Tavasszal kiszabadulnak a ZeBRák...

Kikeletkor mit csinál 1 Zebra? Lejut telekocsival Bajára, hogy futkározhasson egy csodálatos szigeten....És 2 Zebra? Ugyanezt, csak váltófutást is bevállal, mert együtt futni sokkal jobb!

Így keveredtem Bajára a futóbarátaimmal, kenyaiakkal, Zebrával, nagykövetekkel...ki mire büszke? J

Lehettem sofőr, ha már futni akartam, vezethettem a saját autómat nem működő ablaktörlő lapátokkal, koszosan, mintha egy szafariról érkeztünk volna épp...:) senkit nem érdekelnek ezek a részletek, futni mentünk, nem villogni...

5 futó barát,- akikkel legjobb reményeim szerint nem csupán futó barátságok születtek kb. 2 hónapja - remek hangulatban autózott Bajára, hogy félmaratont futhasson. A leggyengébb láncszem én vagyok, a félnek a felével, de nekem most ez is boldogság, mert a Vivicitta 21 km előtt remek „bemelegítés”...szó szerint az, mert száz ágra süt a Nap, csodálatos az idő Baján!!!! Igazi kikeleti klíma J és a táv első felét Tamás(főZebra) futja nekem, mert akivel eredetileg neveztem, szétfutotta magát a Szuperbalatonon...:)

Hömpölygök a tömegben, nézem hol vagyok, mi történik...élvezem! Minden percét!!! El sem hiszem, hogy Baján vagyok, hogy mindjárt futni fogok egy ismeretlen terepen, ettől kíváncsi és kicsit izgatott vagyok. Nehezen jutok pólóhoz, eredetileg kapok egy L-es gyerekpólót, felpróbálom, feszül...cseréljük M-es nőire inkább J ugyanúgy feszül...Szexi!-mondja a szervező, ebbe bele tudok törődni...

Ámulok, milyen csodálatos körülmények vannak itt a vízisportolóknak....hyperszuper öltöző, büfé, hol vagyok? Valahol Európában...mindenki nyüzsög, imádom ezt a nyüzsgést...leülök egy pillanatra – nem ücsörögni jöttünk! – és a plafonról egy kielboat lóg, mint dekoráció...kész vagyok...még az enteriőr is zseniális! Ja, és a női öltözőben ZeBRák a zuhanyfüggönyön...akkor jó helyen vagyok!!!! Hazajöttem J

Aztán indul a mezőny...fotózok, majd félreállok, várom, hogy a chipet felcsatolva nyargalásszak 9 km-t a célig...nézelődöm, hallgatom a szpíkert és remekül szórakozom!!! Mindenki jókedvű, tavasz van, azért jöttünk, hogy élvezzük...megvan az érzés! Nézem, ahogy érkeznek sorra a barátok, ismerős arcok...kattintgatok. Ámulok, milyen tempóban haladnak egyesek. Elkap egy érzés: ezt öröm nézni!!! Rengeteg lelkes ember (zebra?) futkározik, komolyan véve magát, de ha elhangzik a neve, mindenki integet, mosolyog! Ennyi jó fej egy helyen? És ennyi izmos kivillanó comb...nem kanyarodok el...:)

És jön a társam, akit váltok...chip fel...futás!!!! És jön a meglepetés, a legfürgébb, legkitartóbb Zebra azt mondja: veled futom le, nem a saját tempómban...ez nem lehet, hogy most is segít!! Még hevesebben ver a szívem..beszélget velem? Örömfutás lesz, ismerem az érzést...és meg sem állunk, futunk...nézem a tájat, hol vagyok? Lenyűgöz...fotóznék, de most nem lehet, nem lassulunk! Gyönyörű a Duna, a Sziget, a játszótér- eszembe jutnak a kicsi zebráim...ők most nincsenek velem. Hogy tetszene nekik...? Nem baj, most így van jól minden, futunk, integetünk a szembejövőknek, öröm az is – nekem – amikor leelőz Erzsi és szurkol...szeretek ezekkel az emberekkel lenni!!! Letisztulnak a gondolataim, kimegy belőlem a stressz, poénkodunk és küzdünk...együtt minden könnyebben megy!

Ők még nem tudják, hazafelé a kocsiban találós kérdést teszek fel: kinek a neve van kiírva a Petőfi-sziget csúcsán álló emlékhelyre? Senki nem tudja a választ! Mosolygok...igazi futók!!! Bezzeg én városnéző Zebralány vagyok...Türr István nevét megjegyzem...

Fogynak a kilométerek, de jön egy macskaköves emelkedő...áááááááá...legyűrjük? FőZebra végig mondja mire számítsak, hiszen neki ez a második köre...biztonságérzetet ad...beszélgetünk végig, még mindig nem hiszem el, hogy minden kamaszkoromban tanult futószabályt félredobtunk...semmi szabályos légzés, semmi görcsös kéztartás, nem tilos csevegni...a cél nem is a cél, hanem hogy KÖZBEN jólérezzük magunkat! Megvan az érzés, jó benne lenni...

Egyszercsak beérünk a célegyenesbe...mindjárt vége...akarom is meg nem is...egyéni rekord!!!!!! észre sem vettem, egyfajta flowban futottam...

Aztán jön az érem – nekem nem jár, de nem zavar, nem ezért jöttem! most még – és a barátaim közül többen dobogóra kerülnek. Büszke és boldog vagyok! Hogy keveredtem közéjük? Ennyire szerencsés vagyok? Vagy megérdemlem...?

Baján még a zebrák is halászlevet esznek...sorbanállunk, ez kevésbé tetszik, de mellettünk helyiek vannak, szóba elegyedünk...éljen a protekció!! A legszebb pontyszeletet választhatom...de főZebra morcos...hol a túróscsusza??? A zebrák nem szeretik a halat – mondja...és sehol az ígért túrós csusza...éhes J megérdemelné...nézi, ahogy kanalazom a ponythalászlét, nekem élmény Baján bajai halászlevet enni...ő fintorog...szurkolok, hogy kerüljön elő az a csusza!!!!! és láss csodát, érkezik egy kisebb szállítmány...azonnal szerzek egy tányérral neki...nem látom az örömöt az arcán, de megnyugszik. A Zebrák néha éhesek és olyankor zordak kicsit...kevéstől is kisimul az arcuk J

Viszont baj van...ha tavasz, akkor futás!!! Sűrű a program, el kéne érni Pesten egy debreceni vonatot, hogy főZebra eljusson a Rotary Maratonra.

Őrültségnek tartom, de épp ezért nagyon vonz is...Szabad a hétvégém, annyira mennék én is!! Süt a nap, nincs szél, megyünk már végre??? Nehezem indul a csapat, túl nagy az öröm a sok jó helyezéstől...igyekszünk alkalmazkodni. Közben kiderül, mehetek Debrecenbe. Juhéééééééé! Országjáró Zebra lettem!

Sietünk hazafelé, sztorizás, poénkodás megint, de már fáradtabb a csapat, vannak betegek is...így is csúcsformában!

A vonatot lekéstük, sebaj, megyünk tovább autóval, de már csak a Zebrák....előtte izzócsere, autómosás, egy kísérlet a Nyugatiban vonatjegy visszaváltásra...majd sötétben autózunk, hosszú az út, mégis rövid....élményből élménybe tartunk J

Öten várnak ránk, újabb Zebrákkal vegyülünk. Én vagyok a „friss hús”, jó lesz vigyázni, hogy elfogadjanak a kimondott/kimondatlan szabályaik szerint...izgulok, de igyekszem leplezni...ugye befogadtok? Zebra vagyok én is...

Hajnalban fekszünk, óraállítás miatt veszítünk 1 óra alvást, mégis korán kelünk...fáradt a többség, de hömpölygünk a sátrakhoz a rajtszámokért....HURRÁÁÁÁÁÁÁÁ! Ma is futhatok egy keveset váltóban! Új emberekkel, de érzem, jó helyen vagyok köztük...kedvesek, nem érzek semmi súrlódást...sokszor elkóborolok mellőlük...autonóm vagyok, nézelődöm, nagyon élvezem! Hogy kerültem most meg ide? És rengeteg az ismerős Budapestről! Boldogságot érzek...mindannyian ezt szeretjük? Hogy mint egy desszantos, bevetődünk és futunk??? Igen, igen és igen! 10-12 éve álmodoztam erről, hogy majd így fogok élni...és most megtörténik...nem találok szavakat...

Sétálgatok, nagyon jó egyedül is, nézem a futókat, ábrándozom...kikapcsol, megnyugszom...várom, hogy válthassam Tamást...tegnap már sikerült, ma is menni fog! Ő persze megy tovább, maraton alatt nem áll meg J most nem lassul hozzám, megkönnyebbülök...nem akarom visszahúzni...öröm látni, ahogy halad, teljesít...futok egy kört a Nagyerdőben, elvarázsol...kopácsol a fakopáncs, rügyeznek a fák, bokrok, átfutok a Vidámparkon...övön aluli az Elvarázsolt Kastély a hordóval...imádtam kislány koromban Pesten...hol vagyok? Csodaországban? Futok tovább, mellettem víziló mászkál a medencéjében, újabb „lövés”...imádom az állatkertet a kicsi zebráimmal...hol vannak ők? Miért nem látják ezt??? Meglátom az Aquaparkot is...van itt Csónakázó tó is...ez már sok a jóból!!...lelkiismeretfurdalás kap el...elérzékenyülök...mások is így futnak? Ennyi érzéssel feltöltve???? Elhatározom, elhozom ide a kicsi zebráimat. Megnyugszom...lesz még rá alkalom. Most én vagyok szabad!!!!!! ÉLVEZEM!

A váltópontnál átadom a chipes rajtszámot...fáradt vagyok, euforikus állapotban...Tamás még sokáig fut...várjuk, hogy meglássuk, bíztassuk, támaszt adjunk neki...jelét sem adja, hogy szüksége lenne rá! Mégis öröm látni a kitartását!

Megint elkóválygok, élvezem a szabadságot! Arra megyek, amerre kedvem tartja...szuper! Leülök, odajönnek hozzám beszélgetni...van, akinél bűvöskocka van...újabb nosztalgia! lecsapok rá, versenyt nyertem 11 éves koromban veleJ aztán beszélgetni kezdek egy sráccal, meséli az idejét, szuper jót ment, 2:50 körüli maraton...később szólítják a bronzéremért a dobogóra...nem lehet igaz! megint a legjobbak közé keveredtem? Kitől kapom ezt az ajándékot??

FőZebra is befut lassan...közben élvezem a napsütést!

Öröm látni, hogy végigcsinálta...bár nem voltak kétségeim! Ő egy kitartó, megállíthatatlan kilométer faLÓ, igen nem is Zebra, hanem Ló, vagy ahhoz hasonLóóóó J