A versenyre való nevezés előtt tanakodtam, hogy a Riska Minimaratonon (7 km) induljak egyéniben, vagy esetleg a Flóra Maratonstaféta egyik Zebra váltójához csatlakozzak. Aztán a többiek segítettek dönteni - az egyik váltóban hiányzott a 4. tag - így az én lettem. A Maratoni váltóban 4 fős csapatok indultak. A Zebrákat 4 egyéni induló képviselte és 4 db váltónk volt. A váltók összetétele szinte a rajt pillanatáig változott, kivéve a Zebra futóklub 4. csapatot - mi úgy álltunk rajthoz, ahogy neveztünk.
A rajt napján sikerült reggel kellőképpen "eltökörésznem" az időt, valahogy nem volt ma hangulatom a futáshoz. Nagy nehezen összeszedelőzködtem, aztán indulás. Persze a BKV sem volt velem... De az utolsó pillanatban kiértem a szokásos Találkozó ponthoz, a Petőfi csarnokhoz. Főspíker Péter Attila útnak indította a futókat, több, mint 10 percig tartott a rajt. Gyorsan leadtam a hátizsákomat a csomagmegőrzőben, aztán mindenki elindult a váltópontja felé. Mi Nórival a 2. váltópontra igyekeztünk, Budára. Mivel az Oktogonnál már le voltak állítva a villamosok, így gyalog indultunk el a Nagykörúton. Beugrottunk még enni és innivalót venni az útba eső SPAR-ba, aztán felszálltunk az éppen érkező villamosra. A Petőfi híd budai hídfőig mentünk, majd onnan elsétáltunk a váltópontra. A váltásig bőven volt időnk, így leültünk a fűbe, ettünk - ittunk... majd hallottuk, hogy az élboly már érkezik az alsó rakparton, így átsétáltunk oda, hogy szurkoljunk... Időközben Ádám is megérkezett, ő is váltótag volt - a negyedik váltóban pedig két szakaszt futott az éppen aktuális futó. Anita hívott bennünket az 1. váltópontról, miután ott minden futó elhaladt - így nagyjából be tudtuk lőni az érkezésüket. A többiek még lesték a futókat, én már beálltam a zónánkba, bemelegíteni és próbáltam hangolni magamat - kevés sikerrel. Gondoltam, lesz ami lesz, majd valahogy túlélem :-) Ádám készített egy fényképet rólam a váltózónában:
Figyeltük a futókat, vártuk a Zebrákat... Legnagyobb meglepetésemre az én váltótársam érkezett meg elsőként, még nem is voltam rá felkészülve. Gyorsan átbújtam a szalag alatt, átvettem a chipet, aztán irány... A hangulat nagyon jó volt - szokás szerint - az út mentén végig szurkolók... tapssal, zenével, dobbal... A Szabadság-hídig futottunk Budán, majd a hídon át Pesten folytattuk a futást - először délnek... Majdnem a Petőfi hídnál volt a fordító - jó volt ezen a szakaszon, hogy szembe is voltak futók - próbáltam ismerőst keresni, de nem találtam. Biztos voltam benne, hogy a többi Zebra-váltó meg fog majd útközben előzni, de látni nem láttam őket. Próbáltam a saját tempómat tartani, egy-egy kisebb szakaszon kicsit gyorsítottam. Visszaérve a Szabadság híd alá 3,5 km-nél jártunk - húha, de messze még a vége... Még 3 híd és még egy kicsi... De menni kell tovább... A szurkolók biztatása jól jött minden ponton - frissítőpont viszont kevés volt... És nagyon meleg volt - főleg itt a Pesti rakparton. Futók sorra előztek engem, időnként egy-egy futót én is megelőztem... S raktam a lábaimat egyiket a másik után... de a kilométerek csak nem akartak fogyni... S azt szokták mondani, hogy evés közben jön meg az étvágy - hát nekem nem jött meg a futós hangulatom... ez olyan nehéz futás volt... Átfutottunk az Erzsébet híd alatt - hurrá, egy híddal kevesebb... Az út mentén külföldi - belföldi szurkolók vegyesen biztattak bennünket... ennyi szurkolás mellett menni kell tovább... S igen, már itt a Lánchíd - a híd alatt Lubics Szilvi szurkolóként :-)... És igen, már 5,5 km kész... a maradék 3,4 menni fog... mennie kell... de nagyon meleg volt... Ez a szakasz volt talán a legnehezebb... A Parlament előtt a Katonazenekar zenélt nekünk éppen, ez újabb lendületet adott a továbbfutáshoz... Azt hittem it lesz még egy frissítőpont, de nem lett... Így elővettem egy szőlőcukrot az övtáskámból, a semminél az is jobb, s futás tovább... Át a Margit híd alatt, s még tovább... Próbáltam picit megnyomni a sebességet, hisz tudtam, hogy vár rám a váltótársam - s már nagyon túl akartam lenni... De még nagyon messze a kapu, a spíker hangja még nem hallatszik - de majd fog nemsokára... Picit bele is sétáltam, elhamarkodott volt a tempó váltás... De aztán újra erőre kaptam, beletörődtem, h nincs több frissítőpont. S igen, egyre jobban közeledett a váltózóna - megkerestem a rajtszám szerinti szektort, és ott a Mátét. Átadtam neki a chipet, sok sikert kívántam neki. Húhh... teljesítve...
Muszáj volt kicsit kifújnom magam, majd elsétáltam a befutócsomagért. Közben ittam is egyet. Nórival leültünk egy padra, itt megittam még a kapott italt, majd úgy döntöttünk trolival megyünk vissza a Hősök terére. Mentünk a többi futóval a troli megállóba, vártunk egy darabig, majd rájöttünk ide most nem jön troli... Próbáltuk megkeresni azt a megállót, ahol jár - de nem találtuk... Addig kóvályogtunk, amíg eljutottunk a kék metróig, így metróval mentünk, a Deákon átszálltunk. A Petőfi csarnokos találkozó pontra mentünk, gondoltuk előbb-utóbb a többiek is odajönnek - jól gondoltuk...
8,9 km 0:59:54 - Sikerült 1 órán belül :-)
Muszáj volt kicsit kifújnom magam, majd elsétáltam a befutócsomagért. Közben ittam is egyet. Nórival leültünk egy padra, itt megittam még a kapott italt, majd úgy döntöttünk trolival megyünk vissza a Hősök terére. Mentünk a többi futóval a troli megállóba, vártunk egy darabig, majd rájöttünk ide most nem jön troli... Próbáltuk megkeresni azt a megállót, ahol jár - de nem találtuk... Addig kóvályogtunk, amíg eljutottunk a kék metróig, így metróval mentünk, a Deákon átszálltunk. A Petőfi csarnokos találkozó pontra mentünk, gondoltuk előbb-utóbb a többiek is odajönnek - jól gondoltuk...
Mind a 4 egyéni futónk és a mind a 4 váltó szerencsésen célba ért. Megkaptuk az érmeket is.
Aztán letelepedtünk a fűbe, elővettem a csoki készletet, s miközben Tamás mesélt nekünk Spártai futóélményeiről, közben fogyasztottuk a készletet. Sajnos sokáig nem tudtam maradni, mert még vonatoztam este Baranyába, így elköszöntem a többiektől, aztán haza BKV-ztam.
Váltóm eredménye:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése