VI. Zagyvamenti maraton 2013

2013 augusztus 25-én hatodik alkalommal rendezték meg a Zagyvamenti maratont Jászberényben. Sajnos az időpont választás több szempontból sem volt szerencsés. Egyrészt augusztusban várhatóan kánikula fogadja még az ideérkező futókat, másrészt a ledolgozandó szabadnapok miatt idén egy naposra csökkent a hétvége. Egy szombati munkanap után sokan úgy gondolhatták, hogy a vasárnapot inkább pihenésre fordítják. Na de az elvetemültebb futókat ez nem tántoríthatja el! :)
A felkészülés, az utolsó két hetet leszámítva egész jól sikerült. A végére azonban kisebb nyári fáradtság lett úrrá rajtam. Néha 5 km 'laza' futás úgy elfárasztott, hogy elképzelhetetlennek tűnt, hogy le tudtam futni ennek a tízszeresét nem is olyan régen. Reméltem, hogy futás közben azért majd megjön a futókedv, volt már erre is példa.

Reggelire a szokásos lekváros kenyér mellé még elfért egy túró rudi is, majd indulás a központba. Szeretem a rajt előtti nyüzsgést: felvenni a rajtszámot, ismerősöket keresni, váltani egy pár szót, bemelegíteni, vagy csak hallgatni, hogy ki milyen tervekkel indul neki a mai futásnak. Néhány verseny után már egész szépen kialakul az ismeretségi kör. Eleinte még senkit nem ismertem, mostanra még egy kisebb vidéki versenyen is könnyen találok beszélgetőpartnert. Andival ketten indultunk neki a maratoni távnak, és habár beszélgetni versenyen nem igazán szoktunk, mégis megnyugtató a tudat, hogy van társaság. A rajtnál elég szűk volt a hely, nehezen lehetett előzni, de elég hamar széthúzódott a mezőny. Eleinte nem is figyeltem merre kell menni, csak követtem a többieket. A terepviszonyok azonban egy kicsit megleptek. Igazából én voltam a hibás, nem készültem fel hova is megyek. Egy szimpla városi aszfaltfutásra készültem. Ezzel szemben az útvonal nagy része a városon kívül esett, a töltés mentén egy keskeny nyomvályúban kellett haladni. Volt benne aszfalt is persze, és egy bő másfél kilométeresen szakaszon még árnyékkal is lehetett találkozni egy erdei szakasznak köszönhetően. A rövidke erdei résztől eltekintve azonban nem igazán volt árnyék, ami egy augusztusi versenyen elég izzasztó élmény. Na persze lehet tréningezni a Hortobágy félmaratonnal! :)

Az útvonal elég jól fel volt festve, de azért egy-két pontnál elbizonytalanodtam, merre is kellene folytatni. Annál is inkább, mert elég sok ponton keresztezték egymást az útvonalak, és csak 2 kilométerenként voltak kitéve jelzőtáblák. Körülbelül 10km -nél elhagytam futópartneremet is, onnan még inkább magamra voltam utalva. Eleve nem tájékozódok olyan túl jól, de amikor három különböző irányban látok futni embereket, és én egy negyedik irányból érkezem... Meg ugye, mint említettem nem igazán néztem meg az útvonalat. Félmaraton után kerestem a kilométerjelző táblákat, hogy merre járhatok. Beletelt pár kilométerbe, mire leesett, hogy igazából két kört fogunk futni, szóval csak 21-ig számoztak. :) A frissítésekkel nem volt baj, 3-4km távolságban voltak elhelyezve, ami nekem bőven elég volt. Vizet, banánt lehetett találni mindenhol, amivel nagyjából el szoktam lenni akár egy maratoni távon is. Ezen kívül volt még sós/édes keksz, talán szőlőcukor, mazsola, poros izó (amiért annyira nem rajongok), néhol kóla, illetve egy helyen láttam dinnyét is.

A monotonitás tűrésem viszont próbára lett téve rendesen, a pusztában egyedül, melegben. Zenét persze nem vittem, mert minek ugye. Többet ilyet nem csinálok! Kis létszámú versenyre - persze ha nem autók mellett kell szlalomozni - kötelező. Nagyobb versenyeken nincs baj, ott mindig történik valami. Lehet követni másokat, nézelődni. Az egyedüllét aztán szép lassan bedarált, és a vártnál korábban, már 25 km környékén elhagytam magam. Utána már csak szenvedés volt. Elvétve összefutottam egy-két emberrel, de nem futottam senkivel hosszabban. Az utolsó 3 km-en ért utol egy lány, akivel a célig bekocogtunk. A sportpálya előtti kapunál végre megláttam a kis szurkolótáboromat, úgyhogy minden erőmet összeszedve 'besprinteltem' a végét. Persze ezt gondolom csak én éreztem sprintnek. :P

Tamás egy laza 3:37-es maraton után már bőven kipihente magát mire én beértem (4:10). Utána még befutottunk Andival (4:29) és Toncsoval (4:54) is. Megkóstoltuk a beharangozott babgulyást, ami nagyon jól esett, mert már eléggé kopogott a szemem. Meglepetésemre a csekély 2000 forintos nevezési díj még egy pohár sört is tartalmazott. Nem ez volt a legjobban sikerült maratonom, de most ennyire futotta. Nem sokkal később jött az eredményhirdetés. A maratoni távon viszonylag kevés induló volt, csupán 36 férfi és 10 női résztvevő. Ennek ellenére a versenyszervezők összesen 6 kategóriában hirdettek eredményt. Nagy örömömre első alkalommal én is felállhattam a dobogóra, méghozzá annak is a legfelső fokára. A motiváció megvan az elkövetkező edzésekhez, na meg persze versenyekhez is.

Maraton férfi 18-39	Maraton férfi 40-49	Maraton férfi 50-59
Bálint János - 3:25:39	Kovács Attila - 3:06:43	Darányi János - 3:39:06
Sal Gergely - 3:26:41	Papp Sándor - 3:22:53	Tigyi László - 3:39:56
Makkos Lóránt -3:33:38	Csontos Tibor - 3:30:43	Furcs Ernő - 4:41:53
Maraton férfi 60-	Maraton női 18-34	Maraton női 35-49
Frank Tibor - 4:06:47	Izsó Mónika - 4:10:41	dr Telepovszki Ágnes - 3:34:37
Ajkay Antal - 4:54:12	Zsigri Katalin - 4:10:57	Czégény Erzsébet - 4:19:49
		Bálint Éva - 4:20:54

Mindenkinek ajánlom, hogy próbáljon ki ehhez hasonló kis versenyeket is. Teljesen más hangulata van, mint egy tömegrendezvénynek. A szervezők szívüket-lelküket beleteszik a munkájukba, és ezt nagyon jó látni. Persze sokszor nem megy minden gördülékenyen, de a családias hangulat kárpótolja az embert minden fennakadásért.