Hmmmmm...véletlen...nem hiszek benne, semmi nem történik véletlenül...pedig én véletlenül keveredtem idén januárban "korpa" közé és azóta is megesznek a disznók!! :) Olyan futócsoport szombat reggeli futásához csatlakoztam, akik aznap 23 km lefutását tervezték, és a kapkodásban ez elkerülte a figyelmemet. Belvárosi futás, 7-8 km - gondoltam. Na ez nem belvárosi, hanem városnéző futás volt UNESCO Világörökség Duna Panorámával, korzóval, hidakon átfutással, Gellérthegyi fotó stoppos panorámával, Citadellával, budai rakparttal, Tabánnal, Lánchíddal - egyszóval minden fontosabb látnivalóval megspékelve, melyet egy lightos Margitsziget örömkör koronáz meg. Ezt kb. 1 km körül súgták meg az előttem 6 perces kiliket futó elvetemültek, akik azóta a barátaim...de ezt akkor még nem is sejtettem. Futni akartam 6-8 km-t egy társasággal...ebből az lett, hogy 2 napja életemben először LEFUTOTTAM a 21,1 km-es félmaratoni távot hivatalos sporteseményen, a 27. T-Home Vivicitta Városvédő futáson. Mert azon a hideg szombat reggelen mellettem futott ez a ZebraKlub alapító Nagykövet, aki annyira érezte, hogy kell felvenni a ritmusomat, hogy azon a januári napon nem hivatalosan, de teljesítettem a félmaraton közeli távot!!
Most meg olyan természetes,hogy a Vivicitta 21,1 mögöttem van, mint ahogy a boltban leveszek egy üveg lekvárt a polcról...csak attól nem fáj később a bal térdem, nem lesznek sebek itt-ott, ahol dörzsöl a ruha, és nem tör rám valami furcsa fáradtság és hiányérzet 2 nap múlva...ja, de!! csak az hízlal! :) Most viszont már a következő futáson morfondírozom, vajon hogy kell úgy beosztani az erőforrásaimat, hogy ne pörögjem túl??? Mert gellert kaptam, ez tényleg elkapja az embert...igen, evés közben megjön az étvágy!! ;))
Véletlen? Biztosan nem, hogy épp április 1-jén, Bolondok Napján futottam először versenyen ezen a távon!! Egy kis őrültség kell a túléléshez!! Sivár lenne az élet egy Zebrának színes események nélkül...
Hideg szél volt, meg is voltam fázva aznap, de nincs mese, futni kellett. Doppingolt a tudat, hogy végre összeFUTok rengeteg ismerőssel, baráttal...és tudtam, hogy 2 Zebra Pozsonyban tolja maga mögé a maratoni távot...ők őrültek :) én csak félőrült vagyok :))
Bemelegítésnek szántam, hogy befutok a RAJTig, ez 2 km, de ólmosak voltak a lábaim, nem éreztem formában magam...de ott volt az elhatározás: meg kell csinálnom, ebből már nem lehet kiiratkozni...csak fel ne vegyen a záróbusz, csak be ne égjek, juujjj, de ciki lenne...! Ilyen dilis gondolatokkal "bíztattam" magam :)
Aztán az izgalomtól ide-oda hömpölyögtem, ölelések, mosolyok, egy szívbéli barátnő, akit ritkán látok, de akkor valószínűleg futunk ;) És aztán már nincs is idő, le ne késsük a rajtot, be az 5ös zónába, és mindjárt indulunk...a tömeg nem tetszik, nem jó így nekivágni, könyöklés, helykeresés, helyben járás...20as éveim koncertjeinek hangulatát idézi, de ez most nem esik jól, mennék...fejemben főZebra tanácsaival vágnék neki, de mindig közbejön valami, ami miatt ezeket nem vagy nehezen tudom betartani...
4 km-nél még mindig nem esik jól...ekkor mellém áll egy ismerős és azt mondja: veled futok, végig...na, neeeee!! Örülök is meg nem is...hogy tartom be a tanácsokat? Nem kellene fecsegni most, de azt meg hogy, ha párban futunk??? Emlékeztetgetjük egymást: ne beszélj! Tartsd a tempód! Követni szeretném a zöld lufis iramfutót (2:15), ő az én húzóemberem!!! lenne..., de egy kicsit mögé sodródom, nem is mindig látom...fogynak a kilométerek, ismerem magam, 10 km amit biztosan bírok! A többit már nem én csinálom, hanem valami földönkívüli erő lendít végig a távon - gondolom magamban.10 km-nél elkap egy érzés: meglesz, érzem: megcsinálom!!! Biztosra veszem, hogy nem adom fel!! Nem jók a táblák..15 km-es felirat a 10-es után a jobb oldalon..miért írják ki a visszakanyaródók távját nekünk is???? Bosszankodunk...s közben folyamatosan figyelem a szembejövök között az ismerősöket...integetek, ordibálok: HAJRÁÁÁÁÁÁÁ, X.Y.!!!, lelkesedek, lelkesítek, visítozok az örömtől!!!! De közben magamhoz térek: miért nem befelé figyelek? Miért másoknak akarok energiát adni, amikor most nekem van rá leginkább szükségem???? Ekkor kap el egy érzés, én ezt élvezem...haladok, nincsenek akadályok, csak egy cél, ahova el kell jutnom...kitárom a két karom és ordítok: Angyalok Városaaaaaa!!!! Repülünk!!!! IGEEEEN! Megérte Földre szállni, érezni a talajt a lábunk alatt! :)
Hideg pofaszél nehezíti az élményt, de mégis jólesik...szeretem a hűvöset...talán mert novemberben születtem?? ;) Nekidőlök kitárt karokkal a szélnek, átadom magam a dobok ritmusának...minden érzékszervemmel rögzítem a pillanatot!
14 km-nél játék!!! A kisfiam szülinapja...16 Edit nap...17 a szülinapom...18+...19 felnőtté válás kezdete...17nél leválik a kísérőm, fáj a térde...EGYEDÜL futok tovább!! Tudatosul bennem: erre egyedül is képes vagyok! Nagyon jó egyedül haladni a pesti rakparton...zene szól a Fortuna Hajónál, ahol az esküvőm volt 12 éve (azóta elváltunk)...ez is az életem része, a hajó áll, én továbbfutok, nagyon jó ezt mögöttem/magamban tudni...mindjárt vége, látom a zöld lufit!!! :))))
Hallom a szpíker hangját, nincs sok hátra...mégis a 20. kilométernél ordítok: tolják közelebb azt a 21-est!!!!!! :))))) Nevetünk...itt már sokan szurkolnak, rengetegen ballagnak hazafelé...és felbukkan egy kedves barát is köztük....kiszaladnék, átölelném, de nem veszíthetek az időmből :)))) Hatalmas integetéssel kell beérnünk (nem a célba!).
A célegyenesben szintén egy lelkesítőm vár, jó érzés, hogy vár valaki...nagyon kemény a vége...nem akarok átfutni a CÉLon...egyrészt mert vége lesz, másrészt mert fotóznak...nem szeretem...én ilyen furcsa állatforma vagyok...csíkos is meg nem is, extravertált is meg nem is, küzdeni képes is meg nem is...kiabálják a nevemet, hallom: Edit a Zebra Klub színeiben ér be a célba!! Nem is igaz, nem fekete-fehérben futok :))))) csak a pólómon vannak Zebrák...
Közben főZebra is eszembe jut...épp akkor írok mms-t neki, amikor ő Pozsonyban betrappol a célba. Véletlenül...épp akkor! :)
(Atyaég, ez kit érdekel rajtam kívül??? Mindegy, ha másnak nem, magamnak - és remélhetőleg a gyerekeimnek - örökre idevéstem ezt az Élményt.....)
Gratulálok! Nekem is felejthetetlen élmény volt! :) András
VálaszTörlés