Balaton Szuper Maraton – 2016

Tóth István "tollából":

BSzM 1. nap – rajt (Siófok)

Ez az a verseny, ami igazán nekem való! Nem túl nehéz egy kezdő ultrafutónak, ugyanis a leghosszabb táv is csak 52.9 km. Egyenletesen négy napra elosztva, tényleg egy vidám szorakozás az egész. Idén sikerült kedvesemet is rábeszélni, hogy jöjjön el és biciklizzen, mint kisérő. Persze kisérőre nincs szükségem, ugyanakkor a versenyen engedélyezett a biciklis kisérő és ez egy kiváló alkalom, hogy együtt legyek párommal plusz ő is kicsit biciklizik.

A versenyt megelőző napon március 16-án érkeztünk Gabócával Siófokra. Kicsit pihennünk, vacsizunk valahol, aztán átvesszük a rajtszámot, hogy másnap semmivel ne kelljen foglalkozni csak indulni kelljen. Gabóca így szereti, a kapkodás, sietés nem a kedvence. Látszólag egészen szép hétvégénk várható. Kellemes napos, meleg idő volt, és az előrejelzések is hasonlót jósoltak.

Siófok, csak úgy sétálgatunk

Március 17, BSzM – 1. nap
Táv: 48.2 km (Siófok – Fonyód)
Idő: 5:20:00 óra

Elfoglaltuk a szállásunkat, összepakoltuk a szükséges holmikat aztán indulhatunk is a partra, hogy elrajtoljunk. Gyors fényképezkedés, hogy meglegyen a mindennapi rajt – cél fotó. A Zebra Gidákkal is összefutottam, Péter Atival egy közös kép aztán mehet a móka.

Idén egyszerű volt a terv, csak övtáska, tavaly is csak cipeltem a sok kaját meg italt. Elég sűrűn vannak a frissítő állomások, majd töltögetem a kulacsomat, enni meg eszek, amit kapok. Időjárásnak megfelelően rövid nadrág és egy vékony hosszú ujjas póló volt rajtam.

A rajt a szokásos volt, a tömeg rohan én meg keresem a nyugodt tempómat Sokan elrohantak mellettem, nekem most a 6:30 perc/km átlag volt a célom több okból kifolyólag:

• Az egyik a sérülésem, amiről sajna nem tudni semmit, csak azt, hogy van. Gondoltam a lassú futás nem árt neki.
• A másik, hogy az UltraBalatonon nagyon lassan kell futni, hogy ne legyen probléma, így azt is gyakorolni kell.

Kicsivel a rajt után összefutottam Metál Heni-vel, Rókaűzésen csapat társak voltunk. Egy darabig együtt futottunk, de látszólag neki jobban ment, hagytam elmenni. Nem emlékszem már, hogy első alkalmas volt-e egyéniben vagy már teljesítette, de sok sikert kívánok neki. (utólag néztem az eredményét 5 perccel hamarább ért be, az azért nem olyan nagy különbség ekkora távon.)

BSzM 1. nap – Balatonszemes

A frissítő pontokra nem emlékszem név szerint csak arra, hogy 20 km után sikerült beállnom a tervezett 6:30 – 6:40-es átlagra.  Kellemesen zajlott az út, időnként volt beszélgető partnerem, akivel jól megbeszéltük, hogy milyen jól felkészültünk, kinek milyen tervei vannak, stb. Összességében tényleg egy tapasztalt futónak számítok, mégis valahogy most nem éreztem magam a top-on. Ez most nem olyan mint a tavalyi év! Igaz, most figyeltem az aszalt gyümölcs bevitelre és nem is voltak gyomor görcseim.
Nagy öröm volt számomra, hogy Gabóca hősiesen tekerte le az első napi etapot, 48,2 km-t. Az utolsó 5 km még bőven volt bennem kraft, hogy lehet menni, de inkább a biztosra mentem és tartalékolok még a holnapi napra. Holnap lesz a vízválasztó, 53 km. Ha az megvan, akkor már nincs gond.

Összességében jól ment a futás, hasamra vigyáztam, masszázs is meg volt. Jöhet a pihi, aztán a kilometerek. 

BSzM 1. nap – Fonyódi célban vigyori :)

Március 18, BSzM – 2. nap
Táv: 52.9 km (Fonyód – Szigliget)
Idő: 6:14:37 óra

Mondjuk azt, hogy pihentünk. Kicsi lábfájás van, de hát ez már csak ilyen. Reggeli meg volt, nem tudom miért most nagyon tojásos voltam. Rántotta, bundáskenyér és virsli. Nem hiszem, hogy ez a helyes reggeli, de 10 órás rajt még messze van, plusz otthon nem eszünk ilyet, szóval hadd szóljon. Tavalyi BSzM után is plusz 2 kg-val mentem haza. Senki ne higgye, hogy az ultrafutás fogyaszt. Reggeli után bepakoltunk és irány Fonyód, hogy lefussuk a mai etapot.

BSzM 2. nap – Fonyód (rajt)

Ma Fonyód – Szigliget a táv, a maga 52,9 km-vel. Nekem tetszik ez a nap, szép helyeken futunk. Az, hogy ez a leghosszabb nap, az annyira nem érdekes, csak 4 km a különbség.
Idén a 30 percesek közé való bekerülés nem kívánság műsor volt, bizonyos időhöz kötötték, vagy sérüléshez. Így nekem esélyem se volt korábban indulni. Így a “lassú” futók elrajtoltak 30 perccel korábban, majd jött a névsor olvasás időeredmények szerint. Mondanom se kell, hogy a záróbicikli biztos ott jött mögöttem, csak lusta voltam megfordulni.
Azt már reggel éreztem, hogy ez nem az én napom lesz, így már az első 5 km-en egy kis rekeszizom görccsel nyitottam, amit nem értettem, mert egyáltalán nem futottam gyorsan. Aztán ott volt még a reggeli közben gyengének éreztem magam, mintha kerülgetne valami nátha. Éjszaka se aludtam jól, no mindegy. Aztán valamikor 22 km-nél találkoztam Bernivel és addigra egészen rendbe jöttem. Nem volt gond a gyomrommal, levegővétel is beállt. Innét már biztos volt a célbaérés Gyenesdiáson a fagyizás elmaradt, pedig nagyon beterveztem. Sajna annyira hátul voltam, hogy már csak 5-10 perc volt a zárásig. Különösebben nem zavart, mert haladni tudtam, meg jókat beszélgettem sorstársakkal, akik úgy mint én egyéniben tolták végig a távot.

BSzM 2. nap – Balatongyörök

Ez egy vízválasztó nap, ha a mai napon túl vagyunk, akkor már nem lesz gond a többivel. A végére kicsit elfáradtam ugyan, de minden rendben volt. Sajnos Szigliget lábánál sikerült úgy belerúgnom egy fa gyökerébe, hogy a hasi problémám, ami látszólag nem sérv, úgy belenyilallt, hogy némi csata kiáltás mellett meghajoltam a gyökér előtt.    

BSzM 2. nap – Szigliget

Hát így sikerült befejeznem, felsétáltam a dombra, a tervezett időnek megfelelően érkeztem, és elmúlt minden problémám, amivel reggel küzdöttem. Szóval nem volt annyira rossz, holtpontjaim se nagyon voltak, holnap folytatom a kíméletes lassú futást.

Este libatömés ettem sokat, hogy pótoljam az elveszett kalóriákat, majd pakolás, hogy másnap korán tudjunk indulni.

Március 19, BSzM – 3. nap
Táv: 45.2 km (Badacsony – Balatonfüred)
Idő: 5:10:53 óra

Nagyjából úgy éreztem ma reggel magam, hogy a világot is körbe tudnám futni Semmi probléma, lábaim erősek, jót aludtam, kaja megvolt mar csak futni kell.

BSzM 3. nap – Badacsony

Nagy meglepetés ért a rajtnál, mert a FélBalatonra jött egy másik Tóth István, ennek köszönhetően a névsor olvasásnál mindjárt az elején már mondták is a nevemet, én meg boldogan el is indultam. Persze jól kielőzött a társaság, különösebben nem foglalkoztam vele, örültem a korai indulásnak. Péter Attila szerint ez a nap rövid, ugyanakkor a legnehezebb, mert hullámzik nagyon a pálya. Engem egyáltalán nem zavar az emelkedő. A terv szintén egyszerű volt, megfutom a váltózónákat, ahol növekszik a szintidő és a végén csak sétálunk. Révfülöpre hamar elértem, utána már nem siettem nagyon, ennek ellenére hamar elértem a második, Fövenyesi váltópontra és megállapítottuk a futótársakkal, hogy a maradék 14 km-re több mint 2 és fél óra van hátra, szóval nagyon időben vagyunk.

BSzM 3. nap – Aszófő

Gabóca minden nap rendületlenül eltekert valameddig, állítása szerint úgy 25 – 30 km-re van hitelesítve, aztán már nehezen megy. Én minden nap biztattam, hogy nagyon ügyes és minden nap szépen el is jutott a célig. Általában úgy 30 km után találkoztunk, ott beértem és mentünk együtt. Váltottunk pár szót, viccelődtünk meg jól megbeszéltük a szuper gondolatainkat. Eddig mindig elértük a transzfer buszt időben, a mai nap is hasonlóan történt, megkértem Gabit, hogy menjen előre és passzolja le a biciklit, én addig befutok és indulhatunk is a busszal. Hát azt tudtam, hogy a Tagore sétányon az építkezések befejeződtek és a végére tették a célt, de ez most kivételesen nagyon hosszúra sikerült. Már minden kanyarban vártam a célt, ami nem akart eljönni. Aztán már hallottam a hangokat. Végül beértem, annyira nem rossz idővel.

BSzM 3. nap – Balatonfüred (cél)

A busz indulása miatt nem jutott sok idő az ismerősökkel beszélgetni, együtt örülni. Talán ezen kell még változtatni az elkövetkezendőkben, mert azért jólesik pár szó ilyenkor azokkal, akikkel a pályán együtt küzdünk. Berniékkel is éppen hogy megbeszéltük, hogy megvagyunk, ügyesek vagyunk és már szaladtam is a buszhoz, ami már indult is a szállás helyünkre Almádiba.

Itt most nagyon össze kellett pakolnunk, mert másnap reggel 8:00-kor van a rajt, amibe az utazásnak, a reggelinek bele kell férnie. Azért este még egy jót beszélgettem Nick Elford-dal, aki Angliából jött. Tavaly már összeismerkedtünk, én szívesen beszélgetek emberekkel és az sem zavar, ha kézzel – lábbal megy a kommunikáció. Idén elhozta tesóját, ha jól sejtem, mert ő is Elford volt. Mind a ketten nagyon jó időket mentek, én a közelükbe se érek, de azért jókat lehet velük beszélgetni. Említettem nekik, hogy van egy másik Balatonos futóverseny, az UB. Jöjjenek arra is, próbálják ki, nem igazán vonzotta őket a 32 órás szint idő.

Március 20, BSzM – 4. nap

Táv: 49.2 km (Balatonfüred – Siófok)
Idő: 5:39:36 óra

BSzM 4. nap – Balatonfüred, Gabócával és Bernivel (rajt)

A reggeli indulás kivételesen zökkenőmentes volt, 6:00-kor már reggeliztünk, majd irány fagyoskodni. Az a tipikus márciusi reggel, amikor látszik, hogy nagyon jó idő várható, de reggel azért még 3 °C fok van összesen. Én most kivételesen vékony hosszú nadrágot és felsőt vettem fel, mert a lábaim már rommá égtek az elmúlt 3 napon. A rajt a szokásos módon zajlott, 30 percesek előre, majd biciklisek, egyéni rajt 8:00-kor, majd 8:30-kor a csapatok. Azt kell mondjam és így a beszámolómat olvasva a futás nem nagyon viselt meg, bár az is igaz, hogy kb. nem sok mindenre szoktam emlékezni utólag. Vannak foltok, pl. arra emlékszem, hogy Karabács Miklós barátom, akivel már tavaly is találkoztam itt a BSzM-en, illetve sok triatlon versenyen, most is jókat beszélgettünk. Idén is debütál Nagyatádon, mint sok más versenyző itt, úgyhogy biztos sok ismerős arcra lehet majd számítani.
Gabócával valahol Balatonvilágoson találkoztam, szegényke keresgélte a szerelmesek hídját, aztán jól megmutattam neki hol van, nyomtunk pár szelfit, aztán mehetünk is tovább. A végére azt hiszem igazi ultrafutó vált belőlem, folyton azt néztem, hogy hol mennyi időm van még és még bőven belefér egy kis séta, vagy egy sör az út menti kocsmában.

BSzM 4. nap – Balatonvilágos, szerelmesek hídja

Idén úgy vettem észre, hogy bár sokkal lassabb voltam, mint tavaly, ennek ellenére nagyon gyorsan elrepült ez a négy nap, a különböző szakaszok, amik nagyon hosszúnak tűntek azelőtt. A célban Kocsis Árpi kérdezte, hogy jövőre is eljövők, mondtam, hogy mindenféleképpen. Tényleg szeretem ezt a versenyt, nagyon szép és nagyon jó csak azt sajnálom, hogy olyan drága. Mindegy jövőre szerintem úgy fogok indulni mint Pécs – Harkány futáson, kezemben egy fényképező géppel és csinálok jó sok képet. Idén Gabóca volt a fotós, pár kép készült is, pl. hogyan frissítek… majd még gyakoroljuk.

Jövőre tettünk még egy nagy ígéretet, miszerint Gabóca, ha fel tud készülni, akkor eljön és csapatban ő is futni fog. Ez talán mindent elmond a hangulatról és a verseny szépségéről, no és ne felejtsük el, hogy azért a pénzünkért a BSI is bőven kitesz magáért. Köszönet a szervezőknek, az önkénteseknek, a masszőröknek és Gabócának, hogy eljött. Persze külön Gratuláció neki, hogy ilyen ügyesen körbetekerte a Balatont, és gartulálok minden célbaérkező egyéni futónak és mindenki másnak, aki valamekkora távott is futott ebben a négy napban.

BSzM 4. nap – Siófok (cél)