Néhány gondolat a Deseda ultra maratonról:
Kaposvár és a Deseda tó környékére évek óta szeretnék
eljutni egy-egy versenyre. Ami hol
elmaradt, hol nekem jött közbe valami. Ezért örömmel olvastam az ultra maraton
kiírását.
Eredetileg 3 fős váltóban gondolkodtam. Ekkor kaptam egy
meghívást 6 fős csapatba. A táv megtartásával, bekerültem én is a váltó tagok
közé.
Lassan összeállt az ütemterv, az általunk megadott infók
alapján.
Egy kicsit félve olvastam a tervezetünket. Hát, a Zebra
csorda alaposan bevállalta. Többen is nagyobb távokat kértünk. (Nekem egy
Kaposvári kirándulás terve is közrejátszott a beosztásomba.)
Aztán az utolsó napokban néhány dolog változott, a vasút
pályát épített - kerékpárszállítás kihúzva.
Felkészülés helyett a verseny előtti napokban részt vettem
egy pörgős, nagyszerű kerékpár túrán.
Egy kalandos utazás után, kora délután megérkeztünk a Deseda
tó partjára. Bejelentkeztünk, felállítottuk a sátrat. Aztán segítettünk
felállítani a sátrat néhány versenyző társunknak is. Itt voltak kalandos pillanatok,
pl. amikor az egyik csomagból 3 különféle sátor részei kerültek elő. De az új
beszerzése után az is pillanatok alatt lakható lett.
Közben befutott Berni is, a Zebra csapatok fő koordinátora,
így megtörtént a regisztráció, megkaptuk a rajtcsomagokat.
Vacsora, néhány kütyű feltöltése, egy kis beszélgetés. Én
lementem kicsit fürödni, úszni. Majd sötétedés után futottam egyet a pálya egy
pici részén.
Reggel felkeltünk Tomi indulására, 6 kor.
Majd 10 kor kezdődött a csapatrajtunk. Berni, majd a fiam
futott. (neki közbejött dolgok miatt haza is kellett utazni, így csökkent a
csapat mozgástere)
Az első két körömet délután futottam, elfogadható idővel.
Kanyargós, kissé hullámzó pálya volt. Igazi hangulatos kerékpár út. A segítők
lelkesek voltak. Nekem a fordítónál sikerült mindkétszer fenn akadnom. Először
eltévedtem, másodszor a sót elnéztem sörnek és azzal indultam el..
Beérkezés után regenerálás, vacsora. Eredetileg tészta
partyt terveztem, de jött a vihar, így nem szedtem elő a konyhát, csak a
büféből ettem. Egy kis pihenő, a telefont sikerült nem beállítanom ébresztésre,
de a tervezett időben ott voltam. Kicsit várni kellett, Feri sok év után most
futott először maratoni távot. Közben kellett sorrendet is változtatni,
„sérülések” miatt.
A vihar elkerült bennünket, csupán egy-egy kisebb széllökést
észleltünk, közben tökéletesre kiépítették a világítást is. Éjszakai adagomban
volt amikor kikapcsoltam a fejlámpát, csak a holdfényben futottam. De csak
kicsit lehetett, új hold volt, a távoli villámlások sem engedték átállni a
látást. Meg az út hullámzása sem engedte a vagánykodást. Időnként előztem,
egyénit, 12 fős váltót. Engem viszont a 6-osok. :-(
Beérkezés után elkövettem azt a hibát, hogy nem regeneráltam
magam, csak próbáltam aludni. Nehéz is volt a reggeli indulás.
Az utolsó két körön kezdtem belassulni, a mulasztás miatt és
az addigi km-ek miatt is.
Kezdett gyanús lenni, amikor aszfalton is csörtettem, én
aki, kavicson is csendben futni. Így ismét sikerült megállapítani, hogy lassan
futni nagyon nehéz dolog. (volt pár 10 perc/ km is)
De sikerült beérnem. Igaz utána kicsit leesett a
vérnyomásom, de amire orvoskézre jutottam, már rendeződtem. Amire Berni
lefutotta az utolsó kört (a csapat 18. körét), lebontottam a sátrat, összecsomagoltam. Így én is
befuthattam vele. Befutó fotónk kicsit hiányos lett, csak 3 fő. (ketten
elmentek, Anita Tomit segítette).
Aztán mi is indultunk, nem tudtuk megvárni az
eredményhirdetést. Némi út közbeni pihenővel hazaérkezés.
A taktikai különbség meglátszott az eredményen is. A
körönkénti váltás gyorsabbá tette a tempót, kevésbé használta el a futót. (de előtte elhangzott, a teljesítés a cél, és
megnéztünk néhány kihívást is, versenykörülmények között. Nekem ez volt a
leghosszabb versenyem, a 84 km-ével)
Jó volt ott lenni, jó társaság volt, jól szervezett verseny…
Ja igen, és már majdnem sikerült eljutnom Kaposvárra, már
csak pár km-hiányzott. Talán legközelebb…..
- Szántó Laci -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése