb, így akkor átvettem a vezetést, s síkon is általában én mentem elől. Balatonszepezdnél nem láttam túl biztatónak az időjárást, így javasoltam megállni esőkabátot húzni - pont időben. Mikor felöltöztünk és elindultunk, megjött az égi áldás... De én akkor tekerek általában, amikor jól esik :-) /ez annyira nem esett jól most nekem, de hát ez volt/. A településen a buszmegállókban bicajosok álltak tömegesen, tekerőtársam megkérdezte, hogy megállunk-e. Mondtam neki, hogy megállhat, ha gondolja, de én tuti, hogy megyek - bár nem sokat láttam. Ő sem állt meg. Zánkánál ismét találkoztunk az Ultrabalatonosokkal, ők sem voltak egyszerű helyzetben. Anitáékkal találkoztam is, az autóval jöttek velem szemben - integettünk egymásnak. Időnként csillapodott az eső, de igazából Balatonfüredig, ahol a következő frissítőpont volt, végig esett. Beérve a frissítőpontra bemutatkoztunk egymásnak Lacival. Mivel nem volt túl jó a vizes ruhában a hűvösben ácsorogni, így evés-ivás után indultunk tovább.
Most egy rövidebb táv várt ránk a következő frissítőpontig - de ez sem volt esemény mentes szakasz. Ugyanis Balatonfüreden Triatlon versenyt rendeztek, így az út egyik része le volt zárva az ahhoz kapcsolódó bicajverseny miatt. Esett az eső, az autók fel voltak torlódva - hát nehezen tudtunk csak haladni. De sikerült átvergődnünk, aztán ismét saját tempóban tudtuk utunkat folytatni. Felváltva voltunk elől, a hátsó ember tudott mindig picit pihenni a szélárnyékban. Nemsokkal Balatonalmádi előtt végre elállt az eső, s kezdett picit a nap is előbújni. B. almádiban újra elővettem a sós kekszet, ennek megint többen is örültek. A maradékot ott is hagytam a frissítőponton a mögöttünk tekerőknek. Itt már csak banánt és sós kekszet ettem. Negyed 6 magasságában járt az idő, s 35 km volt még hátra kb. - persze nem sík úton mentünk végig.
Balatonfűzfőre érve teljesítve volt az északi part is, jöhetett a keleti oldal. Többször mentünk közel a Balatonhoz, de nem volt idő nézelődésre, koncentrálni kellett a tekerésre. Kezdtem fáradni, már nem bírtam síkon a 28-as tempót... kicsit tartalékoltam, hisz várt ránk az utolsó mumus: Balatonakarattya. Mondtam Lacinak menjen fel saját tempóban, ha gondolja fent várjon meg. Fel fogok tekerni, de nem bírom a 13-16-os tempót tartani... Így is tett. Volt olyan szakasz, amikor csak 8-10-zel mentem, de feltekertem megállás nélkül. Laci fent megvárt, ez jól esett, nem maradtam magamra az utolsó kilométereken. Balatonvilágos felé mentünk, s nem a 7-es úton - úgy döntöttünk, erre jobb lesz. Bent B.világoson rátértünk a bicajútra. Így a parthoz közel haladtunk, az út minősége nem volt túl jó - mivel nagyon rázott, nem tudtunk olyan jó tempót menni. Lehet, hogy 1-2 km-t nyertünk erre, de szerintem időt veszítettünk... Siófok üdülőterület táblát meglátva, kezdtünk örülni, hogy már csak pár kilométer... De ezek az utolsó kilométerek nagyon lassan akartak már elfogyni... Végre eljött az az elágazó, ahol ki lehet menni a 7-es útra, hogy a megfelelő helyen legyünk a célkapuhoz vezető úton. Bekanyarodva a célegyeneshez, összeszedtük utolsó erőnket, s beleadtunk mindent az utolsó méterekhez. Átérve a célkapunk, megköszöntem Lacinak, hogy jött velem - mondta, hogy ő köszöni, h jöhetett velem :-). Végülis mindkettőnknek jó volt ez így. Megállni nem volt idő, hisz még le kellett gurulni a rajt területre, ott is át kellett haladni a chipmérésen.
Hivatalos eredmény lista alapján a 204 km-es távon a bruttó időm: 9:30:08 volt, mellyel 58. helyet értem el a nők között (és a korcsoportomban is) - 66 női induló ért szintidőn belül célba.
Áthaladva azon a kapun is, leadtuk a chipet. Majd kaptunk egy ásványvizet, amit nem volt kedvem már meginni. Átmentünk a sátorhoz, ahol felvettük a vacsoránkat és kólánkat. Az idő hűvösödött, s nem is voltam még teljesen megszáradva, így nagyon vártam már a nyereménysorsolást. Fortuna velem volt, bemondták a rajtszámomat: 1381. Nyertem két kulacsot, és egy "travel bag"-et. Az egyik kulacsot Lacinak adtam, emlékül a közös tekerésért. Mivel több nyereményre nem voltam esélyes (mindenki max egyszer húznak ki), s kezdtem egyre jobban fázni, így elköszöntem Lacitól és a barátaitól, s visszaindultam a szállásra. Lezuhanyozás után az aláöltözőmre húztam fel a pizsamámat, és két takaróval takaróztam be, hogy ne legyek beteg. 10 óra magasságában beszéltem Anitával, érdeklődtem, hogy hogy vannak, mi van velük - pár szóban beszámoltam az én napomról. További jó utat kívántam nekik... én meg elmentem aludni - hisz vasárnap jött a következő kihívás.
Vasárnap reggel időben kellett kelnem, hisz 9-kor indult a vonatom. Összepakoltam, kifizettem a szállást, felpakoltam a bicajt - majd felvettem a még nagyon vizet cipőmet. Két zoknit húztam bele, hogy a lábam lehetőleg minél később legyen vizes. Egész jól esett újra a bicajra ülni és tekerni... A vonatra csak segítséggel tudtam felszállni - s sajnos majdnem le is maradtam...
Székesfehérváron át kellett szállnom, így csak közel fél órát vonatoztam. Megint ettem egy banánt. Fehérváron segítettek leadni a bicajt - az biztos, hogy akik ezt a bicajszállítót tervezték, azok még nem utaztak kerékpárral vonaton... :-(
Gárdonyig személyvonattal mentem, a piros, "új vonattal", erre legalább fel lehet szállni. Gárdonyban már nagy volt a nyüzsgés... Én is felvettem a rajtszámomat, amit felraktam a bicajra - majd beadtam a táskámat a csomagmegőrzőbe. Fél 11-kor volt egy kerékpáros free-style bemutató, majd 11-kor volt a rajt. Ebben az időpontban azok indulhattak, akik úgy tervezték, hogy 1,5 órán belül célba érnek Én 75 percet lőttem be magamnak, így ezzel a csapattal rajtoltam. Izomlázam nem volt, a lábaim picit nehezek voltak...
A pákozdi elágazóig jól bírtam a tempót a bollyal, 30-35-s tempóval haladtunk. Pákozd felé ismét úgy éreztem, hogy ez már sok nekem, így kicsit vissza vettem. 28-30-as tempóval mentem tovább - kivéve az emelkedőket :-) Pákozdon belső utcákon volt kijelölve az útvonal, néhol kavicsos, kátyús szakaszok voltak - itt óvatosan kellett menni. Majd jött a lejtő, ahol sorra visszaelőztem azokat, akik megelőztek, amikor én óvatosabban tekertem a kavicsok miatt. Nagyon jól gurul a bicajom, s a síkon is jól tudok vele haladni... Majd jött az emelkedő a pákozdi arborétum felé, aminek a vége 15%-os... De feltekertem - még ha kicsit nehéz is volt. Majd jött ismét a gurulás, majd lendületből a tovább tekerés. Velencére érve a Kempinghez a déli harangszót lehetett hallani. Itt volt frissítőpont, én nem álltam meg. Volt még innivalóm a kulacsomban, s nem akartam az időt vesztegetni. Bent Velencén picit lassabban tekertem, próbáltam picit előrepihenni az utolsó kilométerekhez. Kiérve Velencéről tempót váltottam, s újra visszaelőztem jó pár bicajost. Kicsit korán kezdtem a hajrát, mert a végére "elfogytam", így az utolsó kanyarokban páran visszaelőztek... De így is meg lett a tervem:
A 29 km-es távot 1 óra 10 perc alatt letekertem.
Úgy gondolom, hogy ez az előző napi tekerés mellett jó időeredmény. Itt nincs hivatalos chipes eredménymérés, és sorrend, mindenki a saját maga idejét méri. Állítólag 1200-an teljesítettük a távot, 4 óra volt a szintidő - gondoltak a családos tekerőkre is, sok kisebb gyermek is letekerte egyedül a távot.
Délután is volt még egy free-style bemutató, ebédnek hot-dogot ettem. Majd mivel kezdtek gyülekezni a felhők, úgy döntöttem, hogy a 14:07-es vonattal visszajövök. Gondoltam, hogy áttekerek Agárdra, mert Gárdonyban biztos sok felszálló lesz... Épp átértem időben Agárdra, akkor gurult be a vonat, amikor a lépcsőn másztam felfelé - de így legalább volt helye a bicajomnak, s én is le tudtam ülni. Az út egy részén aludtam.
Jó kis hétvége volt, összességében meg volt a 250 km :-)
-Berni-
Ez az idei év második bicajos versenye, amin indultam... A 129 km-es távra neveztem, s szerettem volna idén is teljesíteni...
Szombaton reggel vonattal mentem le Velencére, itt a fővárosban nem tűnt rossz időnek. A vonaton utazott még pár bicajos, akik szintén oda tartottak, ahova én.
Velencén kiszállva a vonatból, picit elbizonytalanodtunk, de aztán meggyőztük egymást, hogy ha már eljöttünk, akkor tekerünk. Szemerkélő esőben mentünk a Drótszamár Kempingig, itt volt a versenyközpont. A rajt 10-kor volt, volt két óránk addig. Mivel az eső nem viccelt, így behúzódtunk egy CUBE sátor alá, hogy ne legyünk vizesek. Felvettük a rajtszámunkat, reggeliztünk, s bizakodtunk, hogy jobb idő lesz...
S valóban így is lett... Ahogy közeledett a rajt, egyre világosabb lett az ég, s a nap is megpróbált előbújni a felhők mögül. Fél 10 után mentünk fel a rajthoz, útközben találkoztam ismerősökkel is. 10 óra után volt a hivatalos esemény megnyitó, majd nemsokkal 10 után elrajtoltattak bennünket. A jósolt rossz idő miatt sokan nem jöttek el, s a mezőny nagy része megint országúti kerékpárral volt. Néhányan voltak trekkinggel (köztük én), és egy-két mountain bike-ot is láttam a mezőnyben. Velencefürdőig "lassú rajt volt", kb. 25 km/h-s sebességgel volt a felvezetés. A repülőrajt után beindult a mezőny, a 30-35 km/h-s sebességet még bírtam én is a bolyban, de amikor még jobban felgyorsultak, akkor nm bírtam velük tovább a tempót. Egy kisebb bolyban lemaradtunk, de így még haladtunk. A szél az fújt töretlenül, s persze oldalról és szemből... A 7-es útról Pákozd felé fordulva a bolyok elhúztak, néhányan maradtunk csak le - bennünket kísért a szerviz autó. Itt kemény szembe szél volt, időnként örültem, ha 15-tel tudtam haladni... Az autó sofőrje tanácsolta, hogy inkább a Mini maratont teljesítsük, de ekkor még közöltem vele, hogy én végig fogok menni, hisz tavaly is megcsináltam.
Pákozdra érve picit pihentem, eléggé kifárasztott ez a szél. Majd tekertem tovább... a lejtőn is tekerni kellett, mert az oldal - szembe szél nem engedte a gyors gurulást. Sukoró környékén kezdtem elgondolkodni azon, hogy biztosan végig akarok-e menni a hosszú távon... Bent a faluban ért utol a Mini maraton élmezőnye, ekkor döntöttem - mára elég lesz nekem a Mini Maraton, az 58 km-es táv. Sukoró után jött Nadap és először a domb, majd a hegymászás. Most már nem értek váratlan meglepetések, tavalyról már nagyjából tudtam, hogy mi vár rám. Egysezr álltam csak meg felfelé pihenni és inni egyet, illetve fent a tetőn bevártam egy srácot, akinek begörcsölt a lába és ez miatt tolta a bicajt. Felajánlottam neki szőlőcukot, és Magne + B6-t, de nem élt a lehetőségekkel. Aztán jött a lejtő és jöhetett volna a gurulás - ha a frissítőpontot nem a lejtő 2/3-nál állították volna fel. Mindegy, megálltam, s ettem egy banánt. Kellett egy kis utánpótlás. Utána Lovasberényig megegyezett a két táv útvonala, bent Lovasberényben vált ketté az út. Itt már nem töprengtem, hanem jobbra fordultam, hogy Vereben - Pázmándon át visszaérjek Velencére. Az út jó minőségű volt, s volt benne egy alattomos, hosszan elnyúló 10%-os emelkedő. A végén már igaz, hogy "mókuskerékben", de feltekertem. S mivel minden emelkedő után jön egy lejtő - indulhatott a gurulás.
Az utolsó kilométereket próbáltam megnyomni, de a szél időnként visszafogott. Végül - a hivatalos eredménylista alapján - 2 óra 31 perc 23 másodperces idővel célba értem. Összesen 12 női induló volt ezen a távon, az időeredményemmel 7. helyen végeztem. Nem bántam meg a döntést, végig tudtam volna tekerni, a kérdés csak az volt, hogy mikor értem volna a célba.
A központi sátornál felvettem az ebédemet, ami bolognai spagetti volt és megebédeltem. 3/4 2 magasságában ígérték az első befutókat, így kaja után felmentem a célkapuhoz, s valóban jöttek már a "profi csapatok". Mivel az eredmény hirdetést 16 óra körülre ígérték, s úgy éreztem, hogy lenne még kedvem és erőm tekerni, ezért úgy döntöttem, hogy még körbetekerem a tavat (29 km). A szél most is fújt, s persze leginkább szemből. Egyszer volt jó kis hátszelem, amikor a Pákozdi arborétum felé tekertem az emelkedőn. 1 óra 22 perc alatt értem körbe, s pont időben voltam még az eredményhirdetésre, illetve nyereménysorsolásra. Sajnos nem nyertem semmit.
A sorsolás után elindultam a vasútállomásra, de mivel tartottam attól, hogy sok bringás lesz, ezért eltekertem Velencefürdőig, hogy én tuti felférjek a vonatra. Nem kellett volna, csak néhány bicajos szállt fel Velencén (leginkább azok, akikkel reggel együtt utaztam).
Jó kis nap volt, jövőre újra megpróbálom!
-Berni-
Végre elkezdődött a bicajos versenysorozat is, így én is írhatok beszámolót. Ezen a versenyen immáron harmadszor vettem részt, így "rutinosan" álltam rajthoz.
Táv: 65 km
Szombaton reggel 6-kor indult a vonatom a Keleti pályaudvarról, így korán kellett kelnem. Az utat nagyjából végigaludtam. Mezőkövesden szálltam le, onnan 30 km tekerés várt rám Tiszafüredig. Ez volt a bemelegítés.
Egész jó időben leértem Tiszafüredre, felvettem a chipemet és a rajtszámomat a versenyközpontban. Majd tízóraiztam. 10:00 - 10:30 között volt a rövid táv rajtja, ezen főleg családok vettek részt - 15 km-es táv.
A nagy távnak 10:50-kor volt a rajtja. Már induláskor volt egy esés, de szerencsére mögöttem, így nem voltam érintett. Tiszafüred és Poroszló között a 33-as úton felvezetéssel haladtunk, próbáltam tartani az iramot kisebb - nagyobb csoportokkal, kisebb-nagyobb sikerrel. Ezen a szakaszon végig szembe szél volt - szerencsére nem annyira erős, mint tavaly, de azért lehetett érezni. A gátra érve próbáltam saját tempót menni. A szél tényleg változó irányú volt - ahogy azt az időjósok előrejelezték. Volt, amikor szemből fújt, volt amikor oldalról és ritkán hátulról... Volt néhány bicajos, akikkel próbáltam a tempót tartani... Volt, amikor én voltam gyorsabb, így előre mentem, megelőztem őket, aztán ők jutottak több erőhöz, s visszaelőztek. Az út mentén táblák jelölték, hogy mennyi a hátralévő táv. Az 50-es és 40-es tábla elég gyorsan "előkerült". A szembe szeles időszakokban próbáltam kisebb csoportokkal "vonatozni", de általában ezek a vonatok gyorsabbak voltak mint én. Fél távnál, Kiskörénél volt a frissítő pont. Itt megálltam, ittam vizet (bár nem vagyok kacsa, de ez most jól esett), s ettem pár szőlőcukrot. Túl sokat nem időztem, hisz a táv másik fele még hátravolt, s nem tudhattuk, milyen lesz a szél helyzet a túl parton. Az út Kiskörénél és Abádszalóknál elég rázós volt, pont ezen a két szakaszon lehetett volna haladni a hátszél segítségével. Ezen az oldalon picivel jobb tempót lehetett menni összességében. A 30-as tábláról lemaradtam, s teljesen meglepődtem, amikor már a 20-as tábla mellett is elhaladtam - egy óra környékén. Ezen a szakaszon egy párral próbáltam a tempót maradni, de az abádszalóki rázós részen nem bírtam velük menni, így lemaradtam. Később jött egy lány, vele mentem egy darabon, utolértük az előző szökevényeket, de 10 km-es táblánál újabb szél jött, s ekkor végleg lemaradtam róluk. Az utolsó 10 km lassan akart csak fogyni. 7,5 km-rel a vége előtt volt még egy frissítő, de mivel ez nem közvetlenül a bicaj út mentén volt, így ezt kihagytam. Az utolsó 5 km-en már kilométerenként volt a tábla, próbáltam belehúzni - nagy tervem volt a 2,5 órás nettó idő teljesítése. 2-2,5 perc alatt fogyott el egy-egy kilométer, próbáltam minden erőt és energiát beleadni a tekerésbe, s nem foglalkozni a széllel. Pár bicajost még sikerült megelőznöm, aztán jött az utolsó két kanyar és a célegyenes. 2 óra 32 perc 47 másodperc lett a total időm; mivel akkor épp egyedüli célbaérkező voltam, így név szerint köszöntött Péter Atti, a "spíker". A célkapun való áthaladás után levették a chipemet, s ekkor néztem meg a kilométerórámat - IGEN, SIKERÜLT: a nettó időm: 2:29:37 lett.
Elgurultam a Versenyközponthoz, átvettem a befutó csomagomat: 2 üveg Ice tea, 1 alma, 1 nápolyi, 1 Cerbona szelet, 1 Abonett és egy Intersport kedvezmény kupon lapult a szatyor aljában.
Leheveredtem a fűbe, mint a többi célba érkezett személy, s vártuk az eredményhirdetést. A legjobb női időeredmény 1:50:16 volt. Az eredményhirdetést követően felolvasták azon rajtszámokat, akik Intersport ajándékcsomagot nyertek, sajnos én nem voltam köztük.
A fenti időeredményemmel a 43. helyet értem el a női mezőnyben, s a korcsoportomban 20. helyen zártam (83-an értünk célba). Köszönöm a szurkolást mindenkinek!
Nem sokkal az én beérkezésem után beérkeztek az első görkorisok, viszont a bringatlonos csapatokra (a csapat egyik tagja futva teljesítette a távot, folyamatosan cserélhettek, h ki fut és mennyit) még sokat kellett várni - 4:23 perces idővel akkor értek be, amikor én már indulásra készen voltam- ők rögtön a célkapun áthaladva megkapták az érmüket.
A 18:10-es vonatra kellett visszaérnem Mezőkövesdre, 4 után indultam Tiszafüredről. útközben fényképeztem még párat, aztán néhol küzdöttem a széllel - de időben odaértem a vasútállomásra. hazafelé kicsit aludtam, ettem szendvicset.
Leszállva a vonatról, kicsit nehéz volt visszaülni a bicajra, de pár méter után már minden rendben volt.
141 km tekeréssel zártam a napot.
-Berni-
Tour de Debrecen - 2013.09.22
Ez az idei versenyszezon utolsó eseménye, amiről tudok - ezt nem hagyhattam ki... Az utolsó pillanatban küldtem el előnevezésemet... Mivel a barátnőmnek szülinapi bulija volt szombaton, így csak a verseny napján tudtam Debrecenbe utazni. Reggel az első IC-vel kellett mennem, ami 6:08-kor indult - így fél 5-kor keltem. Útközben pedig szurkolnom kellett, hogy ne késsünk sokat - de szerencsére nem késtünk. Az út második részében a kalauzzal beszélgettem, így gyorsabban telt az út. Nagyon jó fej volt :-)
A vonatról leszállva megvettem az esti visszaútra a jegyeket, aztán eltekertem a Nagytemplomhoz, mert ott volt a versenyközpont. Felvettem a rajtszámomat és a hozzá járó ajándékokat (kulacs, lámpa, víz) - majd a csomagmegőrzőt kerestem, de az nem volt... :-( Így próbáltam megoldást találni a hátizsákom tárolására, mert nem kívántam a 121 km-en magammal cipelni - szerencsére a Korzó Ételbárban elvállalták a megőrzését. Innen is köszönet érte...
Jó idő volt, sütött a nap - de a szél is itt volt (már megint)... A rajtnál találkoztam jó pár ismerőssel, Tóth Éviék is eljöttek végül, illetve Etelkával is váltottunk pár szót. Többféle távon lehetett indulni, én a 121 km-es hosszú távon indultam. 9:35-kor volt a rajtunk, mindenki gond nélkül el tudott indulni. A város utcáin kifelé haladva lassú rajt volt, s az útkereszteződéseket lezárták azon időre, amíg áthaladtunk - így nyugodtan tudtunk tekerni. Kiérve a 33-as útra elengedték a mezőnyt, ekkor az élboly ott hagyott bennünket - én az utolsó harmadban tekertem. Az út jó minőségű volt, a szél szemből - oldalt-szemből fújt, de azért lehetett haladni. A versenykiírás szerint a mi távunk Balmazújváros - Tiszacsege - Hortobágy - Debrecen útvonalon haladt (volna).
10 kilométer megtétele után (még az első Balmazújvárosi elágazó előtt) utolért bennünket az 55 km-es táv élmezőnye, akiket kb. 5 perccel utánunk rajtoltattak el... Odaérve az elágazóba nem értettük a felfestéseket... A hosszú távot egyenesen mutatták, az 55 km-esnek el kellett volna fordulnia - de senki nem fordult el... Kb. 1,5 km tekerés után Etelka jött velünk szembe, s mondta, hogy szóltak neki, hogy ő nem jó felé megy... így én is, és még egy srác is visszafordultunk. Visszamentünk az elágazóig, ahol a forgalomirányító önkéntes mondta, h kár volt visszajönnünk, mert majd a körforgalomnál kell elmenni Balmazújvárosnak... Hurrá, nagyon boldog voltam!... de sebaj, újra visszafordultunk és tekertünk tovább... hárman három tempót képviseltünk... a körfogalomhoz érve újra érdeklődtünk, de annál több infóval nem tudtak szolgálni, amit a táblákon is láttunk... Hortobágy egyenesen, Balmazújváros, Tiszacsege jobbra... Hát mi elfordultunk... Balmazújvárosig együtt tekertünk, beszélgettünk - egyszer csak évi jött velünk szembe... neki azt mondták, rossz helyen jár, így visszafordult. Én mondtam, h többet nem fordulok vissza - de ha ők akarnak mehetnek arra. Végül mi hárman mentünk erre tovább. Balmazújvárosba érve Tiszacsege irányában haladtunk tovább. Hát itt az útminőség nem volt 100%-os. Rázós, kátyús volt - ahol nem voltak fák az út szélén, ott a szél is erőteljes volt - így nem tudtam olyan tempóban haladni, ahogy szerettem volna... De tekertem, ahogy tudtam... Aztán távolban úgy tűnt, mintha rendőrautó villogókat látnék - közelebb érve kiderült, hogy jól láttam... az élmezőny velünk szembe jött - ekkor jöttem rá a szituációra... Megfordították az útvonalat - csak erről elfelejtettek bennünket értesíteni... Sebaj, gondoltam magamban - mindkét irányba ugyanolyan hosszú az út, én végigcsinálom már így... Az egyetlen megtalált frissítőponton a Tiszacsege előtti elágazóban megerősítették az infót, tegnap este volt útvonal fordítás - de nyugodjunk meg nem voltunk az egyetlenek, akik az eredeti útvonalon tekerünk. Így tekertünk tovább. Etelka úgy döntött Tiszacsegén, hogy ő visszafordul, s a nagy "tömeggel" egy irányba fejezi be a versenyt. Tiszacsegétől Telekházig jó volt az út, de az utána következő 10 km a 33-as főútig borzalmas volt. Azt hittem már sosem lesz vége a zötykölődésnek... A rázkódásoktól az első lámpám teljesen kilazult. Mielőtt rákanyarodtam a 33-asra, megálltam. Egyrészt meghúztam a lámpa csavarját, másrészt elővettem egy sós stanglit az éhség ellen. Ittam egyet, aztán folytattam az utamat. Azt tudtam, hogy innen az útminőséggel már nem lesz baj, s bíztam némi hátszélben is - hát csak néha volt benne szerencsénk. A srác, akivel együtt tekertünk állt meg velem, de azt is láttam, hogy olyan nagyon nem tudott elhúzni - így próbáltam utolérni. Hortobágynál, a Kilenclyukú hídnál sikerült beérnem, innen megint együtt haladtunk. Mondta, hogy ő már legszívesebben beülne egy étterembe, de buzdítottam, hogy ne adja fel, hisz most már a nehezén túl vagyunk... A kilométerek szépen fogytak, s bár az Alföldön voltunk, azért az út nem volt sík... sunyin emelkedett picit, néha szabad szemmel is látható volt, hogy hosszan elnyúló dombocska következett... Aztán megint be kellett iktatnom egy technikai szünetet, lemerült az elem az mp3 játszóban. Így megint lemaradtam - de nem volt nehéz beérni Danit (az eredménylistából tudtam meg a nevét). Megint előreálltam, s "húztam magammal" - jó volt visszaérni a délelőttről ismerős körforgalomhoz - innen már ismerős volt a táj... Megint jöttek emelkedők, Dani itt szakadt le rólam - de mivel én láttam esélyt még a dobogóra - így mentem a saját tempómat. A másik Balmazújvárosi elágazóhoz érve jó volt látni az útra felfestett 10 KM-es jelzést, de ez a 10 kilométer nagyon lassan akart fogyni. Megint erősebben fújt a szél is, aztán a városhoz közeledve, majd beérve Debrecenbe rengeteg rendőrlámpába "ütköztem", s mindegyiknél pirosat kaptam - s úgy tűnt, hogy nagyon sokáig van piros... Sokkal jobb volt reggel erre tekerni, amikor mehettünk. Láttam magam előtt bicajosokat, de nem tudtam beazonosítani, hogy van-e köztük lány... De mivel a lámpák mindig közbe szóltak, utolérni nem tudtam őket... Még az utolsó útkereszteződésen (a Hatvani utcánál is pirosat kaptam, s már elég türelmetlen voltam). A célegyenesben tekertem ahogy tudtam, de kevés volt... átérve a célkapun mondták, hogy negyedik lettem. Boldog voltam, hogy célba értem, s a nettó időm 5 órán belüli volt :-).
Tour de Debrecen - 121 km
Bruttó idő: 5:18:13 Nettó idő: 4:58:56
Női 4. helyezés
Átvettem a hátizsákomat az ételbárban, vettem egy kólát - majd közben hallottam, hogy nóői eredményhirdetés következik. Gyorsan elővettem a fényképezőgépet és szaladtam oda én is... ekkor tudtam meg Pétertől, hogy nem sokon múlt a dobogó (a hivatalos eredményekből már tudom, hogy kereken 2 percen múlt - ha nincs reggel az a +3 km, akkor....). Kicsit dühös lettem az egész helyzetre, de hát ez volt, nekem a 4. hely jutott. A facebook jelentkezésemre kaptam a gratulációkat, s a barátoktól a biztatást, hogy nincs miért dühösnek lennem, hisz nagyon szép az a 4. hely is, főleg a tegnapi versenyt is hozzákalkulálva... Mivel a vonatom 19:04-kor indult vissza Pestre, volt még bőven időm várost nézni, készítettem pár képet is. A McDonaldsban ettem egy McChicken menüt, majd lementem a vasútállomásra... Persze a vonat késett 15 percet - de most már nem zavart annyira. A hazafelé úton élménybeszámolót tartottam az útitársaimnak, s bicajos élményeket osztottunk meg egymással - így megint csak gyorsan telt az idő. Egy kb. fél órát aludtam is.
Jó volt ez a szezonzáró hétvége - egy második és egy negyedik hellyel zártam az idényt!
Folyt. köv. 2014-ben!
Köszönöm a szurkolást!
-Berni-
Előzd meg a Fogaskerekűt - 2013.09.21
Idén XIII. alkalommal került megrendezésre ez a több sportágat érintő esemény, de eddig én még nem hallottam róla...
Én végül részt vettem rajta, kerékpárban :-) (tudom nagyon meglepő :-), hogy pont kerékpáron). Az előnevezésről lemaradtam, így szombaton reggel neveztem a Városmajori gimnázium udvarán. A nevezést követően elmentem a rajt helyszínére - a Diósárok utca János kórház melletti részére. Jó néhány bicajos sorakozott már itt, de még jöttek is szépen sorban. 10:13-kor volt a rajtunk, a rajtpisztoly eldördülése után egyszerre indultunk a felmolinózott Fogaskerekűvel. Bár a táv "csak" 3950 méter volt, de hegynek felfelé... összesen 325 m volt a szintkülönbség... Az emelkedés rögtön az út elejétől volt, 1 km-ig a Fogaskerekű előtt tekertem... utána viszont esélyem sem volt a tempót tartani vele, mert egyre meredekebb lett a Diósárok utca, így egyre jobban lassultam. Aztán le is kellett szállnom, mert már szálkázva sem tudtam haladni (sokan tolták már a bicajt, így a szálkázás nem volt kivitelezhető). Kb. 500-600 métert toltam, a Diósárok utca végéig. Onnan már sokkal könnyebb volt - mert szerencsére nem volt meredek... Az út le volt zárva az autósok elől, köszönjük az önkéntesek segítségét!
Ráfordulva a célegyenesre még kicsit belehúztam, így sikerült 35 percen belül felérnem... (34:58).A Fogaskerekű gyorsabb volt nálam, menetideje hivatalosan 14 perc.
Fent eléggé fújt a szél, így örültem, hogy nálam volt a dzsekim - ugyanis az eredményhirdetés csak fél 1-kor kezdődött... Felvettem a pólót és a vizet, amit kaptunk a célban, majd kicsit körbesétáltam a környéken. A futók 11:01-kor indultak, gondoltam az ő befutójukat megvárom... jöttek is a kísérő autóval - a spíker hangja már előrejelezte érkezésüket... a kenyai fiú és az egyik magyar fiú "harcoltak" a győzelemért, végül a kenyai futó nyert. S rajtuk kívül még 2 fiúnak sikerült a Fogaskerekű előtt beérnie a célba.
Mivel az eredményhirdetésig még volt bőven idő, így áttekertem a gyermekvasúthoz. Ott pont egy gőzös, nosztalgiavonat állt bent, így elidőztem ott az indulásig... Miután a szerelvény kigurult, átmentem a játszótérhez, s leültem a napon egy padra... Negyed 1 után visszamentem a nagy színpadhoz. Megkezdődött az eredményhirdetés, először a kerékpárosok körében. Az abszolút női és férfi győztesek pénzjutalomban részesültek, a korcsoportonkénti első három helyezett érmet és tárgyjutalmat kapott. S itt ért a legnagyobb meglepetés: a női 2. korcsoportban engem is szólítottak - második helyet értem el. Átvettem az ezüstérmet és a könyvet, s nagyon boldog voltam :-)
A bicajosok után a futókat szólították, utána a túrázókat és a kutyával teljesítőket. Ebben az utolsó két kategóriában csak abszolút győzteseket hirdettek - de így is nagyon elhúzódott az egész.
Még a tombolasorsolást is megvártam, hátha... s sikerült... kihúzták a 2233-as sorszámot, ami az én rajtszámom volt - egy tavalyi pólót nyertem :-)
Megérte eljönni és feltekerni a Széchenyi-hegyre!
-Berni-
Tour de Harkány - 2013.09.17 - 12 órás verseny
Augusztusban olvastam először a kiírást, de ekkor nem foglalkoztam még vele - gondoltam, hogy 2 héttel a 24 órás verseny után nem fogok én újabb versenyre nevezni... A 24 órás versenyen is reklámozták ezt az eseményt, ekkor már felkeltette az érdeklődésemet... Miután elég hamar regenerálódtam, kezdtem szervezgetni a versenyre eljutást - majd beneveztem :-)
Szombaton 6 - 18 óra közöttre volt a verseny meghirdetve... Fél 5 - 5 óra magasságában érkeztem meg Harkányba, elég hideg volt a reggel (kb. 10 fok). Nem nagyon volt kedvem kiszállni az autóból, de muszáj volt. Felvettem a rajtszámomat (64-es), kicsit felmértem a terepet, majd visszamentem az autóhoz. Miután a bicajt is lekerült, tettem egy kis kört, bemelegítésként, A saját frissítésemet és a hátizsákomat lepakoltam az egyik frissítő asztalhoz, hogy majd mindig "kéznél" legyen, ami kell. Itt nem volt állandó segítőm, mint a 24 óráson - a rajtnál apáék voltak jelen, napközben a Húgom és Anya látogatott meg...
Közben a spíker is meg kezdte mai műszakját, s mivel nem világosodott kellő képpen, így a rajtot eltolták fél 7-re... Nem voltunk túl sokan összességében, voltak egyéni és csapatban indulók is.
Fél 7-kor pontban elrajtoltunk :-) Az időjárás kedvezőnek tűnt, szépen jött elő a nap... Az útvonal végig biztosított volt, s a forgalom elől a mi sávunk le volt zárva. Egy kör 13 km-nyi volt: Harkány - 58-as főút - Máriagyűd - Siklós - Harkány útvonalon. Az első 3 km sunyi emelkedő volt, ebből az utolsó 300 volt a legnehezebb, az útvonal többi része jól tekerhető volt. Siklós és Harkány között a kerékpárúton kellett mennünk, a minőség nem volt mindenhol 100%. Az első körben felmérte mindenki az útvonalat, terepet - próbáltuk a problémásabb szakaszokat memorizálni a későbbiekre. Az első köröket 33-34 perces idővel tekertem, kb. ilyenre is terveztem. A harmadik körömben tekertem, amikor az élmezőny először lekörözött - ők más dimenzióban tekertek... Mivel elég hamar melegedett az idő, így a negyedik kör végén kiálltam átöltözni. Ekkora a mosolyommal már itt is a spíker "kedvence" voltam, így minden tettem figyelve és kommentelve volt :-) Ettem is és ittam is, majd folytattam a tekerést. Újabb 4 kör után terveztem pihenőt tartani, így telefonáltam is a Húgomnak, hogy 11 körül leszek kint a boxutcában...
Folytattam a tekerést, s általában egyedül tekertem. Ebből a szempontból jobb volt a reptéri pálya - hisz ott folyamatosan találkozhattunk a többi bicajossal... Időnként egy-egy tekerő utolért, ilyenkor mindig bíztattuk egymást. Az út mentén önkéntesek is segítettek, bíztattak bennünket. Legszimpatikusabb önkéntes csapat Harkány elején volt, a fahídnál. Mindig lelkesen tapsoltak, bíztattak.
A 8. kör végén kiálltam a boc utcába - a terveknek megfelelően - ekkor már megvolt 104 km. Anya és a Húgom picit késtek, így hosszabb pihenőt kellett tartanom a tervezettnél... Mivel tovább melegedett az idő, így újra átöltöztem. Anya palacsintát hozott, így azt ettem párat, illetve kólát ittam. A bal bokám picit fájt, picit izgultam, h nehogy fel kelljen adnom - így a Magne B6 mellé most egy fájdalom csillapítót is bevettem. Egy kört megvártak a "segítőim", aztán hazamentek. A 10. körömben tekerve gondolkodtam, hogy mi legyen a célom a végére - végül abban maradtam magammal, hogy két célom lesz: végigtekerni és min. 200 km tekerés... 13 óra magasságában fejeztem a 10. körömet, volt még 5,5 óra. Továbbra is 35 perc körüli köröket tekertem, a szélviszonyok továbbra is kedvezőek voltak - bár picit erősödött és változott a reggelihez képest. A km-nyi sunyi emelkedő után volt a "pálya" legjobb része - egy hosszú lejtő - itt 47,6 km/h volt a sebességrekordom. A 11. kör végén picit kiálltam megint, ittam egy energiaitalt. A 12 körben ért a legnagyobb meglepetés. A harkányi hídnál álló fiatalok megállítottak és kaptam Tőlük dinnyét. Nagyon finom volt, s nagyon jól esett a kedvességük! Még két kört terveztem tekerni a következő pihenőig, Anya ekkora tervezte a visszajövetelt. Mivel kicsit csúsztam, így már ott volt, amikor a 14. körömmel végeztem. Újra hozott palacsintát, de ahhoz most nem volt kedvem - sós dolgokra vágytam... így sajtot ettem és párizsit. Még volt 3 óra a végéig, s 2 kört még minimum tekernem kellett... Kb. negyed órát pihentem, aztán folytattam. A spíkernél továbbra is a "csupa mosoly" / "teli mosoly" jelzőkkel ellátott versenyző voltam... A jobb térdem és a bal bokám felváltva fájt, de a feladás nem jutott eszembe... Aztán a 16. körben történt egy újabb érdekes dolog: a 7-es rajtszámú versenyző (most már tudom, hogy Zolinak hívják) ismét utolért, s jött velem egy darabig... Közben elmondta, hogy én vagyok a példaképe, ugyanis ő már feladta egyszer a versenyt, de miután én megint mosolyogva haladtam át a kapun, így összeszedte magát, s egyeztetve a versenybírókkal, újra visszaállt a pályára. Nagyon meglepődtem ezen, de örülök, h a mosolyommal segíthettem neki :-)) Egy darabig még együtt mentünk, aztán ő tempót váltott... Ennek a körnek a végén újra kiálltam, még 2-3 kört terveztem tekerni... Ettem palacsintát, elővettem a fényképezőgépet, mert gondoltam megörökítem az útvonalat :-). Így a 17. köröm lassúra sikeredett, 40 perc kellett hozzá... Mivel már 3/4 6 körül járt az idő, döntöttem - még egy kört vállalok... így picit kiálltam megint - a spíker rögtön szólt, h nem állunk ki, nem adjuk fel... Jeleztem neki, hogy csak egy rövidke pihenő és megyek tovább... Így is tettem. Útközben megköszöntem az önkénteseknek a segítséget, többen gratuláltak és mondták, hogy nagy élmény volt nekik is egy versenyt átélni... A fiatalokkal pacsiztam is, aminek ők látszólag örültek... A célegyenes előtti hosszú egyenesben tekerve, már hallottam, hogy VÉGE, így már mehettem teljes tempóban. A célegyenesre rákanyarodva a rendőrök is gratuláltak, majd mivel az első helyezett Évi pont előttem ért célba, így picit lassítottam... 18:32-kor értem célba.
Tour de Harkány - 12 órás verseny teljesítve
18m kör, 234 km, női 6. hely
A 12:02 total időből 10:38-t töltöttem nyeregben
Célbaérkezés után gratuláltunk egymásnak a teljesítőkkel, megköszöntem a spíkernek a bíztatást; megkerestem a 7-es srácot is. Leadtam a chipet, aztán visszamentem a frissítőhelyemhez. Ettem, ittam még egy kicsit - átcseréltem a pólómat - mert kezdett hűvösödni. Miután mindenki beért, jelezték, hogy az eredményhirdetés is kicsit csúszni fog, de mindenkit várnak a nagyszínpadnál. Összepakoltam a táskáimat, aztán átvonultunk Anyával - mondta, h megvárja az eredményhirdetést. A tombolán nyertem egy napszemüveget :-). Eredményhirdetés után többen voltunk még, akik nem vettük fel a vacsoránkat, így mentünk a sátorhoz. Anyától elköszöntem, ő hazament. A kajás sátorban a román fiúk is jöttek gratulálni - jól esett Tőlük is... Mondták, h nagyon sok energiát osztottam nekik is a folyamatos mosolyommal :-)
Szép volt, jó volt - remélem lesz jövőre is!
Ezzel a versenybeszámolóval még lógok Nektek, most bepótlom...
Szombaton mentem le vonattal Zalakarosra, sajnos egy baleset miatt több mint 1,5 órás késéssel értünk Zalakomárra, ahonnan tekerés következett Zalakarosig. Rögtön a Rendezvény központba mentem, felvenni a rajtcsomagomat - hisz a nevezéshez járt egy ingyenes belépő a helyi strandra, amit délután szerettem volna igénybe venni. Miután felvettem a csomagomat, megkerestem a szálláshelyemet. Ez fent volt a domboldalon... Beköltöztem a szobámba, kipakoltam - aztán irány a strand. A strandon úsztam jó pár hosszt a sportmedencében, majd átmentem kipróbálni a hullámmedencét. Utána ettem egy lángost és palacsintát... némi heverészés után sajnos indulnom kellett, mert meg volt hirdetve egy "warm up" tekerés estére -17 órakor volt gyülekező.
28-as sebességet ígértek a szervezők a rajtnál - sajnos ez csak ígéret maradt. Egy Kis-Balaton kör volt az útvonal. Balatonmagyaródig bírtam a bolyban a 35-s tempót, de itt újabb tempóváltás következett be - mivel a verseny másnap volt, én visszavettem, s saját tempóban tekertem tovább. Nem akartam ma kidőlni... Egy másik lány is így járt, őt utolértem, s onnan együtt tekertünk. Zalaváron megálltunk egy büfénél, a csapos nagyon rendes volt, kaptunk Tőle csapvizet - ez életmentő volt. Frissítés után folytattuk utunkat... A lányról kiderült, hogy pécsi, útközben megbeszéltük ki merre tekert már, kinek mik a céljai. Ő is a 118 km-re nevezett, mint én, de a meleg miatt ő átnevezett a rövidebb távra. Zalaszabar és Zalakaros között az úton már fent voltak a másnapi távokhoz a jelzések, melyik útvonalnak hol merre kell mennie - igyekeztem figyelni, hogy holnap már könnyebb legyen... Visszaérve a központba, elköszöntünk egymástól - másnapra sok sikert kívánva. Mivel volt még bennem energia, így úgy döntöttem, hogy a Kilátóhoz feltekerek még - a strandon találtam szórólapot, térképet. Ez utólag jó ötletnek bizonyult, hisz a holnapi verseny is érinteni fogja a kilátót - innen már csak gurulás következik. Végig tekertem ezt az utolsó szakaszt, hogy felmérjem, merre kell majd mennem - nagyon jól ki volt táblázva - nem lehet eltévedni... Visszaérve a településre még megkerestem az ABC-t, aztán visszamentem a szállásra. Még olvastam kicsit a teraszon, aztán aludni mentem, hogy holnap fitt legyek.
Vasárnap reggel 7-kor keltem, 8-ra rendeltem a reggelit. Utólag rájöttem, h nem kellett - túl sokba került... Voltam reggel boltban, majd reggeliztem - aztán összekészülődtem és lementem a versenyközpontba. Tőlünk Ati jött el egyedül, aki a 70-es távon indult. Láttam korábbi versenyekről ismerős arcokat... Polgármesteri köszöntő volt a rajt előtt, majd pontban 10-kor eldördült a pisztoly. Irány a 118 km-es táv.
Szerencsére az éjjeli eső lehűtötte kicsit a levegőt, de a szembe szél annyira nem hiányzott. Az első 5-6 kilométeren tartottam a tempót a bollyal, aztán fokozatosan maradtunk le jó néhányan. A verseny a Zalai-dombságban zajlott, emelkedők - lejtők váltották egymást. Az első 25-30 km-en csak kisebb emelkedők voltak, de voltak hosszabb egyenes szakaszok is. Ezekkel egész jól megbirkóztam, folyamatosan ittam pár kortyot, időnként ettem egy-egy szőlőcukrot. A Zalakaros - Zalaszabar - Kilimán útvonalon együtt haladt a 118 km-es és a 70 km-es táv mezőnye, a 70-esek 10 perccel később rajtoltak. Ennek a csapatnak az élmezőnye Kilimán előtt ért be engem. Kilimánnál nekünk balra kellett kanyarodni, helyi önkéntesek és polgárőrök az egész úton segítettek nekünk az elágazókban - leállították a forgalmat, ha bicajos közeledett. Ezután egy síkabb szakasz következett, itt jó pár bicajost beelőztem. Az első komolyabb (10%-os) emelkedő Zalaszentbalázsnál volt, de ezen még simán feljutottam. De tudtam, hogy közeledik a táv legnehezebb szakasza... Itt Zalaszentbalázs tájékán előzött meg a mentő, aki egy versenytársunkért sietett, aki - mint később kiderült - a börzöncei lejtőn esett el. Börzöncéről kiérve egy picit megálltam pihenni, ittam egy kis vizet a sport ital mellé, aztán neki indultam a "hegynek". Ez a 15%-os emelkedő rajtam és sok más sporttársamon is kifogott; miután a sebességem 4 km/h óra alá csökkent leszálltam és toltam - minthogy elessek. Ezen az emelkedőn még gyalogolni is nehéz volt, hát még a bicajt tolni... Kétszer megálltam inni, és pihegni - közben jött a mentő visszafelé. Amikor már kicsit lankásabb lett a táj, újra felültem és tekertem. A dombtetőn HAJRÁ felirat volt a betonra festve, s nem sokkal ezután volt az első frissítő pont. Pont jókor. Ettem egy banánt, megittam egy félliteres vizet és ittam izotóniás italt is. Kb. 10-15-en pihentünk. Kb. 10 percet álltam, aztán folytattam utamat.
Következett a jól megérdemelt lejtő. Sikerült új csúcsot döntenem. Ezután megint egyszerűbb táj következett Szentliszló - Söjtör - Bak útvonalon, majd rákanyarodtunk a 75-s útra. Itt is segítettek bennünket a helyiek. Volt itt is kisebb emelkedő, majd a 74 / 75 utak találkozásánál lévő körforgalom után megint lehetett gurulni - jó minőségű úton. Eltévedni nem lehetett, hisz a nyilak és az útra festett jelek jól láthatóak voltak. Zalaszentmihályon letértünk a 75-ös útról, s Pötréte és Felsőrajk érintésével érkeztünk meg Pacsára. Ezen a szakaszon voltak rosszabb minőségű utak is megint... A faluban ma volt a búcsú, a fő utca mindkét oldalán bazárosok, az úton meg a gyalogosokat kellett kerülgetni, akik körülnézés nélkül mentek át egyik oldalról a másikra. Izgis volt ezen keresztüljutni. A falu másik végében volt a második, s egyben utolsó frissítőpont. Ezen a pihenőn többen is voltak, itt nem időztem annyit. Csokis nápolyit ettem és vizet ittam, sajnos dinnye már nem jutott.
Folytattam utamat, még közel 40 km volt hátra távból. Megint egyedül kellett tekernem, senki nem jött velem. A szél hol oldalról, hol szemből fújt - de szinte sosem fújt hátulról. Pacsa után megint a 75-s úton mentünk egy darabig - nem volt túl nagy forgalom - majd Dióskál felé vettük az irányt. Ez az útszakasz síknak tűnt, pedig nem az volt... Emelkedett picit - én meg kezdtem fáradni. Egy fa árnyékában picit megálltam pihenni, s közben megittam az energiaitalomat. Ekkor úgy tűnt, hogy néhányan utol fognak érni, de mivel én előbb értem a lejtőhöz és ott gyorsan tudtam gurulni - nem ért utol senki. Dióskál után kiértünk arra az útra, ahol tegnap tekertünk, így innen már tudtam, hogy mi vár rám a célig. Visszaérve Zalaszabarra a "kör bezárult" - s már csak néhány település, s kb. 15 km volt a célig. S ebben volt még egy kemény emelkedő a végén Zalakaroson. A kilométerek a végén megint lassan fogytak, bezzeg a percek... azok rohantak... Beérve Zalakarosra kerestem a jeleket, hol kell majd letérnünk a főútról... Ezt megint csak nem lehetett eltéveszteni, több sárga-mellényes segítő mutatta az utat. Tudtam, hogy "csak" a kilátóig kell feljutnom, onnan már csak gurulás lesz vissza. Erről az oldalról viszont nehezebb volt az emelkedő, mint a tegnap esti úton, így megint "síbenik" következett - azaz leszállva toltam. Nem volt erőm feltekerni... Amikor kicsit enyhült az emelkedő, visszaültem, s így már sikerült feljutnom a kilátóig. Ekkor kicsit megkönnyebbültem, mert tudtam, hogy most már sikerülni fog a szintidőn belüli célbeérés. Gurulás, kanyar, fekvőrendőrök - nem lehetett ész nélkül gurulni... oda kellett figyelni. Leérve, a célegyenesbe még belehúztam a tekerésbe, így a hivatalos időeredményem 5 óra 43 perc 33 másodperc lett - mellyel a női mezőny 27. helyén végeztem. Nagyon jó érzés volt áttekerni a célkapun a szintidőn belül egy ilyen emelkedőkkel tarkított tájon. Nettó (tekerési) időm: 5 óra 23 perc volt.
Leadtam a chipemet, majd pici pihenés után bementem a színpadhoz, ahol kezdődött az eredményhirdetés és a tombolasorsolás. Közben elküldtem pár sms-t, hogy szerencsésen célba értem. Több kategóriában hirdettek győzteseket, engem egyik sem érintett - s sajnos most a tombolán sem nyertem. Tombola sorsolás után visszatértem a szállásra, jól esett a zuhanyozás. Kicsit pihentem, majd letekertem a parkba, s ott leültem egy padra. Jó volt hallgatni a madarak csiripelését és ott pihenni a friss levegőn. Este altatódalra nem volt szükségem.
1 hétvége - 2 tó kerülés
Június első hétvégéjén több sport esemény került megrendezésre - sajnos, így döntenem kellett, hogy mit választok. A Zebrák többsége az Ultrabalaton futást választotta, én viszont a Tour de Pelso szervezésében a Balaton Maratonon indultam. Egy közös volt bennünk: mindannyian a Balatont kerültük meg.
Pénteken délután utaztam le Siófokra, nekem ott volt a szállásom, és onnan indult szombaton a tekerés. A többieknek Balatonvilágoson volt a szállásuk, még csütörtökön egyeztettünk róla, hogy lehet, h egy kis időre összefutunk pénteken... A szállás elfoglalása után elmentem a versenyközpontba, felvettem a rajtcsomagomat (rajtszám, mez), majd bevásároltam a szokásos helyen. Visszaérve a szállásra úgy döntöttem, hogy lemegyek a Balaton partra, készítek pár képet. Kicsit hűvös volt az idő. Majdnem egy órát lent voltam a parton, majd visszatértem a szállásra. Vacsoráztam, majd hívtak a többiek, hogy elhúzódott a tészta party, így már nem jönnek át. Sok sikert kívántunk egymásnak és jó időt. Időben lefeküdtem, hogy kipihenjem magam.
Szombaton 7 körül keltem, próbáltam reggelizni, nem sok sikerrel. Összekészülődtem, majd negyed 9 után elindultam a rajt helyszínére. A tegnap estével ellentétben, most már volt élet a versenyközpont, illetve a rajt helyszínén. Gyülekeztek a bringások, picit sütött a nap - mindenki reménykedett a jó időben. Itt várakozva sikerült egy banánt letuszkolnom...
Pontban kilenckor rajtoltak a profik, a mi rajtunk 9:15-kor volt. A mezőnyben szokás szerint sok országútis bringa, de ez nem tántorított el az indulástól. A rajtvonalig lassan jutottunk el, sokan voltunk - de főleg férfiak. Már az első kanyar után láttam elhagyott chipet a földön, nem irigylem azt, aki elhagyta... Főleg, ha észre sem vette, csak a célban. Igyekeztem az első távon bolyban haladni, ez kisebb-nagyobb sikerrel meg is valósult. Az első mumus a távon a balatonfüredi emelkedő, idén egész jól sikerült a feltekerés, még előzni is tudtam. Majd mivel minden emelkedő után jön egy lejtő, így jött a jól megérdemelt gurulás. Balatonlellén sikerült megint egy bolyhoz csatlakoznom, de sajnos Bogláron egy kátyú kerülése közben lecsúszott oldalra a csomagtartótáskám - így meg kellett állnom. Innen Fonyódig, az első frissítőpontig egyedül tekertem.
Fonyódon ettem banánt, ittam vizet - s túl voltam a táv kb. ötödén. A pihenő után folytattam utamat, kb. 34 km-re volt a következő pihenő. Nemsokkal az elindulás után utolért két fiatalember, akiknek a tempóját kisebb-nagyobb sikerrel bírtam én is, így tudtam velük "vonatozni". Balatonkeresztúr előtt viszont azt éreztem hogy ez nekem így sok lesz, így picit visszavettem a tempóból. Meg amúgy is jött az újabb hosszú emelkedő a település után. Erre picit nehezebben jutottam fel, de utána lehetett megint gurulni. A Panoráma étterem parkolójában, és az út szélén tapssal fogadták az érkezőket, jól esett a buzdítás - gondolom nem csak nekem. Ilyenkor próbálsz még egy kicsit többet beleadni a tekerésbe. A következő szakasz újabb gurulás - ez a legjobb része a Balaton-körnek: két sávos úton lehet begurulni B.szentgyörgyre - így az autók kellő távolságban haladnak tőlünk. Átkelve a Zala folyó hídján Keszthely felé haladva az út jobb oldalán áll a 400 éves vámház, melynek parkolójában van a 2. frissítő pont. Dél magasságában terveztem ideérni, 12:10-kor sikerült befutnom - így nagyjából tudtam tartani az időt. Megint ettem banánt, és Horalky nápolyit, s ittam vizet. Mivel útközben a sport italokból ittam, így ilyenkor jól esett a víz. S mivel eddig csak édeset ettem, elővettem a sós kekszet, de más is szenvedett már só hiányban, így megkínáltam a körülöttem lévő srácokat is.
A pihenés után (kb. 15 perc) tekertem tovább. A 71-es úton haladt az útvonal, Keszthelyt megkerülve teljesen... És mivel kezdődött az északi part - ezért folyamatosan váltották egymást az emelkedők / lejtők. Itt nagyjából egyedül tekertem, mert nem nagyon volt sem előttem, sem mögöttem a közelben versenyző. Volt egy szakasz, ahol két túrázóval mentem egy darabon, kicsit kihasználtam a szélárnyékukat, de mivel én bírtam gyorsabb tempót, megelőztem őket. Útközben nem kellett rövid szüneteket tartanom, pedig több helyen felismertem az előző évek "pihenő-helyeit". Szigliget várdombot megkerülve Badacsonytomaj volt a következő "célpont". Badacsonytördemicnél az elágazóban rendőrök irányították a forgalmát, itt kereszteztük az Ultrabalatonosok útját. Pont jött egy futó, így picit lassabban tekertem, hogy egyikünknek se kelljen megállnia. A frissítőpontig hátralévő 4-5 km-es távon több bicajost is megelőztem, biztatva őket, h már csak pár kilométer a következő pihenő - örültek ennek az infónak. A MOL-kútra érve először a női mosdót kerestem meg, szerencsére nem volt hosszú sor. Majd jött a szokásos banán és nápolyi evés, víz ivás - s már megint kulacsot is kellett cserélnem. S ekkor már túl voltam 110 km-en, így több mint a fele már megvolt. Sms-ben adtam életjelet magamról a másik csapatnak, illetve a runtastic-on keresztül minden frissítőpontnál küldtem a facebookra a helyzetjelentésemet - a szurkolótáboromnak :-).
Úgy éreztem, hogy jó időt tekerhetek, így folytattam az utat. Az út minősége nem volt túl jó a következő pár kilométeren, óvatosan kellett tekerni. Itt már bekapcsoltam az mp3 lejátszómat is, de csak az egyik fülemben szólt a zene. Időnként megelőztem egy-egy bicajost, mert lassabbak voltak nálam... Balatonrendes környékén azt vettem észre, hogy az egyik megelőzött bicajos jön velem... A síkon bírtam a kb. 28 km/h-s tempót, de az emelkedőkön mindig belassultam 13-17 km/h-s tempót bírtam csak. Úgy tűnt, h mi egy tempóban haladtunk, így emelkedőn előrement, és "húzott" felfelé a dombon, a lejtőn viszont az én bicajom volt jobb, így akkor átvettem a vezetést, s síkon is általában én mentem elől. Balatonszepezdnél nem láttam túl biztatónak az időjárást, így javasoltam megállni esőkabátot húzni - pont időben. Mikor felöltöztünk és elindultunk, megjött az égi áldás... De én akkor tekerek általában, amikor jól esik :-) /ez annyira nem esett jól most nekem, de hát ez volt/. A településen a buszmegállókban bicajosok álltak tömegesen, tekerőtársam megkérdezte, hogy megállunk-e. Mondtam neki, hogy megállhat, ha gondolja, de én tuti, hogy megyek - bár nem sokat láttam. Ő sem állt meg. Zánkánál ismét találkoztunk az Ultrabalatonosokkal, ők sem voltak egyszerű helyzetben. Anitáékkal találkoztam is, az autóval jöttek velem szemben - integettünk egymásnak. Időnként csillapodott az eső, de igazából Balatonfüredig, ahol a következő frissítőpont volt, végig esett. Beérve a frissítőpontra bemutatkoztunk egymásnak Lacival. Mivel nem volt túl jó a vizes ruhában a hűvösben ácsorogni, így evés-ivás után indultunk tovább.
Most egy rövidebb táv várt ránk a következő frissítőpontig - de ez sem volt esemény mentes szakasz. Ugyanis Balatonfüreden Triatlon versenyt rendeztek, így az út egyik része le volt zárva az ahhoz kapcsolódó bicajverseny miatt. Esett az eső, az autók fel voltak torlódva - hát nehezen tudtunk csak haladni. De sikerült átvergődnünk, aztán ismét saját tempóban tudtuk utunkat folytatni. Felváltva voltunk elől, a hátsó ember tudott mindig picit pihenni a szélárnyékban. Nemsokkal Balatonalmádi előtt végre elállt az eső, s kezdett picit a nap is előbújni. B. almádiban újra elővettem a sós kekszet, ennek megint többen is örültek. A maradékot ott is hagytam a frissítőponton a mögöttünk tekerőknek. Itt már csak banánt és sós kekszet ettem. Negyed 6 magasságában járt az idő, s 35 km volt még hátra kb. - persze nem sík úton mentünk végig.
Balatonfűzfőre érve teljesítve volt az északi part is, jöhetett a keleti oldal. Többször mentünk közel a Balatonhoz, de nem volt idő nézelődésre, koncentrálni kellett a tekerésre. Kezdtem fáradni, már nem bírtam síkon a 28-as tempót... kicsit tartalékoltam, hisz várt ránk az utolsó mumus: Balatonakarattya. Mondtam Lacinak menjen fel saját tempóban, ha gondolja fent várjon meg. Fel fogok tekerni, de nem bírom a 13-16-os tempót tartani... Így is tett. Volt olyan szakasz, amikor csak 8-10-zel mentem, de feltekertem megállás nélkül. Laci fent megvárt, ez jól esett, nem maradtam magamra az utolsó kilométereken. Balatonvilágos felé mentünk, s nem a 7-es úton - úgy döntöttünk, erre jobb lesz. Bent B.világoson rátértünk a bicajútra. Így a parthoz közel haladtunk, az út minősége nem volt túl jó - mivel nagyon rázott, nem tudtunk olyan jó tempót menni. Lehet, hogy 1-2 km-t nyertünk erre, de szerintem időt veszítettünk... Siófok üdülőterület táblát meglátva, kezdtünk örülni, hogy már csak pár kilométer... De ezek az utolsó kilométerek nagyon lassan akartak már elfogyni... Végre eljött az az elágazó, ahol ki lehet menni a 7-es útra, hogy a megfelelő helyen legyünk a célkapuhoz vezető úton. Bekanyarodva a célegyeneshez, összeszedtük utolsó erőnket, s beleadtunk mindent az utolsó méterekhez. Átérve a célkapunk, megköszöntem Lacinak, hogy jött velem - mondta, hogy ő köszöni, h jöhetett velem :-). Végülis mindkettőnknek jó volt ez így. Megállni nem volt idő, hisz még le kellett gurulni a rajt területre, ott is át kellett haladni a chipmérésen.
Hivatalos eredmény lista alapján a 204 km-es távon a bruttó időm: 9:30:08 volt, mellyel 58. helyet értem el a nők között (és a korcsoportomban is) - 66 női induló ért szintidőn belül célba.
Áthaladva azon a kapun is, leadtuk a chipet. Majd kaptunk egy ásványvizet, amit nem volt kedvem már meginni. Átmentünk a sátorhoz, ahol felvettük a vacsoránkat és kólánkat. Az idő hűvösödött, s nem is voltam még teljesen megszáradva, így nagyon vártam már a nyereménysorsolást. Fortuna velem volt, bemondták a rajtszámomat: 1381. Nyertem két kulacsot, és egy "travel bag"-et. Az egyik kulacsot Lacinak adtam, emlékül a közös tekerésért. Mivel több nyereményre nem voltam esélyes (mindenki max egyszer húznak ki), s kezdtem egyre jobban fázni, így elköszöntem Lacitól és a barátaitól, s visszaindultam a szállásra. Lezuhanyozás után az aláöltözőmre húztam fel a pizsamámat, és két takaróval takaróztam be, hogy ne legyek beteg. 10 óra magasságában beszéltem Anitával, érdeklődtem, hogy hogy vannak, mi van velük - pár szóban beszámoltam az én napomról. További jó utat kívántam nekik... én meg elmentem aludni - hisz vasárnap jött a következő kihívás.
Vasárnap reggel időben kellett kelnem, hisz 9-kor indult a vonatom. Összepakoltam, kifizettem a szállást, felpakoltam a bicajt - majd felvettem a még nagyon vizet cipőmet. Két zoknit húztam bele, hogy a lábam lehetőleg minél később legyen vizes. Egész jól esett újra a bicajra ülni és tekerni... A vonatra csak segítséggel tudtam felszállni - s sajnos majdnem le is maradtam...
Székesfehérváron át kellett szállnom, így csak közel fél órát vonatoztam. Megint ettem egy banánt. Fehérváron segítettek leadni a bicajt - az biztos, hogy akik ezt a bicajszállítót tervezték, azok még nem utaztak kerékpárral vonaton... :-(
Gárdonyig személyvonattal mentem, a piros, "új vonattal", erre legalább fel lehet szállni. Gárdonyban már nagy volt a nyüzsgés... Én is felvettem a rajtszámomat, amit felraktam a bicajra - majd beadtam a táskámat a csomagmegőrzőbe. Fél 11-kor volt egy kerékpáros free-style bemutató, majd 11-kor volt a rajt. Ebben az időpontban azok indulhattak, akik úgy tervezték, hogy 1,5 órán belül célba érnek Én 75 percet lőttem be magamnak, így ezzel a csapattal rajtoltam. Izomlázam nem volt, a lábaim picit nehezek voltak...
A pákozdi elágazóig jól bírtam a tempót a bollyal, 30-35-s tempóval haladtunk. Pákozd felé ismét úgy éreztem, hogy ez már sok nekem, így kicsit vissza vettem. 28-30-as tempóval mentem tovább - kivéve az emelkedőket :-) Pákozdon belső utcákon volt kijelölve az útvonal, néhol kavicsos, kátyús szakaszok voltak - itt óvatosan kellett menni. Majd jött a lejtő, ahol sorra visszaelőztem azokat, akik megelőztek, amikor én óvatosabban tekertem a kavicsok miatt. Nagyon jól gurul a bicajom, s a síkon is jól tudok vele haladni... Majd jött az emelkedő a pákozdi arborétum felé, aminek a vége 15%-os... De feltekertem - még ha kicsit nehéz is volt. Majd jött ismét a gurulás, majd lendületből a tovább tekerés. Velencére érve a Kempinghez a déli harangszót lehetett hallani. Itt volt frissítőpont, én nem álltam meg. Volt még innivalóm a kulacsomban, s nem akartam az időt vesztegetni. Bent Velencén picit lassabban tekertem, próbáltam picit előrepihenni az utolsó kilométerekhez. Kiérve Velencéről tempót váltottam, s újra visszaelőztem jó pár bicajost. Kicsit korán kezdtem a hajrát, mert a végére "elfogytam", így az utolsó kanyarokban páran visszaelőztek... De így is meg lett a tervem:
A 29 km-es távot 1 óra 10 perc alatt letekertem.
Úgy gondolom, hogy ez az előző napi tekerés mellett jó időeredmény. Itt nincs hivatalos chipes eredménymérés, és sorrend, mindenki a saját maga idejét méri. Állítólag 1200-an teljesítettük a távot, 4 óra volt a szintidő - gondoltak a családos tekerőkre is, sok kisebb gyermek is letekerte egyedül a távot.
Délután is volt még egy free-style bemutató, ebédnek hot-dogot ettem. Majd mivel kezdtek gyülekezni a felhők, úgy döntöttem, hogy a 14:07-es vonattal visszajövök. Gondoltam, hogy áttekerek Agárdra, mert Gárdonyban biztos sok felszálló lesz... Épp átértem időben Agárdra, akkor gurult be a vonat, amikor a lépcsőn másztam felfelé - de így legalább volt helye a bicajomnak, s én is le tudtam ülni. Az út egy részén aludtam.
Jó kis hétvége volt, összességében meg volt a 250 km :-)
-Berni-
Ez az idei év második bicajos versenye, amin indultam... A 129 km-es távra neveztem, s szerettem volna idén is teljesíteni...
Szombaton reggel vonattal mentem le Velencére, itt a fővárosban nem tűnt rossz időnek. A vonaton utazott még pár bicajos, akik szintén oda tartottak, ahova én.
Velencén kiszállva a vonatból, picit elbizonytalanodtunk, de aztán meggyőztük egymást, hogy ha már eljöttünk, akkor tekerünk. Szemerkélő esőben mentünk a Drótszamár Kempingig, itt volt a versenyközpont. A rajt 10-kor volt, volt két óránk addig. Mivel az eső nem viccelt, így behúzódtunk egy CUBE sátor alá, hogy ne legyünk vizesek. Felvettük a rajtszámunkat, reggeliztünk, s bizakodtunk, hogy jobb idő lesz...
S valóban így is lett... Ahogy közeledett a rajt, egyre világosabb lett az ég, s a nap is megpróbált előbújni a felhők mögül. Fél 10 után mentünk fel a rajthoz, útközben találkoztam ismerősökkel is. 10 óra után volt a hivatalos esemény megnyitó, majd nemsokkal 10 után elrajtoltattak bennünket. A jósolt rossz idő miatt sokan nem jöttek el, s a mezőny nagy része megint országúti kerékpárral volt. Néhányan voltak trekkinggel (köztük én), és egy-két mountain bike-ot is láttam a mezőnyben. Velencefürdőig "lassú rajt volt", kb. 25 km/h-s sebességgel volt a felvezetés. A repülőrajt után beindult a mezőny, a 30-35 km/h-s sebességet még bírtam én is a bolyban, de amikor még jobban felgyorsultak, akkor nm bírtam velük tovább a tempót. Egy kisebb bolyban lemaradtunk, de így még haladtunk. A szél az fújt töretlenül, s persze oldalról és szemből... A 7-es útról Pákozd felé fordulva a bolyok elhúztak, néhányan maradtunk csak le - bennünket kísért a szerviz autó. Itt kemény szembe szél volt, időnként örültem, ha 15-tel tudtam haladni... Az autó sofőrje tanácsolta, hogy inkább a Mini maratont teljesítsük, de ekkor még közöltem vele, hogy én végig fogok menni, hisz tavaly is megcsináltam.
Pákozdra érve picit pihentem, eléggé kifárasztott ez a szél. Majd tekertem tovább... a lejtőn is tekerni kellett, mert az oldal - szembe szél nem engedte a gyors gurulást. Sukoró környékén kezdtem elgondolkodni azon, hogy biztosan végig akarok-e menni a hosszú távon... Bent a faluban ért utol a Mini maraton élmezőnye, ekkor döntöttem - mára elég lesz nekem a Mini Maraton, az 58 km-es táv. Sukoró után jött Nadap és először a domb, majd a hegymászás. Most már nem értek váratlan meglepetések, tavalyról már nagyjából tudtam, hogy mi vár rám. Egysezr álltam csak meg felfelé pihenni és inni egyet, illetve fent a tetőn bevártam egy srácot, akinek begörcsölt a lába és ez miatt tolta a bicajt. Felajánlottam neki szőlőcukot, és Magne + B6-t, de nem élt a lehetőségekkel. Aztán jött a lejtő és jöhetett volna a gurulás - ha a frissítőpontot nem a lejtő 2/3-nál állították volna fel. Mindegy, megálltam, s ettem egy banánt. Kellett egy kis utánpótlás. Utána Lovasberényig megegyezett a két táv útvonala, bent Lovasberényben vált ketté az út. Itt már nem töprengtem, hanem jobbra fordultam, hogy Vereben - Pázmándon át visszaérjek Velencére. Az út jó minőségű volt, s volt benne egy alattomos, hosszan elnyúló 10%-os emelkedő. A végén már igaz, hogy "mókuskerékben", de feltekertem. S mivel minden emelkedő után jön egy lejtő - indulhatott a gurulás.
Az utolsó kilométereket próbáltam megnyomni, de a szél időnként visszafogott. Végül - a hivatalos eredménylista alapján - 2 óra 31 perc 23 másodperces idővel célba értem. Összesen 12 női induló volt ezen a távon, az időeredményemmel 7. helyen végeztem. Nem bántam meg a döntést, végig tudtam volna tekerni, a kérdés csak az volt, hogy mikor értem volna a célba.
A központi sátornál felvettem az ebédemet, ami bolognai spagetti volt és megebédeltem. 3/4 2 magasságában ígérték az első befutókat, így kaja után felmentem a célkapuhoz, s valóban jöttek már a "profi csapatok". Mivel az eredmény hirdetést 16 óra körülre ígérték, s úgy éreztem, hogy lenne még kedvem és erőm tekerni, ezért úgy döntöttem, hogy még körbetekerem a tavat (29 km). A szél most is fújt, s persze leginkább szemből. Egyszer volt jó kis hátszelem, amikor a Pákozdi arborétum felé tekertem az emelkedőn. 1 óra 22 perc alatt értem körbe, s pont időben voltam még az eredményhirdetésre, illetve nyereménysorsolásra. Sajnos nem nyertem semmit.
A sorsolás után elindultam a vasútállomásra, de mivel tartottam attól, hogy sok bringás lesz, ezért eltekertem Velencefürdőig, hogy én tuti felférjek a vonatra. Nem kellett volna, csak néhány bicajos szállt fel Velencén (leginkább azok, akikkel reggel együtt utaztam).
Jó kis nap volt, jövőre újra megpróbálom!
-Berni-
Végre elkezdődött a bicajos versenysorozat is, így én is írhatok beszámolót. Ezen a versenyen immáron harmadszor vettem részt, így "rutinosan" álltam rajthoz.
Táv: 65 km
Végre elkezdődött a bicajos versenysorozat is, így én is írhatok beszámolót. Ezen a versenyen immáron harmadszor vettem részt, így "rutinosan" álltam rajthoz.
Tisza-tó Maraton – 2012.09.15
134 km
2 kör: Poroszló – Tiszafüred – Abádszalók – Kisköre – Poroszló – Tiszafüred – Abádszalók – Kisköre – Tiszanána – Sarud - Poroszló
Szombaton volt a verseny a Tisza-tónál - Tisza-tó Maraton. A tavaszi versenyhez képest az a különbség, hogy itt két kört kell teljesíteni, nem egyet; a táv így 134 km.
A tavalyi őszi versenyből okulva, úgy döntöttem, hogy már pénteken elutazok Poroszlóra és ott alszok - hogy szombaton ne hajnalban kelljen kelnem, illetve ne legyen már 25 km a lábamban a verseny előtt (tavaly ezen okok miatt nem tudtam az első körben megfelelő sebességgel menni, így a második körre már nem engedtek tovább).
Pénteken a 16 órakor induló vonattal utaztam Mezőkövesdig (végig a peronon álltam a bicajom mellett, mert tele volt a vonat, s bicajos kocsi sem volt), 6 óra után nemsokkal értem Mezőkövesdre. Innen kb. 25 km tekerés várt rám Poroszlóig. 7 óra magasságában értem Poroszlóra, s elfoglaltam a szállást.
Szombat reggel elég elszomorító volt az időjárás. Nagyon be volt borulva, többször esett is az eső - de a rajtcsomag átvételekor mindenkit megnyugtattak, hogy lesz verseny, s várhatóan jobb idő lesz.
10:30-kor volt a rajt. 10 óra után mentem ki, mivel a szállásról elindulva még esett az eső, így eső ruhában indultam neki - amit a verseny helyszínre érve levetettem, mert úgy tűnt, hogy jobb idő lesz. Beállva a rajtzónába, körülöttem szinte csak versenybringával induló fiúk voltak, akik "furán néztek" rám: "ő biztos, hogy a hosszú távon akar indulni? szólni kellene neki, hogy a rövid távnak 10 perccel később lesz a rajtja". Szólni nem szólt senki...
Nem sokkal fél 11 után el is indult a mezőny, kb. 130-150 induló volt.
Nagyon jó volt menni a tömeggel, jól bírtam az első 20 kilométeren a tempót a versenybringásokkal. Aztán jött az első eső, sárvédőjük hiányában a kerékpárok eléggé fröcsköltek, így kezdtek szétszakadni a bolyok. Az eső az egész verseny alatt hol szemerkélt, hol esett - hol elállt. Nagy zápor, nagy eső nem volt - így nem álltam meg felvenni az esőruhámat - egyszer-kétszer fordult csak meg a fejemben a gondolat, hogy meg kellene állni, felöltözni.
35 km-nél volt az első frissítőpont, itt ettem egy banánt, meg ittam vizet - aztán indultam tovább. Ezután kezdtek utolérni a rövid távon indult, gyors versenyzők, így próbáltam velük tartani a tempót - újra "vonatozva". A második frissítőpontnál (Kiskörénél) nem álltam meg, hisz az előzőtől kb. 15 km-t tekertünk idáig. A gáton több helyen volt sárfelhordás, s ez az esőtől még jobban csúszott, volt néhány esés is. És nagyon sok defektjavítás zajlott az út mentén.
Az első kört 2 óra 33 perc alatt teljesítettem, nagyon jól ment a bicajom. Viszont a második körben "magamra" maradtam. A kétkörös versenyzők nagy többsége már jóval előttem járt, s az időjárás miatt jó néhányan feladták az első kör végén. Úgy döntöttem, hogy tovább megyek - előbb-utóbb csak beérek :-)
Az időjárás nem változott, fújt a szél - s csak nagyon ritkán hátulról... inkább oldalról, vagy szemből jött. És az eső is esegetett...
Megint az Abádszalóki frissítőnél álltam meg, ismét ettem egy banánt, ittam vizet - kitartást kívántak a segítők... és én kitartottam... A második kör Kiskörétől nem a gáton, hanem a rendes országúton zajlott, a falukban önkéntesek mutatták, hogy mikor merre kell menni. Itt beértem két versenyzőt, sőt meg is előztem őket.
Az utolsó 20 km-en néha a nap is előbújt, viszont ezzel a szél is felerősödött.... Az utolsó 10 km-t ismét a gáton kellett megtennünk, itt már "versenyt tekertem az idővel". A célom az volt, hogy 16 óráig célba érjek (egyrészt ekkor volt az eredményhirdetés és az ajándéksorsolás, másrészt úgy gondoltam, hogy 5,5 óra elegendő lesz).
Az utolsó kilométerek lassan fogytak, itt már csak 22-24 km/h sebességgel bírtam haladni... Aztán az utolsó kanyar után már látni lehetett a célegyenest, illetve a poroszlói ökocentrum tornyát, így újra erőre kaptam....
És 15:57-kor átgurultam a célkapun... :-)) Teljesült a tervem.... a tekerési időm 5 óra 19 perc volt, a total időm 5 óra 27 perc.
Nagyon jó érzés volt a célba érni, s nagyon meg voltam elégedve a bicajommal - nagyon jól lehetett haladni vele...
A versenyközpontban átvettem az ebédemet, egy adag Jókai bablevest - nagyon finom volt, s jól is esett a meleg leves. A sorsoláson sajnos nem nyertem idén semmit...
Visszatértem a szállásra, még aznap éjjel is ott aludtam, s vasárnap délelőtt indultam haza (sajnos vasárnap még nagyobb szél volt, így nem értem el Mezőkövesden a 10:10-kor induló vonatot, így csak a 12:10-es vonattal tudtam hazajönni). Nem volt izomlázam, a térdem fájt csak picit.
S azóta felrakták a honlapra a hivatalos végeredményt is:
Összesen 13 nő indult el ezen a 134 km-es távon (így nem csoda, hogy a rajtnál nem nagyon láttam lányokat), ebből 5-en feladták az első kör után. A 8 célba érkezőből 6. lettem, s ennek nagyon örülök.
Pénteken a 16 órakor induló vonattal utaztam Mezőkövesdig (végig a peronon álltam a bicajom mellett, mert tele volt a vonat, s bicajos kocsi sem volt), 6 óra után nemsokkal értem Mezőkövesdre. Innen kb. 25 km tekerés várt rám Poroszlóig. 7 óra magasságában értem Poroszlóra, s elfoglaltam a szállást.
Szombat reggel elég elszomorító volt az időjárás. Nagyon be volt borulva, többször esett is az eső - de a rajtcsomag átvételekor mindenkit megnyugtattak, hogy lesz verseny, s várhatóan jobb idő lesz.
10:30-kor volt a rajt. 10 óra után mentem ki, mivel a szállásról elindulva még esett az eső, így eső ruhában indultam neki - amit a verseny helyszínre érve levetettem, mert úgy tűnt, hogy jobb idő lesz. Beállva a rajtzónába, körülöttem szinte csak versenybringával induló fiúk voltak, akik "furán néztek" rám: "ő biztos, hogy a hosszú távon akar indulni? szólni kellene neki, hogy a rövid távnak 10 perccel később lesz a rajtja". Szólni nem szólt senki...
Nem sokkal fél 11 után el is indult a mezőny, kb. 130-150 induló volt.
Nagyon jó volt menni a tömeggel, jól bírtam az első 20 kilométeren a tempót a versenybringásokkal. Aztán jött az első eső, sárvédőjük hiányában a kerékpárok eléggé fröcsköltek, így kezdtek szétszakadni a bolyok. Az eső az egész verseny alatt hol szemerkélt, hol esett - hol elállt. Nagy zápor, nagy eső nem volt - így nem álltam meg felvenni az esőruhámat - egyszer-kétszer fordult csak meg a fejemben a gondolat, hogy meg kellene állni, felöltözni.
35 km-nél volt az első frissítőpont, itt ettem egy banánt, meg ittam vizet - aztán indultam tovább. Ezután kezdtek utolérni a rövid távon indult, gyors versenyzők, így próbáltam velük tartani a tempót - újra "vonatozva". A második frissítőpontnál (Kiskörénél) nem álltam meg, hisz az előzőtől kb. 15 km-t tekertünk idáig. A gáton több helyen volt sárfelhordás, s ez az esőtől még jobban csúszott, volt néhány esés is. És nagyon sok defektjavítás zajlott az út mentén.
Az első kört 2 óra 33 perc alatt teljesítettem, nagyon jól ment a bicajom. Viszont a második körben "magamra" maradtam. A kétkörös versenyzők nagy többsége már jóval előttem járt, s az időjárás miatt jó néhányan feladták az első kör végén. Úgy döntöttem, hogy tovább megyek - előbb-utóbb csak beérek :-)
Az időjárás nem változott, fújt a szél - s csak nagyon ritkán hátulról... inkább oldalról, vagy szemből jött. És az eső is esegetett...
Megint az Abádszalóki frissítőnél álltam meg, ismét ettem egy banánt, ittam vizet - kitartást kívántak a segítők... és én kitartottam... A második kör Kiskörétől nem a gáton, hanem a rendes országúton zajlott, a falukban önkéntesek mutatták, hogy mikor merre kell menni. Itt beértem két versenyzőt, sőt meg is előztem őket.
Az utolsó 20 km-en néha a nap is előbújt, viszont ezzel a szél is felerősödött.... Az utolsó 10 km-t ismét a gáton kellett megtennünk, itt már "versenyt tekertem az idővel". A célom az volt, hogy 16 óráig célba érjek (egyrészt ekkor volt az eredményhirdetés és az ajándéksorsolás, másrészt úgy gondoltam, hogy 5,5 óra elegendő lesz).
Az utolsó kilométerek lassan fogytak, itt már csak 22-24 km/h sebességgel bírtam haladni... Aztán az utolsó kanyar után már látni lehetett a célegyenest, illetve a poroszlói ökocentrum tornyát, így újra erőre kaptam....
És 15:57-kor átgurultam a célkapun... :-)) Teljesült a tervem.... a tekerési időm 5 óra 19 perc volt, a total időm 5 óra 27 perc.
Nagyon jó érzés volt a célba érni, s nagyon meg voltam elégedve a bicajommal - nagyon jól lehetett haladni vele...
A versenyközpontban átvettem az ebédemet, egy adag Jókai bablevest - nagyon finom volt, s jól is esett a meleg leves. A sorsoláson sajnos nem nyertem idén semmit...
Visszatértem a szállásra, még aznap éjjel is ott aludtam, s vasárnap délelőtt indultam haza (sajnos vasárnap még nagyobb szél volt, így nem értem el Mezőkövesden a 10:10-kor induló vonatot, így csak a 12:10-es vonattal tudtam hazajönni). Nem volt izomlázam, a térdem fájt csak picit.
S azóta felrakták a honlapra a hivatalos végeredményt is:
Összesen 13 nő indult el ezen a 134 km-es távon (így nem csoda, hogy a rajtnál nem nagyon láttam lányokat), ebből 5-en feladták az első kör után. A 8 célba érkezőből 6. lettem, s ennek nagyon örülök.
Idén több verseny már nem lesz, folytatás jövőre...
Köszönöm a szurkolást mindenkinek!
Köszönöm a szurkolást mindenkinek!
- Berni -
ULTRABALATON 2012 - bicajos kísérő voltam (lettem volna)
Pénteken autóval mentünk Gáborral és Tomival Tihanyba, a rajt helyszínére. Anitáék és Ati korábban értek a szálláshoz, így ők költöztek be előbb – sőt lementek a versenyközpontba is, felvenni a vacsora adagjainkat. Túros tészta és túros csusza volt a menü, alkoholos és alkoholmentes sört lehetett hozzá inni. Én túrós tésztát ettem, szerintem finom volt. Mivel az én fényképezőgépem a kocsiban maradt, így Gábor kölcsönadta az ő kompakt gépét, azzal csináltam pár képet. Mielőtt a tömeg szétoszlott, a Nike-s futók felköszöntötték az egyik társukat, egy KTM bicajt vettek neki ajándékba...
Ezután felmentünk a szállásra, mindenki elfoglalta a szobáját, sorba lezuhanyoztunk. Közben egyeztettük a másnapi programot, mindenki nézegette az útvonalát, felpróbáltuk a fejlámpákat (Ati készített erről pár képet is). Mikor már kellőképpen késő volt, elvonultunk aludni. Engem a szúnyogok nem nagyon hagytak, de azért sikerült.
Szombat reggelre az volt a tervem, hogy lemegyek Tomival a rajthoz. Sikerült is időben felkelnem, s Gábor is csatlakozott. Az egyéni futók, a két tagú váltók és a kétnapos váltók első tagjai reggel 6-kor rajtoltak. Készült pár fénykép, majd visszatértünk a szállásra, én lefeküdtem szunyókálni még egy kicsit. Fél 10 körül keltem fel, a többiek ekkor már fent voltak. Zuhanyozás után Gáborral elmentünk vásárolni, aztán reggeliztünk. Időközben megérkezett Fecó is, akivel együtt tekertünk...
Mivel nagyon meleg volt, így fél 1-ig a szálláson maradtunk - majd lementünk a Versenyközpontba, hogy szokjuk a meleget. Itt bekentük magunkat naptejjel, vártuk Mikiéket, hogy időben megérkezzenek. Az első szakaszon Ádi is velünk tekert, így ő is előszedte a bicaját. Anitáék előrementek a váltóponthoz, a másik két autó megvárta a rajtot.
A rajtunk 14 órakor volt, a lehető legnagyobb hőségben. A bicajon még egész elviselhető volt a meleg, hisz gurulás közben volt egy kis menetszél. B. Miki volt a váltónk első futója, igyekeztünk mellette haladni, adtunk neki inni és támogattuk "lelkileg". Az első frissítőponton megállt egy picit, pihent, evett, ivott - aztán folytattuk utunkat. A második frissítőponton váltás volt - sajnos mi erről lemaradtunk, mert Fecóval segítettünk egy bicajos társunknak pedált szerelni. Sajnos nemcsak erről a váltásról maradtunk le... a következő szakaszon Dörgicséig több emelkedő is utunkba került, ezek között voltak 10%-os táblával ellátottak is. A bicajosoknak pecsétet kellett gyűjteni a bicajos frissítőpontokon - az első ilyen pontunk Dörgicse volt. Pecsét megszerzése után ettünk vajas kenyeret, sajtot, paradicsomot, amitől újra erőre kaptunk. Köveskálig más útvonalon mentünk, mint a futók (ők földes úton mentek), s pechünkre még el is tévedtünk - pedig bíztunk benne, hogy ott beérjük a futóinkat. Az eltévedés nemcsak plusz kilométereket jelentett, hanem plusz emelkedőket is - amelyek a hőségben sok energiát vettek ki belőlünk. Közkutaknál kulacsot töltöttünk, de tekertünk, ahogy tudtunk. Köveskálon találkoztunk Mikiékkel, U. Miki elég rossz passzban volt. Ittunk majdnem forró kólát, majd megint tankoltunk a közkútnál, aztán irány a futók után. Sajnos a tempós tekerés visszaütött, Fecónak nagyon begörcsöltek a lábai, így meg kellett állnunk - a futóink nagyon reménykedtek, hogy utolérjük mielőbb őket. Fecó ivott egy magnézium pezsgőtablettát, illetve bekente a lábát "piros krémmel" - így kicsit jobb lett a helyzet, tudtuk folytatni utunkat - próbáltuk picit lassabbra venni a tempót. A következő pontunk Vonyarcvashegy volt, szerencsére azzal, hogy a nap kezdett lenyugodni, a hőmérséklet is enyhült, s így jobb volt tekerni. Vonyarcon is frissítettünk, itt legalább a kísérőautókkal találkoztunk pár percre. Tekertünk tovább, ahogy bírtunk, s Keszthelynél sikerült beérnünk a futóinkat, éppen Gábor volt soron. Ekkor már sötétedett, így jól jött a fejlámpák mellé a bicajok világítása is. Végre lassabb tempóban tekerhettünk, hisz a futók mellett/mögött haladtunk. Pechemre a sötétedéssel egy időben a szúnyogok is megérkeztek, s mivel a szúnyogűző spray-m a kísérő kocsiban volt, így áldozatul estem... Több tucat csípéssel lettem gazdagabb... De nem volt mit tenni, tekerni kellett tovább... A futók a váltóponton váltottak, mi pedig követtük őket. B.berényben csak annyi időnk maradt, hogy pecsétet szerezzünk - illetve Levi befújt kullancsűzővel, hátha ez a szúnyogokra is hat... Enni nem maradt idő... Így B.máriafürdőre érve nagyon le voltam merülve, mondtam a futónak, hogy ő mehet, de én most enni fogok... Itt megint volt vajas kenyér és paradicsom, mellé iso ital és víz - ezekkel sikerült újra erőre kapnunk. Itt értesültem arról, hogy Tomi B.bogláron feladta az egyéni futást, mert nem volt már szintidőn belül. Több mint 110 km futás, ebben a hősgében - nagyon szép teljesítmény... Aztán megint jött a tekerés, hogy utolérjük a futónkat, aki B.Miki volt ismét. Aztán jöttek sorban a váltók, szinte minden frissítőponton cseréltek a futók - egészen Balatonföldvárig. Itt vette át a futást Feri, aki egyben futott le több, mint egy maratonnyi távot. Mivel hajnali 4 óra volt ekkor, így kezdett picit világosodni - s így ő már nem ragaszkodott ahhoz, hogy mellette tekerjünk - lehet, ha ragaszkodik hozzánk, másképp alakul a folytatás...
Itt B.földváron ettem egy szelet dinnyét, kicsit kifújtuk magunkat Fecóval, majd áttekertünk Szántódra, mert a mi frissítőpontunk és pecsételő-helyünk ott volt. Időközben egyre világosabb lett...és egyre jobban fáradtunk. Itt kaptunk rizottót is, ami nagyon finom volt... Jól esett kicsit leülni, ill. lefeküdni a betonra és kicsit nyújtózni... a pihenés alatt sajnos csökkent az adrenalin-szintem, s egyre jobban éreztem, hogy fáradt vagyok, fáj ez, fáj az... s ekkor jött a közös döntés - a kompkikötőbe megyünk, feladjuk, nem folytatjuk... Döntésünkről értesítettük a többieket is. Átgurultunk a kikötőbe, az első komp indulásáig több mint 1,5 órát kellett várnunk - kicsit bóbiskoltunk a várakozás ideje alatt. Több futó is aludt a padokon, s más bicajosok is vártak a kompra. Megvettük a jegyeket, majd felszálltunk. Átérve Tihanyba, még várt ránk egy emelkedő - ezen felküzdve magunkat legurultunk a versenyközpontba, de a célkapuhoz nem mentünk...
A Belső-tónál kicsit lemostam a lábamat, karomat - majd egy fa árnyékában kiterítettem a plédemet, s aludtam egyet. Fecó időközben elhozta az autóját, bepakolta a bicaját - én heverésztem. Így vártuk a futóink célba érkezését. Sajnos annyira lemerült voltam, hogy nem volt erőm a többiek befutóját megnézni...
Miután felvették a nekik járó érmeket, megették a fagyijukat – akkor átjöttek oda hozzánk. Fecó és Feri egyből hazamentek, mi többiek még elmentünk enni egy levest egy útba eső tihanyi étteremben. Ebéd után hazajöttünk.
A döntést nem bántam meg, kicsit szomorú vagyok, hogy nem sikerült körbetekernem, s így nem kaphattam érmet... De majd jövőre :-)
Élményben mindenképpen gazdagodtam, s 155 km tekeréssel zártam a hétvégét...
- Berni -
K&H Olimpiai kerékpáros nap – Gárdony: Velencei tó kerülés, 2012.06.03
Táv: 29 km
Útvonal: Siófok – Szántód – (komp) – Tihany – Balatonfüred – Balatonakarattya – Siófok
Útvonal: Tiszafüred - Poroszló - Kisköre - Abádszalók - Tiszafüred (Poroszlótól a gáton)
Időeredmény: 2:41:43
Időeredmény: 1:18:19
Útvonal: Gárdony – Agárd – Pákozd – Velence – Gárdony (kerékpárúton, kis forgalmú közúton)
A tegnapi 168 km letekerése után kicsit féltem, hogy fogok tudni reggel felkelni, illetve tekerni… A felkeléssel nem volt gond, mivel a többiek még aludtak, így igyekeztem halkan összepakolni, reggelizni. Fél 9 után indultam ki a vonathoz.
Többen is voltunk, akik bicajjal szerettünk volna felszállni a bicajkocsi nélküli vonatra… De végül sikerült. Székesfehérváron át kellett szállni, a személyvonaton nagyon sok bicaj volt, de azért fel tudtunk szállni (rajtam kívül egy apuka volt még a fiával, akik szintén Gárdonyba tartottak). A tegnapi csapatból ma nem jött senki, viszont lejött Barbi, a főnököm. Vele a Sport beach területén találkoztam.
Felvettem a rajtszámomat, aztán a nagy csomagomat beadtam a ruhatárba. Mivel a regisztrációs csomaghoz túl sokan álltak sorba, így úgy döntöttem, hogy majd a táv letekerése után veszem fel. ¾ 11-kor elfoglaltuk a rajt zónát, pontban 11-kor indult a tekerés. A déli parton természetesen kemény szembeszél volt, így nem bírtam gyorsan haladni. Beszélgettem Barbival és kényelmesen tekertem, kicsit fájtak a porcikáim még tegnapról.
A pákozdi útra rákanyarodva, éreztem, hogy van még bennem erő, így egy előzés után otthagytam Barbit és nekiindultam… Egész jól haladtam, egyszer meg keleltt állnom, mert elhagytam az innivalómat. Ekkor jó páran beelőztek, akiket később visszaelőztem… Pákozd- Sukkorói arborétumhoz vezető emelkedő majdnem kifogott rajtam, (sokan tolták a bicajt), de sikerült végül 1-1-ben feltekernem. Aztán jött a lejtő, ahol be lehetett hozni az elmaradást. Igyekeztem minél gyorsabban haladni, a déli harangszót Velencén hallgattam – miután a frissítőponton megittam 3 pohár vizet. Végigtekerve Velencén már kevesebb, mint 5 km volt vissza, viszont megint szembeszél következett, hisz a déli parton voltunk. Itt megint nehezebben ment a tekerés, de azért sikerült fél 1 előtt célba érnem: 12 óra 19 percet mutatott a hivatalos óra… tehát menetközben összesen 1 percet álltam…
Ha nem lett volna ekkora szél a déli parton, akkor lehet, hogy bevállaltam volna még egy kört, így viszont inkább a pihenést választottam. Ettünk ebédre egy kenyérlángost, a sorsoláson nem nekünk kedvezett a szerencse.
Barbi a 14 órás vonattal visszajött, el akarta kerülni a nagy tumultust a vonaton. Én lementem a partra, belógattam a lábam térdig a tóba – már 20 fokos volt a víz – jó néhányan úszkáltak bent. Fél 4 előtt indultam el Velencére, hogy leadjam a bicajt a kerékpár kölcsönzőben. Ezúttal is köszönöm Editéknek a lehetőséget!
S ha a Velencei-tónál szeretnétek bicajozni, keressétek a Zilaj kerékpárkölcsönzőt Velencén (http://www.zilajkerekparkolcsonzo.hu/)
A 16:13-as vonattal jöttem haza.
Köszönöm a szurkolást!
- Berni -
Tour de Pelso – MOL Tihany-túra
Táv: 78 km
Miután elbúcsúztattuk a nagy körre induló csapatot, még volt időnk visszamenni a szállásra az utolsó beállításokat elvégezni a drótszamarakon, aztán 10 óra előtt mi is beálltunk a rajtzónánkba.
Már kisebb és szellősebb volt a bicajos tömeg, mint az előző rajtnál, és a szpíker buzdítása(?) is siralmas volt:( még zene sem szólt...
Szántódi révig lassabb tempóban haladást kértek a szervezők, hogy a tömeget tervezhetően tudják átkomponi a külön a bicajosoknak beállított járatokkal. Az első km-eket együtt tekertük kényelmesen. De amint kezdtek páran előzgetni és ellógni mellőlünk, mi is a gyorsítósávra kapcsoltunk:) Itt vakuzott szembe a motoros fotóriporter:
Mire a kompra értünk csöpörgött az eső és a nyílt vizi szél sem volt túl meleg, de a tihanyi oldalon már nem éreztük szükségét az esőkabátoknak. Balatonfüred felé már mindenki saját tempóban haladt, Bogival én maradtam leghátul a csapatból. 1. MOL-os frissítőpontnál találkoztunk ismét, ahol banán, víz, müzli- és Horalky szelet volt a menü. Jó 10 percet maradtunk, majd továbbindultunk, mivel Miki elkeveredett valahol útközben!
Balatonfüred végéig haladtunk együtt (a mólónál készült a 2. kép), aztán Bogival leszakadtunk az emelkedő végére. Apróbb megállásokkal haladtunk tovább a Balaton körüli bicikliúton, míg elértük a 2. MOL bringapontos állomást Balatonalmádiban. Többiek már jó ideje ott pihentek és indultak volna tovább. Ekkor gördült be közénk Miki, aki mint kiderült csapolt sörrel védekezett a -borongós időben- kiszáradás ellen:) Motoros rendőrök felvezetése mellett ekkor száguldott el a TdPelso élmezőnye! Tankoltunk vizet, csomagoltunk Horalkyt aztán irány az emelkedő. Pár km után hosszabb egyenes szakasz következett, ahol egyre több Tihany-túrázót láttunk már sörözni-kajcsizni az útmenti büfékben, de mi haladtunk tovább. Ahol közel járunk a főúthoz, egyre több bolyt láttunk elhaladni a Balatont kerülők közül fáradtság jele nélkül! Akarattyai emelkedőt 1-2, majd 1-1 váltóbeállítással Bogi ügyesen végigtekerte, nem kevés dicséretet begyűjtve a mellettünk elhaladó profiktól!
Úgy döntöttünk innen már végigmegyünk, és majd Siófokon eszünk-pihenünk. Kis frissítés után már "csak" a világosi dombtetőt kellett megmászni, ahol viszont kárpótolt a balatoni körpanoráma. A napi útvonalunk szépen áttekinthető volt felülről:)
Rövid lefelé száguldást követően az utolsó sík szakasz következett a befutóig, amit egyre fáradtabban tettünk meg az erősödő napsütésben. Siófok határában már könnyebb volt, hisz tudtuk mennyire kevés van vissza a partig. Épp a szállásunk előtt vezetett az utolsó KM, ahol Luca kiabált ki felénk az udvarból:) de tovább kellett még tekernünk, várt a célkapu!
Bazsi, Gábor, Virág és Miki végül 5 óra 25 perc alatt mentek körbe, mi Bogival 5 óra 42-kor értünk be. Jöhetett a megérdemelt tészta-kóla energiapótlás és sütkérezés a napsütötte padon a gyönyörű rózsakert tövében!
Már kisebb és szellősebb volt a bicajos tömeg, mint az előző rajtnál, és a szpíker buzdítása(?) is siralmas volt:( még zene sem szólt...
Szántódi révig lassabb tempóban haladást kértek a szervezők, hogy a tömeget tervezhetően tudják átkomponi a külön a bicajosoknak beállított járatokkal. Az első km-eket együtt tekertük kényelmesen. De amint kezdtek páran előzgetni és ellógni mellőlünk, mi is a gyorsítósávra kapcsoltunk:) Itt vakuzott szembe a motoros fotóriporter:
Mire a kompra értünk csöpörgött az eső és a nyílt vizi szél sem volt túl meleg, de a tihanyi oldalon már nem éreztük szükségét az esőkabátoknak. Balatonfüred felé már mindenki saját tempóban haladt, Bogival én maradtam leghátul a csapatból. 1. MOL-os frissítőpontnál találkoztunk ismét, ahol banán, víz, müzli- és Horalky szelet volt a menü. Jó 10 percet maradtunk, majd továbbindultunk, mivel Miki elkeveredett valahol útközben!
Balatonfüred végéig haladtunk együtt (a mólónál készült a 2. kép), aztán Bogival leszakadtunk az emelkedő végére. Apróbb megállásokkal haladtunk tovább a Balaton körüli bicikliúton, míg elértük a 2. MOL bringapontos állomást Balatonalmádiban. Többiek már jó ideje ott pihentek és indultak volna tovább. Ekkor gördült be közénk Miki, aki mint kiderült csapolt sörrel védekezett a -borongós időben- kiszáradás ellen:) Motoros rendőrök felvezetése mellett ekkor száguldott el a TdPelso élmezőnye! Tankoltunk vizet, csomagoltunk Horalkyt aztán irány az emelkedő. Pár km után hosszabb egyenes szakasz következett, ahol egyre több Tihany-túrázót láttunk már sörözni-kajcsizni az útmenti büfékben, de mi haladtunk tovább. Ahol közel járunk a főúthoz, egyre több bolyt láttunk elhaladni a Balatont kerülők közül fáradtság jele nélkül! Akarattyai emelkedőt 1-2, majd 1-1 váltóbeállítással Bogi ügyesen végigtekerte, nem kevés dicséretet begyűjtve a mellettünk elhaladó profiktól!
Úgy döntöttünk innen már végigmegyünk, és majd Siófokon eszünk-pihenünk. Kis frissítés után már "csak" a világosi dombtetőt kellett megmászni, ahol viszont kárpótolt a balatoni körpanoráma. A napi útvonalunk szépen áttekinthető volt felülről:)
Rövid lefelé száguldást követően az utolsó sík szakasz következett a befutóig, amit egyre fáradtabban tettünk meg az erősödő napsütésben. Siófok határában már könnyebb volt, hisz tudtuk mennyire kevés van vissza a partig. Épp a szállásunk előtt vezetett az utolsó KM, ahol Luca kiabált ki felénk az udvarból:) de tovább kellett még tekernünk, várt a célkapu!
Bazsi, Gábor, Virág és Miki végül 5 óra 25 perc alatt mentek körbe, mi Bogival 5 óra 42-kor értünk be. Jöhetett a megérdemelt tészta-kóla energiapótlás és sütkérezés a napsütötte padon a gyönyörű rózsakert tövében!
- Tomi -
Tour de Pelso – Balaton maraton – 2012.06.02
Táv: 204-ből 168 km
Bruttó idő kompozással: 8:45 perc, tiszta tekerési idő: 7:55:32
Útvonal: Siófok – Balatonföldvár – Fonyód – Balatonfenyves – Keszthely – Badacsony – Zánka – Tihany (majd kompozás Szántódig) – Zamárdi – Siófok
Néhány előzmény…
A Balaton Maraton a leghosszabb amatőr kerékpáros verseny, amin már harmadjára terveztem indulni… Egy hete még az időjárási előrejelzések okozták a legnagyobb fejtörést számomra, hát ez a hét második felére nagymértékben megváltozott. Sajnos szerdán este (05.30), mikörben a Margit-szigeti Atlékai pályánál a megbeszélést tartottuk a hétvégével kapcsolatban, ellopták a bicajomat. Így kétségesség vált, hogy el tudok-e indulni a hétvégi versenyen. Többen felajánlották a bicajukat, én végül a velencei Zilaj Kerékpárkölcsönző (http://www.zilajkerekparkolcsonzo.hu/) Caprine Voyage bicajt választottam.
Péntek: munka után vonattal mentem Velencére, majd elsétáltam a kölcsönzőhöz. Átvettem a bicajt, majd visszamentem a vasútállomáshoz, hogy a következő vonattal Siófokig menjek. A vonat szokás szerint késett, majd fél 7 volt, mire leértem. A szokásos szálláshelyet választottuk idén is, Anitáék, Mészáros Feriék, valamint Tomi és Bogi már ott voltak, Ádit és Bazsit beelőztem. Elfoglaltuk a szobáinkat, majd felszereltük a kölcsönbicajra a kilométerórát. Tomi, Bogi és én elmentünk a SPAR-ba, vásárolni – a többiek elmentek a rajtcsomagokért, és rajtszámokért, illetve a játszótérre.
Vásárlás után mi is elmentünk a rajtcsomagért, sajnos az én mezem nem készült el, mert állítólag a Tósport Kft nem adta le időben a rendelésemet L (ez nem az én időszakom, úgy érzem).
A csomagok felvétele után visszamentünk a szállásra, én Virággal tettem még néhány kört, hogy kicsit megszokjam a bicajt. Aztán vacsora, majd én elég korán lefeküdtem.
Szombat: reggel én keltem az apartmanban alvók közül elsőként, utána a többiek is el kezdtek készülődni. Összepakolás a tekeréshez, némi reggeli – aztán ¾ 9-kor elindultam a start-hoz. A kupán indulók 9 órakor indultak, a Balaton Maraton résztvevői (köztük Anita, Ádi, Máté Feri és Mészáros Feri, Ati és én) 9:15-kor lettek elindítva. Az elején diktált tempó (felvezető autóval) 25-30 km/h sebességű volt, a szembeszél nem volt olyan jó. Balatonföldvárig jól bírtam a tempót, sajnos az ottani emelkedő szokás szerint kifogott rajtam – itt ért utol Ádi.
Tekertem tovább, de mivel a többiek elhúztak, így egyedül küzdöttem a szembeszéllel, így már nem tudtam a korábbi tempót tartani. Balatonlelle előtt megelőzött Mészáros Feri, majd nemsokkal utána Máté Feri és Anita is beért. Épp megálltam eltenni a fényképezőgépet, mielőtt az eső megérkezett. Balatonbogláron utolért Ati is, így én voltam a leggyengébb láncszem. Fonyódra érve betértem a frissítópontra, Anitáék nagyjából akkor indultak tovább. Ettem banánt, ittam vizet, majd felvettem az esőkabátot, mert elkezdett esni újra az eső… Aztán irány tovább… A déli parton továbbra is szembeszél, a Balatonkeresztúrnál lévő emelkedőt is sikeresen letudtam…de megint utolsó voltam a mi csapatunkból… A következő pihenő Keszthely előtt volt, itt találkoztam újra Atival. A szervízesek beállították a hátsó váltómat, így ez már nem akadályozott a továbbhaladásban. Folytattam utamat, a szél valamelyest csillapodott, de sajnos nem lett belőle az északi parton hátszél… Tekertem, ahogy tudtam – de nehéz volt az „idegen” bicajjal. Badacsonyba érve már eldöntöttem, hogy Tihanynál kompozni fogok – egyrészt késésben voltam, másrészt úgy éreztem, hogy most ennyit tudok kihozni magamból és a bicajból. Itt a pihenőnél újra ettem banánt, meg ropit, hogy pótoljam a sóveszteséget is, aztán folytattam az utamat. Mivel időnként elég lassan tudtam csak tekerni, így többször betértem a bicajútra (amikor közel volt az úthoz). A tihanyi elágazót már nagyon vártam, úgy éreztem, hogy ennyi elég volt… Persze sikerült ott befordulnom Tihany felé, ahol a centrumba lehetett jutni, csak ehhez fel kellett tekerni egy jó nagy emelkedőn… majd jött egy jó kis lejtő a kompkikötőig. 5 előtt értem oda, 5-kor indult egy komp, amire még én is felfértem. 14 perc kompozás után partot értem Szántódon, már csak 16 km tekerés volt hátra… 18 óra előtt pár perccel áthajtottam a célon.
Én úgy érzem, hogy megtettem mindent, ennyi volt bennem és ebben a bicajban…
Ádi volt az egyedüli, aki közülünk letekerte a 204 km-et, a többiek szintén kompra szálltak.
Felvettem a vacsorát, bolognai spagetti és kóla, majd lementem a többiekhez a partra és ott elfogyasztottam. Megvártuk a sorsolást, sajnos én nem nyertem semmit. 1600-as rajtszámom volt, kihúzták az 1601-t (mezt nyert), a fődíjat (Cube versenybringa) pedig a 1587-es rajtszámmal nyerte egy 70 éves úr.
Köszönöm a szurkolást!
- Berni -
2012. május 12. – Tour de Velencei tó Maraton
Táv: 118 km
Útvonal: Velence – Nadap – Lovasberény – Csákvár – Gánti tető – Gánt – Csákvár – Gánti tető – Gánt – Csákvár – Vértesboglár – Felcsút – Alcsútdoboz – Vértesacsa – Lovasberény – Nadap – Velence
Szintkülönbség: 930 m összesen
Időeredmény: bruttó 6,5 óra, nettó (tiszta tekerés) 6:14:43
Reggel ¾ 9-kor találkoztam Mészáros Ferivel a Budai parkszínpadnál, autóval vitt, így most kivételesen megúsztam a vonatozást. Miután felrakta Feri a bicajokat, elindultunk Velencére. 10 óra magasságában érkeztünk meg, felvettük a rajtcsomagot, majd leszedtük a bicajokat és összeszedelőzködtünk a rajtra. 11-kor indult a verseny, a 118 km-es és a 72 km-es távon is. Rajt és cél Velencén volt a Drótszamár Kempingnél.
Elég sokan voltunk a rajtzónában, pontban 11-kor indultunk. Velencéről kiérve rögtön hegymászás következett, a 118 km-es táv legdurvább emelkedője – már azt hittem sosem érek fel. Egyszer meg is kellett állnom felfelé, mert elfogyott az erő…A nadapi emelkedőn felérve „jutalom gurulás” következett, így érkeztünk Lovasberénybe. Elvileg Lovasberényig felvezetéssel mentünk, ebből én túl sokat nem észleltem – a nadapi emelkedőn eléggé hátrakerültem. Aztán folytattam utamat Csákvárig, ahol az első frissítőponton megettem egy banánt. Aztán irány tovább a gánti tető, itt két kört kellett teljesíteni. Nagyon jó minőségű aszfalt volt, s annyira nem volt kemény az emelkedő… az emelkedő elején volt egy frissítő állomás, itt megittam néhány pohár vizet és ettem pár szőlőcukrot. A gánti tetőre felérve utolért az élmezőny, akik már a második körön voltak. Jó volt a gurulás, Gánt falunál egy újabb csapat ért utol… Sajnos ekkor már kezdett feltámadni a szél, a csákvári körforgalomtól már eléggé fújt szemből – oldalról… Visszaérve Csákvárra, elindultam a második körömre, eléggé a mezőny végén haladtam. A szél miatt a második kört kicsivel lassabban teljesítettem, mint az elsőt – de a frissítőpontra újra betértem banánért és vízért.
A második kör megtétele után Csákvárról Felcsút irányába kellett haladni, sajnos a szél nem kegyelmezett… Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy a rövidtávon indulók útvonalán megyek vissza a célba, de úgy döntöttem, hogy nem adom fel, megcsinálom…Volt olyan időszak, amikor 6 km/h-val tudtam csak haladni… S hiába voltak lejtők az emelkedők után, haladni a nagy szél miatt nem tudtam. Útközben többször meg kellett állnom pihegni pár másodpercig, ezzel gyűjtöttem erőt a folytatáshoz. Szerencsére Felcsúttól a szél hátulról érkezett, így segített a további haladásban – teljesen más érzés volt így tekerni… de emelkedők voltak még bőven, de itt a lejtőkön végre lehetett gurulni is. Az egyik kanyarban volt egy tábla, hogy 10%-os emelkedő következik a kanyar után, kicsit beijedtem, de ezen is feltekertem. Vértesacsa után az utolsó frissítőponton ettem még banánt, kaptam még szőlőcukrot – ekkor még kb. 20 kilométerem volt a célig… Lovasberénybe érve tudtam, hogy a nadapi emelkedőt még meg kell másznom, de erről az oldalról könnyebb volt, mint délelőtt. Többször megállva felértem az utolsó emelkedőn is – sehol nem toltam a bicajt… S már csak 7 km gurulás volt vissza…
Pontban 17:30-kor visszaérkeztem a kempinghez, sajnos a szervezők – gondolom a vihartól tartva – már lebontották a „cél - pontot” – így hivatalos eredményem nem lesz a versenyről, de elmondhatom magamról, hogy önerőből teljesítettem a 118 km-es, emelkedőkkel tarkított versenytávot. Feri már várt a célban, rajta kívül nem sok autó parkolt már ott. Ezúton is köszönöm neki, hogy megvárt! J
Felrakta a bicajokat, közben elkezdett csepegni az eső nagy cseppekben – de szerencsére nem esett sok. 7 óra magasságában értem haza.
Kicsit kevesebb széllel jobb lett volna, de így is megcsináltam! J (nem bántam meg, hogy nem adtam fel Csákvárnál)
Köszönöm a szurkolást mindenkinek!
- Berni -
5. Intersport Tour de Tisza-tó – 2012.05.06
Táv: 65 kmÚtvonal: Tiszafüred - Poroszló - Kisköre - Abádszalók - Tiszafüred (Poroszlótól a gáton)
Időeredmény: 2:41:43
Reggel fél 5-kor keltem, mert a 6-kor induló sebesvonattal kellett indulnom BP-ről Mezőkövesdre, hogy helyszínre időben érkezzem. A vonaton volt kerékpárszállító rész is, így nem volt gond a bicaj szállítással. Közel két óra vonatozás után (útközben reggeliztem, kicsit még aludtam is) 7:50-kor landoltam Mezőkövesden, hogy 30 km-nyi tekeréssel eljussak Tiszafüredre, így a bemelegítést is letudtam egyben. Egész hűvös volt az idő, de útközben a hosszú ujjú felsőt mellényre cseréltem…
Negyed 10 után érkeztem be Tiszafüredre, itt betértem a LIDL-be, vettem magamnak innivalót és tízóraira 2 db Óriás Pöttyös ét Túró Rudit. Megérkezve a Halas térre felvettem a rajtcsomagomat (melyben ajándék póló, chip, rajtszám és Intersportos kedvezménykupon volt). 10-kor elrajtoltak a rövid túrán indulók, majd fél 11-től elfoglalhattuk mi is a rajthelyünket.
10:50-kor rajtoltunk, a Poroszlói gátig felvezetéssel – egész jól bírtam az iramot. A gátra érve szembetaláltuk magunkat a beígért délnyugati széllel, néhol elég keményen kellett küzdenem. A kiskörei frissítőpontig egyszer álltam meg technikai okokból (nem tudtam kibontani a zsepis csomagomat), ekkor elég sokan beelőztek. Nagyon vártam, hogy Kiskörére érjek két okból: egyrészt ott túl vagyunk a táv felén, másrészt onnan hát-oldalszéllel könnyebb lett a haladás. A kiskörei gát rázós útját túlélve jöhetett a hátralévő rész… Jó volt látni az útmenti táblákat – már csak 20, 10 km van vissza. Mivel itt úgy éreztem, hogy tudok javítani a tavalyi időeredményemen, így jeleztem a Húgomnak, hogy „post”-olja ki a Facebookra, hogy a befutóm élőben nézhető a neten – volt olyan szerencsés, aki látta J
13:34-kor értem célba, de mivel a rajtkor 2 perc 22 másodperckor haladtam át a rajszőnyegen, ezért lett a hivatalos időeredményem a fenti. Célba érkezés után felvettem a „befutó csomagot”, megettem mindent, amit benne találtam.
A tavalyi időmet 4 perccel javítottam meg, ennek nagyon örülök. A lányok között 265-ból a 86.helyen végeztem; korcsoportomban 33. lettem 99-ből.
Következett a pihenés, s a hivatalos eredményhirdetés (engem nem érintett). Majd adtam egy interjút a BSI-nek, amit 05.12-én délelőtt lehetett látni az M1-en, megpróbálom megszerezni – mert én nem láttam egy másik verseny miatt.
16 óra magasságában indultam vissza Mezőkövesdre, hogy onnan a 18:10-es vonattal visszajöjjek BP-re. Sajnos a vonaton nem volt ülőhely, így a bicajom mellé telepedtem. Közel fél órás késéssel meg is érkeztünk a Keleti-be, s onnan hazatekertem. A Rákóczi úton nem volt közvilágítás, így elég nehezen haladtam a sötétben – de szerencsére 20:58-kor hazaértem.
Jó volt a mai nap, jöhet a következő esemény.
- Berni -
2012-03-25 Tour de Óbuda
Idei első megmérettetés, amin részt vettem. A hoszú távon indultam, ami 38 km volt.
Útvonal: Óbuda, Fő tér - Békásmegyer - Szentendre - Békásmegyer - Óbuda, Fő tér.
Reggel 8 óra után nemsokkal indultam a XI. kerületből bicajjal a helyszínre, így a 9 km-es távon meg volt a "bemelegítés". A 9 órás rajt előtt interjút készítettek Gyurta Danival, aki ennek az Óbudai Olimpiai eseménysorozatnak a fővédnöke volt. A rajtnál az első sorban sikerült felsorakoznom, majd egy ideig a mezőny elején haladtam :-) Saját tempómban tekertem a táv során. Az első frissítő és ellenőrző pont a Római parton volt, az első kétszáz kerékpáros egy kulacsot kapott ajándékba - természetesen én is kaptam. A második pont Békásmegyer határában volt (a rövid távon indulóknak ez volt a visszafordító pont), itt is megkaptam az x jelet a papíromra, majd irány tovább Szentendre. Itt jött a táv legnehezebb része, amikor is gödrökkel teli földesúton vezetett az útvonal, de szerencsésen ezen is túljuottam, majd a szentendrei nagyon jó minőségű kerékpárúton lehetett megint nagyobb sebességgel tekerni. Ezen a szakaszon már jöttek szembe is versenyzők, akik gyorsabbak voltak nálam... :-) A 3. és egyben utolsó frissítő és ellenőrző pont a Casinó volt, innen már csak ugyanez az útvonal volt hátra, csak visszafelé. A földesutat szerencsére visszafelé is szerencsésen tettem meg, a Békásmegyeri ellenőrzőponttól viszont lassabban lehetett csak haladni, mert addigra úton voltak már a később rajtoló nagy távon indulók is, és elindultak a rövid távosok is (itt sok gyermek is tekert). Végül 1 óra 55 perc tekerés után célba értem. Ettem két szendvicset, majd megvártam még a délutni ajándéksorsolást - sajnos nem voltam a szerencsés nyertesek között. Levezetésképpen hazatekertem egy másik útvonalon - 13,6 km-t tettem még meg.
Szép volt, jó volt - jöhet a többi verseny...
Útvonal: Óbuda, Fő tér - Békásmegyer - Szentendre - Békásmegyer - Óbuda, Fő tér.
Reggel 8 óra után nemsokkal indultam a XI. kerületből bicajjal a helyszínre, így a 9 km-es távon meg volt a "bemelegítés". A 9 órás rajt előtt interjút készítettek Gyurta Danival, aki ennek az Óbudai Olimpiai eseménysorozatnak a fővédnöke volt. A rajtnál az első sorban sikerült felsorakoznom, majd egy ideig a mezőny elején haladtam :-) Saját tempómban tekertem a táv során. Az első frissítő és ellenőrző pont a Római parton volt, az első kétszáz kerékpáros egy kulacsot kapott ajándékba - természetesen én is kaptam. A második pont Békásmegyer határában volt (a rövid távon indulóknak ez volt a visszafordító pont), itt is megkaptam az x jelet a papíromra, majd irány tovább Szentendre. Itt jött a táv legnehezebb része, amikor is gödrökkel teli földesúton vezetett az útvonal, de szerencsésen ezen is túljuottam, majd a szentendrei nagyon jó minőségű kerékpárúton lehetett megint nagyobb sebességgel tekerni. Ezen a szakaszon már jöttek szembe is versenyzők, akik gyorsabbak voltak nálam... :-) A 3. és egyben utolsó frissítő és ellenőrző pont a Casinó volt, innen már csak ugyanez az útvonal volt hátra, csak visszafelé. A földesutat szerencsére visszafelé is szerencsésen tettem meg, a Békásmegyeri ellenőrzőponttól viszont lassabban lehetett csak haladni, mert addigra úton voltak már a később rajtoló nagy távon indulók is, és elindultak a rövid távosok is (itt sok gyermek is tekert). Végül 1 óra 55 perc tekerés után célba értem. Ettem két szendvicset, majd megvártam még a délutni ajándéksorsolást - sajnos nem voltam a szerencsés nyertesek között. Levezetésképpen hazatekertem egy másik útvonalon - 13,6 km-t tettem még meg.
Szép volt, jó volt - jöhet a többi verseny...
- Berni -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése