Bolondoknapja Pozsonyban

Míg Edit és András a margitszigeti Vivicittán életük 1. félmaratonját teljesítették ZeBRaként (GRATULA!!), én Ferivel még egy tavalyi nevezéssel a pozsonyi maratont vállaltam be.
A - gyakran tévedő - időjósok bp-ihez hasonló hideg szelet ígértek, ami most pont bejött:( Így a korábbi hetektől eltérően naptej használat nélkül lehetett versenyezni, míg a sapka+kesztyű kombináció hasznosnak bizonyult a 4-5 fokban.
Szombaton felvettük a tutti Nike pólós:) rajtcsomagot, aztán körbejártuk a belvárost, felderítve a másnapi verseny macskaköves hajtűkanyarjait. Mivel tavaly teljesítettem már itt, otthonosan kalauzoltam Ferit a városban. Megtaláltuk a jópofa szobrokat, melyek közül talán a legnépszerűbb:

Tanulmányoztuk előre a térképet, frissítőpont helyszíneket másnapra. A versenyen egyéni maratoni-, félmaratoni indulók és csapatok egyszerre futottak a 21 kilis útvonalon, nagyobbrészt a Duna jobb partján, forgalom elől lezárt főútvonalon. A hídfeljárók és a dombra felfutás miatt némileg nagyobb szint van benne, mint az őszi SPAR Bp. útvonalban.
Együtt rajtoltunk és mentünk Ferivel kb. 5 km-ig, aztán én inkább lassítottam, mert nem akartam az elején szélben erőlködni. Mivel az erős szél végig kitartott, sőt 2x rövidebb hóvihar is színesítette a versenyt, átminősítettem magamban edzéssé a napot! Féltávnál 2 óra körül járt az óra, így az előző 7i (debreceni) célidőre kalkuláltam, ami pontosan teljesült is (4:16). Közben a futástól felhevülve nem éreztem, de 1 órával a cél után már kapart a torkom:( Szél+hó mellett a hideg frissítőitalok is ludasak benne, nomeg a hidegvizes zuhany a végén...
Beérve a célzónába örömmel vettem át az ötletes dizájnú érmet, aztán siettem az öltözőhöz, amit Ferivel találkozási pontnak egyeztettünk. Már átöltözve várt, boldogan újságolva, BSZM óta betegeskedés ellenére 3:36-os időt sikerült repesztenie!! Bizakodva tekint7 a bécsi maratonra, ahol talán már tavasz lesz...