Vérkör – 2016. április

Tóth István tollából:

Nem is tudom, hogy ez most verseny beszámoló, vagy csak egy egyszerű futás
 

Verseny, mert a végén kaptam érmét és szint idő is van, ugyanakkor itt rajtad kívül más nincsen.

Mindenképp szerettem volna egy hosszú futást még az UB előtt és valljuk be már nagyon közel van az UltraBalaton. A péntek este hosszúra sikerült, kb éjfél tájt tudtam elaludni, tudtam, hogy fáradt vagyok, de ez nem baj, ettől még lehet futni. 3:45-kor keltem, hogy az 5:20-as vonattal eljussak Oroszlányra. Így korán tudok kezdeni és biztosan visszaérek még világosban.

Táv: 78,5 km
Szint: 1750 m
Idő: 11:10:35
Felszerelés:

• 7 db gél
• 2 db energy bár
• 4 db banán
• 2 l-es vizes zsák a Salomon Trail 20-as táskában + egy 7,5 kulacs

Ez egy érdekes esemény, mert akkor kezdesz, amikor akarsz, nincs chip-es időmérés és természetesen frissítő pontok sincsenek, de szintidő van, ami 12 óra. A szintidő mérésére QR kódokat használnak, van egy start / cél, illetve 6 db. az út mentén nagy “VK” feliratú fákon. Ezeket beszkenneled, megnyitod a weboldalt, majd megadsz egy kódot, amit nevezéskor kaptál, ez rögzíti az időpontodat és már mehetsz is tovább.

Vérkör, kezdődjék a móka.

Még mielött belekezdenék, ismét szeretnék valamit megköszönni páromnak, mégpedig azt, hogy hossza könyörgéseimet meghallgatva megengedte, hogy megvegyem a terepfutásaimhoz a kiszemelt sportórát. Ez egy Suunto Ambit3 Peak és ezúttal a navigációs modult is használtam, aminek nagyon nagy hasznát vettem. Az első eltévedés után sikerült megtanulni, hogyan is kell ezt használni, így már itiner nélkül is simán végig tudtam menni. Már csak azt kell megtudni, hogyan kell beállítani, hogy a letérek a kijelölt útról, akkor jelezze nekem /ennyit a marketingről, most jöjjön a futás/

Oroszlány, Sport csarnok – Rajt

Reggel érkezés utáni lányos zavaromban nem találtam a rajt kódot, ami ügye majd kiszúrta a szemem. Ugyhogy én mindjárt a cél kóddal kezdtem Túltettem magam ezen a nehézségen és elindultam a vérkörre. Nem tudom mások, hogyan készülnek fel egy ilyen futásra, ahol magadra vagy hagyva, nem egy jelzésen kell menni, mint mondjuk egy kék túrán, szóval az eltévedésnek minden esélye megvan. Sajna az itinert sem sikerült kinyomtatnom, de reménykedtem az órám szuper szolgáltatásában.
Szóval elindultam a piroson, lassan de biztosan haladtam, gondolva arra, hogy hosszú út vár még rám. 10 km után sikerült az első eltévedésemet összehozni. Pont azon gondolkodtam, hogyha a piros találkozik a kék jelzéssel, akkor a kéken két irányba lehet menni. 50% esélyem van, hogy jó irányba megyek. Hát nem jött be, sikerült a másikirányba mennem, ráadásul pont egy jó kis emelkedős részen. Ha valaki kiváncsi rá, akkor nyugodtan tegyen egy kis kitérőt jobbra a kéken. Minden esetre a térképen lévő nevekkel igencsak hadilábon állok, ezt még gyakorolnom kell. A lényeg, hogy a vérkör a Szarvas-kút felé vissz, én inkább a Robinson kunyhó felé vettem az irányt, aminek kb 2 km plusz és 150m szint volt az ára. A lényeg, hogy hallgattam a szivemre és visszafordultam. Innét már ismerős út várt, hiszen a VTM is erre visz, csak az ellenkező irányba. A VTM-en már találkoztam a Rockenbauer emlék fával Vitányvár után, ezért most már én is készítettem egy saját képet. Mégis csak egy különlegesség.

Rockenbauer emlékfa

Az első ellenőrző pont Mária völgyben volt, itt találkoztam egy biciklissel, aki szintén a vérkörön volt, de most még csak “próbajárat”-on és majd ha minden OK, akkor nevez és élesben is elindul. Korábban már volt itt, de akkor egy balasett miatt majd 2 évre félre tette ezt a vérkörös dolgot. Váltottunk pár szót, bíztattuk egymást, aztán haladtunk tovább. A völgyből kivezető út igen meredek, de szép is. Miután kiértem ettem pár falatot, most megfogadtam, hogy megpróbálok rendszeresen legalább óránként enni, illetve ha csak egy banánt vagy csokit eszek, akkor azt követően 30 percen belül mehet a gél.

A kaja és a folyadék terv szerintem most jól sikerült, talán egy kicsivel több folyadék kellett volna, úgy kb fél liter plusz. De nem volt gond. Szóval folytattam utamat a második ellenőrző pont fele. Pontról pontra haladok, ez volt a nagy terv. Kb 6 km, +188 m szint, Új-osztás. Érdekes név, az út kicsit hullámzott, de nem volt nagyon szintes, majd a végén eljött az a 188m szint Később szinte már természetessé vált, hogy az adott szakaszban lévő szint mindig a végén van. A “VK” jelzések a fákon teljesen jól láthatóak, néha kicsit aggódtam, de felesleges. Egyetlen probléma volt, hogy az a kicsi plusz amit sikerült az elején hozzáadnom a távomhoz az megzavarta a várható érkezéseimet a lehetséges ponthoz. Mindig utána kellett számolni kb 1,7 – 2 km pluszt és akkor kellett figyelnem, hogy mostanság kell ellenőrző pontnak lennie. Új-osztás után Csákvár, vadászkápolna következett, 12 Km és 150 m szint. Egyszer a vonaton elolvastam a szöveges útleírást, amiből egyes szakaszok egészen felismerhetőek voltak, illetve megmaradtak bennem. Szép völgyekben haladtam, ezt a szakaszt kicsit megtoltam, mert aggódtam kicsit a szintidő miatt. A kápolna előtt volt a szokásos mászás, nem nagyon futottam, mikor a tetejére értem egy kis akadály pálya fogadott, ugyanis az erdészek jól kivágták a fákat, csak még nem vitték el, így az útvonal vége úgy 500 méteren kicsit mászós volt, és izgi is.

Csákvári erdő

Csákvár, vadászkápolna

Ezt követően indultam a negyedik pont felé Gánt, Gém-hegy, nem nagy táv, amire itt emlékszem az talán csak az volt, hogy meleg van és futni kell. Már már sajnáltam, hogy nem vizeztem be a fejemet és a kezemet. Majd legközelebb. Ez a szakasz igen csak napos, kevés az árnyék, ellenben találkoztam Csákváron és Gánt-on emberekkel, illetve útközben egy két eltévett turistát is ládtam, akik biztos furcsán néztek rám, remélem azért nem rémisztettem el őket. Ez talán csak azért fontos, mert már jó ideje szaladgálok, talán azon is gondolkodtam, hogy most lehet ebéd idő, vagy később és még egyetlen emberrel sem találkoztam a biciklis srácot leszámítva. A hegyről lefele egy igen meredek rész vitt le Gántra, ahol szerencsémre pont belefutottam egy kékútba és masszívan áztattam a fejemet, lehűtöttem a kezem és a kiszáradt számat is jól megmostam. Nem voltam szomjas, mert inni ittam, csak kiszáradt már az arcom plusz a só is kicsapódott már.

Gém-hegy

Gém-hegy

Az ötödik és hatodik szakaszra már úgy indultam, hogy biztosan meglesz. Időben vagyok, birom, annyi változás a tervben, hogy most már sétálok az emelkedőkön. pláne azért is,  mert az utolsó két szakaszban van a teljes szintemelkedésből 613 m szint. Itt csendben megjegyzem, hogy 7 szakaszból áll a vérkör, de a hetedik az én szememben már a cél és ott már semmi nem akadályozhat meg, hogy beérjek. Itt már nem kapkodtam annyira a lábaimat, így nem értem, hogyan sikerült közel azt a tempót futnom, amivel az előző szakaszokat is. Az ellenőrző pontokra talán már nem is nagyon emlékszem. Ez jellemző rám, hogy max arra emlékszem, hogy szép volt, de részletekre nem nagyon, pedig végig magamnál voltam No mindegy, ezt még valahogy fejlesztjük majd. Arra viszont biztosan emlékszem, hogy a 6. pontot keresve sikerült ismét egy kanyart benéznem, de most már rutinos voltam és az órámnak hittem, amikor ládtam, hogy már megint kezd kicsit távolodni a kijelölt út tőlem és tényleg! Szóval gyors pálya módosítás a helyes útra, meredek lejtő egy szép völgyben, majd a Gesztesi vár aljában, ahol a kék és a sárga találkozik kicsit elbizonytalanodtam. Az én kicsi papirom és az órám szerint már kellett volna, hogy legyen ellenőrző pont. Ráadásul a sárga igencsak emelkedett. Sikeresen találtam egy fenék alá való kavicsot és jól ráültem. Elővettem a telefonomat, hogy megnézzem pontosan merre is kell lennie ennek a “VK” fának. Megnyugodtam, mert nem a kéken volt a jelzés, hanem a sárgán kell még menni 200 métert, meg is találtam. Ez nagy öröm volt, mert ezzel begyüjtöttem az utolsó ellenőrző pontot, van hátra 10 km és 3 óra a szintidőből! Érdekesség még talán, hogy volt kedvem futni. Végig a vérkör alatt bennem volt, hogy UltraBalaton, futni kell és éreztem, meg láttam magamon, hogy a mozgásom  már nem az igazi, de még mindig tudtam hozni azt a tempót, amit már vagy 30 km-en keresztül hoztam.

Juh-völgy

Végül beértem Oroszlányra,, valahol mélyen reménykedtem, hogy a szervezők közül valaki lesz itt és hozz nekem egy sört, vagy egy érmét. Elvégre mindig látok post-okat, meg beszámolókat éremmel a nyakukban. Volt is! Sajna a nevére nem emlékszem, de nagyon rendes volt, a zsebéből jól előhúzott egy szép kis medaliont, fotózkodtunk egyet és szaladtam a vonathoz, hogy az utolsót még elérjem.

Vérkör – Cél

Összességében nagyon élveztem a vérkört, nagyon szép, időnként sajnálom, hogy csak úgy elrohanok minden mellett, de a terepfutásnak megvan a maga szépségei. Kicsit elfáradtak a lábaim, de nem volt végem, következő napokban sem jelentkezett semmi, így hát remélem, hogy felkészült vagyok az UB-ra. Sokat nem mondanám, hogy készültem, még van egy kis idő a szaladgálásra, de olyan nagyot már nem fogok dobni az edzettségemen a hátralévő egy hónapban.

- Tóth István - 2016.04.24.