Előzmények:
Februárban, Kaposváron, a félmaraton lefutása után jött a felvetés Anitától és Tamástól, hogy mi lenne, ha a BSZM-en én lennék Andi párja a ZeBRa Gidák duóban. Kapásból nemet mondtam... Majd a "kisördög" ott bújkált a fejemben, aztán addig gondolkodtam rajta, míg igent mondtam - s edzői segítséggel készülni kezdtem rá. A "főpróbás" hét után fejben is összeraktam az egészet, s tudtam, ha nem lesz sérülés, akkor menni fog :-)
Mi is az a BSZM?
Balaton SzuperMaraton - 4 napi egyéni, páros, vagy csapat futás a Balaton körül. Az egy kör 4 napra van felosztva, rendező a BSI (Budapest Sportiroda). Ez egy olyan futóverseny, ahol bringás kísérők is részt vehetnek. Egy-egy nap 3 szakaszra van bontva, itt tudnak váltani a duók, triók, csapatok.
Tavaly bringás kísérő voltam végig, s nagyon tetszett az egész esemény, szuper hangulat, jó társaság, szuper teljesítmények :-). Így bringás kísérőként mindenképpen itt lettem volna idén is. De kicsit átalakult a forgatókönyv... A bringázás mellé így idén futás is jutott. Napi egy szakasz volt az enyém, Andi pedig mindig kettőt futott. A négy napot így osztottuk fel: első és harmadik nap én voltam a befutó ember, azaz a harmadik szakaszt futottam, második és negyedik nap kezdő voltam, azaz az első etap volt az enyém.
Az esemény 03.17-20. között zajlott, Siófokon volt a rajt (és a negyedik nap célkapuja).
1. nap:
Én csütörtökön reggel vonattal mentem Siófokra - szerencsére van már piros vonat is oda, s bár lassabb, mint a gyorsvonatok, egyszerűbb velük bringával közlekedni. Szabadifürdő állomáson szálltam le, onnan közelebb volt a rajt. Odaérve a helyszínre ismerős arcokba botlottam, néhányakkal pár szót váltottunk is, nemcsak köszöntünk egymásnak. Körbenéztem a rajtzónánál, BSI-sekkel is váltottam pár szót. Majd lejöttek a ZeBRák is a hotelből, s rögtön le akartak beszélni a bringázásról. Hát ettől nem voltam feldobva, de nem is hagytam magam. Azt tudtam, ha nekem egész nap autóznom kell, akkor a futás sem fog menni. Szurkoltunk a bringás mezőny rajtjánál, majd beálltak a futók is - az ő rajtjukat is megvártam, aztán utána indultam el az első napi etapra. Balatonszéplaki frissítőnél álltam meg először, itt szurkoltam az ismerős futóknak, s Andinak is természetesen. Aztán az első váltóponthoz mentem, itt találkoztam Anitáékkal is. Miután Andi is, és Isti is elfutott, bringára pattantam, s laza tempóban eltekertem a második váltóponthoz.
Én ma Balatonszemestől Fonyódig futottam. Amikor odaértem Szemesre, átöltöztem az autónál, a bicajt rábíztam Tomira, aztán átmozgattam magam, nyújtottam picit, s vártam Andit. Picit izgultam :-) Aztán jött Andi, átadta a dugókát és a rajtszámot, s elindultam... Pár száz méter lefutása után éreztem, hogy túlöltöztem. Így megállás, vetkőzés - Tominak odaadtam a felesleges felsőmet, aztán én futottam tovább. Futótárs 5 percenként tájékoztatott a futásomról, minden a tervek szerint haladt. Futók előttem, futók mögöttem... Néhányan előztek, párat én is megelőztem. Tomi nem engedett gyorsítani, mondta ez az első nap, ilyenkor hagyunk tartalékot a többire. A frissítőponton mindig ittam, s ettem is pár falatot. Anitáékkal meg volt beszélve, hogy a cél előtt pár száz méterrel fognak várni, a Zebra ruhámmal, hogy azt felvéve fussak be a célba. Ez jó ötletnek bizonyult, nagy sikerem volt. :-)
A mai futás 16,3 km volt - ezt 1:50:19 idő alatt teljesítettem. A célban összegyűltek a Zebrák, beszélgettünk, egyeztettük a másnapot, majd elmentem velük az autóhoz a táskámért, s ők elindultak a szállásra. Én visszamentem a célegyenesbe, szurkolni a többi célba érkezőnek. Miután mindenki befutott, elköszöntem a szervezőktől, aztán irány a LIDL. Vettem vacsira és reggelire valót és almát, aztán irány a szállás. Könnyen odataláltam, egy kandallóval lehetett fűteni, ami elég jó meleget csinált. Vacsiztam, nyújtottam, rejtvényt fejtettem, pihentem - majd aludni tértem.
