Tavasszal a Pécs - Harkány futáson hallottam, hallottunk először a Deseda ultramaraton versenyről... 36 órás futás, 252 km, egyéniben, 2-3-6-12 fős csapatokban a Deseda - tó körül... Tetszett, ekkor már megfogalmazódott bennem, ide menni kell a ZeBRáknak is. Az első e-mailt március 12-én írtam meg a témában, s mindjárt lettek jelentkezők. Ennek nagyon örültem - volt esély 2 db 6 fős csapatra, Járosi Tamás pedig egyéni indulást vállalt (mint Spártai hős neki meghívása volt). Aztán telt az idő, eljött a jelentkezés pillanata - összeállt a két ZeBRa csapat. Mindkét csapatot vegyes csapatként neveztem, a nevünk: Vágtató ZeBRáK és ZeBRa Csorda lett.
A verseny előtti két hétben megérkezett minden információ a verseny részleteiről (frissítések, szállás, stb.), így már csak készülni kellett a hétvégére. Mivel én egy 9 napos bicajtúráról mentem oda, picit kapkodós lett az első nap. S bár a kaposvári vonatot (a szokásos MÁV késésnek köszönhetően) elértem Kelenföldön, sajnos Dombóváron nem jó vonatpótló buszra szálltam, így Kaposvár helyett Kardosfán kötöttem ki, de szerencsére a busz továbbment Kaposvárra. Anitáék bejöttek értem a vasútra, így hamar kijutottam a Desedára :-)
Péntek:
Megérkezve a kemping területre néhány Zebra sátor állt már, én csak kidobáltam első körben a táskáimat az autóból, majd irány vacsorázni a büfékhez, meg a rajtcsomag felvétel. A ZeBRa csorda papírjai rendben voltak, itt meg volt mindenki aláírása, így ezzel kezdtem. Megkaptuk a rajtszámokat, a chipet, az emlékpólót és a támogatók ajándékaiból összeállított rajtcsomagot. Mivel le kellett adni a csapat futási sorrendjét is (szerencsére ezt már előre megterveztük), így kiosztottuk mindjárt a rajtszámokat is. Én is ebben a csapatban futottam, a 6-os rajtszámot választottam.
Ebben a csapatban volt még Anita, a két Laci (apa és fia) és a két Feri (Erdei és Máthé - ők csak szombaton jöttek le). A regisztrációnál nagyon flottul ment minden, ügyesek voltak a szervezők. Mondták, hogy jó lenne, ha a másik csapat csomagját is felvenném, így elmentem a sátorhoz azon papírokért is. Közben elkészült a hekk a büfében, Anita el is kezdte falatozni, én előbb lebonyolítottam a Vágtató ZeBRák csomagfelvételét is. A rajtlistát reggelre ígértem, mert a végleges rajtsorrendből nem volt ott nálam lista.
A hekk nagyon finom volt, vacsi rendben :-). Aztán jöhetett a sátorépítés, beköltözés. Közben megérkezett Ati is, aki szurkoló és segítő volt a két napban, illetve megjött a Vágtató ZeBRák első két futója is, Sugárka és Attila. Az ő sátorépítésük kicsit kalandos volt, mert a kapott csomagban több sátor alkatrészei voltak. Így gyorsan beültek az autóba, s elmentek sátrat venni. Közben Anita, Luca, Ati és Tomi elmentek a szállásukra, ők az első este nem sátraztak, hogy Tomi pihenni tudjon az egyéni futás előtt. Miután Sugiék visszaértek a sátorral a két Laci segített a felállításban, majd ők is vacsizni tértek. Időközben kaptunk áramot is a sátortáborba, így jöhetett a telefonok és egyéb kütyük töltése. A tervezett úszás nekem elmaradt, mert besötétedett. A sátrak előtt a ZeBRa takarón még egy darabig beszélgettünk, tervezgettük a másnapot, majd 11 körül aludni tértünk. Kicsit göröngyös volt a talaj, de elég hamar megtaláltam a legjobb pozíciót az alváshoz, s elég könnyen elaludtam. Az órát beállítottam negyed 6-ra.
Szombat - vasárnap: A VERSENY:
Az egyéniek rajtja reggel 6-kor volt, így én is korán keltem, hisz Tomi is ekkor indult. Már az ébresztő óra előtt felébredtem, öltözködés, és irány a rajtterület. Az egyéni indulók és jó néhány csapat is rajtra készen állt. Szpíkerünk, Péter Attila már tájékoztatta a futókat a tudnivalókról (frissítőpontok helyszíne, második ellenőrző pont, stb.). Tomiról készült rajt előtti fotó is:
Pontban 6-kor pedig eljött a rajt, megkezdték a futók a körözést. 18 kör teljesítése volt a cél a 14 km-es körön. Anitával kijelöltük egy helyet, a fák alatt - ez volt a ZeBRa pont. A két csapatunknak 10-kor volt rajtja, így volt még idő. Nézelődtünk, beszélgettünk a szervezőkkel, leadtam a Vágtató ZeBRáK futósorrendjét, aztán reggeli. S jöttek a futók a teljesített első körükről... Szurkoltunk Tominak, majd pakolásztam a sátorban, közben megérkezett Timi is, ő volt a Vágtató ZeBRáK első futója. Tomi megjött a második köréről is, frissített, aztán futott tovább. Anita elment Lucusért és Atiért, én meg elkezdtem készülődni a futásomra (átöltözés, bemelegítés). A jelenlévő ZeBRákról készült egy "csapatfotó" is.
A ZeBRa csordánál én voltam az első futó. 10 csapat rajtolt 10 órakor, az idő kezdett melegedni. Pár perccel a rajt előtt Péter Attila szólította a csapatokat a rajtkapuhoz, s pontban 10 órakor elrajtoltunk...
A 10 futóból én voltam a leglassabb, de ez nem érdekelt. Ez volt az első 14 km-es futásom, így nem rohantam az elején, úgy futottam, ahogy jól esett. Maga az útvonal ismerős volt, hisz a Miénk a Deseda eseményen tekertem már az útvonalon, csak akkor az ellenkező irányból. Az útvonal első fele volt a dimbes-dombos, egy-egy emelkedő után jött mindig lejtő is - bicajjal jobban szeretem a lejtőket. A táj gyönyörű volt most is, a tavat erről az oldalról jól lehetett látni. Az első frissítőpont 5 km-nél volt, már vártam. Nagyon kedvesek voltak az önkéntesek, szurkoltak, frissítettek mindenkinek. Ettem-ittam, aztán irány tovább. Eddigre már sikerült megelőznöm az egyik futót, aki szintén 10-kor rajtolt. Aztán jött a 7 km-es tábla, megvolt a táv fele. Átkeltünk a hidakon, újabb gyönyörködés a tájban, s következett a második frissítőpont. Itt volt egy plusz kis kanyar, hogy pontosan 14 km legyen egy kör. Itt is lelkes önkéntesek voltak. Ettem, ittam - aztán folytattam. Itt volt Ati bringával, szurkolt kicsit aztán tovább tekert. S itt volt a 8 km-es ponton a második chipszőnyeg. Segítséggel sikerült "becsippannom", így a többiek láthatták a nagy kivetítőn, hogy már itt járok, készülhetett a következő futó. Jött a szakasz legnehezebb emelkedője, de itt már az erdőben futottunk, így nem volt olyan meleg. A futás egész jól ment, nagyjából a terven belül voltam még. Kiérve az erdőből újra egy híd következett, aminek a végében volt a 3. frissítőpont, szerintem ők voltak a leglelkesebbek. Itt is ettem, ittam, majd folytattam. Nemsokára újra a tóparton futhattunk, s ez már azt jelentette, hogy közeledik a kör vége. Az utolsó 1-1,5 km-es szakasz már ismerős volt, hisz itt futottam a triatlonkor is. A látogatóközponttól kicsit megnyomtam a végét, s 1:36:30-as idővel fejeztem be a körömet, s adtam át a chipet Lacusnak. (1:35-t terveztem, majdnem sikerült). Ő a futása után haza is ment, sajnos - így 5-en maradtunk.
Megnéztem a kivetítőn is az eredményemet, majd nyújtás, kicsi pihenés, aztán átöltözés, mindjárt fürdőruhába, mert Lucus úszni akart. Nálunk variálni kellett a futó sorrenden, mert Erdei Feri nem érkezett meg időben, így Anita előrébb hozta a futását - a többi futónk a helyszínen volt. Lucussal bementünk úszni, elsőre picit hidegnek tűnt a víz, de pár perc után már jól esett benne lubickolni. Lucussal úszkáltunk, majd egy mini versenyt is rendeztünk, de nem bírtam vele a lépést tartani. Úszás után irány a part, némi pihenés és hát szurkolni is kellett. Meg Tominak a frissítést előkészíteni. Péter Attila folyamatosan tájékoztatta a helyszínen lévőket, hogy melyik egyéni és váltó futó haladt át a 8 km-es ponton, s ki fejezte be éppen a körét, s buzdította a futókat. A ZeBRák váltásai jól működtek, mindenki ott volt a váltózónában, mire jött a futó.
Délután Anitával elugrottunk a LIDL-be vásárolni, hogy legyen elegendő innivalónk, ennivalónk. Jól esett kicsit a hűvös áruházban lenni. Visszatérve ettem-ittam, aztán elmentem megnézni hogyan állunk. A két ZeBRa csapat fej-fej mellett haladt. Anitának migrénje lett a futástól, illetve Tominak is segített volna bringás kísérőként, így gondoskodni kellett helyettesről. Átgondoltam, s úgy döntöttem felajánlom, hogy átveszem az ő következő körét, ami a csapat 8. köre volt.
Akik nem futottak, azok pedig a ZeBRa ponton pihentek, hűsöltek...
Lucus sokat szeretett volna vízben lenni, de nem mindig talált magának úszótársat. Én többször is bent voltam vele, de délután csak egy kisebbet úszkáltunk a tóban, nekem jó volt hűsítésnek, átmozgatásnak. Kellett erőt hagyni a plusz körre. Szereztem kenőcsöt a feldörzsölődött karomra, kaptam a szervezőktől sportkrémet a lábamra - átöltöztem futósba, aztán vártam. Mivel már sötétedni készült, ezért fejlámpát is vittem már magammal. Este 8 körül kerültem sorra, ez volt a nem tervezett kör. Megjött Feri, átvettem tőle a chipet, aztán irány a KÖR. A pályát most már ismertem, nem érhettek meglepetések. Szerencsére nem volt már nagy meleg, sőt a közeledő vihar miatt egyes helyeken erősebb szélben kellett futni. Jobbról - balról villámlott, de eső egyelőre nem érkezett. Az első frissítőig simán ment a futás még lámpa nélkül, itt megint ettem-ittam. Azt éreztem, hogy picit lassabb vagyok, mint délelőtt - de hát ez már a második köröm 12 órán belül. A 7 km-es táblához érve már úgy gondoltam kell a lámpa, de ekkor eszembe jutott, hogy a telefon így is - úgyis a kezembe van, akkor bekapcsolhatok azon is egy lámpát, s ha majd kell, akkor felveszem a fejlámpát. Átjutva a második frissítőponton és a chipszőnyegen, jött a "hegy". Hát itt sétáltam, erre nem volt kedvem felfutni. Felérve aztán folytattam a futást, a saját tempómban. Fura volt a nagy sötétség előttem, körülöttem, csak a földön világítottak a kis irányjelző fények. Ez nagyon jó ötlet volt a szervezők részéről, segített a tájékozódásban. Aztán kiérve az erdőből a második hídhoz értem. Mikor felléptem rá, már jött a buzdítás a frissítőpontról, nagyon jól esett... Kicsit gyorsabban is futottam. Ott már előre kérdezték mit kérek, s mire az asztalokhoz értem, már nyújtották is. Nagyon ügyesek voltak... De jó, már csak 3 km - s még egész jól megy a futás (magamhoz képest). A sötétben nehéz volt érzékelni, hogy haladok, csak a kilométerjelzések segítettek ebben. S eljött az utolsó kilométer, amibe igyekeztem megint kicsit többet beleadni, tudtam Máthé Feri már vár rám a váltózónában. A chipet átadtam neki, aztán mentem inni. Majd megnéztem az eredményemet a nagy falon: 1:42:41 lett ez a köröm. Szerintem egész jó idő - s új egyéni csúcs: 12 órán belül lefutottam két részletben összesen 28 km-t :-). Most pihenés következett, álmos nem voltam, így aludni nem akartam. A vihar egyre jobban, egyre több felől közeledett, így a ZeBRa pontot beköltöztettem a "szurkolói sátorba". A ZeBRák nagy része aludni tért - mindig az jött csak le, aki a következő futó volt. Szpíkerünk is fáradt, de töretlenül sorolta a csapatokat az eredményeikkel:
Máthé Feri nálunk 3 kört futott egyben, így nálunk nem kellett a váltásokra figyelni. A másik csapatban Sugárka futotta a körét, szegény jól kifogta a sötétet és a vihart. Attila folyamatosan nézte az endomondon, hogy merre jár - egy nagyon jó kört sikerült neki teljesítenie: 1:34:19-cel ért célba. Ő sem futott még előtte 14 km-t. Attila váltotta, majd utána Gábor jött. A fiúk azt mondták, hogy jobb volt így futni, mint a nagy melegben. Gábor a futás után jelezte, hogy nem fog tudni még egy kört futni, nem bírja a lába, így abban a csapatban is variálni kellett. Andi bevállalta a körét, de hogy legyen elég ideje pihenni, Attilát megkérték, hogy ő majd fusson előbb (elvileg övé lett volna a 18. kör, ez helyett kapta a 15. kört). A változásokat természetesen mindig jeleztük a leadott lapon is a szervezőknél. Máthé Feri sikerrel teljesítette a 3 kört, azaz a maratont - 4:40:03 időeredménnyel. A futást nálunk Laci folytatta. A spíkerkedést időközben átvette Péter Attitól a lánya, Zsóka (ő meg megpróbált aludni egyet) - ügyesen csinálta. A tábla értelmezésében én is segítettem a futóknak, legalább haszna is volt annak, hogy ott ültem :-). Ez a nagy kivetítő nagyon hasznos volt, a váltók mindig tudták figyelni, mikor van a futójuk a 8 km-nél, ezzel fel tudtak készülni a váltásra, de az egyéni futók segítői is nyomon tudták követni a futójuk tempóját, haladását.
Aztán hajnalban célba értek az első 12 fős váltók, ekkor Péter Atti visszavette a mikrofont. Az MG Produkt volt a leggyorsabb, 20 óra 50 perc kellett nekik a 252 km teljesítéséhez. Megkapták az emlékérmet, mehettek aludni :-).
A többi futó pedig rótta a köröket - hajnalban többen pihentek az egyéniek közül is, Tomi is aludt pár órát. A vihart megúsztuk, pár csepp eső volt összesen - s mindenki a hajnalt várta. Az idő kicsit hűvös volt hajnalban. De jó volt, hogy kezdett világosodni... és nem kellett már a fejlámpákat magukkal vinni a futóknak. A váltótagok mindig időben érkeztek, nem kellett izgulnom. Erdei Feri átvette Anita körét, így most Laci is és ő is dupla köröket futottak. Mikor Anitáék felkeltek, megkértem, hogy hozzák le a LIDL szatyromat, hogy enni tudjak - tudjunk. Megvendégeltük Péter Attit is, kapott ő is egy szendvicset reggelire. Tomi átöltözött, aztán visszaállt a futópályára - gondolom nem lehetett ez olyan egyszerű (de hátha ő is ír még beszámolót a DUMA-ról). Számításaim szerint 11 - fél 12 környékén kerülök majd sorra, így volt még bőven időm, enyém volt a csapat 18., azaz utolsó köre még. Fél 10 körül elmentem átöltözni, úszni készültem (köszönöm a tippet innen is). Senki nem volt még a tóban, a víz hűvös volt - jó volt kicsit felfrissülni és átmozgatni magam. Miután kijöttem a vízből, hallottam, hogy a célegyenesben nagy dologra készülnek, így beálltam én is a sorfalba. Érkezett az egyéni győztes, Csécsei Zoli. Nagy tapssal köszöntöttük - s ekkor jött a meglepi: lánykérés volt a célegyenesben, s Bea igent mondott. :-) Innen is gratula nekik...
Aztán lassan, de biztosan következtek a ZeBRák utolsó körei is, így én is nekikészülődtem az utolsó körömnek. Átöltöztem, bekentem a karomat, aztán vártam.... Persze a melegben mindenki lassult valamennyit, így a tervhez képest később kerültem sorra. Negyed 1 magasságában következtem én, a Vágtató ZeBRák ekkor már az utolsó körükön jártak, ők gyorsabbak voltak nálunk. Megjött Laci, elég fáradtnak tűnt, gyorsan átvettem a chipet és Péter Atti szurkolásával belefogtam az utolsó körünkbe. Hát, mit mondjak - ez a futás már nem esett annyira jól... A felső kanyarban lévő segítő úgy döntött, hogy egy kis szakaszon fut velem - ez nagyon jól jött, megkaptam a kezdő sebességet. Nagyon meleg volt, s a fák nem mindenhol adtak árnyékot - de ilyenkor néztem a vizet, s azzal próbáltam elterelni a figyelmet. Aztán kb. 2,5 km-nél volt egy "locsolkodós" frissítőpont, itt is volt egy segítő, akinek futni volt kedve. Eljött elém, s egy kb. 500 m-es szakaszon futott velem... Ez újra erőt adott. Még egy-két dombocska és lejtő, majd jön a bal kanyar és igen, ott a frissítő pont. Ittam sokat és ettem pár falatot. És már meg volt 5 km. Aztán futottam tovább - megláttam magam előtt egy futót, gondoltam őt utolérem. A Tóték párosából volt Andris, mikor utolértem, lassítottam és "húztam kicsit". Kb. 750 m-t jöhetett velem, aztán mondta, h ő sétál. Kitartást kívántam neki, aztán továbbmentem. Át a hídon és jött a kis kanyar a tisztáson, majd a második frissítőpont. Itt megint sokat ittam és időztem is pár percet. Nekik is megköszöntem a segítséget, aztán folytattam a futást. Átmentem a chipszőnyegen, igen kész van újabb 8 km. Az emelkedőn megint sétáltam, futni itt nem volt erőm. De jó volt, hogy már erdős rész következett, itt nem volt olyan meleg... Felérve a dombon, próbáltam futni megint - lassan, de ment. A 9-es táblánál viszont úgy gondoltam, na itt nekem elég volt, semelyik porcikám nem kívánta már a futást. Inkább leheveredtem volna az árnyékba... De hát ilyet nem csinálhat egy csapatkapitány, menni kell tovább, hisz a csapat vár rám... Hát akkor menjünk, ha lassan is, de haladjunk, fogyjanak azok a méterek - itt hűvös van... Mentem... Kiérve az erdőből, jött a híd és a harmadik frissítőpont - ahol az önkéntesek még mindig nagyon lelkesek voltak. Itt várta Andrist István (a Tóték páros), tájékoztattam, hogy jön és nekem nincs kedvem futni már. Mondta, hogy szedjem a lábaimat, különben utolérnek :-). Ittam sokat, pár falatot ettem is, aztán mentem... Futottam, kicsit sétáltam. Szenvedős volt a 11. km. Elérve a 12. táblához már csak 2 km volt hátra. Ránéztem az órámra: ha ügyes vagyok, és most belehúzok, sikerülhet az 1:50-en belüli célba érés. Na ez tetszett, ez motivált - össze szedtem a maradék erőmet, ekkor újra fák alatt futhattam, ez is segített. Jött a 13-as tábla, az utolsó kilométer van még hátra... A tervek szerint Anita és Luca a Látogatóközpontnál várnak kereplővel és ZeBRa pólóval - nem vártak... Luca és Virág bent voltak a játszótéten. Sebaj, futok tovább - talán ott lesznek a csapattársak a célvonalnál... Laci és Feri ott voltak, hozták a pólómat - de belebújni nem volt idő, sprintelni kellett - minden utolsó erőmmel mentem... Sikerült: 1:49:35 lett az utolsó kör időeredménye. (28 órán belül 3 részletben lefutottam összesen 42 km-t - hát ezt nem hittem magamról, hisz a két kört is félve vállaltam csak be - DE SIKERÜLT!)
A ZeBRa csorda célba ért, megkaptuk az érmeket és készült egy csapat fotó is, ami sajnos kicsit hiányos, csak a fél csorda van rajta...
Időeredményünk: 28:05:33 - ezzel 9. helyen végeztünk a 6 fős váltók között. Ügyesek voltunk!
A Vágtató ZeBRák nagyon elhúztak tőlünk a végén, az ő időeredményük: 26:19:21 lett, s ezzel 6. helyen végeztek a 6 fős váltók között. Gratula!
De ezzel még nem volt vége a versenynek... Hisz Tomi még futott... Persze a ZeBRáknak dolguk volt, így ők hazamentek... Én Lucussal mentem még egyet úszni, aztán palacsintáztunk, sőt én egy zsíroskenyeret is betoltam.
Aztán befutott Tomi is, Anita kíséretével. Ő ezzel 15 kört teljesített (=5 db maraton = 210 km), s az egyéni fiúk között a 3. helyet szerezte meg. Ők is jöttek enni, pihentek, vártuk az eredményhirdetést. Miközben vártuk a célba érkezőket, készítettünk egy közös fotót Péter Attival... a még jelenlévő futó ZeBRák...
Az eredményhirdetésen először az egyéni fiúkkal kezdtek. Az emlékérem mellé kaptak még egy plusz érmet azok, akik 4 vagy 5 vagy 6 maratont futottak. Gratula a fiúknak a teljesítményhez:
Az eredményhirdetés után gyorsan úsztunk még egyet Lucával, majd elköszöntem a Szervezőktől a ZeBRáK nevében, megköszönve a versenyt, a lebonyolítást és mindent.
Aztán következett a pakolás, kicsit nehezen mozogtam és lassan haladtam. De nem voltam nagyon lemaradva Anitáékhoz képest. A sátor összecsukás is egész jól ment. Bepakoltunk az autóba, aztán elbúcsúztunk a Deseda-tótól.
Szerintem nagyon jó verseny volt, a ZeBRáK jönnek jövőre is.
