Előzmények:
Szóval... Pár hete a Margit-szigeten a szokásos szerda esti találkozón felmerült az alábbi "probléma": Luca futna a SPAR Maratonkán, de a család többi tagja abban az időpontban váltóban fog futni a maratonon, így nincs, aki Lucával fusson. S jött az ötlet, h mi lenne, ha én, mint Tánti elvállalnám ezt a feladatot és futnék Lucussal... A táv 3,5 km (volt akkor). Picit gondolkodtam, aztán igent mondtam - tudom Luca mennyire szeret futni, s ez mekkora öröm lenne neki, s gondoltam, ekkora távot túl lehet élni...
Így szerdánként a szigeten, picit hangolódtunk a futásra, a játszótér körül futottunk egy-két-három kört...
Aztán a héten, amikor már közeledett a mai nap, úgy döntöttem mégiscsak ki kellene próbálni magam - ne vasárnap szembesüljek a futás nehézségeivel... Így kedden úgy döntöttem, hogy kimegyek a Feneketlen-tóhoz futni. Két kört gondoltam, végül 5 lett belőle és mire hazaértem, meg volt a 3 km. Ennek örültem, mert a módosított kiírás szerint 2,7 km a vasárnapi táv...
Az esemény:
A többi Zebrával azt beszéltük meg, hogy 8:45 körül találkozunk a homokóránál... Az egy jól bevált találkozóhely... 8 után pár perccel indultam itthonról, Micigli itthon maradt, BKV-val mentem... HIBA VOLT... nem jött a 49-es villamos, így átmentem (más futókkal együtt) a buszhoz, az sem akart jönni... de aztán jött. Ferenciek terén átszálltam a kék metróra, majd a Deákon a kisföldalattira... na itt már sok-sok futóval találkoztam... A Hősök terén kiszállva mindenhol sok-sok futó, kísérő, szurkoló... kicsi gyerekektől idős emberekig minden korosztályból...
Odaérve a homokórához, a többiek már ott voltak. Persze én csak 9 után értem oda - majdnem egy órát utaztam...
Először a 42 km-es táv futói indultak, így lekísértük őket a rajthoz... Heni, Tamás, Feri indult egyéniben a leghosszabb távon, Gábor 30 km-en és volt két 4 fős vegyes váltónk. Miután ők 9:30-kor elrajtoltak, nekünk Lucával volt még 1 óránk... Így visszasétáltunk a térre és a kiállítói sátrakhoz mentünk - kóstolgatni... ettünk kekszet, májkrémes kenyeret, Lucus ivott epres joghurtitalt... 10 óra után úgy döntöttünk, hogy lassan vissza kellene menni a homokórához, Levi itt vállalta a csomagok megőrzését. Itt mindhárman futóöltözetre váltottunk, készült egy csoportkép, majd lementünk a rajthoz.
Elég nagy tömeg volt, itt is képviseltette magát minden korosztály - hisz nemcsak a húszéveseké a világ :-)
10:30-kor elrajtoltattak bennünket, de jó pár percig nem történt semmi.. Lucus már türelmetlenül kérdezte: "Mikor fogunk már végre futni?" Mondtam neki, hogy nyugi - nemsokára... Aztán úgy tűnt végre elindulunk... De csak pár lépést haladtunk, újra megálltunk... vagyis helyben futás volt... aztán megint elindul, megint megáll... S utána elindultunk és kezdődhetett a futás... Elindítottam a Runtasticot, hogy lemérje az időnket - hisz nekünk nem volt chipünk... Szép kényelmes tempóban futottunk a Városligetben kijelölt útvonalon, volt amikor mi előztünk, volt amikor bennünket előztek gyorsabb futók... Mondtam Lucusnak, hogy nem rohanunk, hisz messze még a vége.. Útközben két helyen kaptunk frissítést, víz volt a kínálat - mindkét helyen ittunk is, hisz a folyadék utánpótlás fontos... Nagyon örültünk, amikor elhaladtunk az 1 km-s tábla mellett - ekkor már sokan sétáltak, mi még nem... kb. 1,2 km-nél sétáltunk bele pár métert, aztán folytattuk a futást. Lucus gondolata: "Az éremért, amit kapni fogunk, meg kell küzdeni... Ugye Tánti, mi küzdünk érte?" Válaszom: "Küzdünk, bizony! De megcsináljuk!" Kb. 1,7 km-nél volt a második víz osztó hely, itt megálltunk, ittunk egyet... S tudtuk, hogy már csak kb. 1 km van vissza :-)
A 2 km-t jelző táblát elhagyva megint sétáltunk, de nem kellett sok idő az erőgyűjtéshez... S közeledett a vége, jött a balkanyar, ami rávitt bennünket a célegyesre, ahol ez a tábla fogadott bennünket és minden futót:
Már csak 100 méter volt hátra... Itt még kicsit belehúztunk, s így 22 perc 44 másodperces eredménnyel megcsináltuk :-) Egyedül lehet, hogy picit gyorsabb lettem volna - de egyedül eszembe sem jutott volna indulni... De így most már elmondhatom magamról, hogy sikerült teljesítenem I. futóversenyemet...
A célvonalon áthaladva Lucussal pacsiztunk, majd szépen sorba álltunk az érmünkért és a befutócsomagunkért. Miközben itt várakoztunk, az agyamon átfutott a gondolat, hogy ezt a távot le lehetne még egyszer futni... de megmaradt gondolatnak... Megkaptuk az érmünket, a csomagunkat, így visszamentünk a homokórához, Levihez. Mivel már szépen sütött a nap és jó meleg volt, átöltöztem. Lucus is kapott száraz ruhát, mert picit megizzadt. Ők elmentek a SPAR bodéhoz virslit enni, én meg kerestem egy jó fotós helyet a kordon mellett, hogy tudjak majd fényképezni, ha befutnak a többiek.
Nemsokkal ezután mondták, hogy az első maraton futók már közelítenek... 2:22:58-as idővel ért célba a férfi győztes, 2:42:26 a női mezőny győztes ideje. A Zebrák közül Tomi ért elsőként célba, majd jött Feri, aztán a két váltónk, aztán beért Gábor, és végül, de nem utolsó sorban Heni is célba ért.
Én még Lacinak is szurkoltam, aki szintén maratont futott és én a Tour de Pelsoról ismerem (együtt tekertünk idén a táv második részén), ő is szerencsésen célba ért, 4 órán belüli idővel.
Miután mindenki célba ért, készült egy fotó is a Zebrák azon tagjairól, akik még ott voltunk a homokóránál...
Jó volt egy ilyen eseményen is részt venni, nem bántam meg, hogy elindultam... De a bicajozás sokkal jobban tetszik, és sokkal kevésbé fárasztó...
Én maradok Miciglinél és a bicajversenyeknél!
Gratulálok minden célba ért Zebrának!
