Négy márciusi nap a Balcsi körül

A Balaton SzuperMaraton évek óta az egyik kedvenc versenyem, hisz forgalommentesen futhatunk a szabadban és az elénk táruló tájkép is kellemesebb egy városi pályánál. A másik ok, hogy itt mindig találkozhatunk a futó cimborákkal, ismerősökkel, hisz a 4 nap a futás mellett a vidám hangulatú közös sztorizgatásokról is szól:)

Idén elmaradt az igazi hideg tél, így komolyabb kényszerpihenő nélkül lehetett edzeni a BSI szezonnyitó eseményére. Sok külföldi volt az egyéni indulók soraiban. Közülük a "zord északról" érkezett svéd és német futókat a Balaton szépsége mellett a kellemesebb hőmérséklet is vonzhatta! Megértem őket...

Mind a 4 nap 3 szakaszból áll. A csapatok futói a 2 váltópontnál adhatják át egymásnak a chipet, míg az egyénieknek ezeken a pontokon kell érvényesíteni, hogy legyen mért részidejük, illetve bizonyíték az áthaladásra.

- csütörtök: Siófok - Fonyód 48,2 km (15,8 + 16,1 + 16,3)

- péntek: Fonyód - Szigliget 52,9 km (16,1 + 15,6 + 21,2)

- szombat: Badacsony - Balatonfüred 43,6 km (13,5 + 17 + 13,1)

- vasárnap: Balatonfüred - Siófok 50,7 km (16,2 + 19,5 + 15)

1. nap Siófokról a Hotel Magiszter melletti vízparti sétányról rajtoltunk tömegrajttal. Nem akartam tolakodni, pláne lesérülni az elején, de az első 500 méter után jó futást kívánva azért elköszöntem a barátaimtól és elkezdtem keresni a saját futótempómat. A Sió csatorna hídján átkelve már tisztán tudtam haladni, nem kellett előzgetni. Tekintettel a közúton/bicajúton való haladásra és hogy észrevegyem a szurkoló ismerősöket:) zenehallgatás nélkül futottam az egész hétvégén. Ez néha nehezebbé teszi ugyan a ritmus megtartását, ha épp nincs az ember előtt valaki, akit követni lehet, de ezt is gyakorolni akartam. Az volt a tervem, hogy a tavaszi meleg ellenére télies fekete dresszbe túlöltözve fogok egy tempós első nappal indítani és csak komolyabb fáradtság, vagy zavaró szél esetén mérsékelni a sebességen. Közben rájöttem, hogy a viszonylag késői (11 órás) rajt és a csekély reggeli (csoki+banán) miatt hamarabb leszek majd éhes, mint egy "sima" maratoni verseny előtt. Viszont a minél jobb célidőhöz minél kevesebb "büfézést" volt célszerű közbeiktatni. Az első váltópontig nem is álltam meg a frissítőpontoknál, ott viszont a terített asztalra koncentrálva majdnem elfelejtettem érvényesíteni a dugókát/chipet. Pár falatot lenyeltem gyors léptekkel haladva, aztán máris futólépésre váltottam és haladtam tovább. Hamarosan elkezdtek előzgetni a csapatok váltópontról rajtoló 2. tagjai, ami húzó hatással volt rám. Ahol balaton-parti sétányokon haladt az útvonal, az előzetes időjárásjelentésnek megfelelő szembeszéllel találkoztam. Bár jól haladtam, a 2. ellenőrző ponthoz elérve éreztem, az erős napsütés és fekete öltözék miatt egyre szomjasabb vagyok. Több adag ISO italt és vizet is letoltam a keksz+csoki+gyümölcs falatok mellé és bő 500 méter emésztési szünet után kapcsoltam csak újra futó üzemmódba. Volt aki meg is kérdezte a megelőzésem közben, minden OK-e velem? A 3. szakaszt valamivel óvatosabban tettem meg az addigi távnál és csak az utolsó 2-3 km-en gyorsítottam újra, ahonnan már úgy éreztem, felesleges tartalékolni. Összességében gyorsan és fáradság nélkül eltelt a közel 50 kilis első nap. Sikerült eléggé a mezőny elején célba érnem. Bár a tervezett néhány perccel 4 órán belüli idő helyett csak 4:06-tal. A befutócsomagból az ásványvizet és a teát rögtön felhasználtam, aztán a (nem szimpatikus) dobozos sört is sikerült teára cserélnem. Ekkor éreztem csak, hogy az erős napsütés és a sókicsapódás miatt mennyire ég az arcbőröm. A túlöltözésnek hála máshol nem is érhetett a Nap. Mivel a kellemes időt kihasználva mindenki inkább elnyújtózott a célkapu közeli pázsiton, sokat kellett várni a szálloda felé menő busz megtelésére.

2. nap reggel ugyaninnen, a Fonyódi vasútállomás melletti parkolóból volt a rajt. Péter Attila az előző napi célbaérések sorrendjében szólította a rajtkapuhoz a csapatok első embereit és az egyéni futókat. Mivel az indulás előtt elbeszélgettem az időt a baráti futókkal, csak pár száz méter bemelegítésre maradt idő! Kis naptejet még kértem az arcomra, mert a csütörtökihez hasonló napsütötte táv várt ránk és nem szerettem volna rákvörösre süttetni magam. Mivel előző naphoz hasonlóan fekete télies szettben futottam, az arcomon kívül csak a kézfejemet kellett védenem. Start után a Bélatelep felé haladó bicajúton kezdtem sorba előzgetni az előttem rajtoltatott futókat és felvenni a versenytempót:) Fenyvesre érve sok autóval előrement szurkoló biztatott minket. Egy ismerős bekiabálta, hogy "Tamás olyan sápadt vagy"! Már majdnem kezdtem elbizonytalanodni, mire leesett, hogy a naptej miatt látnak fehérebbnek, mint kéne:) Az első váltópontig, ami Balatonmárián volt egész gyorsan futottam. Ezt abból és érzékeltem, hogy a dugóka érvényesítés után próbáltam ugyan az isóital mellé egy-egy falatot is lenyelni, de nem esett jól hirtelen leállni és csak 50 méter séta után bírtam lenyelni a falatokat. Újraindulás után éreztem a szelet is, ami eddig kevésbé tűnt fel. De tudtam, hamarosan kanyarodik a pálya Keszthely felé, így kevésbé szembe fogjuk kapni. A fenékpusztai rész kicsit kietlen és a bicajút is hepe-hupás, így talán a 4 nap során itt esett legjobban a Posztobányi család szurkolása, ami kicsit kizökkentett magányomból, Köszi:)  Keszthely elején a strandon volt a 2. váltópont, ahol ettem és főleg ittam a túlfűtöttség miatt, sőt a toi-toi szolgáltatást is sikerült sorbanállás nélkül igénybe venni. Hosszas séta után iramodtam csak neki, hogy ne zaklassam túl a gyomromat, hisz még egy félmaraton volt hátra a Szigligeti várig. A következő frissítőpontig gyorsan telt az idő, talán azért is mert e szakasz minden méterét betéve ismerem a Keszthelyi Kilométerek maraton rendszeres látogatójaként. Itt csak folyadékot vettem magamhoz, talán többet is mint jólesett, de ugye túlöltözve izzasztó volt a déli futás. Itt emlékszem még viccelődni is volt időm a személyzettel: kérdeztem nyulak is futnak-e a versenyen, hogy általam sóskának nézett zöld levelek is szerepeltek az asztalon, mire nevetve felvilágosítottak, hogy az friss medvehagyma :) Itt kezdtem úgy érezni, jobb stratégia lehet, ha a továbbiakban kímélem magam, hisz még visszavan a 3. és 4. nap is. Volt hogy megelőztem valakit, máskor engem hagyott le valaki, de nem igazán követtem ki egyéni futó és ki váltótag közülük, csak figyeltem a saját tempómra. Az utolsó frissítőpont után a lejtőn lefelé gyorsítottam, aztán próbáltam egy korábbinál tempósabb utolsó etapot futni. Aki már átélte, nem felejti milyen végtelennek tűnnek ezek az utolsó kilométerek... Én az ilyenkor szokásos technikámmal haladtam, mely szerint ilyenkor csak az előttem lévő utat érdemes bámulni és tolni monoton lépésekkel. Ha előrenéznék a közeledni nem akaró dombtetőn álló várromra, az nagyon elkedvetlenítene. Persze itt már rengeteg kísérő/szurkoló biztatott minket, ami sokat segít ilyenkor. A bicikliútról letérve a dombtetőn álló célkapuig inkább túrázó léptekkel haladtam, mint futottam, de az a fél perc úgysem számít. Jól jött a befutócsomag, amiből sikerült minden folyadékot seperc alatt eltüntetni! A sátorban találkoztam Zsuzsával, akit sikerült rávennem az aznapi Öböl félmaratonra. Tetszett neki a pálya, de a dombtetőn álló célt azért ő is durvának tartotta! Lesétáltam a buszparkolóhoz és drukkoltam még a célbaérkező futóknak, míg vissza nem indultunk a szállásra.

