BSI SzuperMaraton beszámoló

Csütörtök 11-kor tömegelrajttal startolt a mezőny a siófoki Balaton partról, hogy 4 nap múlva ugyanitt lehessünk! Rengeteg csapattag és egyéni induló, köztük számos ismerős arc:)
Szép napsütés volt egész úton, így 5 km-enként beszóltak nekem, hogy minek a futókesztyű+meleg felső, de izzadtan a szélben már nem vettem le. Ez a fránya szél nehezítette az egész napom, mivel végig szemből-oldalról fújt. Hát reméljük holnap jobb lesz!
Elindultam gyorsabb tempóban, de félúttól visszavettem és a frissítőpontok után bele is sétáltam, hisz nem ma dől még el a vége, csak vasárnap! Egy rövid nyújtáskor Feri suhant el mellettem - jó futást kívánva - 33 km körül. Gondoltam már nem is látom a célig, aztán az uccsó 100 métereknél hallom, hogy Péter Atti bekonferálja: a épp most ér célba a ZeBRa Futóklub versenyzője:) Gyors ráfordulás és én is bent voltam, így a Netes közvetítés előtt ülők újra hallhatták a nevünk:)
Az időnk szinte azonos lett (Ferié: 4:54:23, az enyém 4:55:00)

Pénteken 10:15-től Fonyódról az előző napi beérkezési sorrendben rajtoltak a résztvevők. Mi Ferivel 10:23-kor kerültünk hívásra az indító chipleolvasóhoz.
Abban maradtunk fussunk együtt, aztán majd meglátjuk, hogy kényelmes. Az első km-eken durván előzgettük mind az egyéni, mind a csapattagként futókat, amit többen szóvá is tettek: "hogy van ezeknek ennyi energiája?". Pedig a déli parton szinte végig DNYi ellenszélben voltunk! Az első harmad végét nagyon megnyomtuk. Én a frissítés után kicsit sétáltam, nehogy torkomon akadjon a falat. Feri meg előrement, majd úgyis beérem felkiáltással. Na erre az "utolérésre" jó pár órával később a célban került csak sor:)
Innentől egy kicsit lassabb tempót kezdtem felvenni és kíméltem magam. 2. váltóhelynél az egyre erősödő meleg miatt annyira csak az ivással és falat csoki+müzli evéssel voltam elfoglalva, hogy elfelejtettem érvényesíteni a chipet a leolvasóban! Erre vagy 900 méter után döbbentem rá. Gondoltam elhiszik, nem hagytam ki, de jobb azért betartani a szabályokat! Épp mellettem jött egy svájci hölgy és bicajos kísérője, aki miután kérdeztem, hogy ők regisztrálták-e a chipet, rögtön felajánlotta, visszateker és megcsinálja, én csak haladjak. 10 perc után hozta is mosolyogva, nagyon szívesen megjegyzéssel. Na ez a jó hozzáállás:) Acélban újra megköszöntem, hogy neki hála, van hivatalos részidőm!
Az utolsó 22 km már fárasztó volt az egyre nagyobb hőségben és túl sok km-rel a lábunkban. Oda-vissza előzgettük egymást az egyre lassuló résztvevőkkel, próbálva azért buzdítani is a másikat!
Cél 52,9 km futás után a Szigligeti várrom tövében a dombtetőn van, alig aljas módon! Nem volt kellemes feljutni, de legalább sok volt a szurkoló, aki lelkesített az utolsó métereken!
Feri befutója végül 5:23:28, az enyém 5:53:34 lett. Azért jól elfáradt a végére, és mire beértem, a szatyor kivételével a teljes befutócsomagot befalta/megitta energiapótlásként:)

A harmadik nap elvileg a legrövidebb táv, hisz csak 1 km-rel hosszabb a maratoni 42-nél, de itt a Balaton északi partján jó párszor kell fel-le futkosni a vízpart és a domboldalban futó főút menti bicajút között. A hőség minden várakozásunkat felülmúlta mára és többen meg is égtek a túl erős napsütéstől. A naptej nagy kincsnek számított, s mivel Ferinek nem volt sapkája sem, rávettük, hogy igényeljen vkitől, mert különben fájdalom lesz a vége! Sokan rövidnadrágban-zokniban tolták, így a vádli lekenése is óhatatlan alapszükséglet! (Én már jó pár verseny óta kompressziós zokniban futok, ami amúgyis térdig ér, sőt a Balcsira rövidnadrágot se csomagoltam, ergo 1 gonddal kevesebb.)
3. napra rengeteg új arc érkezett, akik Félbalaton egyéni vagy csapatteljesítők. Sőt legrövidebb napi lehetőséget kihasználva sok 42-t futó társ is bekapcsolódott az ún. MaratonFüred futásra.
Utolsó szakaszra már olyan 20 fok feletti hőség lett, ami folyamatos vízivással lett volna csak jól teljesíthető, de az eredeti beosztás szerint a frissítőpontok, csak 7 km-enként voltak, amit sok megfáradt "vánszorgó" nehezményezett is!
Napi befutónk Balatonfüred kikötői sétányán volt, amihez utolsó megpróbáltatásként a korzó kerékpárútját birtokba vevő sétáló-fagyizó-kutyasétáltató nyaralók tömegét kellett kerülgetnünk vagy 800 méteren:(
Feri a hőségben is jót ment, 4:26:45 alatt ért célba! Engem már lelkes szurkoló csapat várt 5:00:53-as befutómkor:) Pár pohár víz után valamelyest magamhoz térve, a befutócsomagot a gyerekeknek ajándékoztam!

Eljött a vasárnap, amikor már csak Siófokra kell visszakocogni 52 kilit:)
Mindenki fáradt a korai (8 órás) rajtnál, ahol megy még a taktikázás, mi a jó induló öltözet? Induláskor még hűvös van, de napközben melegedni fog, viszont erős a szél is. Szurkolók biztatnak a sétányon: "ez lesz az utolsó napotok"! Reméljük csak átvitt értelemben:)
Ferivel együtt indulunk neki, de ez csak a 11 km-es frissítő pontig megy. Én inkább lassítok, hisz nem kis dombmászásokra emlékszem a 2. félidőre!
Nyitott szakaszokon egyre durvább a szél, viszont elég langyos ahhoz, hogy rövid ujjú felsőben sem lehet fázni. Mivel a szeles edzéseket/versenyeket nem igazán csípem ez nem az én napom. Többet bele is sétálok inkább a távba, ha szeles vagy emelkedő a terep.
Csapatok és váltók 8:30-as rajtja miatt mikor már kezd belefáradni az ember a fárasztó 4. napba, friss futók suhannak el mellettünk. Többségük persze kedvesen biztat, hogy Ti egyéniek vagytok az igazi teljesítők:)
Az utolsó kb. 3 km az Aranypart strandján vezet viharos ellenszélben, így a befutó 200méteren kocogok csak a fénykép kedvéért. Előtte a gyors léptekkel haladás is épp elég kimerítő:(
Viharkabátos szurkolók és BSI szervezők tapsolnak-gratulálnak a célba érkezőknek:
 M E G C S I N Á L T Á T O K !!!

Feri "szélvész tempójú" utolsó napjával korosztályos 27. (19:40:55) helyezett lett, míg én 43. (22:21:18). Eredménylisták alapján mindössze 143 főnek sikerült az egyéni teljesítés a nemzetközi mezőnyből!
És idénre egy új dizájnos érem készült, ami szép emlék lesz a (még nem létező) vitrinünkben:)