Ultrabalaton 2014.05.31-2014.06.01 - Bringás szemmel...

A 05.31-06.01 hétvégére két eseményt is szerveztek, s igazából mindkettőn részt is vettem volna: az egyik az Ultrabalaton (UB), a másik a Tour de Pelso (TdP) volt. Nehéz volt a döntés, s ezért eléggé halogattam is a nevezést. 

Ultrabalaton: ez a futóknak az eseménye inkább, egyéniben illetve csapatban körbefutják a Balatont, a bicajosok számára ez egy túra lehetőség, illetve a futók kísérése

Tour de Pelso: kerékpáros verseny, profiknak és amatőröknek - 1 kör a Balaton körül, 10 órás szintidőn belül.

Az esemény hetében viszont már döntenem kellett; mivel az interneten talált információk alapján az UB-re már nem lehetett nevezni, így nagyjából eldöntöttem, hogy TdP-ra megyek. Majd kedden délután érkezett a telefon Anitától, hogy ők most vannak ott a MaratonDepóban, veszik fel a Zebrák rajtcsomagját, s van lehetőség még bicajost nevezni. Mivel még nem neveztem TdP-ra, így beleegyeztem, hogy benevezzenek :-)

Ezzel eldőlt, hogy Miciglivel megyek a Balatonra hétvégén.

Pénteken délután Budaörsön, az AUCHAN parkolóban volt a találkozó - bankból hazaérve táska csere (hisz én ma Bécsből mentem dolgozni), aztán irány Miciglivel a találkozópontra. A parkolóban Gáborék felrakták Miciglit, majd miután Anitáék is megérkeztek, beültünk az autókba, s irány Balatonvilágos, a szállás. Nagyon jó szállásunk volt, a házigazdák nagyon kedvesek voltak. Bepakoltuk a nappaliba a táskákat, s mikor megérkeztek Gáborék is, akkor lesétáltunk a Club Aligába - itt volt a versenyközpont, itt rendezték a tésztapartyt, illetve a futók itt tudták felvenni az időmérésre szolgáló dugókát. A Zebra futóklub színeiben 1 egyéni indulónk volt és 2 csapat (egyik 6 fős, másik 7 fős).

Sorbaálltunk a tésztáért, én diósat és túróst is ettem, mindkettő finom volt (a harmadik választék a mákos volt). Majd elmentünk a célkapuhoz fotót készíteni. Utána lesétáltunk a Balatonhoz, én ki is próbáltam a vizet - egész jó hőmérséklete volt már. Sajnos a strandon a lépcsők nem voltak belerakva, így úszni nem tudtam, de a jachtkikötőnél combig be tudtam menni. A naplemente nagyon szép volt. Utána visszamentünk a szállásra. Elosztottunk a szobákat, kiosztottuk a rajtszámokat és a mezeket, aztán összeült a kupaktanács a futási terv átbeszéléséhez. Kicsit neteztem még, aztán aludni tértem.

Reggel az egyéni indulók 8-kor indultak, Gáborral lekísértük Tomit, s sok sikert kívántunk neki. Jó pár egyéni induló volt, nem csak fiúk, hanem lányok is. Miután ők elindultak, visszamentünk a szállásra, nagyjából már mindenki ébren volt. Páran elmentünk az utca végében található ABC-be vásárolni, majd megreggeliztünk. Összepakoltunk, beraktuk a csomagokat az autóba, aztán a két csapat első tagjaival elindultunk a rajthoz. A két csapatunk - és így én is - 10:55-kor rajtolt. Rögtön "hegymászással" kezdődött a táv, hisz a Club Aligából indultunk. Balatonakarattya felé vettük az irányt. Anita és Virág volt a kezdő ember, én időnként megálltam fényképeket készíteni. Egy helyi futó csatlakozott a lányokhoz, Anita vele is ment, én meg Virág mellett tekertem, közben beszélgettünk. Az első váltópont Balatonkenesén volt, Ádám és Gábor vette át a stafétát. Én mindig a hátul lévő Zebrát kísértem, itt kivételt tettem - megpróbáltam Ádámot utolérni - sikerrel jártam, alkottam róla is egy-két képet, aztán visszamentem Gáborhoz. Balatonalmádi volt a következő váltópont, az útvonalon volt néhány emelkedő is (meg lejtő is). Balatonalmádit elhagyva Alsóörsön át Balatonfüred felé vettük az irányt. Alsóörsön megint megálltam, mert gyönyörű sárga rózsák voltak az út mentén, itt is fényképeztem jó párat - nehezen tudtam tovább indulni :-) Itt találkoztunk a 71-esen tekerő TdP-sokkal, az élboly nagyon együtt volt. Picit fájt a szívem, hogy én nem ott tekerek a Cube-bal, de ez elmúlt... A kerékpárúton pedig a Tihany-túrások jöttek velünk szembe. Jó utat kívántunk nekik, s HAJRÁ-val bíztattuk őket - így tettünk a megelőzött futókkal is. Nagyon jól nézett ki az idei TdP-s mez is, megpróbálok szerezni... Ezen a szakaszon Virág is tekert, majd később Anita ült fel a bicajára. Több helyen megálltam fényképezni, hol a Balatont, hol a virágokat. Balatonfürednél értem utol Timit, aztán ő megint tovább futott, mert én a sétányon megint megálltam fényképezni - közben a második futó is megelőzött - győztem őket utolérni.  Közben a TdP-sek folyamatosan jöttek kisebb-nagyobb bolyokban, ők már az amatőrök lehettek... Tihanynál ismerőssel is találkoztam, Etelkának szurkoltam... Tihany után az UB útvonala felment a Balaton-felvidékre. Aszófőnél volt a következő váltóhely - s ekkor jött az újabb emelkedős szakasz. Felérve az egyik dombon, kaptam a telefonhívást, hogy forduljak vissza, mert Heni eltévedt. Visszafordultam, legurultam - de már potyára - jöttek futók és útbaigazították - így ezt a dombot újra megmászhattam. :-) Pécselyre érve túl voltunk a táv 1/4-én, 3/4 4 magasságában jártunk. Bicajos frissítő nem minden frissítőpontnál volt, csak kb. 30-40 km-ként - de elegendő volt ennyi. Pécsely és Vászoly között volt még egy "kedves" emelkedő, de azon is sikeresen felértünk. Aztán folytattuk utunkat Dörgicse irányába. Dörgicséről Balatonakaliig nagyon jó úton gurulhattam, itt elhagytam a futókat, mert a következő szakaszt (Zánka úttörőtábor - Zánka) Lucával futottuk és át kellett öltöznöm. Miciglivel ezen a szakaszon Anita ment (mivel Ádámék nem álltak meg ezen a váltóponton).
Bazsit váltottuk, Lucussal nekivágtunk a 3,3 km-es távnak. A 1,5 km-t szépen futottunk, aztán Lucus elfáradt - kicsit sétáltunk, majd újra futottunk. Aztán hosszabb séta következett, közben a másik váltó tagja, B. Balázs megelőzött bennünket. A Zánka táblától újra futottunk, Lucának sokan szurkoltak menet közben, s a váltóponton is gratuláltak neki. Annyira nem volt jó ez a futás, de túl voltam rajta :-))
Visszaöltöztem bringás szerelésbe, aztán ettem pár párizsis szendvicset, majd folytattam a tekerést. Bele kellett húznom, mert a futók már jó ideje továbbmentek - jó volt saját tempóban tekerni. Miközben előzgettem a futókat, és a kísérőjüket, az egyik bringás srác ezt kiabálta utánam: "emlékszem rád, te voltál aki a harkányi 12 órást végigmosolyogtad". Mondtam neki, hogy igen, voltam ott és mosolyogtam is - de aztán továbbtekertem. A futómat utolérve ismét kísérőtempóba váltottam. A gyorsabb futók előzgettek bennünket, közben az előző fiatalember is utolért. Váltottunk még pár szót a harkányi tekerésről, aztán további sok sikert kívántunk egymásnak... Köveskál és Nemesgulács között kaptam a telefonhívást, hogy az első futónak szüksége van rám, így megint belehúztam a tekerésbe. A badacsonytördemici frissítőponton megálltam enni-inni - kellett az utánpótlás. Az itteni váltóponton ismét bevártam a 2. futót. Őt nem kísértem, hanem hol előtte tekertem és bevártam, hol lemaradtam és tekertem utána. 

A 100. km-nél lévő frissítőponton ismerősök várták Ádámot, volt némi "ünneplés" - én is örültem, hogy lassan féltávnál vagyunk - viszont kezdett sötétedni. Befújtam magam szúnyogriasztóval - két éve ezen a szakaszon kezdtek megenni a szúnyogok -, aztán haladtam tovább. Balatongyöröknél Anita vette át a stafétát, megbeszéltük, hogy a futás után ők mennek a McDonaldsba és majd nekem is hoznak vmit. Gyenesdiáson a váltásnál a futóm még elindult, én meg sorompót kaptam - így várnom kellett. Mivel olyan szakaszon haladtunk, ahol nem igen volt közvilágítás, elővettem a fejlámpámat is és felhúztam a láthatósági mellényt is. "Láss és látszódj" - ez mindig fontos!
Sikerült a futómat utolérnem, a másik váltót viszont már rég nem láttam - ők jó pár perccel előttünk jártak... Mivel sötét volt, így a futók örültek a kísérőmnek - főleg a Keszthely - Balatonberény szakaszon. Ez volt a legnehezebb szakasz a sötétben. Itt közvilágítás nem volt, néha még én is csak alig láttam a sok lámpámmal együtt... Balatonberényben a szandálomat cipőre cseréltem és megettem az egyik McDonaldsos szendvicsemet, a másikat Balatonmáriafürdőn - a következő váltóponton ettem meg - éjfél magasságában járt az óra, s megvolt 135 km :-). Itt Feri vette át a stafétát, ő egyben futott egy maratont, így most az ebben a váltóban lévők pihenhettek egyet - nem volt tervezett váltás hajnali 4-ig. Megkértem az autósokat, hogy hajnalra próbáljanak nekem egy Burn-t beszerezni benzinkúton, hátha szükségem lesz rá. Szépen kényelmes tempóban, 11-12 km/h-val haladtunk Ferivel, beszélgettünk a két évvel ezelőtti UB-ról és minden féle egyébről... Aztán egyszer csak utolértük a másik váltónk futóját, s együtt folytattuk utunkat. Fonyódnál egy eredetileg nem tervezett "hegymászás" következett - a löszfal omlás miatt elterelték az útvonalat. Annyira nem hiányzott senkinek az emelkedő, de nem volt nagyon vészes... Aztán Miki átadta a stafétát a következő futónak, de őt sem hagytuk magára, továbbra is együtt haladtunk hárman. Majd újabb váltópont, újabb váltás abban a váltóban - de őt is bevártuk és a trió továbbra is együtt haladt. Balatonlellén a másik váltó elhúzott, így Ferivel folytattuk utunkat. Aztán jött az "érdekes" útkereszteződés, és a faágak... Az egyiket sikerült elérnem a kerékkel, ami megdobta a kormányt és már feküdtem is. De szerencsére csak kicsit lenyúztam a térdemet. Egy másik bicajos és Feri segített felállni, az ágakat elraktuk az útról, aztán folytattuk az utat. Voltak szakaszok, ahol megint nehezen lehetett látni, így lassabban tudtam csak haladni - meg telefonon is hívtak Anitáék, így félreálltam. A Húgom ma indult Németországba, így ő is keresett, érdeklődött hogy létünk felől... Balatonföldváron Feri végzett a maratonjával, átadta a stafétát. Kezdett hajnalodni, ez a következő 8 km Zamárdiig volt a legnehezebb nekem. A futóm nem nagyon akart beszélgetni, kezdtem picit álmosodni. Beérve Zamárdiba megittam az energiaitalt, ekkor már világos volt. S elkezdtem fázni is. Így felhúztam egy újabb réteg ruhát. Anitával beszélgettünk, így gyorsabban telt az idő. Ő mondta, hogy a másik váltó mögöttünk van - ezt nem értettem, mert nem vettem észre mikor előztük be őket... Már csak 20 km volt hátra, tudtam, h ezt már kibírom, akármi is lesz. Szerencsére átbillentem a holtponton... Balatonszéplakra érve újabb váltás - megvolt a 200. kilométer :-) 

 Már csak 12 kilométer... de ez már menni fog... Aztán Siófok és Balatonvilágos között el kezdett esni az eső - szerencsére csak enyhe eső volt, s nem tartott túl sokáig. A futók sem örültek ennek... Itt már megint együtt volt a két váltó, s már együtt is maradtak az utolsó kilométereken. Balatonvilágoson jött az utolsó váltás mindkét váltóban - és az útvonal utolsó emelkedője... Felküzdöttem magam Miciglivel. Fentről szép kilátás volt a Balatonra, aztán mikor beértünk a szállásunk utcájába - tudtuk már nincs sok vissza - s az is lejtős lesz. A befutóhoz együtt terveztük menni - lefelé gurulva utolértük a többieket, akik kényelmesen sétáltak. Mondtuk nekik, hogy iparkodjanak - hisz telnek a drága percek. Aztán jöttek és a két váltó, valamint én mint bicajos kísérő együtt célba értünk. A hivatalos célfotón is látszom egy picit:

Hivatalos időeredményünk: 20 óra 23 perc 21 másodperc

A célban megkaptuk a jól megérdemelt érmeinket, gratuláltunk egymásnak, aztán kerestünk üres padokat és leültünk.
 

 

Én összesen 215 km-t tekertem és 3,3 km-t futottam - s idén sikeresen teljesítettem a távot. Összességében az időjárással is elégedettek lehetünk, s a szervezéssel is. 
Némi hátmasszázs és pihenés után elindultunk az autókhoz, most már én is toltam Miciglit adombon felfelé. Az autóknál átrendeztük a csomagokat, aztán elköszöntünk egymástól - aztán mindenki elindult. 
Hazaérkezés után zuhanyozás következett, majd alvás kora délutánig.