FélBalaton SzuperMaraton csapatban

Közel két éve futok rendszeresen és mióta először hallottam a balatoni Szupermaratonról, azóta szerettem volna részese lenne ennek a fantasztikus versenynek. Ennek most jött el az ideje. J A Félbalaton Szupermaratonra, neveztünk be 3 fős váltóban, a legjobb csapattal, Hangya Andrea és Tóth Gábor részvételével. A táv két nap alatt Badacsony- Balatonfüred-Siófok.

A verseny maga 4 napig tart, azaz már csütörtökön elkezdődött. Siófokról indult a mezőny, Fonyód volt az első napi cél, majd pénteken Badacsonyig dacoltak az időjárás körülményeivel a futók. Járosi Tomi, a legnagyobb Zebra természetesen nem hagyhatta otthon a futócipőjét, már csütörtök délelőtt Siófokon várta, hogy eldördüljön Peti Atti rajtpisztolya J

Viszont az időjárás nem volt kegyes a futókhoz sajnos. Viharos erejű széllel kellett megküzdeni, itthon aggódva figyeltük, hogy merről fúj a szél. Mikor csütörtökön délután Tomi felhívott, hogy minden rendben, teljesítette az első napot, nagy volt a megkönnyebbülés. Pénteken sajnos még rosszabb idő köszöntött a futókra, de a Mi Zebránknak ez sem jelentett akadályt nagyon J

Péntek kora délután a csapat is elindult, hogy új lendületet és biztatást adjon Zebránknak, na meg persze, szombaton minket is várt Badacsony.

A táv 3 felé volt osztva a szombati napon, Badacsony-Révfülöp, Révfülöp-Fövenyes, Fövenyes-Balatonfüred.

Reggel úgy tűnt, hogy az időjárás kegyes lesz hozzánk. igazi futóidő volt. Én az első szakaszt vállaltam, Tamással együtt rajtoltunk, jó hangulatban, beszélgetéssel teltek az első kilik, majd egy kicsit rákapcsoltam és lehagytam J

Révfülöpön Andi várt (rá 17 km), ahol gyors váltás után a szombati 13,5 km távom után „csalódott” voltam egy kicsit, hogy már vége is van, mert olyan hirtelen feltűnt a cél, hogy először észre se vettem J

Fövenyesen Gábor vette át a „dugókát”, majd Balatonfüreden a Tagore sétányon elkészült róla a befutó fotó 13,1 km után J

Visszatértünk a füredi szállásunkra, gyors zuhany egy kis délutáni szieszta következett, Tomi és Erdei Feri is átjött megbeszélni a nap eseményeit. Mindenkinek szuperül ment a futás és abban megegyeztünk, hogy az elveszett kalóriákat pótolni is kell.

Én ismerőseimmel találkoztam és jó pár szeletet ettünk az országszerte méltán dicsért Hatlépcsős nevű helyen a velős pirítósból, míg a többiek egy másik helyen némi pizza kíséretében töltötték az estét.

Vasárnap kora reggel viszont leesett a hó, amit csípős, fagyos szél kísért, így nekünk is kijutott a „jóból”, de annál elszántabbak voltunk. Minden ruhát magunkra vettünk, a szél-és esőálló öltözetet nem hagytuk otthon szerencsére.

Vasárnap más sorrendben futottunk, mint szombaton. Andi kezdett, Balatonalmádig dacolt a szembeszéllel, hóval, 16 km-en keresztül. Sajnos a nap legrosszabb időjárása volt reggel, de Andi hősnőként ért célba, ahol Gábor váltotta, hogy közel 19 km-en keresztül dacoljon az elemekkel. Megdöbbentő volt látni a váltóhelyen, hogy a mindenkinek az arcára fagyott a mosoly, szó szerint, némely superman-nek a szakálláról is jégcsapok lógtak!

Így Gábornak sem volt könnyű dolga, de sikeresen befutott Balatonakarattyára, ahol én váltottam, hogy Siófokig a közel 16 km-es táv végére érve, a verseny célkapujában ünnepelhessünk. Szerencsére az időjárás jobb lett, már nem esett a hó, és hátszél lett közben. Bár a küzdésből nekem is kijutott, rögtön egy dombot kellett legyőzni, de végül nem volt olyan nehéz, mint elsőre gondoltam. Balatonvilágosnál a dombtetőn páratlan kilátás tárult elém, lenyűgözőt a panoráma. Legszívesebben megálltam volna pár percre/órára és csak gyönyörködtem volna a Balatonban. Mivel a reggeli hideg idő miatt, dupla nadrág volt rajtam, de futás közben és az idő jobbra fordulása miatt nagyon melegem volt, így az utolsó frissítő állomáson egy laza mozdulattal levettem egy egyik nadrágomat, nyakamba tettem és az utolsó kilométerek már könnyebben mentek. Bár Siófokon a Baross Gábor utca rettentően hosszú, azt hittem sose lesz vége J Mivel a mezőny nagyon szétesett, se előttem, se utánam senki nem volt szinte (vagy csak én futottam túl gyorsan, hogy mindenkit leelőztem? J) így énekléssel töltöttem el a Baross utca végtelen métereit. J Vagy az éneklés miatt  nem mert senki a közelembe jönni? J

Mikor megláttam a célkaput, megint sajnáltam kicsit, hogy máris vége a versenynek, és az utolsó 100 métert egy sprinttel zártam, így fejeződött be a Zebrák nyargalása a Balaton körül.

Siófokon a célkapunál kedves ismerősöm várt forró teával és pálinkával, ami igazán jól esett a két napos verseny után. J

A versenyközpontban, a Magistern Hotelben átvehettük a részvételért a nagyon szép érmeket, csapatfotó is készült, így lett hivatalosan vége a balatoni Szupermaratonnak.

Életre szóló élményekkel gazdagodva tértünk haza, és abban biztosak vagyunk, hogy jövő márciusban ismét a Balaton körül fogunk száguldani, remélhetőleg, tavaszias, meleg időben.

Ha nem, az se baj, egy Zebrának semmi nem lehet akadály! J

Hatalmas gratuláció és maximális tisztelet Tamásnak, hogy 4 napon keresztül, dacolva minden körülménnyel célba ért és megkerülte a Balatont!

-Heni-