Gyors beköltözés és frissítő fürdő után még volt idő a vacsoráig, így elsétáltam egy közeli gyógyszertárig, hogy valami naptejet szerezzek a további arcpír ellen. Nem volt olcsó, de lesz még idén napon futásom, ahol bőven magamra kenhetem az aranyáron vásárolt portékát. Az esti és vacsora melletti beszélgetések a hétvége futásnál is kedvesebb emlékei voltak számunkra, sőt extraként a szálloda tánciskolájába is bejutottunk!

Szombat reggel a Badacsony melletti benzinkút parkolójából rajtolt a mezőny, a 4 napos résztvevők mellett a 2 napra nevezettek tömegével is kiegészülve. Itt annyi ismerőssel találkoztam és beszélgettem el az időt, hogy nemcsak a bemelegítő kocogásról maradtam le, de még az után jutottam el WC-re, hogy Péter Atti induláshoz szólított! Így a középmezőnyből rajtolva kb 8 KM-en keresztül előzgettem a futótársakat, mire megtaláltam a hasonló tempóban haladókat. Erre a napra rövidujjú mezt vettem fel, de nem volt olyan folyamatos napsütés, mint az előző napokon, így aznap pont elfért volna a melegebb felső is. Bár ez a verseny legrövidebb távú napja a maga 43,6 KM-ével, a 2 napos terhelés és a sok szintkülönbség miatt korántsem egyszerűbb. Bár azt terveztem futok egy gyorsabb tempójú napot ezen a maratonnál csak alig hosszabb szakaszon, a valós célidőm (3 óra 51 perc) a lekésett rajtnak és a fáradtságnak köszönhetően elmaradt a tervemtől.

Az utolsó nap korai rajtja előtt igyekeztünk korábban lefeküdni és regenerálódni, amennyire ez lehetséges majd 150 KM végigfutása után. Az ígért fél6-os reggeliztetésre a személyzet nem volt felkészülve, ezért az evés és a szobából kiköltözés a buszunkhoz kapkodósra sikerült. Még elbuszoztunk a rajthoz, ahol már nagy volt a tömeg mind indulókból, mind kísérőkből. 8 órakor az előző napoktól eltérően nem összeredmény szerinti sorrendben szólítva, hanem tömegrajttal indultunk. Még némileg hűvös volt a Tagore sétányon, de 1-2 KM után azért bemelegedtem. Sikerült tempósan menni Almádiig, aztán kezdtem érezni, hogy a gyomrom nincs jól. Lassítottam valamennyire, próbáltam sétálni aztán újra kocogni. Elérve a következő frissítőasztalt ettem egy falatot és letoltam több pohár iso italt, hátha jobb érzés lesz, de nem... Innentől a célig a tempós gyaloglást, kocogást és futást váltogatva haladtam az előző napokon elért sebességtől jócskán elmaradva. Több összetett versenyben mögöttem álló futótárs elhagyott, de már nem idegeskedtem rajta. Buzdítottam is többeket, hogy menjenek és ne várjanak rám. Közepes tempóban haladókkal oda-vissza kerülgettük egymást attól függően épp a futó, vagy sétálós periódusomban voltam. Mivel az első harmadban nyargalva azért jócskán megizzadtam, a hosszabb lassításkor már ügy éreztem fázom.

A világosi vasútállomásnál piros lámpát kaptunk és a sorompónál hirtelen vagy 15 futó torlódott fel. Innen az 1 percnyi kényszerpihenő után nekiindultam hogy kikerüljek a csoportból és egyedül szenvedjem végig a célig tartó kb. 8 KM-t. Az utolsó frissítőpontnál még ittam 2 pohár vizet aztán indultam a jól ismert siófoki befutó félé. Közeledve a szembeszél miatt jóval előbb hallottam Attila hangját, ahogy sorolja a célbaérő futók és csapatok neveit, minthogy a célkaput láthattam volna. A vízparti sétány térköveit nem igazán szerette már a lábam, ezért is kapcsoltam az erőmből telő sprintre pár száz méterrel a cél előtt és a célfotóra a szokásos felugrásra is futotta még. 4:54-es 50 KM a tervemhez viszonyítva elég gyatra, de a sok sétálást figyelembe véve még elfogadható.

Végül rengeteg új tapasztalattal, 24. helyezettként sikerült zárnom a 4 napos versenyt, a  korábbi 20 óra 8 perces legjobb időmet 17 óra 41 percre redukálva. Köszönöm a futótársaknak a közös élményeket és a buzdítást mind a helyszínen, mind a távolból:)