2013. december 1., vasárnap

Maraton részben Európán kívül


Már egy ideje terveztem, hogy az "öreg kontinensen" kívüli maratoni helyszínen is elindulnék a változatosság kedvéért. Mikor nyáron olvastam a "W-s" fapados új isztambuli járatának indulásáról, rögtön összeállt a fejemben: ez lehet az 1.:)
Maratonra regisztrálás és a repülőjegy foglalások mellett elkezdtem utánaolvasni a helyszínnek és a versenynek. Azt tudtam történelemből, hogy előbbi (korábban Konstantinápoly néven) kb. 2500 éves, de azt nem, hogy a rendezvény sem most indult; 35. rendezés. 3 különböző távon, 42/15/10 km lehet indulni a város ázsiai oldalán lévő rajhelyről és pár 100 méter után a Boszporusz hídon átfutva ér át a mezőny Európába. Szerencsére a jelentős szintkülönbségeket itt le is lehet tudni és a további km-eket már csak rövidebb alul/felüljárók nehezítik.

A verseny előtti 2 napban sikerült bejárni az óváros nevezetességeit és infót szerezni a tömegközlekedésről, de egy (útikönyvtől függően) 12-15 milliós nagyvárosban a turisták által látogatott körzeteken kívül nem egyszerű tájékozódni! A hostel recepciósaitól kapott útmutatást követve indultunk vasárnap reggel a rajthelyre, de a javasolt buszjárat (pont a futóverseny miatti forgalomelterelések okán) nem indult. Néhány török futó invitált, hogy tartsunk velük, ők is oda tartanak! Magánbusszal eljutottunk a buszpályaudvarra, majd onnan egy módosított menetrend szerintivel(?) a Boszporusz híd közelébe. A hídon és az arra felvezető 2x3 sávos autóúton ekkorra már a rendőrök lezárták a forgalmat és egyre nagyobb tömegbe keveredve araszoltunk a rajt felé. Amikor egy szervezői ellenőrző ponton a rajtszámot bemutatva átjutottam, még 1,5 km kocogás kellett, hogy elérjem a rajtkaput. Jól jött egy kis bemelegítés alig fél órával a start előtt:)
Készítettem pár fotót a mobilommal, mielőtt előbbre küzdöttem magam a rajtzónába. Tekintettel az előző napi gyaloglós városnéző sétára és hogy a hídon átfutáskor is szerettem volna készíteni pár emlékezetes fotót, nem terveztem gyors iramot az elején.

Sokat beszéltek törökül a megafonba -amiből semmit sem értettem- aztán végre eldördült a rajtpisztoly:)
Az elején lassabb futók haladtak előttem, akik részben a 15 km-es futamon indulók közül keveredtek oda. Fotózgattam 1-1 pillanatra lassítva és visszanézve, nehogy hátulról útban legyek, majd Európa földjére átérve elkezdtem a versenyre is figyelni! Itt még a hídra vezető sztrádán haladtunk, így nem nagyon voltak szurkolók, de amint a lakónegyedet elértük tapsolt Isztambul apraja-nagyja:) Egy olyan durva lejtőn futottunk lefelé(lásd szinttérkép), amilyenben még nem volt részem. Így a maraton elején szerencsére még nem fájdította a térdeimet. Középtájon volt az 1. vizes frissítőpont, de ha akartam volna, sem tudtam volna megállni esés nélkül. A lejtő végén éreztem, hogy jól kimelegedtem a nyargalásban és a következő ponton érdemes lesz folyadékot pótolni. Lassan elértük azt a részt, amit gyalog és villamosról már ismertem. Tudtam mennyire lehet még a 10. km, aholtól az Aranyszarv öbölnél hűvös széllel fogunk találkozni. Az óvárosba vezető hídon átfutva nagy tömeggel találkoztunk. Egy részük szurkolt/fotózott, míg mások csak horgásztak, de a legtöbben a város fő -és a verseny miatt fél napra lezárt- villamosvonalán bandukoltak a dolgukra bosszankodás nélkül. Ekkorra széthúzódott a  mezőny és tudtam előzgetések nélkül az ideális íven futni, mikoris egy kóbor négylábú szegődött mellém. Bár barátságos volt, nem szeretem, ha oldalra kell figyelnem így előresietve sikerült hátrébb passzolnom a mögöttem haladó triónak (tudni érdemes, hogy Isztambulban a kóbor kutyák hivatalos lakók! közpénzen bilétával-csippel vannak ellátva és rendszeresen be is oltják őket).
Egy fordító után érdekes módon összetereltek minket maratonistákat a korábban eltérített 15 km-es teljesítőkkel. Sokat kellett tolakodni és előzgetni a jóval lassabb futókat egy szakaszon, majd végre elváltak útjaink. Egy hosszú utca végén megláttam az útikönyvben fotón látott római kori vízvezetéket. Volt 5 percem megcsodálni az időtálló építményt, mielőtt egy aluljáróba kanyarodott a pálya. 20 km körül érte el az útvonal a tengerparti utat, amin a verseny további része haladt oda-vissza irányban. A frissítőpontoknál volt mindig egy-egy szurkoló csoport, de nagyrészt csendben, csak a szél és a cipők suhogását hallva haladtunk. Előző napokban láttam már távolról érdekes felhőkarcolókat, de itt a város szélén is épülőben 1-2 futurisztikus kivitelű. Egyre több futót láttam szembe jönni a sáv túlsó oldalán, így tudtam, hogy közel voltam a fordítóhoz. Innen már könnyen fogytak volna a km-ek a célig, ha nem erősödött volna fel a szél. Ez szokás szerint elkedvetlenített és a szükségesnél többet pihentem-ettem a következő frissítőpontokon... Kezdtem utolérni megfáradt és sétáló futókat, akiket igyekeztem buzdítani. A déli imára hívó éneket meghallva és az órámra nézve rájöttem, hogy nem is jöttem olyan lassan, mint éreztem a bámészkodás közben. Még 3-4 km körül volt vissza, így tempós hajrát kellett volna összehozni. A félsziget végére érve durva ellenszél lassított minket, majd a palota melletti park sétányán vezetett az út. Végre szélcsend és madárcsicsergés, aztán a várfalon kilépve kontrasztként "éljenző" tömeg az utolsó 8-900 méteren! Célba érésem 3:23:50 (248. hely) jobb, mint közben gondoltam:) Itt nincs nagy felhajtás. Kaptam a célban egy csomagot és már léphetek is ki az elkerített zónából. Utólag esett le, nem is akasztottak érmet a nyakamba. De nyugi, másnak sem! Ott lapul becsomagolva a szatyorban; az alma, ásványvíz és müzliszelet társaságában (amúgy az eddigi egyik legszebb trófeám:)

Kis nyújtás és pihenés után kocoghattam a kikötőbe (lévén a verseny miatt még állt a villamosközlekedés). A verseny utáni megérdemelt forró zuhanyhoz előbb egy másik kontinensre kell utaznom :)

Bővebb képgaléria: https://picasaweb.google.com/116003367650512116793/IstanbulMaraton