Én ma Balatonszemestől Fonyódig futottam. Amikor odaértem Szemesre, átöltöztem az autónál, a bicajt rábíztam Tomira, aztán átmozgattam magam, nyújtottam picit, s vártam Andit. Picit izgultam :-) Aztán jött Andi, átadta a dugókát és a rajtszámot, s elindultam... Pár száz méter lefutása után éreztem, hogy túlöltöztem. Így megállás, vetkőzés - Tominak odaadtam a felesleges felsőmet, aztán én futottam tovább. Futótárs 5 percenként tájékoztatott a futásomról, minden a tervek szerint haladt. Futók előttem, futók mögöttem... Néhányan előztek, párat én is megelőztem. Tomi nem engedett gyorsítani, mondta ez az első nap, ilyenkor hagyunk tartalékot a többire. A frissítőponton mindig ittam, s ettem is pár falatot. Anitáékkal meg volt beszélve, hogy a cél előtt pár száz méterrel fognak várni, a Zebra ruhámmal, hogy azt felvéve fussak be a célba. Ez jó ötletnek bizonyult, nagy sikerem volt. :-)
A mai futás 16,3 km volt - ezt 1:50:19 idő alatt teljesítettem. A célban összegyűltek a Zebrák, beszélgettünk, egyeztettük a másnapot, majd elmentem velük az autóhoz a táskámért, s ők elindultak a szállásra. Én visszamentem a célegyenesbe, szurkolni a többi célba érkezőnek. Miután mindenki befutott, elköszöntem a szervezőktől, aztán irány a LIDL. Vettem vacsira és reggelire valót és almát, aztán irány a szállás. Könnyen odataláltam, egy kandallóval lehetett fűteni, ami elég jó meleget csinált. Vacsiztam, nyújtottam, rejtvényt fejtettem, pihentem - majd aludni tértem.
2. nap
Reggel nem kellett túl korán kelni, fél 9 körül terveztem indulni. El is készültem időben, kifizettem a szállást, aztán irány vissza Fonyód. Anitáékkal pont a LIDL-nél találkoztunk, leadtam nekik a hátizsákot, felvettem a rendelést. Miután bevásároltam, mentem a rajt területre. Tominak átadtam a bringát, felvettem a futócipőmet és a futós rajtszámaimat, aztán felvettem a dugókát. Először a szintidő közelében beért futók indultak el, azután a bringások rajtoltak, Tomi is ment a többiekkel. Aztán jöttek a futók, egyenkénti indítással. Mi az utolsó harmadban voltunk, így még ráértem... Tegnap még Anita volt a rajszámomon, ma Válas Peti segítségével már átírtuk Bernire. Szépen fogytak a várakozó futók, így közeledett a rajtom pillanata. S igen, Péter Attila szólította a ZeBRa Gidákat, így elrajtoltam.
Mára is a 6:30 körüli ezrekkel terveztem futni. Hosszú kígyózó sorban futók előttem, futók mögöttem... A gyorsabbak megelőztek, de én is előzgettem. A bringásoknak az első frissítőpontig kellett eltekerni, így Tomi is ott várt rám. Onnan mellettem jött... Tóth Isti egyéniben futotta és később indult mint én, megkértem Tomit, hogy tekerjen el hátra és keresse meg, biztassa egy picit őt is, én teljesen jól elvagyok itt magammal :-). Hosszú egyenes utcákon haladtunk végig Balatonfenyvesen, aztán Balatonmáriafürdőre értünk. Tomi jött mellettem, de beszélgetett más futókkal is. Balatonmáriafürdő az a település, amit úgy érzel, hogy ennek sosincs vége...
11 km-nél volt a második frissítőpont, ittam, ettem egy falat vajas kenyeret, s már folytattam is az utamat. Nem igazán értettem miért van kint a tábla, hogy figyelj, szintidő vége közeledik - hisz gyorsabban futottam, mint a megadott szintidős sebesség. Volt egy utca, ahova nagyon elhallatszott a váltóhely "zaja", azt gondoltam nemsokára odaérünk - kiderült, hogy még nem.. Ez így elég csalóka volt. De Tomi jól ismerte az útvonalat, így időben tudta értesíteni Anitáékat, hogy készüljön Andi, mert jövünk. Az utolsó pár száz méteren jó kis szembe szél volt még, de azért próbáltam kicsit sprintelni. Dugókáztam, aztán átadtam a futás lehetőségét Andinak. Mai szakaszom 16,1 km volt, 1:47:09 időeredménnyel teljesítettem. Én ittam, picit pihentem, aztán elmentünk az autóhoz, hogy átöltözzek és tekerhessek. Az autónál ettem is, Andinak az volt a kérése, hogy Keszthelytől kísérjem végig. Miután átöltöztem, kicsit nyújtottam is, aztán irány Keszthely. Utolérve a záróbringásokat, váltottam velük pár szót, aztán biztattam a futókat. Istit is kísértem darabig, tudtam, hogy van még időm Keszthelyig.
Kényelmes tempóban haladtam előre, a futókat előzgetve biztattam őket. Andit is megelőztem, mondtam neki, hogy Keszthelyen megvárom, ott frissítek mire megjön. Miután megérkeztem Keszthelyre, sorba álltam a mosdónál, majd ettem sós perecet és almát. Túl sokat nem kellett várakoznom, jött Andi, s indultunk Szigliget felé. Neki mára még egy félmaraton volt vissza. Mögötte haladtam, hogy minél kevésbé zavarjam, ha kellett adtam neki inni, illetve amit kért. Nagyon jó tempóban futott, sorra előztük az előttünk haladókat. Frissítőpontoknál megálltunk, időnként én is ittam, bár volt még a kulacsomban is. Szépen fogytak a kilométerek, a vár egyre inkább közeledett. A vár tövében leszálltam a bringáról, s tolva mentem fel...
Persze Andi futva gyorsabb volt, pedig megbeszéltük, hogy gyalog megy fel, nem kell futnia. A Zebra Gidák teljesítették a mai napot is. Tomi segített Toncsinak, így ők később értek be a célhoz. Én szokás szerint a kereplőmmel köszöntöttem a célba érkezőket, ismerőst, nem ismerőst egyaránt. Miután megjöttek Anitáék, megbeszéltük a következő nap programját, aztán lementem velük az autóhoz, átvettem a hátizsákomat, s rám várt még egy szakasz tekerés, mert a szállásom Badacsonyban volt. A szobámba beköltözve vacsiztam, majd pihenésbe kezdtem - tévéztem, neteztem...
Ma bringázással kezdtem, s a tervek szerint a középső szakaszon autóztam volna, a harmadik szakasz volt ma a futásom. A szállásról csak le kellett gurulnom a rajthoz. Nagyon időben kint voltam már. Megjöttek a Zebra fiúk - Zoli és Gábor párosban neveztek a FélBalaton versenyre, ők csak szombat - vasárnap futottak. A rajtkapuban részesei lehettünk egy lánykérésnek - szép jelenet volt. Illetve Felköszöntöttük a ma szülinapos Toncsit is. Elkészült az első fotó a ZeBRa Gidákról is, és Istivel is készült közös fotó.
De aztán közeledett a rajt ideje. Megint a lassabb futók indultak, aztán mentek a bringások (én nem), majd jöttek a futók egyéni indítással. Miután mindenki elrajtolt, én utána indultam el. Mivel nem voltam fáradt és izomlázam sem volt, megbeszéltem Anitával, hogy én tekerni fogok a váltópontomig, kényelmesen, saját tempóban, így ott lesz kellő időm pihenni, lazítani még a futás előtt. Annyit kértem, hogy érkezzen majd időben, hogy át tudjak öltözni bringásból futóba. S így is történt. Szépen haladtam előre tekerve, előzgettem mindenkit, én az úton haladtam, nem a futókkal a bringaúton. Még a Csécsei Team-et is beértem, Zolinak szurkoltam, Tomi kigurult hozzám selfiet csinálni :-). Szépen kényelmesen értem át Fövenyesre, s úgy számoltam, hogy kb. 50 percem van még pihenni. Így le is dőltem a fűbe, majd nyújtottam, sorba álltam megint a mosdónál, majd egyeztettem Anitával, hogy nemsokára érkezik. Pont felszabadult egy tökéletes parkolóhely, oda be is állt. Átöltöztem, s túl sokat már nem kellett várnom Andira, kezdődhetett a futás. A szakasz első harmada dimbes-dombos volt, de nem volt ismeretlen az útvonal, hisz bringával már többször megtettem ezt az útszakaszt. Ma összességében gyorsabb tempót akartam menni, hisz már annyit nem kell tartalékolni, ezen kívül egy futás van már csak vissza. Igyekeztem a dombokra is apróbb lépésekkel, de futva feljutni - ez sikerült is. Aszófőnél tudtam a neheze megvan, innen némi lejtő, aztán sík következik.
A frissítőponton mindig megálltam, ettem pár falatot és ittam is, hogy legyen elegendő erőm a táv teljesítéséhez. Aztán elértem a Tihanyi elágazóhoz, ezt a szakaszt tavaly nyáron futva is megtettem már (akkor zokni nélkül - lett egy-két vízhólyagom), így tudtam, hogy ez nem nehéz szakasz. Csak egyet nem néztem meg előre - hogy idén a cél nem ott van, ahol tavaly volt... Akkor vált gyanússá a dolog, amikor közelítettem a tavalyi célkapu helyéhez, de nem volt semmi "hanghatás". Odaérve a Vitorlás térre, rájöttem, hogy idén a célkapu a sétány másik végében van, ahol a holnapi rajt is lesz - tehát volt még bő egy kilométerem hátra. Ez annyira nem volt jó, de volt még tartalék a tarsolyban, ami bevitt a célig... A már célba értek jöttek szembe velünk és tájékoztattak, hogy nincs már sok hátra... Aztán már a szpíker hangja is hallatszott, így már tényleg nem volt sok hátra... Egy újabb tempóváltás, egy balkanyar és egy jobb kanyar - Anitáék meglepődtek, hogy már itt vagyok - s irány a célegyenes. Krisztián - aki a chipszőnyeget játszotta - leolvasta a rajtszámomat, majd nemsokára a célkapuban köszöntötte Péter Atti a ZeBRa Gidákat.
Megcsináltuk a harmadik napot is. A mai futó szakaszom 14,7 km volt, 1:36:05 időeredménnyel teljesítettem. Visszasétáltam Anitához a váltóruháért, átöltöztem, hogy ne fázzak, estére picit lehűlt az idő már, aztán szokásos módon szurkolás és almaevés a célegyenesben. Miután Toncsi is befutott, Anitáék elindultak a szállásra, előtte én felvettem a hátizsákomat tőlük. Nekem itt volt Balatonfüreden a szállásom. Természetesen megvártam az utolsó célba érkezőt, aztán eltekertem a szállásomra, becuccoltam a szobámba és irány az ALDI. Vettem vacsira és reggelire valót, összetalálkoztam futókkal, kielemeztük a napot, aztán irány vissza a szállásra, zuhany, vacsi, aztán pihenés és alvás.
Eljött az utolsó nap is - ma megint a futás volt az első szakaszom. De így már nem volt vita, hogy kell-e autóznom, vagy sem :-). A mai rajt még több szakaszból állt, s korábban is kezdődött, mint a többi. Megint a lassabb futók mentek el előbb, aztán a bringások, utána jöttek az egyéniek, s legvégül a csapatok (már aki megvárta a csapatrajtot).
A csapatrajtnál elég kevés futó maradt már, kicsit furcsállottam is a dolgot... De itt is egyéni indítás volt, így vártam, hogy ZeBRa gidák neve elhangozzon... Futó már nem nagyon volt, de a nevünk még nem hangzott el, de ekkor már a BSI-sek mondták, hogy induljak én is... De mondom még nem szólítottak a rajthoz, mondták sebaj, menjek...
Hát elindultam.. s nem sokkal mögöttem jöttek Válas Petiék a záróbringások... Rossz érzés volt így futni, hogy igazából még nem is hívtak rajthoz, még mögötted is kellene indulni jó pár futónak, ehhez képest a záróbringa kísér... ja és rögtön emelkedővel kezdtünk... Na de sebaj, menni kell - nem foglalkozunk a körülményekkel, nekem egy dolgom van mára ezt a mai szakaszt 6 perces ezrekkel, 90 perc alatt teljesíteni. Mással nem kell foglalkoznom. Mire az emelkedőn felértem, addigra fejben összeraktam magam, jöhetett a futás. Szépen előzgettem az előttem elrajtolt csapatok futóit, figyeltem, hogy mit mond a futótárs program - igyekeztem egyenletesen tartani a tempót. Csopakon
és Alsóörsön volt a két frissítőpont, ahol természetesen megálltam frissíteni.
