Ahogy én láttam Bécset...
Tavaly októberben úgy gondoltam itt az ideje megmutatni külföldön is, hogy a magyar csajok mire is képesek. Melyik városé is legyen a megtiszteltetés? Ami közel van, nagy hírnevű, így esett a választás a 30. bécsi maratonra!
Az első (futó)lépesek a nemzetközi karrieremben a hétvégén elindultak J
Nagy reményekkel indultam neki szombat reggel 6-kor a Keleti pályaudvaron csomagokkal megpakolva. Igaz, tudom, hogy csak két napra mentünk, de nő vagyok, így egy táska nem táska J Egyéni csúcsot szerettem volna futni, mivel egész télen edzettem és versenyeken is indultam (Kaposvári farsangi félmaraton és BSI FélBalaton váltó), reálisan gondoltam, hogy életem legjobb eredményét megfuthatom.
Tomi a bécsi versennyel bővítette maratoni versenyeit, így ketten indultunk neki Nyugatnak.
3 órás vonatozás után megérkeztünk, majd a helyi BKV térkép tanulmányozása után metróra szálltunk és kimentünk a versenyközpontba a „rendszámokat”, chipet felvenni és körbenézni, vásárolgatni a kiállításon. A BSI is képviseltette magát, jó volt látni az érdeklődést a budapesti maraton után, jó sokan jöjjenek is októberben J
Miután a kötelező „elemeken” túl voltunk, elmentünk a Práterbe megnézni a szédületesen magas körhintát (persze felszállni nem mertem volna!), majd a parkban egy padon elfogyasztottuk az otthonról hozott szendvicseket (tisztára, mint a keleti turisták J).
A szieszta után elfoglaltuk szállásunkat a kollégiumban. Délután pedig turistáskodtunk Tomival. A Ring-en sétáltunk, ámultuk a Stephan’s dóm gyönyörű színes üvegablakain hogyan szűrődik át a nap J, a Parlament épülete lenyűgöző és a másnapi cél helyszínét is megnéztük. Láttuk, hogy aranyszínű szőnyegen fogunk diadalittasan és mosollyal az arcunkon befutni. Már alig vártam, hogy ünnepeljen a tömeg J
A szállás felé olyan villamoson ültem, mint még soha. Szó szerint fapados volt az ülés, egy kis lakkal kezelve J A vezetőfülke pedig csak egy ponyvával volt elválasztva. Életemben nem láttam még hasonlót sem, pedig azt hittem nálunk lejjebb már nincs a helyi közlekedés állapota J Már ezért az élményért megérte eljönni Bécsbe J
Vacsi után vissza a szállásra, majd 9 felé bedobtam a szunyát, mert szerettem volna kipihenni magamat a nagy nap előtt.
Végre eljött a vasárnap, amit fél éve vártam!
Reggel 6 órától már reggelizni lehetett, így korán keltünk. Reggelizés közben kiszúrták messziről a kokárdámat, így egy győri fiú, Zoli csatlakozott hozzánk. Hármasban mentünk ki a rajthoz, közben beszélgettünk. Hát igen, a futás összehozza az embereket, főleg ha külföldön találkozik az ember a honfitársaival.
Kint a rajt helyszínén már alig vártam, hogy fussunk! Rengeteg magyarral találkoztunk, olyan jókedvű és vidám volt mindenki! Az osztrákok tanulhatnának tőlünk egy kis lelkesítést, aki vett már részt BSI versenyen az tudja, hogy miről, vagyis Kiről beszélek J Miért gondolják azt, hogy Mozartra és az Örömódára van szüksége a futó társadalomnak? J
Végre beálltunk mi is a helyünkre, és 1…2….3.. futáááááááááááás!
Hiába kellett rengeteg ember leelőzni/kikerülni már az elején éreztem, hogy ma nagyon jó formában vagyok. Ahol lehetett a lehető legszélén futottam, hogy ne kelljen időt/energiát veszíteni azzal, hogy előttem „totyognak”.
Futás közben, ha láttam egy magyar szurkolót, hangosan kikiabáltam én integettünk egymásnak, hogy „Hajrá, magyarok!”, ez teljesen feltöltött, büszke vagyok rá, hogy én is Magyarországot képviselhettem, bíztam benne, hogy nem hozok senkire szégyent, elsősorban magamra! Persze honfitársaimmal a hosszú kilik alatt is találkoztam, váltottunk pár szót és jó futást kívántunk egymásnak! Mivel nő vagyok, a smink most is fontos volt, a magyar zászló színeit festettem az arcomra, hogy lássák magyar csaj vagyok, nem akárki! J
Mint minden versenyen itt is voltak „fura” emberek.
Megelőzött egy futó, ami nem is meglepő. Viszont az, már igen, hogy a fiúnak térd alatt nem volt meg mindkét lába és műlábbal futott! Maximális tiszteletem!! Fantasztikus EMBER!
A másik futó, akit sosem fogok elfelejteni, nem lehetett nem észrevenni. Szintén leelőzött, amikor látom, hogy mi van rajta vagyis mi nincs! J „Egy szál valamiben” futott anyaszült meztelenül, a cipőn és a sapkáján kívül nem volt rajta nagyon semmi :P Azért egy V alakú „ruha” volt rajta, hátulról tényleg csak a formás feneke látszott J Úgy nevettem, majdnem röhögőgörcsöt kaptam, de észbekaptam és kíváncsi voltam, hogy ki ez a pasi J Gyorsan rákapcsoltam és megelőztem, hogy lássam, előlről mi a helyzet J Helyes pasi volt, szép szeme és mosolya volt J Na de nem ez a lényeg! J Előlről is a „V” alakja megvolt a ruhájának, és „valamije” előtt volt a rajtszáma. Így a látszat ellenére nem csukják le közszemérem sértés miatt, bár a formás feneke és lábai miatt én bezárnám J J
Közben pedig a verseny végéhez közeledtem. Rápillantottam az órámra és látom, hogy nagyon jó vagyok, meglehet az egyéni csúcs.
Aztán hirtelen feltűnt a célkapu! Önkívületi állapotba kerültem megint, úgy, mint a FélBalatonon J Arra emlékszem, hogy vigyorgok, kezem a magasban és nagyon boldog vagyok! Tudtam, hogy megvan a 2 óra körüli idő, amit terveztem!!! A cél után nyakamba akasztották az első külföldi érmemet és kitört belőlem a zokogás J Nyújtás közben is potyogtak a könnyeim, egy ismeretlen osztrák fiú megkérdezte, jól vagyok-e. Mondtam igen, csak nagyon boldog vagyok. Erre megölelt és adott egy nagy puszit és gratulált! Olyan édes volt!
Az érmet lehetett természetesen gravíroztatni, amit nem hagyhattam ki. Ott tudtam meg, hogy az időm: 2:00:59 másodperc lett! Sikerült, amiért jöttem és egész télen edzettem! A legutolsó félmaraton versenyem a tavalyi szeptemberi Nike FM volt, az ott futott 2 óra 10 perc volt az egyéni csúcsom. Vagyis 9 percet javítottam! Rettenetesen boldog vagyok és büszke vagyok magamra!
Tomi 4 óra 1 perces idővel ért célba, nagy gratuláció neki is!
A verseny után visszamentünk a szállásunkra, majd egy gyors zuhany után, még volt pár óránk a vonat indulásáig. Visszamentünk a belvárosba, ettünk egy kis ebédet, majd az elveszett kalóriákat pótoltam egy Sacher torta, Tomi pedig egy fagyi formájában J
Este 9 óra körül élményekkel, eredményekkel, büszkeséggel megpakolva szálltunk le a vonatról a jó öreg Keleti pályaudvaron J
Hát így ért véget az első „disszidálás Nyugatra”, de a honvágy hazahúzta szívemet J
Nagyon köszönöm Mindenkinek, aki mellettem volt, támogatott és hitt bennem, szurkolt nekem, és ha a helyszínen nem is, de lélekben velem volt!
Megígérem, hogy azt az egy percet javítom a legközelebbi versenyen, május elején Salzburgban! J ….merthogy, folytatás következik!
-HENI-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése