Erdély fővárosában jártunk-futottunk

 

Még a januári versenynaptár összeállításnál döntöttünk úgy Ferivel, hogy benevezünk erre a maratonra, mivel még egyikünk sem teljesítette. Tegnap úgy hagytuk el a várost, mindenképp jó döntés volt, sőt bátran ajánlható másnak is ez az élmény. Maraton mellett félmaraton és váltóversenyt szerveznek egy napon, illetve rövidebb gyerekfutamok is vannak a délutánra. Időben előre nevezéssel a részvétel 42 km-re 20-25, míg a féltávra 10-15 euroból megúszható, ami a bő rajtcsomagot és technikai mezt nézve elég baráti.

 Rajtcsomag felvétel és a futás start/cél területe is Kolozsvár vadonatúj stadionjában kapott helyet. A tésztaparti helyszíne pedig a VIP páholy melletti büfében volt, ahonnan pompás kilátása lehet a pályára a focimeccsre ide bejutóknak.

Az aréna futóköréről indulva a parkot, belvárost és a Szamos mindkét partját tartalmazó 10,5 km-es útvonalat jelöltek ki a futásra, ahonnan a verseny teljes idejére kitiltották az autós forgalmat. Maratonisták 4, míg félmaraton indulók 2 azonos kört teljesítettek, ahol a szakaszok között a stadion 400-as pályája volt az átvezetés. Körönként 3 frissítőponton választhattunk a szokásos víz-izó és banán-alma repertoárból.

A közös rajt miatt lassú futók tömege került elénk, ezért Ferivel már az első 500 méteren ”magasabb fordulatszámra kapcsoltunk”, hogy szellősebb közegben futhassunk. 1,5 km után már megfelelő pozícióba kerültünk, elértük a hasonló tempójú maratonista vetélytársakat. Bár szombaton már sétáltunk a városban és igyekeztünk memorizálni az útvonalat, az igazi megismerés az 1. körön volt.

Szerencsére 2 emelkedő útszakaszt kivéve elég sík a terep, viszont a Szamos parton és a környező utcákban alap egy kisebb erejű szél. Feri kb. 7 km-nél előrement én pedig beálltam egy kíméletesebb tempóra, így az első 10,5 km-nél már 47 perccel fordult a célkapunál az én 49-cemmel szemben. A relatív rövid pályán sokszor szembetalálkoztunk a másik sávban futó ismerősökkel, így a szurkolás nem csak a nézőktől, hanem egymástól is jöttJ Mivel az idő múlásával egyre jobban tűzött a nap, a futótársaktól kapott bátorítás mindenképp jól esett! Amúgy én úgy éreztem, a szurkolók fele magyarul bíztatott bennünket, látva a magyar színeket-feliratokat a futómezünkön. Külön tetszett, hogy a főtér peremén elhaladva körönként kétszer az ott álló Mátyás király szoborra is vethettem egy pillantást. Félmaratonisták célba érése után már jóval üresebb utcákon róhattuk a KM-eket. Szerencsére a nézők és a frissítőállomások önkéntesei továbbra is lelkesen ”ünnepeltek” bennünket. Célbaéréskor már sokan ácsorogtak a célkapu körül, így kész csoda, hogy Feri észrevett. Nettó időeredménye 3:24:28, az enyém 3:38:26 lettJ

A chipek visszaadása után felhörpintettük a kapott hűtött joghurt-szerű italt, majd mentünk a leadott csomagokért és zuhanyozni. A kapott éremmel a nyakunkban, büszkén sétálgathattunk még 1-2 órát a napsütésben a hazautazás előtt.