A záróbringásokat jól lehagytam, Zoli Zebrát is sikerült visszaelőznöm, aki az elején otthagyott. Balatonalmádiban volt a váltópont, s pontosan 1 óra 30 percnyi futás után adtam át a dugókát Andinak! :-) IGEN, MEGCSINÁLTAM. Pár pohár vizet lehörpintettem, picit pihentem, aztán Anita gratulált, irány az autó, öltözködés, jöhet a bicajozás - most már mindegy milyen tempóban, ez már az öröm tekerés. :-)
Így bringára pattanva Andi nyomába indultam, ismerős futókkal beszéltem pár szót, amikor előztem őket, kitartást kívánva előzgettem őket. Andi már jó elfutott, jó sok futót utolért és beelőzött. Balatonfűzfő környékén értem utol, onnan együtt haladtunk. Én általában mögötte voltam, h ne zavarjam. Egy próba várt még rám - Balatonakarattya - a belső domb. Na ezt nem vártam, de muszáj volt felmenni. Mókuskerékre visszaváltva, picit erőlködve, de felértem. Tomit megkértem, hogy vigye el Andinak a magnéziumot, amit kért, én meg picit tovább tekertem. Aztán Tomi visszatért hozzám, beszélgettünk, de én folytattam utamat, megint Andi után kellett sietnem. Balatonvilágosnál megálltam fotózkodni is.
Aztán megint Andi mögött / mellett haladtam Balatonszabadiig, ahol is előretekertem, hogy Miciglit leparkolva én is befuthassak a célegyenesben. Elkértem Anitától Andi felsőjét és irány Andival szembe - sokat nem kellett rá várnom... A ZeBRa Gidák teljesítették a KÖR-t.
Mára is a 6:30 körüli ezrekkel terveztem futni. Hosszú kígyózó sorban futók előttem, futók mögöttem... A gyorsabbak megelőztek, de én is előzgettem. A bringásoknak az első frissítőpontig kellett eltekerni, így Tomi is ott várt rám. Onnan mellettem jött... Tóth Isti egyéniben futotta és később indult mint én, megkértem Tomit, hogy tekerjen el hátra és keresse meg, biztassa egy picit őt is, én teljesen jól elvagyok itt magammal :-). Hosszú egyenes utcákon haladtunk végig Balatonfenyvesen, aztán Balatonmáriafürdőre értünk. Tomi jött mellettem, de beszélgetett más futókkal is. Balatonmáriafürdő az a település, amit úgy érzel, hogy ennek sosincs vége...
11 km-nél volt a második frissítőpont, ittam, ettem egy falat vajas kenyeret, s már folytattam is az utamat. Nem igazán értettem miért van kint a tábla, hogy figyelj, szintidő vége közeledik - hisz gyorsabban futottam, mint a megadott szintidős sebesség. Volt egy utca, ahova nagyon elhallatszott a váltóhely "zaja", azt gondoltam nemsokára odaérünk - kiderült, hogy még nem.. Ez így elég csalóka volt. De Tomi jól ismerte az útvonalat, így időben tudta értesíteni Anitáékat, hogy készüljön Andi, mert jövünk. Az utolsó pár száz méteren jó kis szembe szél volt még, de azért próbáltam kicsit sprintelni. Dugókáztam, aztán átadtam a futás lehetőségét Andinak. Mai szakaszom 16,1 km volt, 1:47:09 időeredménnyel teljesítettem. Én ittam, picit pihentem, aztán elmentünk az autóhoz, hogy átöltözzek és tekerhessek. Az autónál ettem is, Andinak az volt a kérése, hogy Keszthelytől kísérjem végig. Miután átöltöztem, kicsit nyújtottam is, aztán irány Keszthely. Utolérve a záróbringásokat, váltottam velük pár szót, aztán biztattam a futókat. Istit is kísértem darabig, tudtam, hogy van még időm Keszthelyig.
Kényelmes tempóban haladtam előre, a futókat előzgetve biztattam őket. Andit is megelőztem, mondtam neki, hogy Keszthelyen megvárom, ott frissítek mire megjön. Miután megérkeztem Keszthelyre, sorba álltam a mosdónál, majd ettem sós perecet és almát. Túl sokat nem kellett várakoznom, jött Andi, s indultunk Szigliget felé. Neki mára még egy félmaraton volt vissza. Mögötte haladtam, hogy minél kevésbé zavarjam, ha kellett adtam neki inni, illetve amit kért. Nagyon jó tempóban futott, sorra előztük az előttünk haladókat. Frissítőpontoknál megálltunk, időnként én is ittam, bár volt még a kulacsomban is. Szépen fogytak a kilométerek, a vár egyre inkább közeledett. A vár tövében leszálltam a bringáról, s tolva mentem fel...
Persze Andi futva gyorsabb volt, pedig megbeszéltük, hogy gyalog megy fel, nem kell futnia. A Zebra Gidák teljesítették a mai napot is. Tomi segített Toncsinak, így ők később értek be a célhoz. Én szokás szerint a kereplőmmel köszöntöttem a célba érkezőket, ismerőst, nem ismerőst egyaránt. Miután megjöttek Anitáék, megbeszéltük a következő nap programját, aztán lementem velük az autóhoz, átvettem a hátizsákomat, s rám várt még egy szakasz tekerés, mert a szállásom Badacsonyban volt. A szobámba beköltözve vacsiztam, majd pihenésbe kezdtem - tévéztem, neteztem...
3. nap
Ma bringázással kezdtem, s a tervek szerint a középső szakaszon autóztam volna, a harmadik szakasz volt ma a futásom. A szállásról csak le kellett gurulnom a rajthoz. Nagyon időben kint voltam már. Megjöttek a Zebra fiúk - Zoli és Gábor párosban neveztek a FélBalaton versenyre, ők csak szombat - vasárnap futottak. A rajtkapuban részesei lehettünk egy lánykérésnek - szép jelenet volt. Illetve Felköszöntöttük a ma szülinapos Toncsit is. Elkészült az első fotó a ZeBRa Gidákról is, és Istivel is készült közös fotó.
De aztán közeledett a rajt ideje. Megint a lassabb futók indultak, aztán mentek a bringások (én nem), majd jöttek a futók egyéni indítással. Miután mindenki elrajtolt, én utána indultam el. Mivel nem voltam fáradt és izomlázam sem volt, megbeszéltem Anitával, hogy én tekerni fogok a váltópontomig, kényelmesen, saját tempóban, így ott lesz kellő időm pihenni, lazítani még a futás előtt. Annyit kértem, hogy érkezzen majd időben, hogy át tudjak öltözni bringásból futóba. S így is történt. Szépen haladtam előre tekerve, előzgettem mindenkit, én az úton haladtam, nem a futókkal a bringaúton. Még a Csécsei Team-et is beértem, Zolinak szurkoltam, Tomi kigurult hozzám selfiet csinálni :-). Szépen kényelmesen értem át Fövenyesre, s úgy számoltam, hogy kb. 50 percem van még pihenni. Így le is dőltem a fűbe, majd nyújtottam, sorba álltam megint a mosdónál, majd egyeztettem Anitával, hogy nemsokára érkezik. Pont felszabadult egy tökéletes parkolóhely, oda be is állt. Átöltöztem, s túl sokat már nem kellett várnom Andira, kezdődhetett a futás. A szakasz első harmada dimbes-dombos volt, de nem volt ismeretlen az útvonal, hisz bringával már többször megtettem ezt az útszakaszt. Ma összességében gyorsabb tempót akartam menni, hisz már annyit nem kell tartalékolni, ezen kívül egy futás van már csak vissza. Igyekeztem a dombokra is apróbb lépésekkel, de futva feljutni - ez sikerült is. Aszófőnél tudtam a neheze megvan, innen némi lejtő, aztán sík következik.
Megcsináltuk a harmadik napot is. A mai futó szakaszom 14,7 km volt, 1:36:05 időeredménnyel teljesítettem. Visszasétáltam Anitához a váltóruháért, átöltöztem, hogy ne fázzak, estére picit lehűlt az idő már, aztán szokásos módon szurkolás és almaevés a célegyenesben. Miután Toncsi is befutott, Anitáék elindultak a szállásra, előtte én felvettem a hátizsákomat tőlük. Nekem itt volt Balatonfüreden a szállásom. Természetesen megvártam az utolsó célba érkezőt, aztán eltekertem a szállásomra, becuccoltam a szobámba és irány az ALDI. Vettem vacsira és reggelire valót, összetalálkoztam futókkal, kielemeztük a napot, aztán irány vissza a szállásra, zuhany, vacsi, aztán pihenés és alvás.
4. nap
Eljött az utolsó nap is - ma megint a futás volt az első szakaszom. De így már nem volt vita, hogy kell-e autóznom, vagy sem :-). A mai rajt még több szakaszból állt, s korábban is kezdődött, mint a többi. Megint a lassabb futók mentek el előbb, aztán a bringások, utána jöttek az egyéniek, s legvégül a csapatok (már aki megvárta a csapatrajtot).
A csapatrajtnál elég kevés futó maradt már, kicsit furcsállottam is a dolgot... De itt is egyéni indítás volt, így vártam, hogy ZeBRa gidák neve elhangozzon... Futó már nem nagyon volt, de a nevünk még nem hangzott el, de ekkor már a BSI-sek mondták, hogy induljak én is... De mondom még nem szólítottak a rajthoz, mondták sebaj, menjek...
Hát elindultam.. s nem sokkal mögöttem jöttek Válas Petiék a záróbringások... Rossz érzés volt így futni, hogy igazából még nem is hívtak rajthoz, még mögötted is kellene indulni jó pár futónak, ehhez képest a záróbringa kísér... ja és rögtön emelkedővel kezdtünk... Na de sebaj, menni kell - nem foglalkozunk a körülményekkel, nekem egy dolgom van mára ezt a mai szakaszt 6 perces ezrekkel, 90 perc alatt teljesíteni. Mással nem kell foglalkoznom. Mire az emelkedőn felértem, addigra fejben összeraktam magam, jöhetett a futás. Szépen előzgettem az előttem elrajtolt csapatok futóit, figyeltem, hogy mit mond a futótárs program - igyekeztem egyenletesen tartani a tempót. Csopakon
és Alsóörsön volt a két frissítőpont, ahol természetesen megálltam frissíteni.
A záróbringásokat jól lehagytam, Zoli Zebrát is sikerült visszaelőznöm, aki az elején otthagyott. Balatonalmádiban volt a váltópont, s pontosan 1 óra 30 percnyi futás után adtam át a dugókát Andinak! :-) IGEN, MEGCSINÁLTAM. Pár pohár vizet lehörpintettem, picit pihentem, aztán Anita gratulált, irány az autó, öltözködés, jöhet a bicajozás - most már mindegy milyen tempóban, ez már az öröm tekerés. :-)
Így bringára pattanva Andi nyomába indultam, ismerős futókkal beszéltem pár szót, amikor előztem őket, kitartást kívánva előzgettem őket. Andi már jó elfutott, jó sok futót utolért és beelőzött. Balatonfűzfő környékén értem utol, onnan együtt haladtunk. Én általában mögötte voltam, h ne zavarjam. Egy próba várt még rám - Balatonakarattya - a belső domb. Na ezt nem vártam, de muszáj volt felmenni. Mókuskerékre visszaváltva, picit erőlködve, de felértem. Tomit megkértem, hogy vigye el Andinak a magnéziumot, amit kért, én meg picit tovább tekertem. Aztán Tomi visszatért hozzám, beszélgettünk, de én folytattam utamat, megint Andi után kellett sietnem. Balatonvilágosnál megálltam fotózkodni is.
Aztán megint Andi mögött / mellett haladtam Balatonszabadiig, ahol is előretekertem, hogy Miciglit leparkolva én is befuthassak a célegyenesben. Elkértem Anitától Andi felsőjét és irány Andival szembe - sokat nem kellett rá várnom... A ZeBRa Gidák teljesítették a KÖR-t.
1 kör
195 km
19 óra 46 perc
Az én részem összesen: 61,7 km futás és 178,2 km tekerés
Köszönöm Anitának és Tominak, hogy feldobták a labdát, köszönöm Andinak, hogy elfogadott ZeBRa Gidának, köszönet a felkészítésért, s mindenkinek köszönet a szurkolásért.
Nagy élmény volt ilyen módon megkerülni a tavat!
Köszönöm Anitának és Tominak, hogy feldobták a labdát, köszönöm Andinak, hogy elfogadott ZeBRa Gidának, köszönet a felkészítésért, s mindenkinek köszönet a szurkolásért.
Nagy élmény volt ilyen módon megkerülni a tavat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése