4 napos Balatonkerülés a Zebrákkal - 2015.03.19-22.

A BSI minden év márciusában rendezi meg az évadnyitó versenyt a Balaton körül - ez idén sem volt másképp. Amikor megtudtam, hogy Anita és Andi párban indulni fognak a 4 napos tó kerülésen, kitaláltam, hogy elmegyek velük bringás kísérőnek, hátha tudok nekik segíteni. A Zebra Gidákon kívül Tamásról tudtam még, hogy ott lesz, ő egyéniben indult. Először csak a hétvégére akartam bekapcsolódni, aztán meggondoltam magam és mind a 4 napon részt vettem.

Ilyen volt bringázva a 8. Balaton Szupermaraton :-)

A MÁV-nak köszönhetően nem tudtam vonattal Siófokig menni, hanem csak Lepsényig. Viszont szerencsére Flirt vonattal tudtam menni, így könnyű volt Miciglivel az utazás. Sajnos a pakolás közben a nagy kerékpáros táskám cipzárja megadta magát, így kénytelen voltam a ruháimat hátizsákba pakolni és a kisebbik kerékpárostáskát magammal vinni pluszban. Szállást sem volt egyszerű találni 1 főre 1-1 éjszakára márciusban, de azért sikerült mind a 3 településen foglalnom. Így nem volt más hátra, csak a tekerés...

2015.03.19. csütörtök - első nap

Időben kellett reggel kelnem, mert 7:42-kor indult a vonatom Kelenföldről. Lepsénybe érve hűvösnek éreztem az időt - így felöltöztem, aztán elindultam. Nem mentem sok kilométert, amikor rájöttem ez a ruha így sok. Így a dzsekimet mellényre cseréltem. Útközben időnként megálltam fényképezni is.

Balatonvilágosra érve már ismerős útvonalon tekerhettem, bejártam már párszor ezt a szakaszt. Nem rohantam, tudtam, hogy a rajtra nem tudok odaérni Siófokra, de abban is biztos voltam, hogy utol fogom érni a Zebrákat a fonyódi cél előtt. Szabadi sóstónál meg is álltam, itt közel volt a Balaton. A víz kristálytiszta volt, itt pihentem egy kicsit.

Aztán folytattam utamat. Beérve Siófokra nem gondoltam, hogy még a hídnál utolérem a mezőny végét - pedig így történt. Én nem a futók útvonalán mentem, hanem a másik utcában tekertem - bízva abban, hogy a Zebrákat be tudom előzni. Az első frissítőpontnál álltam meg, s itt vártam őket. Némi várakozás (és persze szurkolás) után megérkezett Anita, mondta, h Tomi előrébb jár (mint utólag kiderült, csak kicsin múlott, hogy lekéstem róla). Ő tovább futott, én még szurkoltam ott kicsit, aztán mentem utána. Időnként mellette mentem, időnként előretekertem. Ő Szántódig futott, így ott bevártam. Ott Andi váltotta le, a váltás után megkerestük az autót, mert abban volt a "rajtszámom", amit fel kellett raknom a bicajra.

Miután felszereltem a rajtszámomat a célom az volt, hogy Tomit utolérjem. Hááát nem volt egyszerű. Útközben szurkoltam a futóknak, akiket megelőztem. Kétszer már Tomit véltem felfedezni az előttem futók között, de egyik sem volt ő.De mivel tudtam, hogy előttem van, így tekertem tovább. A futók között időnként voltak ismerős arcok is... Aztán egyszer csak sikerült utolérnem... így mentem mellette, beszélgettünk. Aztán a Balatonszemesi váltópontnál megint "elvesztettük" egymást(én továbbtekertem, de aztán kiderült, hogy ő még a hátam mögött van, aztán visszatekertem Anitához, még én is elmentem ToiToi-ba, aztán ismét üldözőbe vettem Tomit. Annyiszor járt már itt futni, hogy tudta minden kanyar után, hogy mi fog következni, hihetetlen volt... Aztán beértünk Fonyódra, jöttek a számomra is ismerős helyek, aztán már lehetett hallani Péter Atti hangját is, aki várta a futókat a célban. Tomi mellett én is átgurultam a célkapun, köszöntve is lettem :-) S jött a kérdés is: "Ma mi finomat sütöttél?" Persze, készültem - sosem lehet tudni, mikor tudok segíteni egy futónak útközben. Volt nálam alma szeletelve, és csokis keksz is. A készletet átvittem a spíker álláshoz, majd Miciglivel is átparkoltam. Közben megjött Anita is, és Tomi is átjött oda. Szurkoltunk a beérkező futóknak, majd Anita és Tomi elmentek a masszázsra. Jöttek ismerős futók is, nekik még jobban szurkoltam. Közben besegítettem a futómatrica értékesítésbe is, és osztogattam a Deseda Ultra szórólapjait is. Nemsokkal azután, hogy visszaértek Anitáék, már várható volt Andi is, így Anita visszament a célegyenes elejére, hogy együtt fussanak be a célba. S igen a Zebra Gidák célba értek az első napon. Ügyesek voltak. Még készítettem róluk egy képet, aztán mivel fáztak és fáradtak voltak, így ők elmentek autóval a szállásra.

Én még maradtam - egy igazi szurkoló megvárja az utolsó beérkezőt is. S milyen jól tettem?! Így még részt vehettem egy szülinapi köszöntésen is. Ajkay Antal  futótárs ma ünnepli a 65. szülinapját és őt köszöntöttük fel a célba érkezéskor. Még tűzijátékos tortát is kapott :-)

Miután az utolsó futó is beérkezett, én is összecsomagoltam. Először a LIDL-be mentem vacsit és reggelit vásárolni, majd a szállásomat kerestem meg, ami Fonyódligeten volt. Telefonon kapott instrukciók alapján foglaltam el az üdülőházat, s abban a nekem szimpatikus szobát. Lepakoltam, majd úgy döntöttem kéne még egyet futni is. Így átöltöztem futóruhába, s irány az utca :-). Először lesétáltam még a Balatonpartra, mert az üdülőnek saját partszakasza van. Aztán a környékbeli utcákon futottam két kört, 3,8 km-t. Majd vacsora, netezés, alvás.

Az első napot 74,5 km tekeréssel és 3,8 km futással zártam. Jó kis nap volt.

2015.03.20. péntek - második nap

A Zebrákkal egyszerre értem reggel a rajthoz, nagyon örültünk egymásnak. A parkolóban váltottunk pár szót, majd én bementem a "törzshelyemre". Összesen 3 rajt volt: 10:00-kor rajtoltak a lassú futók, majd 10:20-kor a bringások, és 10:30-kor volt a nagy rajt. Minden futót név szerint szólítottak a rajthoz, nekem tetszett... Én nem rajtoltam el a bringásokkal, én végig szurkoltam az összes futónak a rajtnál. Miután mindenki elindult, én akkor kezdtem összekészülődni. Az első frissítőig nem volt szabad kísérni a futókat, így addig saját tempóban tekertem. Anita ma két szakasszal kezdett, s mondta, h az elején nem tart igényt rám. Balatonmáriafürdőn vártam be először, de mondta, hogy tekerjek nyugodtan, érjem utol Tomit, aztán majd jöjjek vissza - neki majd 20 km után elsz szüksége rám. Hát szót fogadtam és tekertem... Hogy ne zavarjam a futókat én az úton tekertem, így gyorsabban is tudtam haladni, de így sem volt egyszerű utolérni Tomit. Balatonberény után sikerült, beszéltem vele pár szót, majd mentem vissza Anitához... Hááát... szembe szél volt, így annyira nem tudtam haladni - de visszaértem a 20-as táblához mire kellett. :-) Aztán innen Keszthelyig a váltópontig Anita mellett mentem, szurkoltunk a megelőzött futóknak, előre engedtem a hátulról érkező gyorsabb futókat, s buzdítottam Anitát. Aztán egyre jobban közelítettünk a váltóponthoz - s egyszer csak beértünk. Itt visszaadtam Anita holmijait, majd gyorsan ettem egy kicsit, ittam és irány Tomi után. Innen még 21,2 km volt a célig, biztos voltam benne, hogy utolérem még a cél előtt és megint együtt gurulhatunk be... Így belehúztam a tekerésbe, de már az időbe tellett mire Andit utolértem... beláttam, sok időt vesztettem a váltóponton. Sebaj, mentem tovább. Ismerős és ismeretlen futókat előztem, mindenkinek mondtam egy "hajrá-t", s próbáltam max. közeli sebességen tekerni. De csak nem akartam a mezőny elejéhez érni... hisz Tomi ott futott, oda kellett volna megérkeznem... Balatongyörök után már kezdtem feladni, hogy utolérem Tomit, de nem vettem vissza a tempóból. A golfpálya melletti emelkedőnél a futófotó.hu fotósai dolgoztak, rólam is alkottak képet:

Irány tovább, még van kb. 8 kilométer, ahol utolérhetem Tomit... Aztán egyre közeledett a Szigligeti vár, de a futók között még mindig nem véltem felfedezni Tomit. Aztán a szél lehozta a hegyről Péter Atti hangját a célból - itt már tudtam, Tomi rég a célban. Ez ma nem sikerült. S a pont az i tetejére még csak most jött. A célhoz egy macskaköves emelkedő vezetett... igen, itt döntöttem.. leszállok és tolom... Még így sem volt egyszerű... De felértem. Leparkoltam a bicajt egy fa alá, kicsit kifújtam magam, majd felhívtam Anitáékat. Mondta, hogy Tomi masszázson, utána jönnek, tudják hol találnak. Kipakoltam a mai napi frissítőt, elővettem a kereplőt, s jöhetett a szurkolás a befutóknak. Közben Péter Attival is váltottunk pár szót. Majd megjöttek a Zebrák, Tomi aggódott, hogy hol lehetek - mondtam neki, hogy én tekertem, ahogy tudtam a felszerelésemmel - de ennyi fért bele ebbe a napba. S sajnálom, h nem sikerült utolérnem. Anita megköszönte a mai segítségemet is. Ettek csokit, almát, aztán vártuk Andit - ő is megérkezett. Gratuláltunk neki is a célba érkezéshez, aztán ők el is indultak a szállásra. Én természetesen még maradtam, hisz nem volt még a célban az utolsó futó.

Készítettem a várról is képet, a lábánál volt a célkapu és a szpíker állás. Ma is nagyon jó idő volt, gyönyörű napsütés, kék ég - nagyon kegyesek voltak az égiek. Miután minden futó beérkezett és minden gratuláltunk a célban, összepakoltam, aztán rám várt még egy tekerés - a mai szállásom Badacsonyban volt. Nagyon könnyen sikerült megtalálnom, s mint kiderült a holnapi rajthoz nagyon közel van. Több futó is itt szállt meg. Szobát elfoglaltam, s mivel kiderült itt nincs bolt nyitva, így rendeltem egy pizzát. Elég fáradt voltam, így elég hamar kidőltem.

Mai nap összesen 74,2 km-t tekertem.

2015.03.21. szombat - harmadik nap

Reggel szokásosan több rajt, 9:30-kor lassabb futók, 9:50-kor bringások és 10:00-kor nagy rajt. 9:45-kor még sehol nem voltak a Zebrák - kicsit izgultam. De aztán megérkeztek - sőt időközben Miki is megjött, aki a két maratonfutó Zebrát indította útnak Badacsonytomajból. Ma még rólam is készült kép :-)

Én természetesen végigvártam a rajtot, s szurkoltam mindenkinek a kereplőmmel. Miután mindenki elrajtolt, én is elindultam. Anita azt mondta, hogy az első szakaszon nem kér kísérést, majd a második futásánál legyek "kéznél", így Tomit vettem üldözőbe. Ábrahámhegy tájékán értem utol, egy darabig mentem vele, aztán visszamentem Anitához. Mivel nagyon melegem volt, így félreálltam és átöltöztem - éreztem, hogy a téli ruhában ma csak szenvedés lenne. Az épen arra futóknak osztogattam szőlőcukrot, majd amikor megjött Anita és mondta, hogy vele minden rendben van, akkor úgy döntöttem, hogy megpróbálom utolérni a két maratont futót: Ádit és Gábort. Ez azért lássuk be nem volt egyszerű feladat: Fél órával előbb rajtoltak, 1,5 km előnnyel és egyikünk sem lassú futó. Nem mindenhol mentem közvetlenül a futók útvonalán, a 71-es úton haladva gondoltam egyszerűbb lesz őket utolérnem. Zánkánál már több maratonos rajtszámmal rendelkező futót láttam, ez bíztató volt... Balatonakali végénél döntöttem úgy, hogy lefordulok egy utcánál - és milyen jól tettem... Pont itt futott Ádám. Túl volt 25 km-en, így már több mint a fele meg volt, de hát kicsit több mint 17 még hátra volt. Egy kicsit mentem mellette, próbáltam erőt átadni neki és biztatni. További jó utat kívántam neki, és vissza fordultam. Kerestem Gábort... Visszamentem Balatonakali elejére, s vártam. Jöttek a futók, de Gábor nem volt köztük... Kicsit aggódtam... Aztán egyszer csak megérkezett Tomi, na ekkor már nagyon aggódtam, h mi lehet Gáborral - de ő megnyugtatott, hogy nemsokára jönni fog. Ok, megvártam, mentem vele a frissítőpontig, aztán előretekertem Tomihoz - vele másztam felfelé a dombon - mikor hívott Anita. Így meg kellett állnom a domb közepén. Majd feltekertem, de Tomit esélytelen volt utolérnem, így visszagurultam a dombon, és gondoltam megvárom Andit. Gábor akkor ért a domb aljához, hajráztam neki. Visszamentem megint Akali elejéig, sok ismerős futóval találkoztam, de Andit nem találtam - ez gyanús volt... Így visszafordultam, beszélgettem ismerős futókkal, aztán irány a Zebrák után. Ismét megmásztam a dombot, amit a futofoto.hu fotósa meg is jegyzett: "Ugye, te itt már feltekertél egyszer?" Mondtam neki, hogy igen, de mivel lefelé is ki akartam próbálni, így kétszer kellett feljönnöm.

Fövenyes váltotta Andit Anita, innen számított a váltó ismét rám. Így igyekeztem utolérni őket. Mikor odaértem, hívtam Mikit, mondta, hogy ő már autózik, Anita fut - innivalót nem sikerült vennie. Elég hamar utolértem Anitát, azt mondta nehéz volt újra belefogni a futásba. Mondtam neki, hogy együtt megcsináljuk. Beszélgettünk, gondoltam, így könnyebben telik az idő. Örvényesnél értük utol Gábort, hagytam Anitát előremenni, kicsit mentem Gábor mellett, hogy segítsem. Aztán megígértem neki, hogy a célban várjuk, kitartást kívántam az utolsó kilométerekhez és visszamentem Anitához. Haladtunk egyenletes tempóban, néhány futóval felváltva előzgették egymást. Aztán jött a Tihanyi félsziget, s már nagyon közel volt Balatonfüred. Újabb fotós pont volt, s találam is képet magunkról:

 

Bár még a városban is volt majdnem 3 kilométer, de itt már közel volt a táv vége. A sétányon sok turista volt, figyelni kellett, mert nem nagyon foglalkoztak a futók elsőbbségével. A célegyeneshez érve engem letereltek a fűre, Anita pedig befutott a célkapun. Én leparkoltam a szokásos helyemre, elővettem a csokikat, ma nem volt alma, és a ropit - s vártam a Zebrákat. Megvártuk Gábort is, s miután minden Zebra célba ért, készítettünk egy csoportképet.

Ádám és Gábor megköszönte a biztatásomat, mindketten azt mondták, hogy a lehető legjobbkor érkeztem meg melléjük, s ha akkor nem is tudták kifejezni örömüket, nagy segítség voltam. Én örülök, hogy jókor voltam jó helyen és segíthettem :-)

Egy darabig még beszélgettünk, aztán ők útnak indultak. Én szokás szerint maradtam még - vártam az utolsó befutót. A szintidő végén még egy-két maratont futó volt a pályán, így a szervezők már elkezdték bontani a célegyenest (picit én is segítettem), de mire összepakoltam és elindultam, addigra ő is megérkezett, így neki is jutott még a kereplésemből. 

Aztán irány a szállás, amit megint csak könnyen megtaláltam és jól választottam - megint a rajthoz van jó közel. 

Mivel még szépen sütött a nap, s hiányzott még némi tekerés, így úgy döntöttem eltekerek még Tihanyba. A hátizsákot lepakoltam, az pihenésre vágyott már. Útközben időnként megálltam fényképezni.

Egészen a kompkikötőig tekertem, aztán visszatekertem B.füredre. A tescóban bevásároltam, majd irány a szállás. Nagyon éhes voltam, így vacsiztam, utána viszont futni már nem volt kedvem, pedig azt is terveztem mára. vacsi után még kicsit neteztem, tv-ztem, aztán alvás.

A mai napot összesen 87 km  tekeréssel zártam, s sajnos holnap már az utolsó nap következik.

2015.03.22. vasárnap - negyedik, s egyben utolsó nap

A mai rajt még jobban tagolt volt. És korán kezdődött a nap. 7.30-kor volt a lassúbb futók rajtja, 7:50-kor a bicajosok, 8:00-kor az egyéniek és 8.30-kor a váltók.
Nekem könnyű volt, mert a szállásról csak le kellett gurulnom, a Zebrák viszont korán keltek, mert ők Balatonalmádiból jöttek.

A mai reggelen készítettünk Zebra fotókat is a rajtnál:

Tomi elindult az egyéniekkel 8-kor, ma is név szerinti indítás volt, Anita még várt a rajtjára. Sok sikert kívánva 8:30-kor őt is útnak indítottuk, aztán lassan én is szedelőzködtem. S ekkor jött még egy futó... Ő kicsit elkésett, de azért kiengedték még :-)
Csopaknál volt az első frissítőpont, én kint haladtam a fűúton, s Csopak végénél tértem be a futókhoz, szembe haladva kerestem Anitát. Meg is leltem, s innen együtt mentünk Balatonalmádiig, itt volt a váltópont. Picit fájt a lába, de hősiesen leküzdötte a távját. Miután Andi leváltotta, elköszöntem tőle, s útra keltem, hogy utolérjem Tomit. A dzsekimet mellényre cseréltem, már melegedett annyit az idő - aztán elindultam. A futóknak kitartást kívántam, sok ismerős arc volt már így a negyedik nap végén. Amikor ismerős futó mellé értem, pár szót váltottam is velük - ezt többen meg is köszönték a célban, utólag :-) Balatonkeneséig jól haladtam, hívott Anita, hogy Tomi most mászik fel a dombokon. Mondtam neki, hogy igyekszem Tomit Siófok előtt utolérni... Az akarattyai emelkedők majdnem kifogtak rajtam. Az elsőn egész könnyen feljutottam - aztán jött a belső úton a második. Na azon volt küzdés, de nem adtam fel - feltekertem. Teljes menetfelszereléssel. Miután felértem, tudtam, hogy a neheze megvan, most már csak Tomit kell "üldöznöm". Balatonvilágosig könnyen eljutottam, bár a kísérőautók igencsak zavaróan viselkedtek néha, nem is értem, miért jöttek be azokra a szűk utakra.
Balatonvilágostól pedig már ismerős volt az út, hisz erre tekertem csütörtökön - azaz a kör bezárult egyszer :-). S ereszkedve lefelé a Balatonvilágosi dombon felismertem Tomit - igen, ma sikerült! Utolértem a cél előtt. Innen együtt haladtam vele, egészen a célegyenesig, a parton már nem mellette mentem, hanem az úton próbáltam előbb odaérni. Éppen sikerült, így még fényképezni is tudtam éppen.

Gratuláltam neki a sikeres teljesítésért, majd vártuk a többieket. A mai napra is jutott még csoki és alma, ezt előszedtem, kérésre fényképeztem egy váltó befutást - s persze szurkoltunk a többieknek, s vártuk Andit. A parton fújt a szél, a mini meteorológiai állomás közelgő esőt jelzett - de amúgy jó idő volt. A dzsekimet visszahúztam, hogy ne fázzak meg. S egyszer csak jött Andi, s Anitával együtt célba értek a Zebra Gidák.

Gratuláltam nekik is, nagyon ügyesek voltak. Elmentek zuhanyozni, átöltözni mindannyian, én maradtam szurkolni. Közben besegítettem megint a matrica árulásba is, az esemény végére elfogyott a rózsaszín és a zöld is. Miután lezuhanyoztak és átöltöztek, csináltunk zárófényképeket:

Megvártuk az utolsó befutókat, aztán jött a búcsú ideje. A Zebrák megköszönték a négy napos itt létemet, én megköszöntem, hogy ott lehettem.
Rám várt még egy tekerés, hisz a vonatom Lepsényben várt rám. Az eső szerencsére nem ért utol engem, így ázás nélkül sikeresen megérkeztem a vasútra.

A mai napot 77,5 km-rel zártam.

Ilyen volt a 4 nap a Zebrákkal a Balaton körül. Nagyon jól éreztem magam, s ha indul jövőre Zebra, akkor tuti, hogy én is ott leszek... Gyönyörű időnk volt, agyon jó volt kint lenni 4 napot a friss levegőn, s közben tekerni az ébredő természetben. Mindenfelé madárcsicsergés, ibolya mezők illata...
Túl gyorsan telt el a négy nap...

Összesen 314,2 km-rel zártam a négynapos túrát.

Gratulálok minden Zebrának a lefutott távjához!

/ui.: hazaérve lemértem a menetfelszereléseimet, azaz a táskáimat: hátizsák 7 kg, övtáska 0,5 kg, bicajos táska 5,5 kg/