Minden út Rómába vezet...

A régi mondást követve évek óta szerettem volna egyszer teljesíteni a Róma maratont, de előző években ütközött a Balaton Szupermaraton hétvégéjével. Mikor tavaly októberben láttam az 1 hét különbséget a 2 esemény közt, rögtön be is neveztem:)
Mivel így a márc. 15-i hosszú 7végére esett a kiutazás, rengeteg magyarral találkoztam a repülőtéren, a szálláson és a város nevezetességeit felkeresve is. Több honfitárssal találkoztam a rajtszámfelvételkor az expón is, sőt a rajtnál is együtt számoltunk vissza.
A pápaválasztás időzítése miatt a szervezők e-mail-ben jelezték néhány nappal előbb, hogy lehet gond a vasárnapi időponttal, de a gyors döntésnek hála nem kavart be a versenybe. Így reggel 9:30-kor elrajtolhatott a mezőny a Colosseum és a Forum Romanum mellől. Meg kell hagyni, látványos helyszín, amivel máshol nem vetekedhetnek:

Az útvonal természetesen végigvezetett a kétezer éves város leghíresebb nevezetességei mellett, ami emlékezetessé tette a futást, de a táv vége felé már a turistákkal keveredve kellett "használnunk" az aszfaltot. Illetve a macskakövet, hiszen a város és így a pálya nagyrészt ilyen volt. Ez bizony igénybe vette a lábam, nem is kicsit, ezért a végén inkább lassítottam a következő hétre is tartalékolva. Befutóidőm 4:26 lett.

A szervezéssel az elején nem voltunk kibékülve, mert nem engedtek elölről a rajthoz a szervezők. Így start előtt 2-3 KM plusz kocogással kellett a Colosseum-hoz mennünk. Induláskor biztató volt a napsütés, de ezt csak rövid ideig élvezhettük, mert beborult az ég és később szemerkélő esőt is kaptunk a nyakunkba. A hátráltató faktor közben inkább a felélénkülő szél volt. A frissítőállomások jók és bő választékúak voltak, a hivatalos póló és a célban kapott érem is szép darab (lásd fent).

Nem egy gyors pálya, de a történelmi látvány kárpótol és pár nap városnézéssel, múzeumlátogatással "megfűszerezve" jó célpont lehet másoknak is.