6. Balaton és félBalaton kör

Évek óta egyre több ultra- illetve váltófutó veszi birtokába március 4 napjára a Balaton körüli bicikliutat. Idén 21-én indult Siófokon egy új helyszínről a 4 napos mezőny, hogy 24-én vasárnap  ugyanitt érhessen célba. A félBalaton teljesítők szombat-vasárnap szerepelnek Balatonfüred és Siófok közt. Persze 1-1 napi futásra is lehet jelentkezni, ami mindenképp hosszabb a hagyományos maratoni távnál.

A csütörtöki rajthelyszín eltolása miatt az első nap 2-3 KM-rel több lett, mint előző években, cserébe az utolsó napi táv ennyivel rövidebb! Bár a reggeli eső a 11 órás rajt előtt elállt és a nap folyamán végig megúsztuk, sokan esőre készülve "túlöltözték" a futást. A viharos szél mindenkit lassított, pláne a közvetlen vízparton haladó szakaszok esetén. Futók a bicajos kísérőket "sajnálták", míg a kerekesek a futókat:) És senki sem cserélt volna a másikkal.
Persze az erre nevezők többsége az elmúlt hónapokat edzéssel töltve már felkészült minden eshetőségre, hogy dacolva az időjárás viszontagságaival megtegye a napi távot. Ami ahogy utólag beszéltük, a rengeteg pocsolyát kerülgetve valószínűleg meghaladta a hivatalosan írt KM-eket, de sebaj...
Péntek reggeli után jött a csomagolás, hiszen estére már BFüreden lesz a szállás és versenyiroda helyszíne. Napi táv a 4 nap leghosszabbja: 53 KM. Ráadásul a vége a Szigligeti vár tövébe visz fel! Miután átbuszoztunk a fonyódi MÁV állomásnál lévő rajthoz és megláttuk a sűvítő szelet, az utolsó órát bemelegítés helyett többen a fűtött buszban "vészeltük át". Lesz még ma bőven alkalom fagyoskodni:(  Indulás az 1. nap célbaérkezésének sorrendjében volt. Peti Atti darálta az egyéni indulók és váltók neveit negyed órán keresztül...
Az elején voltak szélvédet helyek, de a Balcsi nyugati vége felé közeledve már elmaradtak az épületek, amik szélárnyékot biztosíthattak volna. Bár reméltem, hogy a kanyar után az utolsó harmadot szélmentesen meg tudom futni, nem jött be a tervem. Így a napi futás sétákkal megtűzdelve jócskán elnyúlott:(  Ha már amúgy is lassú voltam, többet beszélgettem a futótársakkal. Igyekeztem bíztatni Őket, hisz többszörös egyéni teljesítőként már minden kanyart és frissítőpontot tudok előre! A dombtetőn lévő célsátrat elérve már vágyakoztam a meleg zuhanyra, de az még 1,5 órára volt! Szervezők által biztosított meleg teába Zoli barátomtól sikerült kapnom jóféle kalocsai szíverősítőt, ami azért hasznosabb volt a befutócsomagban lapuló hideg sörnél:)

Szállásunk felé buszozva egyeztettem Heniékkel, akik már szintén Füred felé haladtak a másnapi FélBalaton váltó teljesítésre. Végül mindegyikünknél elhúzodott a beköltözés és a vacsora, így elmaradt a személyes taktikai megbeszélés. Este a futócimborákkal a Magyar-Román focimeccs nézésével ütöttük el az időt némi sör kíséretében. Aztán még várt egy negyed órás masszázs, ami átmenetileg regenerálja az ember lábait, ha 4 napig ultrákra szeretné használni:)
Feri telefonált, hogy csak fél éjfél körül ér le Füredre vonattal. Így volt időm bőven a hétvégi meteorológiát és az e-mail-jeimet nézegetni és persze a FUTANET eredménylistákat is! Már elmúlt éjfél mire Feri a hotelhez ért, de beletelt még 10 percbe, mire Ő kívülről, én pedig belülről csengetve felébresztettük a recepciós leányzót. Az tuti, hogy futó már nem volt ébren addigra kettőnkön kívül!
"Rövid" alvás után elsők közt mentünk le reggelizni, hisz még intéznünk kellett Feri átnevezését a 4-ről 2-napos versenyre. Ezt végül csak a badacsonyi helyszínen tudtuk a rajt előtt, mert a 2 napos résztvevők és MaratonFüred futók miatt a rajtnál volt szombat reggel a versenyközpont.
A benzinkút parkolóban gyülekező tömegben találkoztunk a váltó csapatunkkal (Andi+Gábor+Heni) és rengeteg ismerős futóval, akik csak most kapcsolódtak be a tókerülő buliba!
Én a váltót kezdő Henivel indultam az első KM-ekre, de a 4. vagy 5. után inkább lemaradtam, hisz nem voltunk egy "súlycsoportban". Sajnos nem sokkal későb a gyomrom elkezdett rakoncátlankodni, így az első mobil toalettig csak "csökkentett módban" tudtam haladni. A váltópontnál találkoztam Henivel és Gáborral, akik vidáman integettek, mit sem sejtve a kellemetlenségről. Ezt követően már nem ment a lendületes futás, így a legrövidebb napra remélt gyorsabb tempót nem sikerült kivitelezni. Tihany felé közeledve megélénkült az addig barátságos szél és hirtelen hülhetett is pár fokot, mert más is erre panaszkodott. Az unalomig ismert utolsó 5 KM-t igyekeztem megtolni, hogy mielőbb meleg-fedett helyre kerüljek. Sikerült pár megfáradtan sántikáló "bajtársat" megelőzni és idén a befutó előtti kórzón sem botlottunk az ott sétáló-fagyizó tömegbe, mint tavaly. Feri várt a célban. A befutószatyor átvételkor találkoztunk Kocsis Árpival, akivel eldumáltunk, aztán a hotel felé menet beugrottunk gratulálni a közelben magánszálláson uzsonnázó váltónkkal:) Bár próbáltak ezzel-azzal kínálni, még semmi sem esett volna jól a gyomromnak, így megegyeztünk, hogy rendbe szedem magam és keresünk valami éttermet-pizzériát közös kalóriapótlás és élménybeszámoló végett:)
Feri még bejelentkezett egy masszázsra, míg én elindultam a többiek elé helyszínt keresni. Mivel az utcán csak ismerős futók voltak, gyorsan informálódtam, melyik a 2 tuti hely a közelben. Végül a pizzériába ültünk be Andival és Gáborral, aztán Feri is csatlakozott hozzánk.
Kellemesen elcsevegtünk, aztán mentünk a szállásainkra az utólsó nap előtti alvásra. Még megnéztük persze a napi eredményeket: Feri 7., a csapat 17. én 34. helyen voltam.
Mivel a vasárnapi rajt 8-kor volt a Tagore sétányról, ez az alvás sem tarthatott sokáig:( Ferivel a fél 6-os reggelit céloztuk meg. Az ágyból kikelve rötönt feltűnt, hogy az erkélyt és az utcát hó lepi be! Szombat délután már mondták többen, hogy ideér a tél, de így már "kézzel fogható" volt. Pakolás a táskákba, csomagleadás a szervezőknél és irány a rajtvonal.
Durva hideg volt a kapunál, így nem csoda hogy a többség az utolsó pillanatban jelent csak meg a tömegrajtnál. Én a bemelegítéshez megint fagyosnak éreztem a klímát, de Feri igyekezett helyben futni, amivel elérte, hogy Muladi Gyuriék interjúvégre kapják:)
8-kor enyhén csúszós úton elindult az egyedi futók és lassabb váltók utolsó megpróbáltatása. Az elején igyekeztem tempósan menni, egyrészt hogy ne fázzak, másrészt az optimális sebességre szerettem volna ráállni. 6 KM körül előjött az előző reggel már átélt probléma. Éreztem nem szabad terhelnem a gyomrom, így egyre többet sétáltam bele a kocogásokba. 1. váltópontnál Heni bíztatott lelkesen a pálya széléről és Gáborral is hamarosan találkoztam, amint elsuhant mellettem! Vége felé kezdett eléggé széthúzódni a mezőny. Sokszor csak távolról láthattam magam előtt futót. Egy-egy szakaszt közösen futottam más megfáradt résztvevőkkel, különben kocogás-séta keverékkel haladtam a cél felé. Világos utáni utolsó 6 KM már unalmas volt, de a vízpartra kiérve és a távoli célkaput meglátva már nem is olyan fáradt az ember! Peti Atti már 600 méterről megismert és bekonferált! Tavalyi időmmel közel azonos, 22 óra és 32 perc lett a vége.
Feri 8 óra 16 perc, míg a csapatunk 9 óra 34 perc alatt tette meg a félBalaton távot!
Jó volt túllenni rajta és adni/fogadni a gratulációt a többi célba érkezővel!! Megkerestem a csomagom, aztán hívtam a többieket, hogy végeztek? Amint megláttam a svédasztalos ebédlehetőséget a hotelben, éreztem hogy erre be kell fizetnem, mert MEGÉRDEMLEM!!!  A visszaadott "dugókáért" kapott letét erre pont kéznél is volt:)
Végre ázás, fázás, sántikálás után meleg leves és rántott husi:) A kellemes környezetben és örömteli társaságban igyekeztünk megkezdeni visszahangolódni a másik életünkbe...


Gratulálok ezúton is minden BSZM teljesítőnek! És köszönet a helyszínen vagy távolról értünk drukkulóknak!